Új Néplap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-07 / 107. szám
12 Érdekességek 1992. MÁJUS 7. Mire képesek a texasiak ... Quedlinburg, a volt NDK nyu- gati részén fekvő kisváros visszakapja katedrádsának középkori kincseit, amelyeket egy amerikai katona lopott el a hitleri birodalom kapitulációja előtt.- Ez valóságos csoda - mondta Wemer Bley, a plébánia diakónusa. A kincseket tartalmazó 12 láda Daliásból érkezik Berlinbe, ahol egy múzeumban restaurátorok vizsgálják meg a tárgyakat. A ládákban a középkori vallásos művészet legbecsesebb darabjai érkeznek vissza Texasból. Eredetileg I. Henrik császárnak a tulajdonában voltak, s értékük sok tízmillió dollárra tehető. Van köztük egy relikviatartó, több gyémántokkal ékesített aranydoboz és egy bizánci kristályedény, amely páratlan a maga nemében. A kincset 1945. április 20-án találta meg Joe Meador hadnagy, amikor csapatai, úton Berlin felé, bevonultak Quedlinburgba. Véletlenül bukkant rá egy föld alatti helyiségben, ahová a bombatámadások elől rejtették el a kincseket. A hadnagy kiválogatta és katonai postával egyenként elküldte a legszebb darabokat édesanyjának Texasba, a csomagokat Bibliának álcázva. A küldemény sértetlenül megérkezett, s a tolvaj birtokában volt egészen 1980-ban bekövetkezett haláláig. - Meador ravasz ember volt - mondta Bley diakónus. - Ha közönséges tolvaj lett volna, a tárgyak régen eltűntek volna. A kincs nyomára az örökösök vezették - akaratlanul - a nyomozókat. Adósságaik voltak, s ezért 1989- ben Svájcban el akartak adni egy aranybetűkkel írott, drágakövekkel kirakott Sámuel Könyvét és egy 1513-ból származó misekönyvet. A vevő gyanút fogott, s a német hatóságok 1990- re megtalálták az egész zsákmányt. Az igazi nehézségek azonban csak ekkor kezdődtek, mert a texasi hatóságok, hivatkozva arra, hogy a lopás bűntette elévült, jogos tulajdonosoknak nyilvánították az örökösöket. Két évig tartó huzavona után végre megegyezés született. Az örökösök két és fél millió dollárt kapnak a német államtól a kincsek visszaszolgáltatása ellenében.- Ha nem fizetünk, a pereskedés évekig tartott és többe került volna - állítja Wemer Bley. - Az amerikai ügyvédek beavatkoztak volna, s ha az ember nézi a Dallas című televíziósorozatot, láthatja, hogy mire képesek a texasiak. A quedlingi tárgyakkal persze csak kis része került vissza Németországba mindannak a kincsnek, amely a háború során került ki onnan. MTI-Panoráma Tévésztár gólyák Egy elszászi gólyapár, amely több év óta rendszeresen visszatér fészkére, a Colmar melletti bortermő vidék Zellenberg nevű falucskájába és tojásokat költ ki, néhány hónapon keresztül „egyenes adásban” szerepel a francia televízió „Antenne 2” műsorában. Ennek érdekében egy forgatócsoport kamerát állított fel a falu templomának tornyában, 15 méterre a gólyafészektől. A kamerát a párizsi tévéközpontból távirányítják. Azt tervezik, hogy júliusig filmre veszik a gólyák életét - a kicsinyek május elejére várt kibújását a tojásokból és azután növekedésüket. A gólyacsalád életét bemutató képeket május 2-ától kezdve heti három alkalommal sugározza az Antenne 2, közvetlenül a híreket követő időjárás-jelentés után. Az adást a gólyák betelepítését szorgalmazó APRECIA társaság szponzorálja. Célja, hogy bemutassa a nézőknek egy madárfajta fejlődését a tojásból történt kibújástól kezdve egészen az első számypróbálkozásokig. (MTI-Panoráma) Albán gyermekkereskedelem A nagy albán dráma közepette egy kisebb dráma is zajlik az országban: a gyermekkereskedelemé. Néhány hónap leforgása alatt több mint háromezer albán gyermeket adtak el Nyugat-Európába és az Egyesült Államokba, kezdetben 2-3, ma már 12-15 ezer dollárért. A Progress East hír- ügynökség értesülése szerint a