Új Néplap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-11 / 137. szám

KERTBARÁT A támrendszeres uborka termesztése Az uborka sokoldalú felhasz­nálhatósága miatt kedvelt zöld­ségfélénk. Nincs olyan kert, ahol uborka nem terem. Termesztési módja sok-sok éven át nem vál­tozott. Mindenütt, kiskertekben és a szántóföldi viszonyok között is a síkművelés volt a honos. Az utóbbi 10-15 évben a régi mellett fokozatosan tért hódított a tám­rendszeres termesztés. Háziker­tekben, hobbitelkeken még ma is főleg a hagyományos módi do­minál. Az új módszernek az igen lassú elterjedése „egyesek” sze­rint a drága támberendezésnek tudható be. Melyek is az új temesztési mód előnyei?- Egységnyi területen dupla termés érhető el.- Az állomány szellősebb, a gyakori járványszerű betegségek kevésbé fertőznek, károsítanak.- Áttekinthetőbb az állomány, ami szedéskor nagy előny.- Mivel tőöntözést végzünk, a levelek kevésbé fertőződnek, ki­sebb a védekezési költség. Négyéves gyakorlati tapasz­talatom szerint a termesztés sike­rének egyik fontos feltétele a megbízható fajta. Legjobbak a partenokarp (100 százalékos nő­virágú) vagy túlnyomóan nővi­rágú és rezisztens fajták. Kapha­tók a kereskedelemben holland hibridek, de jó a hazai Kecske­méti Livme fajta is. Az uborka kúszónövény, így bármely, általunk jónak ítélt fajta futtatható. A fajtakiválasztásnál két szempont igen lényeges: a nagy hozam és a betegségekkel szembeni ellenálló képesség. Nem drága a támrendszer, házi­lag is készíthető. A lényeg, hogy a célnak megfeleljen. Ikersoros vetés, ültetés esetén (ez a gyakoribb) az uborkát 40 cm sor- és 20-25 cm tőtávolságra ültetjük. Az oszlopokat (6x6 cm vagy 8-10 cm átmérőjű gömb) 3-4 m távolságra rakjuk 50 cm mélyre, úgy, hogy a föld feletti rész 170-180 cm legyen. Az osz­lopokat vagy léccel vagy vastag dísznáddal összekötjük a tetejü­kön. Az uborka tövéhez egész­séges, vastagabb szálú tiszai ná­dat (egyszerű nád) szúrunk a ta­lajba 6-8 cm mélyen, a felső vé­gét a keresztléchez kötjük. Ami­kor az uborka „futni” kezd, raf- fiával a nádhoz kötjük. Nem kell félni, a nádszál ilyen rögzítés mellett 3-4 kg uborkát is elbír. Az ágyás hosszát a fogyasztás és értékesítési szándék határozza meg. A tapasztalatok szerint egy négytagú család részére 10 m hosszú ikersoros ültetés elegen­dő. A nagy termés eléréséhez a faj­tán kívül a jó tápanyag-ellátott­ság szükséges. Ezt biztosíthatjuk érett,jól kezelt istállótrágya ada­golásával ültetés előtt (8-10 kg/m2). A másodvetések ideje a hónap végével időszerű. Az uborka gondozása, védel­me: A visszacsípés szükségességét vitatják. Nélküle korábban szed­hető a termés, kevesebb metszés esetén a termés több lesz, de a szedés ideje 8-10 nappal kitoló­dik. A többéves gyakorlat azt igazolja, megéri az oldalhajtáso­kat 3-4 levélre visszacsípni, mert a növekedés erősebb, a hozam­szint jó. Az uborka vízigényes növény, ezért rendszeres öntözéséről gondoskodni kell. Ha a növény tartósan „szomjazik”, legyen­gül, ilyenkor az atka megjelené­sével és súlyos kártételével kell számolnunk. A jó vízellátás érdekében egy­szerű módszer, ha a kiürült 2 li­teres kólás műanyag flakonokat összegyűjtjük. A flakon fenék­szélén ellentétesen meleg árral igen kis lyukat fúrunk. Beássuk két tő közé 8-10 cm mélyen a talajba, feltöltjük vízzel és be­dugjuk. A csepegtetésszerű ön­tözés takarékosan ellátja növé­nyünket kellő mennyiségű víz­zel. Naponta egyszeri feltöltés elegendő. A vegetáció során 3-4 alkalommal Wuxal-7 vagy Voll- düngert is keverhetünk a vízbe (0,5 százalékban). Az uborka teljes termését ve­szélyezteti .évek óta a peronosz- póra. Már a mag vásárlásánál tö­rekedjünk, hogy fertőzésmentes legyen. Az első védekezést 4-6 leveles korban kezdjük el, Rido- mil Plus (0,2 százalék) vagy bor­dói porral (1 százalék). A perme­tezést szükség szerint (két-há- rom hét) ismételjük. Meleg, szá­raz időjárásnál az atka megjele­nésével is számolni lehet. Ä le­veleken a szívogatás jól látható. A baktériumos szögletes levél­foltosság esetén a védekezést az első tünetek megjelenésekor el kell kezdeni, majd szükség sze­rint 8-10 naponta megismételni. Alkalmazandó szerek: Bordói por (1 százalék) Miltox Special, rézoxiklorid (0,5 százalék) és Kasumin (0,15 százalék). Az erősen fertőzött leveleket szed­jük le és égessük el. A szedés gyakoriságát több