Új Néplap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-05 / 105. szám
1992. MÁJUS 5. Megyei tükör 3 FALUSI HÍREK Jászladány A község képviselő-testülete másfél hete ült össze, hogy megvitassa a gázbevezetéssel és a telefonnal kapcsolatos időszerű kérdéseket, értékelje a cigány lakosság helyzetét és életkörülményeit, valamint meghallgatta a könyvtár és a művelődési ház igazgatójának beszámolóját. Elfogadták a múlt évi gazdálkodás értékelését, és elosztották a kilencmilliós pénzmaradványt. Ezzel együtt csaknem 130 millióból gazdálkodik a hivatalosan 6359 lakost számláló település. * ^ # A nyilvános ülésen, a telefonkérdés folytán megjelent a Jász- Com Rt. ügyvezető igazgatója, a gázzal kapcsolatos információk érdekében pedig a Dunatrade, a Tigáz és az Univerzum Kft. képviselői. A testület kijelentette, hogy Jászladány nagyközségből nem hiányozhat sem a telefon, sem a gáz, amivel bizonyára mindenki szíves örömest egyetért. Eddig mindkettőre körülbelül hatszázan jelentkeztek, további igényekkel a polgármesteri hivatalban lehet jelentkezni. Sziráki Benedek polgár- mester elmondta, lehetőség nyílott arra, hogy a lakosság a befizetendő 15 ezer forintot 24 hónapos részletekben tudja le, ennek kamatát az önkormányzat átvállalta! A tervek elkészülte után a tényleges munkálatok is megkezdődnek az idén. Nítv -jfcv Ugyancsak döntöttek az elsőla- káshoz-jutók támogatásáról. Számukra több mint kétmillió forintot különítettek el, ami annyit jelent, hogy egyes családoknak maximum 100 ezer forint ütheti a markát. Ennek fele visszatérítendő, kamatmentes, a maradék pedig vissza nem térítendő támogatás. stfcf sttot -J±> stp ípí A képviselő-testület ülésén a cigányság helyzetét is értékelték, hiszen a község lakosságának 18 százalékát öt teszik ki. A hozott döntés értelmében ezentúl mindenkinek mindent el kell követni, hogy beilleszkedjék a község életébe. Remélhetőleg látó szemekre, halló fülekre találnak ezen sorok is. áfe ssfe íte ítp. Április 30-tól június 15-ig kötelező, komplex tüdőszűrő vizsgálatoknak ad otthont a helyi művelődési ház. sttor sd)r stbr íp< Annak ellenére, hogy január 1- től tizennyolccal csökkent a falu munkanélküliéinek száma, még mindig 450-500főt tartanak nyilván. A mínusz tizennyolc azzal magyarázható, hogy őket az önkormányzat az év elejétől közmunkásként alkalmazza. A feladatuk, hogy többek között csinosítsák a községet, virágokat, fákat ültessenek. Hajdanvolt foglalkozások „Kézművesség egy alföldi faluban, Tiszaigar 1949-1950” címmel megjelent Bakó Ferenc nyugalmazott egri múzeumigazgató könyve a Tisza Téka sorozat harmadik számaként Borsod-Abaúj- Zemplén, Hajdú-Bihar, Heves és Jász-Nagykun-Szolnok megye múzeumainak együttműködésével. A száztizenöt oldalas, képekkel gazdagon illusztrált kötet elvezeti az ovasót egy jellegzetes Ti- sza-völgyi falu kézművességének a történetébe, és mintegy hiánypótlóként összegzi a hajdan élő falusi mesterségeket^ azok múltját. Mint a szerző írja, a korábbi visszaemlékezések többnyire a népművészet szemszögéből nézték a falvak kézművesiparát, noha bőségesen volt köznapi, közhasznú szakmák művelése is. Tiszaigaron már az 1849-as évek táján feljegyezték az első kovácsmestert, a kerékgyártót, majd később a szíjgyártót a kötélverőt. Az élelmezési iparok közül működött lisztesmolnár, mészáros, böllér. Garmadával voltak házépítők, vályogvetők, téglaégetők, kemencemesterek, tapasztok, kútmesterek, veremásók. A ruházati iparban működött csizmadia, cipész, tímár, szabó, szűcs, kalapos. A kuriózumnak számító mesterségek közül ismertek szappanfőzőt, kosár- és vesszőfonót, hímzőt, kötőt, vándoriparost, kereskedőt, pásztormestert, hogy csak a legismertebbeket említsük. Jellegzetes a cigányok ősi mestersége is, ilyen például a csengő, fokos, buzogány, kampóöntés, pipaszurkáló, csigacsináló borda, a halászhorog, háromlábú vasserpenyő. DüVld §3Zdä. ^ víg, jó kedélyű mezőtúri Dávid Gyula 69 évesen sem hagyta abba a gazdálkodást. Alsórészi Nyomás tanyáján most is tart teheneket, disznókat, juhokat. Megszokta ezt az életet. Fotó: T. Z. 32 oution: szeretem, házasság, divat, pletyka, sztárok Ha kedd, akkor Kiskegyed! 