gyermekeknek csak egy részét fogadják örökbe gyermektelen külföldi házaspárok - sokukat orvosi, transzplantációs célokra használják fel. Hírek szerint Görögországban valóságos maffia foglalkozik a gyermekkereskedelemmel, s szoros kapcsolatban áll az olasz maffiával. Februárban a shkodrai árvaházból két görög házaspár öt elmebeteg gyereket fogadott örökbe, de a vlórai és a tiranai árvaházból is sok gyermek került Görögországba. A gyermekkereskedelemből busás hasznot húznak az árvaházak vezetői, a közvetítők, bírák, ügyvédek és orvosok. Az egyik shkodrai gyermekklinika igazgatónője néhány hónap alatt Görögországból és Olaszországból érkezett bútorokkal rendezte be lakását, s Seiko karórájának értéke egyévi fizetését is meghaladja. Egy bírónő-újságíró házaspár földszintes háza rövid idő alatt két szinttel gyarapodott, s az udvaron két nyugati kocsi áll. Március közepén Ramiz Alia akkori államfő rendeletben tiltotta meg, hogy külföldiek albán gyerekeket fogadjanak örökbe. Fáik Bollati, az Albán Árvaházak Társaságának elnöke nem ellenzi az örökbefogadást, de olyan törvényt tart szükségesnek, amely lehetetlenné teszi a visszaéléseket, az illegális gyermekkereskedelmet. (MTI-Panoráma) Már nemcsak a mesében: hét- mérföldes csizma Eddig csak a mesében volt hét- mérföldes csizma, ma már a valóságban is van. Két amerikai tudós nemrégiben feltalált egy olyan szerkezetet, amellyel bárki akár óránként 30 kilométeres sebességgel gyalogolhat. Az „Ugró-Gyalogló” (Spring Walker), - ahogyan a tudósok találmányukat elnevezték - kötelekből, ugrórugókból és emeltyűkből áll, s csak izomerőre van szükség a működtetéshez. A két feltaláló: John Dick a NASA laboratóriumában, Erik Edwards pedig egy stanfordi kutatóintézetben dolgozik. Találmányuk lényege: ,,A gyors előrehaladás a lépés hosszúságától függ, amelyet befolyásol a láb hossza, valamint az az erő, amivel a gyalogló elrugaszkodik a földtől. A mi gépünk mindkét tényező hatásfokát növeli, s így az ember nagyobbakat tud lépni. A szerkezetet a vállalkozó vállára, derekára és lábára erősítik.” A szerkezet hatásmechanizmusa a következő: „Egy 400 méteres versenyen a futó a Föld vonzereje kétszeresének megfelelő erőt használ fel. Idejének a felét a levegőben tölti, míg a másik felét a földön. A Spring Walker a felfelé irányuló mozgásra fordított energiát bizonyos mértékig előre vivő mozgássá alakítja. így találmányunk az előre haladó emberi mozgásnál elvesző energia 80 százalékát újra felhasználja” - mondják a feltalálók, akik jelenleg szponzorokat keresnek találmányuk továbbfejlesztésére. Az amerikai hadsereg máris érdeklődést mutat a szerkezet iránt. Ferenczy Europress Cári arany a tenger mélyén Ót és fél tonna, a cári birodalom állami kincstárából való aranyat szállított fedélzetén az Edinburgh nevű brit cirkáló, amikor ötven évvel ezelőtt, május másodikán eltalálta egy német torpedó. A kétfejű sasos cári pecséttel ellátott 465 aranyrúddal a Szovjetunió az amerikai fegyverszállítások egy részét akarta kifizetni, a cirkáló és rakománya azonban sohasem érte el útjának célját. A 93 jellegtelen ládába csomagolt kincset 1942. április 25- én az oroszországi Murmanszk kikötőjében rakodták be a cirkáló fedélzetére. A csomagok tartalmát csupán néhány brit tiszt és pár szovjet kormányhivatalnok ismerte. A tízezer tonnás Edinburgh 850 főnyi legénységével, a „QP ll”-es teherhajó- konvojjal az izlandi Reykjavik felé tartott. Öt nappal a hajó kifutása után az Edinburgh-öt kilőtte a németek U 456-os tengeralattjárója. A cirkáló ekkor mintegy 11 tengeri mérföldnyire haladt a hajókaraván előtt, az úszó jégtömbök határánál. Az Edinburgh parancsnoka, Hugh. Fulkner remélte, hogy cikcakkmenetben manőverezve sikerül elkerülnie a német