té­nyező határozza meg, de elsősor­ban a szedési méret és a fajta. Általában 1-3 naponta szedjük és elrakjuk, konzerváljuk vagy ér­tékesítjük. A túlnőtt egyedeket el kell távolítani, mert gátolja a mé­retes uborkák növekedését s a to­vábbi virágképzést. Hibridekből - bármennyire is tetszetős is termésük - magnak termést ne hagyjunk, mert to- vábbszaporításra alkalmatlan. Bindics István oki. gazda 6 KERTBARÁT Hogyan őrizhetjük meg a talaj nedvességét? A takarékos öntözés házi formája A növénytermesztés fontos tényezői között a csapadék, a víz is jelentős a rangsorban. A gyakorlat szerint ha minden tényező együtt van, akkor a víz a hozam kialakításába 20-25 százalékkal „szól bele”. Ha azonban a víz minimumban van, akkor szerepe megnő, mert a többi tényező érvényesülése is korlá­tozott. Jelenleg ez a megatív szerep tapasz­talható, hiszen 100-120 mm csapadékkal adós a természet. A kisebb életmentő csapa­dékok nem pótolhatják a több hónapja kiala­kult helyzetet. A tartós aszály hatása szembetűnő, lelassul a tápanyagfelvétel. Az alacsony páratartalom miatt gyengébb a virágzás, a beporzás, ala­csonyabb biológiai értékű magvak alakulnak ki. Felbomlik a vízfelvétel és a -leadás közötti egyensúly. A levelek lankadnak, majd ké­sőbb hervadnak, és végül a növény elpusztul. A növények életben tartására, a mérsékeltebb hozamszint eléréséért megy a küzdelém á nagy- és kisüzemben, a házikertekben égy^ aránt. Tartós eredményt csak megfelelő mennyi­ségű (30-40 mm) víz kijuttatása adhat. Ezzel szemben a kiskertekben az a tapasztalat, hogy esténként a slagból spriccelve öntözünk, amely csak látszólag nevezhető öntözésnek. Rég bevált módszer, de talán aranyszabály­nak is mondható, hogy a jól beöntözött talajt szikkadás után sekélyen bekapáljuk. Az idő­Talajszintre helyezett esőztető berendezés sebb kertészek szerint egy kapálás egyenlő egy esővel. Ezt a megfigyelést érdemes lenne ma is a gyakorlatban alkalmazni. Milyen takarékos öntözési módok lehetnek a kertekben?- Energiatakarékos csepegtetés nagyobb tartályból. A megfelelő tartályt 50-80 cm ma­gas állványra helyezzük. Boltban kapható, egy- vagy félcollos műanyag csövet igen kis lyukakkal ellátva a tőtávolságnak megfelelő­en elhelyezünk az öntözendő növény tövé­nél. A lyukakat szivaccsal vagy ronggyal körbevesszük, és átkötjük. A gravitációval érkező víz fokozatosan áztatja a talajt, a pá­rolgás minimálisra csökken.- Esőztető berendezés. Kétcollos, vastag falú, 6 m hosszú műanyag csövet kifúrunk, menetet vágunk és ebbe helyezzük a boltban kapható szórófejeket (50 cm-es távolságra). Egyik végét lezárjuk, a másik végére slag­csatlakozót szerelünk. Üzemeltetése lehetsé­ges házikútról vagy városi vezetékről. Lehet közvetlen talajra helyezve (eper) vagy áll­ványra helyezve bő csapadékot adni növé­nyeinknek.- Öntözés edényből vagy rrrűanyfag flakdft- ból. Uborka, cukkini, tök, patNzoh’öntözésé- hez jól bevált, gazdaságos módszer, ha a nö­vény tövéhez helyezzük a kifúrt edényt. A víz leadása tovább tart, ha az edény zárható. Az edények feltöltése rendszeres legyen.- Barázdás öntözés. A paprika, káposztafé­lék öntözésének legjobb módszere. A sorok között húzott barázdákat feltöltjük vízzel, (lehetőleg az esti órákban, így kevesebb a párolgás). A lejtős területeken kalitkákat ké­pezünk. Felszikkadás után ajánlott a talajla­zítás. A szárazság elleni védekezés másik lehető­sége a talaj vízkészletének megőrzése, a pá­rolgási veszteség csökkentése. Módjai több­félék, könnyen alkalmazhatók:- öntözés utáni talajlazítás- a talaj szervesanyag-tartalmának növelé­se (komposzt, zöldtrágya). A szerves anyag­ból képződött humusz növeli a talaj vízfelve­vő és -tároló képességét. A talaj nem csere- pesedik könnyen, így a párolgás is csökken.- a talaj takarása (mulcsozás) zöld növé­nyekkel (fűkaszálék). A szilva is meghálálja a talajtakarást bő öntözése után.- A szél szárító hatását csökkenthetjük ker­tünkben, ha az uralkodó szél irányára merő­legesen magas kerítést készítünk vagy sö­vényt ültetünk. Ahhoz tehát, hogy aszályos évben is meg­felelő termést takaríthassunk be, a növények öntözéséhez, a talaj nedvességének megőrzé­séhez a megfelelő módszer megválasztása indokolt. A jó kertgazda az öntözéssel egy időben a kapát is „melegen” tartja. Bindics István 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom