Új Néplap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-11 / 137. szám

4 1992. JÚNIUS 11. A szerkesztőség postájából Szabaduljunk meg az ocsmány rágcsálóktól! Sajnos a Zagyva-parti lakótele­pen, de különösen a Szolnok ispán krt.-on (volt Kun B. krt.) elszapo­rodtak a patkányok. A 9-es sz. OTP társasházban például hiába minden erőfeszítésünk, kiadásunk a közös költségből - annak érdeké­ben, hogy kiirtsuk a patkányokat, no meg a csótányokat, ha a többi házban semmit sem tesznek elle­nük a lakók. Megjegyzem, a 7-9. sz. épület Zagyva felőli autóparko­lója közterületnek számít, ahol ugyancsak rengeteg a patkány fúr­ta lyuk; a talaj megsüllyedt, így e terület rendbetételéhez (a lyukak feltöltéséhez, miután beleszórtuk a patkánymérget) az önkormányzat segítségét kérjük - az állampolgá­rok által befizetett adóból. Még ak­kor is, ha a segítségkérő telefonhí­vásomkor a városfejlesztési irodá­nál azt a választ kaptam, hogy meg kell szokni a patkányokkal, csótá­nyokkal való együttélést. Tudo­másom szerint egy jónevű szak­ember Szolnok patkánytalanításá- nak terve régóta a hivatal egyik íróasztalának fiókjában hever ... Végezetül, s a lakóközösségünk nevében azt is kérem, hogy a lakó­telep többi épületének fenntartóit kötelezzék a patkány és csótányir­tásra, mert ellenkező esetben min­den hiábavaló, soha nem szabadu­lunk meg a kártékony rágcsálók­tól! Köszler Antalné közös képviselő 35 éves érettségi találkozó Mint az egykori, IV. a osztályos verseghys diákok, a közelmúltban tartottuk 35 éves érettségi találko­zónkat, melyen örömmel üdvözöl­tük volt osztályfőnökeinket, diák­társainkat, majd az iskola bejáratá­nál csoportképen örökítettük meg az idei összejövetelünket. A Verseghy Ferenc Gimnázi­umban tartott osztályfőnöki órán Komlóssy Albert (75 éves) és Kiss Jenő tannár uraknak jelentettük, hogy a jelen lévők száma tizenhat, mindössze négyen hiányoznak. Ezt követően jó hangulatban idéz­tük fel a gimnáziumi évek esemé­nyeit, az azóta eltelt idő jelentő­sebb történéseit, életünk egy-egy állomását, mozzanatát. Végezetül pedig csatlakoztunk ,,A Ver­seghys Diákokért Alapítvány”- hoz, melyről a számunkra előké­szített teremben szereztünk tudo­mást. (Az iskola jelenlegi igazga­tója felhívásban tette közzé az ala­pítvány célját, és kérte a volt diá­kokat, hogy anyagi hozzájárulá­sukkal segítsék az iskola tehetsé­ges tanulóit, a tárgyi feltételek ja­vítását.) Tanárainkkal együtt és egyhan­gúlag, összesen 3000 forintot aján­lottunk fel, amit mi, szervezők fi­zettünk be az alapítvány OTP-820- 054144 számlájára. Tóth - Sebestyén A mennybemenetel ünnepén Május utolsó vasárnapján, Krisztus mennybemenetelének ünnepén, Mátraverebély-Szentkúton tartották az alsójászsági fogadalmi búcsút, melyen - Szűz Mária védőasszony tiszteletére - Faddy Ottmár atya szentmisét, Pávai Sándor nyugalmazott jászladányi esperes-plébános gyémántmisét mondott. Az eseményen jelen volt P. Tarcza József rend­tag, kegyhelyi házfőnök, templomigazgató, a Ferenc-rend néhány tagja, valamint Kladiva Imre jászalsószentgyörgyi esperes-plébános. A szent­misére és az azt követő körmenetre, búcsúra több mint kétezer hívő zarándokolt el. G. O., Jászladány Várjuk az alternatív iskolát Örömmel olvastam az újság­ban, hogy a megyeszékhelyen egy alternatív középiskola indí­tását tervezik. Sajnos a május 27-i számban, mely az önkor­mányzat közgyűléséről tudósí­tott, arról értesülhettem, hogy az alternatív gimnázium ügyében később várható döntés. Pedig jó lenne, ha az illetékesek ebben a kérdésben félretennék a pártvitá- kat, és egyöntetűen azon mun­kálkodnának, miképp lehetne már az idén beindítani ezt az is­kolatípust. Véleményem szerint a szülők is szívesen adakoznának, áldoz­nának egy olyan iskola létreho­zására, amely gyermekeik jövő­jét alapozhatná meg. Reméljük, a következő tudósítás e témában már arról szól, hogy szeptember­től megnyitják az alternatív isko­la kapuját. Varga Istvánná Szolnok Levelekből - sorokban j Zilahy Gyula olvasónk szóvá tette, hogy a szolnoki Abonyi úton, a Barátság híd lábánál nem takarít­ják rendszeresen a feljárót, az utcai lefolyócsatornák ugyancsak tisztí­tásra várnak, mert már nem képe­sek elnyelni a legkisebb esővizet sem. Kéri, hogy a városgondnok­ság mielőbb tegye rendbe, ne kí­vánják, hogy ezeket a munkákat az utca szinte elöregedett, beteg em­berei végezzék. Többek között még megemlíti, hogy a gázpalack téli ára 247 Ft volt, a nyári - mely mindig április 15-vel lépett életbe - 182.40.-, de az idén nem adták olcsóbban a gázpalackot. - így igaz, sőt nem is a téli, régi áron forgalmazták, hanem április else­jétől 287.50 Ft-ra emelték, és a nyári kedvezményt sajnos meg­szüntették. Egyéb kérdéseire le­vélben adunk majd választ, (A > szerk.) * A Karitasz Szervezet szolnoki csoportja ezúton is köszönetét mond a megyénkben tartózkodó Capelle Brülhmann svájci zene­karnak, Sebestyén Éva művésznő­nek, a Reneszánsz és Tallinka Táncegyüttesnek, s mindazoknak, akik ingyenes fellépésükkel, egyéb módon hozzájárultak a júni­us 6-i jótékony célú, a betegek és idős emberek megsegítésére ren­dezett előadás sikeréhez. * Kollát LÁszló MÁV-nyugdí- jas olvasónk levelében a szolnoki IX. kerület, „Pletykafalu” lakói nevében csatlakozik azokhoz, akik kifogásolták a nagybani piac új helyre költöztetését. (Messzire, az Alcsisziget kertészeti telepére vit­ték!) Kéri az önkormányzatot, vizsgálják felül ezt a döntést, és ha csak egy mód van rá, helyezzék vissza a lengyel piacra, hiszen olyan helyre vitték, ahol a közel­ben lakó kertvárosiak, kerttulajdo­nosok maguk is megtermelik a konyhára való zöldség-gyü­mölcsöt. * A közelmúltban rendezett moz­galmas kis eseményről számol be v levelében Nyerges Jánosné és Pé­ter Ferencnél A szolnoki, Barta István úti óvodában a szülők és gyerekek egy napot töltöttek együtt; a program zenés bemutató­val kezdődött, majd sportvetélke­dő fokozta a jó hangulatot; Szává­mé Imre Éva pedagógus irányítá­sával népi kismesterségekkel is­merkedtek az érdeklődők (szövés, fonás, gyékénybaba-készítés), a délutánt pedig mesejáték színesí­tette. A szülői munkaközösség ne­vében köszönetét mondanak a gallérját, és fejét a falhoz próbálták verni, az első két taszítást kézzel kivédte, utána arccal nekicsapódott a csupasz tégláknak. A támadók a helyiség közepére húzódtak, vezetőjük a levegőbe emelte az öklét; szponzorálásért az Élker Kft., a Tejipari Vállalat, a 100-as ABC vezetőjének, valamint a városi ren­dőrkapitányságnak. (A befolyt összeg az óvoda „Néphagyomá­nyőrző Alapítványát” gyarapítja.) *- Tetves csavargók! Egy félóra múlva visszajövünk, ha még mindig itt lesztek, nem viszitek el szárazon! - felemelte a fegyverét -, szétlövünk titeket! Az igazolványokat a szoba közepére vetették, és dübörögve eltávoztak. Borsos megnézte a személyijét: hiányzott belőle az ezer forint. Társait ugyancsak megverték, lepedődarabokkal törölgették le arcukról a vért.