32 oldalon, 29 forintért szerelem, házasság, divat, pletyka, sztárok Csábításból jeles A nők a karrier és a szex A siker kilencféle titka Ugrin Emese szerelmei Mi az első gondolata? - pszichoteszt *82416/1* 9(eddi jegyzet Kezdődik a rontom-bontom! Ha félretesszük az esemény anyagi nehézségekkel járó oldalát, bizonyára a legtöbb családban az öröm, az izgalom, a büszkeség érzelmeitől lesz emlékezetes a „nagy lépés*’: iskolába kezd járni az addig óvodás gyerek. Ugye, ez már komolyabb dolog. Persze, annyira nem kellene komolynak lennie szerintem, hogy begörcsöljön tőle a kedves szülő. És mégis, velem is valami hasonló fordult elő, bár még csak a beiratkozás körül tartunk... Én, többek között a tanügyi kérdésekben is tájékozatlan, meglehetősen hanyag és felelőtlen szülő azt hittem, a beíratás aktusának az a lényege, hogy az ember elbaktat a lakókörzete szerinti iskolába, és szól, hogy neki is lenne egy hatesztendős lurkója. Alapos lelkiismeret-furdalással kellett tapasztalnom, hogy bizonyos értelemben nagyon elkéstem, nem hoztam meg idejében a kellő anyagi áldozatot azért, hogy a srácot felkészítsék tornából a felvételire (igen, nagyon komoly rostálás folyik már azért is, hogy a gyerek első osztályos lehessen), így nem talált bele a labdával a körbe, és mehetett abba a „nem elit osztályba” (bizonyos előítéletektől terhes véleményt idéztem más szülőktől), ahova a tornából és (valamelyest) a matematikából „selejtesek” verbuválódtak össze. Mindegy, nyugtatgattam magam, legalább a fiamnak így hátha lesz sikerélménye is, talán így nem ő lesz az utolsó ebben a csapatban... Amolyan „eső után köpönyeg”-szerűen kaptuk kézhez napokkal a beiratkozás határidejének letelte után azt a kis füzetecskét, melyet a szolnoki polgár- mesteri hivatal művelődési és népjóléti irodája hozott össze gondosan, Kezdődik az iskola címmel, a fedőlapon egy, az alkalomhoz nem éppen bizalom- gerjesztő Weöres Sándor-versrészlet: „Könyv, toll, tinta, ceruza/ rontom-bontom,/ Kezdődik az iskola/ csak aszondom” ... No, rontom-bontom (avagy: a fene enné meg), nézzük, mit tartalmaz! Bizony sok mindent. Elsősorban azt, hogy milyen nagy kínálatból válogathattunk volna. Már az elején erre buzdít: „Szüléitekkel együtt nézzétek át ezt a füzetecskét, és döntsétek el, melyik iskolába akartok járni. A nehéz döntés után jöhet a beiratkozás”, amely ugyebár már megtörtént. . . így hát különösebb lelki felindulás nélkül böngészem, mennyi minden lehetett volna a gyerekből. Még jó is, hogy késve lapozom ezt a kiadványt, mert ha a kocka nem lenne nagyjából elvetve, hát tényleg baromi nehéz lenne döntenem. Mert nem ismerem eléggé a gyermekem ... Itt vannak például ezek a tagozatos iskolák. Mivel eddig a fiam jobbára csak ugrabugrált és korára jellemző szertelenséggel játszott, rajzolgatott, énekelt, szavalt - tehát éppen úgy, hogy mikor mihez volt kedve -, el nem tudom képzelni, melyik tagozat lenne számára a testhezállóbb: a balett, a testnevelés, a néptánc avagy a nyelv tagozat. Még nagyobb gondban lennék, ha a szakköri tevékenységek vagy a kínált szabadidős programlehetőségek alapján kellene választanom. Mert igazán nagyon változatos dolgokat ajánlanak az iskolák, de ahol például a gyerek „megismerkedhet a halászat, vadászat, madarászat fortélyaival, a gyógynövényekkel, gomba- ismerettel”, ott nem választhatja „szakköri keretekben a japán nyelvet is”. Ahol meg „az ember és a természet szeretetét gyakorolhatná”, ott közelébe sem férkőzhet a „speciális labdás technikai játékok” fortélyainak. Az egyik iskolában síoktatás folyik (el nem tudom képzelni, milyen módszerrel, hisz itt évek óta nincs erre alkalmas hó), de itt megfosztanám a furulyatanulás élvezetétől. Ha azt szeretném, hogy „a tárgyi néprajz keretében különböző kézműves technikákat végezzen”, akkor kihagyom azt a sulit, ahol