Új Néplap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-11 / 137. szám
KERTBARÁT A támrendszeres uborka termesztése Az uborka sokoldalú felhasználhatósága miatt kedvelt zöldségfélénk. Nincs olyan kert, ahol uborka nem terem. Termesztési módja sok-sok éven át nem változott. Mindenütt, kiskertekben és a szántóföldi viszonyok között is a síkművelés volt a honos. Az utóbbi 10-15 évben a régi mellett fokozatosan tért hódított a támrendszeres termesztés. Házikertekben, hobbitelkeken még ma is főleg a hagyományos módi dominál. Az új módszernek az igen lassú elterjedése „egyesek” szerint a drága támberendezésnek tudható be. Melyek is az új temesztési mód előnyei?- Egységnyi területen dupla termés érhető el.- Az állomány szellősebb, a gyakori járványszerű betegségek kevésbé fertőznek, károsítanak.- Áttekinthetőbb az állomány, ami szedéskor nagy előny.- Mivel tőöntözést végzünk, a levelek kevésbé fertőződnek, kisebb a védekezési költség. Négyéves gyakorlati tapasztalatom szerint a termesztés sikerének egyik fontos feltétele a megbízható fajta. Legjobbak a partenokarp (100 százalékos nővirágú) vagy túlnyomóan nővirágú és rezisztens fajták. Kaphatók a kereskedelemben holland hibridek, de jó a hazai Kecskeméti Livme fajta is. Az uborka kúszónövény, így bármely, általunk jónak ítélt fajta futtatható. A fajtakiválasztásnál két szempont igen lényeges: a nagy hozam és a betegségekkel szembeni ellenálló képesség. Nem drága a támrendszer, házilag is készíthető. A lényeg, hogy a célnak megfeleljen. Ikersoros vetés, ültetés esetén (ez a gyakoribb) az uborkát 40 cm sor- és 20-25 cm tőtávolságra ültetjük. Az oszlopokat (6x6 cm vagy 8-10 cm átmérőjű gömb) 3-4 m távolságra rakjuk 50 cm mélyre, úgy, hogy a föld feletti rész 170-180 cm legyen. Az oszlopokat vagy léccel vagy vastag dísznáddal összekötjük a tetejükön. Az uborka tövéhez egészséges, vastagabb szálú tiszai nádat (egyszerű nád) szúrunk a talajba 6-8 cm mélyen, a felső végét a keresztléchez kötjük. Amikor az uborka „futni” kezd, raf- fiával a nádhoz kötjük. Nem kell félni, a nádszál ilyen rögzítés mellett 3-4 kg uborkát is elbír. Az ágyás hosszát a fogyasztás és értékesítési szándék határozza meg. A tapasztalatok szerint egy négytagú család részére 10 m hosszú ikersoros ültetés elegendő. A nagy termés eléréséhez a fajtán kívül a jó tápanyag-ellátottság szükséges. Ezt biztosíthatjuk érett,jól kezelt istállótrágya adagolásával ültetés előtt (8-10 kg/m2). A másodvetések ideje a hónap végével időszerű. Az uborka gondozása, védelme: A visszacsípés szükségességét vitatják. Nélküle korábban szedhető a termés, kevesebb metszés esetén a termés több lesz, de a szedés ideje 8-10 nappal kitolódik. A többéves gyakorlat azt igazolja, megéri az oldalhajtásokat 3-4 levélre visszacsípni, mert a növekedés erősebb, a hozamszint jó. Az uborka vízigényes növény, ezért rendszeres öntözéséről gondoskodni kell. Ha a növény tartósan „szomjazik”, legyengül, ilyenkor az atka megjelenésével és súlyos kártételével kell számolnunk. A jó vízellátás érdekében egyszerű módszer, ha a kiürült 2 literes kólás műanyag flakonokat összegyűjtjük. A flakon fenékszélén ellentétesen meleg árral igen kis lyukat fúrunk. Beássuk két tő közé 8-10 cm mélyen a talajba, feltöltjük vízzel és bedugjuk. A csepegtetésszerű öntözés takarékosan ellátja növényünket kellő mennyiségű vízzel. Naponta egyszeri feltöltés elegendő. A vegetáció során 3-4 alkalommal Wuxal-7 vagy Voll- düngert is keverhetünk a vízbe (0,5 százalékban). Az uborka teljes termését veszélyezteti .évek óta a peronosz- póra. Már a mag vásárlásánál törekedjünk, hogy fertőzésmentes legyen. Az első védekezést 4-6 leveles korban kezdjük el, Rido- mil Plus (0,2 százalék) vagy bordói porral (1 százalék). A permetezést szükség szerint (két-há- rom hét) ismételjük. Meleg, száraz időjárásnál az atka megjelenésével is számolni lehet. Ä leveleken a szívogatás jól látható. A baktériumos szögletes levélfoltosság esetén a védekezést az első tünetek megjelenésekor el kell kezdeni, majd szükség szerint 8-10 naponta megismételni. Alkalmazandó szerek: Bordói por (1 százalék) Miltox Special, rézoxiklorid (0,5 százalék) és Kasumin (0,15 százalék). Az erősen fertőzött leveleket szedjük le és égessük el. A szedés