- Ne hagyjuk ennyiben.- Mit csináljunk?-Jelentsük fel őket a rendőrségen. Én felismertem a vezetőjüket, dolgoztam nála. Az öreg csöves legyintett:- Azt hiszed, hogy te itt okos lehetsz?! Tudod, mit kapnál a rendőrségen, ha bemész? Ennek a verésnek a párját. Tűnjünk el innen minél hamarabb. Egymásra támaszkodva kapaszkodtak fel a lépcsőn.. A busz még nem járt, gyalog kellett nekivágniuk a Pest felé vezető útnak. A Szobi utcai Mentőkórházban jelentkeztek kötözésre. Az ügyeletes orvos megdöbbenve vizsgálta meg Borsost; arccsontja eltörött, bordáinál több helyen is levált a porc. Be akarta fektetni az egyik kórterembe, de a fiú kérte, hogy bocsássák el. A kezelés után leült a kórház előterében, egy alacsony, kövér asszony, az éjszakai takarítónő a műszak végeztével épp feltörölte a padlót.- Nagyon fáj? - kérdezte a fiút.- Nehezen kapok levegőt, szúr a bordám.- Hívjak taxit?- Nem kell.- Nincs pénze?- Nincs hová mennem.- Se családja, se felesége?- Senkim. A nő megállt előtte, alig volt magasabb az ülő Borsosnál, arca rézvörösen fénylett az italtól:- Ha akar, hozzám eljöhet egy pár napra. Kis lakásom van kint Rákospalotán, de megvan benne minden, ami kell. Persze, majd be kell szállnia a költségekbe. Van kedve hozzá? Borsos bólintott.- Várjon meg itt. Egy félóra múlva végzek. Mint ahogy az előzetes ajánlatban megszabták, Martin szeptember elején lépett a követség szolgálatába. A magyar alkalmazottaknak kialakított irodák egyikében kapott egy íróasztalt. Hetenként háromszor járt be elkészíteni a sajtószemlét, és referálni róla az illetékes követségi titkárnak. 150 Tegyék Vissza a postaládát cím­mel adtuk közre nemrég G.-né He­gyi Katalin sérelmét, aki most arról számol be, hogy a Szolnoki IKV képviselőinek azonnali intézkedé­sére, néhány napon belül megol­dották a problémáját; mint súlyos mozgássérült, ismét a postáládájá- hoz juthat. A gyors és humánus segítségért ezúton is köszönetét fejezi ki. * Szabó Jánosné Debrecenből írta sorait, melyben a karcagi Kó­lái Gábor Kórház krónikus belosz- tály valamennyi munkatársának mond hálás köszönetét, ahol hétig ápolták - férjével együtt. Mozgás- képtelen állapotban, 70 és 84 éve­sen gerinc-, lábsarok- és kéztörés­sel kerültek a kórházba. Ott-tartóz- kodásuk alatt azt tapasztalták, hogy orvos, nővér, gyógytornász egyaránt végtelen türtelemmel és szeretettel veszi körül a betegeket, lelkiismeretesen gondoskodnak róluk - kivétel nélkül. * Zsámbokiné Papp Ilona, kis­újszállási olvasónk a Széchenyi Úti Óvodában tartott május 29-i játékos vetélkedőről számol be, amit a nevelőtestület és a szülők közreműködésével rendeztek. Mint írja, hatalmas küzdeni akarás, erő sugárzott a résztvevőkből, mindenki nyakába szerette volna tudni a helyezetteknek járó érmet. Kicsik és nagyok mérték össze ere­jüket, képességüket, s nagy átélés­sel fogadták - az Arany János Alt. Iskola 6. b és 7. a osztályos tanuló­inak előadásában - a „Csodafa­zék” c. jelenetet. E nap maradandó i élményt nyújtott az esemény részt­vevőinek, amiért a szervezőknek, közreműködőknek - a szülői mun­kaközösség nevében - ezúton is köszönetét mond. r, x Élethelyzet Kényszerpihenőre ítélve A diósgyőri, miskolci utcákon már reszket a levegő a A munkahelyét, kenyerét, családját, otthonát, hazáját féltő