a gyerekek „feladataik megvalósítását nyugodt, családias légkörben végzik”. Az egyik tanügyi intézményben „gyermekközpontú, humánus légkörben” nevelnék, ugyanakkor „megkövetelve a rendet, fegyelmet”, a másikban, a másik iskola pedig, a zöld mint elnevezése is utal rá, „környezet és természetvédelmi oktatási központ is egyben”, talán még be is léphetne már első osztályosként a zöldek pártjába ... Tudatlanságom további nyilvánvaló bizonyítéka, hogy az anyanyelvi oktatás milyenségére utaló megjegyzések számomra nem mondanak semmit. Azért kíváncsi lennék, száz szülőből hányán tudják megkülönböztetni a Lovászné-féle, a Romankovics-, a Tolnai-féle, a Lénárt-féle, a Zsolnai-féle és a Lé- nárd—Demeter-módszert. No és némi túlzással azt is kérdezhetném: tessék mondani, olyan egyszerű- en-normális iskola nincs? Ahol csak úgy általában megtanítják a kisiskolásokat arra, amit ilyenkor tudni kell, aminek alapján aztán eldől, ki mire alkalmasabb, és ha eljön az ideje, már tudja, mit kell választania? És magyar nyelvet alaposan, helyesen, a maga gazdagságával és varázsával tanítanak-e még egyáltalán? Rontom-bontom, a nemjóját, azt a fűzfánfü- tyülőjét! . . . stb., majd elválik esztendőre vagy kettőre ... Molnár H. Lajos Moldova György: A félelem kapuja Káplár előkotorta az óráját mellénye zsebéből:- Fél kilenc elmúlt, a feleségem nem tudja, hol maradtam el. Az az asszony imád engem, most is már kint áll a kapuban és vár rám. O volt az egyetlen, aki az üldöztetésben, a szilenciumban is kitartott mellettem. Meg kell ismerned őt, egyszer gyere el hozzánk, telefonunk persze nincs, felírom a címünket. Borsos a megállóhoz kísérte az öregembert, és segített neki felszállni az autóbuszra. Utána gyalog indult el hazafelé, végig akarta gondolni az eseményeket. Úgy érezte, a mai nappal közelebb került a céljaihoz, bízott benne, hogy Martin megjelenteti a verseit. Március közepén Borsos levelet kapott Kerkahidasról, anyja egykori gondozónője értesítette: egy falubeli ember érdeklődik az örökségbe kapott családi házuk iránt. Kérte a fiút, hogy minél hamarabb jöjjön le tárgyalni az eladásról. Borsos nem akarta elszalasztani az alkalmat, már a következő szombaton hazautazott. Mikor megérkezett, tájékozódni próbált a környéken kialakult ingatlanárakról; 150-200 ezer forintért keltek el az övékéhez hasonló házak. Az új tulajdonosok általában lebontották a régi épületeket és modern családi házat húztak fel a helyébe. A fiú mindenképpen meg akart szabadulni az ingatlan kezelésével járó gondoktól, százezer forinttal is beérte volna. Este átment a vevőhöz. Egy öreg gazda és pártába maradt lánya tehenészettel foglalkozott, most felhasználva az állam által nyújtott kedvezményeket, növelni szerették volna az állatállományt, ezért akarták megszerezni Borsosék portáját a rajta álló, jó karban levő nagy szerfás istállóval és a környező kaszálóval együtt. Az apa tárgyalt, de közben gyakran a lányára nézett, mintegy kikérve a jóváhagyását. Borsos kitette az asztalra a magával hozott telekkönyvi kivonatot és a többi papírt, a gazda gondosan átolvasta:- És hogy áll a helyzet a testvéreiddel? Aláírhatsz az ő nevükben is? Hiszen ők is tulajdonosok! A fiú gyomra összehúzódott az idegességtől, hogy ezen az akadályon meghiúsulhat az eladás:- Már beszéltem az ügyvéddel, ő foglalkozik a gyámsági szerződéssel, azt ígérte, hogy nemsokára megkapom.- És jogosult vagy pénzt is felvenni a nevükben? Nem zárolják addig, amíg a testvéreid betöltik a tizennyolc évet?- Nem szükséges, mert újra befektetem, egy telket veszek rajta Pest mellett. Valaha építkezni szeretnénk. Borsos úgy látta, hogy a gazda hisz neki, mielőtt rátértek volna az alkura, leküldte a lányát borért. Mikor magukra maradtak, az öregember bizalmasan közelebb hajolt hozzá:- Az a baj, hogy ketten nem győzzük ezt a nagy gazdaságot, nincs kedved beállni hozzánk? Én ,már berendezkedtem Pesten,ívan munkám és szállásom.- Nálunk a kétszeré'sét is megkereshetnéd^ mint ott fenn. 85