tengeralattjárókat, amelyek az utóbbi időben fokozták tevékenységüket a térségben. Hiába: már az első német torpedó eltalálta a cirkáló jobb oldalát. A második leszakította farának egy részét és a kormánylapátot, úgyhogy a hajó kormányozha- tatlanná vált. Narvikból három német romboló érkezett a tengeralattjáró segítségére, hogy elsüllyesszék az Edinburgh-öt. A brit cirkálónak azonban még sikerült egyik támadóját harcképtelenné tennie, ezt követően azonban sorsa megpecsételődött: a Z 24-es romboló több torpedója is eltalálta. A brit hajókaraván parancsnoka, Stuart Bonham-Car- ter ellentengernagy mentőcsónakokba szállíttatta a 790 túlélőt, végül egy brit romboló adta meg az Edinburgh-nek a kegyelemlövést, és aranyával, valamint hatvan elesettel együtt a tenger mélyére küldte a cirkálót. A brit hadügyminisztérium hivatalosan háborús sírhellyé nyilvánította az Edinburgh-öt, amelynek nyugalmát nem szabad háborgatni. Évtizedeken keresztül elveszettnek tűnt az aranykincs. A brit kormány csak 1957-ben oldotta fel részlegesen azt a rendeletet, amely megtiltotta, hogy bárki lemerüljön a cirkáló roncsaihoz. Az Északi-tenger olaj- és földgázkincsének kiaknázásakor bevált új mélytengeri technikák irányították rá újra a figyelmet a 250 méter mélyen fekvő aranyra. De csupán 1981 -ben adtak engedélyt a brit és a szovjet hatóságok a Jessop Marine Recoveries nevű angol vállat- nak, hogy feltáró munkálatokba kezdjen. Más brit, norvég és szovjet hivatásos kincskeresők korábbi kísérletei rendre már az elején csődöt mondtak: meg sem találták a roncsot. Keith Jessop - maga is búvár - több cég bevonásával látott hozzá a hajó és a kincs megkereséséhez. Az előzetes megállapodások értelmében az arany 36 százaléka - biztosítási arányuknak megfelelően - a szovjeteket illette, a kiemelt arany 18 százalékát Angliának kellett megkapnia, 45 százalékot a kiemelők söpörhettek be. Az amerikaiakat a biztosító már korábban kártalanította. A vállalkozáshoz Jessopék két német hajót béreltek: a Dammtor ellátóhajóként szolgált, a fő feladat a Stephaniturm nevű speciális kialakítású hajónak jutott, amely egyébként a tengeri olajkitermelő állások alapzatának építését és javítását végezte. A Stephaniturmból búvárharangot engedtek le 15 méterrel a roncs fölé. Egy búvár - biztonsági okoból - a harangban maradt. A másik kötélen leereszkedett, majd lángvágóval nyílást vágott az oldalára dőlt hajó törzsén. Igen óvatosan kellett eljárni, mivel a cirkálón elsüllyedésekor jelentős mennyiségű éles lőszer és robbanóanyag maradt. A búvároknak két hétre volt szükségük, míg eljutottak a „kincseskamrához”. Munkájuk során számos videofelvételt készítettek. A tájékozódásban segítette őket, hogy az Edinburgh Belfast nevű ikertestvére múzeumként a Temzén van kiállítva, így minden lépést előre meg lehetett tervezni. 1981. szeptember 17-én sikerült 465 aranyrúd jelentős részét a felszínre hozni, 34 rudat azonban - mivel hozzáférhetetlen szegletben feküdtek - nem sikerült kiemelniök. A bonni brit nagykövetség nemrégiben egy kérdésre válaszolva megerősítette, hogy 34 rúd még mindig az Edinburgh roncsában van, amelyet most már végérvényesen háborús sírrá nyilvánítottak: többé nem zavarhatják kincskeresők az elesett brit matrózok örök nyugalmát. MTI-Panoráma McDonald ’ s Kínában • Kiszolgálók sokasága várja a vendégeket a McDonald’s amerikai gyorsbüfében, amelyet az országban elsőként április végén nyitottak meg Pekingben, a Tienanmen téren. Telefotó - MTI Külföldi Képszerkesztőség Benny Hill sokmilliós értékű ötletei Michael Jackson, az amerikai popsztár bejelentette, hogy sok millió dollárt is hajlandó fizetni, csak megvásárolhassa Benny Hill, a nemrég elhunyt angol komikus kiadatlan, kézírásos viccgyűjteményét. Benny Hill