és V érte aggódó tízezernyi munkásember jajkiáltásától. Békés, ■ jó akaratú, figyelmeztető felvonulásuk után, június 5-én, 0 12 óra 15 perckor a Magyar Államvasutak illetékese beje­lentette, hogy a vasutak korszerűsítése érdekében hetven­hat személykocsit rendelt külföldről - százmillió dollár érték­ben. Nem kell egyetemet sem végezni ahhoz, hogy az ember megállapítsa, ez bizony nyolcmilliárd forintot jelent - magyar pénzben! Nekem, aki az első világháború alatt, 1914-től 1920-ig, mint hadiárva végeztem el a hat elemit, e hír azt jelenti, hogy feletteseink, akik hivatottak az ország kátyúba jutott szekerét velünk kihúzatni, lelkiismeret-furdalás nélkül állapítják meg, hogy nem vagyunk annyian, hogy saját magunk legyártsuk a szükséges eszközöket. Menjünk a fenébe . . . azaz munkanélküli-segélyre! Először másfél, majd esetleg egy évig. A többit pedig bízzuk a helyi polgármesterre, hogy préselje ki a lakosságból a segélyezéshez szükséges összeget? Nagyon, de nagyon elkeserítő ez a helyzet. Id. Kanta Gyula Berekfürdő V __________________________________J A megyei versenytáncosok sikere A társastánc legmagasabb szintű formája a versenytánc, amit a Jászberényi Lehel és a Szolnoki Pelikán Táncklubban évek óta eredményesen okta­tunk. Mégis a múlt hónapban Kiskunhalason rendezett ver­senyhez fogható siker ritkán adódik, hiszen majdnem minden helyezést elhoztunk, amit csak lehetett. A megyeszékhelyről 10, Jászberényből 14 pár utazott az E, D és B osztályos táncver­senyre, amit több korcsoportban (junior I„ II. és felnőtt), valamint több kategóriában (standard és latin-amerikai táncok) rendez­tek. A két táncklubból 16 dobo­gós helyet hoztak el a párok, eb­ből 5 első, 5 második és 6 harma­dik helyezést. Ez fantasztikus arány, hiszen kb. 10 klub kétszáz versenyzője közül válogatódtak ki az elődöntők, középdöntők, döntők során. Dobogósok - Eo. junior I. kor­csoport (14 év alatt); Gergely Pé­ter - Gálik Adrienn - Lehel TSK - standard I., latin II. hely; Miso- vits Miklós - Misovits Eva s. III.; Eo. j. II. korcsoport (14és 18 év között; Velkei Tamás - Csányi Szilvia - Lehel TSK - s. II, 1. III, Molnár Tamás - Papp Alexandra Pelikán TSK s. III.; E o. felnőtt: Farkas Attila - Gál Tímea - Peli­kán TSK - s. n, 1.1.; D. o. j. I II: Pintér Imre - Szabó Judit 1. II, Bodrogi Viktor - Angyal Rita Lehel TSK 1. III.; Horváth Lász­ló - Sülyi Judit s. III.; D. o. fel­nőtt: Nagy György - Bolla Krisz­tina Pelikán TSK s. I., 1. I.; Si­mon Zoltán - Ivanics Márta s. II, 1. III.; B o. felnőtt: Ráczpali Zsolt - Sarkadi Katalin Pelikán TSK 1. I. helyezett. Mindkét táncklubnak kiépített tánciskolái rendszere van, ahon­nan az utánpótlás nevelődik. A társastáncnak Jászberényben a Munkás és Ifjúsági Ház a felleg­vára, Szolnokon a Ságvári Mű­velődési Központ nagyterme a legalkalmasabb a társastáncra, hiszen feltétel a parkettás bálte­rem. Itt működik 6 éve a közép- iskolások tánctanfolyama - 3 kurzusos formában, és innen ke­rültek ki a versenytánc-klub je­lenlegi tagjai. A kisiskolások tanfolyamán kilencven kis nö­vendék végzett az első kurzuson, és a jobbak - mintegy hatvanan - haladó szinten folytatják. Szep­temberben versenyre készülnek, ugyanakkor kezdő tanfolyam is indul a Ságváriban - elsőtől ötö­dik osztályos korú tanulóknak. Molnár Anna táncpedagógus Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné

Next

/
Oldalképek
Tartalom