gyakoriságát több tényező határozza meg, de elsősorban a szedési méret és a fajta. Általában 1-3 naponta szedjük és elrakjuk, konzerváljuk vagy értékesítjük. A túlnőtt egyedeket el kell távolítani, mert gátolja a méretes uborkák növekedését s a további virágképzést. Hibridekből - bármennyire is tetszetős is termésük - magnak termést ne hagyjunk, mert to- vábbszaporításra alkalmatlan. Bindics István oki. gazda 6 KERTBARÁT Hogyan őrizhetjük meg a talaj nedvességét? A takarékos öntözés házi formája A növénytermesztés fontos tényezői között a csapadék, a víz is jelentős a rangsorban. A gyakorlat szerint ha minden tényező együtt van, akkor a víz a hozam kialakításába 20-25 százalékkal „szól bele”. Ha azonban a víz minimumban van, akkor szerepe megnő, mert a többi tényező érvényesülése is korlátozott. Jelenleg ez a megatív szerep tapasztalható, hiszen 100-120 mm csapadékkal adós a természet. A kisebb életmentő csapadékok nem pótolhatják a több hónapja kialakult helyzetet. A tartós aszály hatása szembetűnő, lelassul a tápanyagfelvétel. Az alacsony páratartalom miatt gyengébb a virágzás, a beporzás, alacsonyabb biológiai értékű magvak alakulnak ki. Felbomlik a vízfelvétel és a -leadás közötti egyensúly. A levelek lankadnak, majd később hervadnak, és végül a növény elpusztul. A növények életben tartására, a mérsékeltebb hozamszint eléréséért megy a küzdelém á nagy- és kisüzemben, a házikertekben égy^ aránt. Tartós eredményt csak megfelelő mennyiségű (30-40 mm) víz kijuttatása adhat. Ezzel szemben a kiskertekben az a tapasztalat, hogy esténként a slagból spriccelve öntözünk, amely csak látszólag nevezhető öntözésnek. Rég bevált módszer, de talán aranyszabálynak is mondható, hogy a jól beöntözött talajt szikkadás után sekélyen bekapáljuk. Az időTalajszintre helyezett esőztető berendezés sebb kertészek szerint egy kapálás egyenlő egy esővel. Ezt a megfigyelést érdemes lenne ma is a gyakorlatban alkalmazni. Milyen takarékos öntözési módok lehetnek a kertekben?- Energiatakarékos csepegtetés nagyobb tartályból. A megfelelő tartályt 50-80 cm magas állványra helyezzük. Boltban kapható, egy- vagy félcollos műanyag csövet igen kis lyukakkal ellátva a tőtávolságnak megfelelően elhelyezünk az öntözendő növény tövénél. A lyukakat szivaccsal vagy ronggyal körbevesszük, és átkötjük. A gravitációval érkező víz fokozatosan áztatja a talajt, a párolgás minimálisra csökken.- Esőztető berendezés. Kétcollos, vastag falú, 6 m hosszú műanyag csövet kifúrunk, menetet vágunk és ebbe helyezzük a boltban kapható szórófejeket (50 cm-es távolságra). Egyik végét lezárjuk, a másik végére slagcsatlakozót szerelünk. Üzemeltetése lehetséges házikútról vagy városi vezetékről. Lehet közvetlen talajra helyezve (eper) vagy állványra helyezve bő csapadékot adni növényeinknek.- Öntözés edényből vagy rrrűanyfag flakdft- ból. Uborka, cukkini, tök, patNzoh’öntözésé- hez jól bevált, gazdaságos módszer, ha a növény tövéhez helyezzük a kifúrt edényt. A víz leadása tovább tart, ha az edény zárható. Az edények feltöltése rendszeres legyen.- Barázdás öntözés. A paprika, káposztafélék öntözésének legjobb módszere. A sorok között húzott barázdákat feltöltjük vízzel, (lehetőleg az esti órákban, így kevesebb a párolgás). A lejtős területeken kalitkákat képezünk. Felszikkadás után ajánlott a talajlazítás. A szárazság elleni védekezés másik lehetősége a talaj vízkészletének megőrzése, a párolgási veszteség csökkentése. Módjai többfélék, könnyen alkalmazhatók:- öntözés utáni talajlazítás- a talaj szervesanyag-tartalmának növelése (komposzt, zöldtrágya). A szerves anyagból képződött humusz növeli a talaj vízfelvevő és -tároló képességét. A talaj nem csere- pesedik könnyen, így a párolgás is csökken.- a talaj takarása (mulcsozás) zöld növényekkel (fűkaszálék). A szilva is meghálálja a talajtakarást bő öntözése után.- A szél szárító hatását csökkenthetjük kertünkben, ha az uralkodó szél irányára merőlegesen magas kerítést készítünk vagy sövényt ültetünk. Ahhoz tehát, hogy aszályos évben is megfelelő termést takaríthassunk be, a növények öntözéséhez, a talaj nedvességének megőrzéséhez a megfelelő módszer megválasztása indokolt. A jó kertgazda az öntözéssel egy időben a kapát is „melegen” tartja. Bindics István 11