számos jegyzetfüzetet írt tele saját találmányú vicceivel és megvalósításra szánt tréfás ötleteivel. Hagyatékának rendezői két szamárfüles füzetet már megtaláltak a művész lakásán, de úgy vélik, hogy még többet is föllelnek később. Angol műtárgyár- verési szakemberek szerint Benny Hill füzetei egymillió dollárt is megérhetnek, ha eladják őket. Michael Jackson egyik szóvivője azt mondta, hogy az énekes Benny Hill „legnagyobb híve” volt, és a becsérték többszörösét is hajlandó leszurkolni, ha megszerezheti a komikus összes viccét. Ám lehet, hogy Angliában mozgalom indul Benny Hill hagyatékának megtartására. A BBC vezető producere, Victor Pemberton így nyilatkozott: - Ezeknek a jegyzetfüzeteknek múzeumban volna a helyük. Nagy csapás lenne, ha Amerikába kerülnének. Ebben az a vicc, hogy Hill 1969-ig szerepelt a BBC-ben, az utóbbi pár évben pedig már egyetlen hazai tévé sem foglalkoztatta, azzal az indokkal, hogy tréfái szexmániások és elavultak. Benny Hifinek meg kellett halnia ahhoz, hogy mennybe menjen hazájában. (MTI-Panoráma) TENYÉRJÓS A GINZÁN A közfelfogás úgy tartja, hogy a japánok racionális emberek, elektronizált világban élnek és tudatosan készülnek a jövő évszázad még a mainál is sokkal technicizáltabb társadalmára. Hogy az automaták, a robotok mellett a japán embernek is szüksége van a „lelki szolgáltatásokra”, arra az ünnepnapok zsúfolt szentélyeiből vagy a jósok iránti növekvő keresletből következtethet a szemlélődő. A Ginza fényárban úszó épületeinek tövében, Ueno vagy Shibaja városnegyedek nyugatias üzleteinek árnyékában esténként egy- egy feketébe öltözött furcsa figura jelenik meg asztalkájával, rajta kis lámpással, és nem számítógépet vagy ehhez hasonló portékát kínál, ahogyan a környezethez illene, hanem kártyát vet, tenyérből jósol az érdeklődőknek. Hosszú sorok állnak a Ginza ismert tenyérjósa előtt, aki - mint mondja - napjában harmincöt ügyfelet szolgál ki, segít a döntésekhez tanácsot kérő embereken. Az illető Tokió egyik elitiskolájában, a Vaseda egyetemen szerzett diplomát, majd amerikai egyetemeken végzett filozófusként, és onnan hazatérve módosított pályáján, tenyérjóslásra adta a fejét. Koisikava Maszahito évekig tanulmányozta az évszázados hagyományokkal rendelkező keleti tenyérjóslást, ami állítólag abban különbözik a nyugati irányzattól, hogy sokkal inkább épít az emberek jellembeli vonásaira. A mester 1500 forintnak megfelelő összegért persze nemcsak a tenyér alapvető rajzolatát elemzi, hanem hosszasan el is beszélget a jövőjükre kíváncsi emberekkel, hogy - mint mondja - tanácsait még nagyobb bizalommal fogadják. A szakma gyakorlásához a Ginza tenyérjósának meg kellett szereznie a Jakuza bizalmát is, ami teljesen természetes Japánban, ha valaki üzletet akar nyitni. A „helypénz” lefizetése ellenében a Jakuza szavatolja a „védelmet” minden üzlet- tulajdonosnak. Koisikava azért települt a Ginzára, mert kétnyelvű - angol és japán - jóslataira itt van a legnagyobb kereslet, ámbár újabban vevőköre főképp japánokból áll.- Az állásváltozással, házasodással, külföldi munkavállalással kapcsolatos dilemmáikra várnak tőlem tanácsot az emberek - mondja, amint egy újabb érdeklődő tenyerének tanulmányozásába fog. Tokióban ritka jelenség a sorállás, a kétnyelvű tenyérjós asztala előtt azonban rendszerint órákkal a szeánsz megkezdése előtt már hosszú sorokban várják az emberek a mestert. Koisikava minden este 8 és 11.30 között dolgozik, de az érdeklődőknek ajánlatos már jóval korábban sorba állmok a Ginza metrókijáratánál, hogy találkozni tudjanak vele. A tenyérjós helyéről bárki eligazítást ad, de különben is messziről látható a feltűnő tábla: megbízható tenyérjóslat - két nyelven. MTI-Panoráma Az oldalt összeállította: Tóth András
