Új Néplap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-30 / 127. szám

Múltunk—jelenünk 1992. MÁJUS 30. A Mezőtúri Képzőművészeti Alkotótelep 1981 nyarán nyitotta meg a Kö­rös-parti Takács-tanyán kapuit a Mezőtúri Képzőművészeti Alko­tótelep. Szándékaik szerint új alko­tói módszerek kidolgozása volt a céljuk magas művészi színvona­lon. A város környékének termé­szeti, emberi viszonyait kívánták ábrázolni, az ember és természet viszonyrendszere tükrében. A mű­vészek tudták, hogy a telepen zajló alkotói folyamat kisugárzik Mező­túr közművelődési életére, és segíti a város művészeti életének kibon­takozását is. A telepen alkotó mű­vészek műveiket ajánlották fel egy leendő kortárs képzőművészeti gyűjtemény létrehozására, mely egy sajátosan helyi arculatú galéri­ában öltene testet. Az alkotótelep vezetői, Győrfi Sándor karcagi szobrászművész és Balogh Géza nyíregyházi festőmű­vész ezeket a célokat vállalták fel az induláskor. Az 1986-ig kétéven­te, majd évente megrendezésre ke­rülő telep támogatói a városi ta­nács, a DATE Mezőgazdasági Gé­pészeti Főiskolai Kara, a Mezőtúri Állami Gazdaság, a Dózsa és a Ma­gyar-Mongol Barátság Mgtsz, a Fémfeldolgozó Ipari Szövetkezet, az Alföldi Téglaipari Vállalat, a Titász, az áfész és a munkát össze­fogó Mezőtúri Művelődési Köz­pont. A telepre meghívott művészek mindannyian a realista hagyomá­nyokhoz kötődnek, akikre hat a mezőtúri emberi és földrajzi kör­nyezet, s akik egyre jobban kötőd­nek a táj és a telep szellem­iségéhez. Meghívást kapott eddig Az 1991-es alkototelep résztvevői többek között Borbás Tibor, Orr Lajos, Péter Ágnes szob­rászművész, Fazekas Magdolna, Meggyes László festőművész és Ágotha Margit grafikusművész is. Minden évben vendégül látott a telep külföldi művészeket is. Úgy tűnik, ezekben a nyári tábo­rokban felszabadultak a művészek mindenfajta szakmai előítélet, az eleve szakokra bontott oktatási rendszernél kezdődő korlátozás alól. Kétdimenziós tájak születtek bronzban, festői finomságok, érzé­keny vonalvezetés, rajzi megoldá­sok lehetőségét vetette fel a for­málható viasz, s tette örök életűvé a viaszveszelytéses eljárás techni­káját. Felfrissülve, megújulva, min­denképp gazdagabban térnek vissza az alkotók saját műtermeik­Bronzöntés a mezőtúri alkototelepen be e hónapok után - írta Egri Mária 1989-es katalógusukba. A táborok izgalmas pillanatai voltak a bronzöntés órái. Ekkor Győrfi Sándor vezetésével bronz­ba öntötték az elkészült műveket, így készültek olyan munkák is, amelyek ma is a várost díszítik. Szabó Iván reliefje a Túri Fazekas Múzeumot díszíti, Borbás Tibor, Pétery Károly író és Csabai Wág- ner József festőművész emlékét mintázza bronzba. S ha figyelem­be vesszük a többi kisbronzot, fest­ményeket, rajzokat, láthatóvá vá­lik, hogy ez az együttműködés úgy a városnak, mint az ott dolgozó művészeknek gyümölcsöző kap­csolatot jelent. Az 1981-ben alakult művészte­lep jelentőségét a város új vezetése is felismerte, s munkájában támo­gatja. A város első Pro Urbe-díját az alkotóközösségnek adta, akik a tavalyi évben állították fel máso­dik világháborús emlékművüket. A munkálatokban Győrfi Sándor, Lakatos Aranka, Borbás Tibor és Balogh Géza vett részt. Mint Győrfi Sándor elmondta, ezután is próbálnak otthon lenni a város éle­tében, s munkáikkal segíteni a vá­ros kulturális életének gyarapítá­sát. Anyagi gondjaik megoldására egy alapítványt hoztak létre, mely­nek elnöke Szűcs Ferenc, a megyei OTP igazgatója. Fontos kérdés az alkotótelep életében a Takács-ta­nya sorsa, melyet fenntartója, a Magyar-Mongol Barátság Mgtsz elad. A művészek reménykednek benne, hogy az idén is a telep éle­téhez már annyira kötődő tanya nyújt nekik otthont. Zsolnay László A mezőtúri fazekasság múzeuma „Ne féljen, eljön az idő, s Mező­túron is lesz múzeum!” Ezeket a szavakat nagy írónk, Móricz Zsig- mond mondta az egyik leghíresebb mezőtúri fazekasnál, Badár Ba­lázsnál tett látogatása alkalmával. A móriczi jövendölés beteljesedé­sére több mint negyven évet kellett várni. A Túri Fazekas Múzeum a városi tanács kezdeményezésére 1983-ban jött létre. A nagy múltú kézművesipart, a fazekasságot be­mutató állandó kiállítás a város központjában, az 1862-ben épített, egykori zsinagóga mellett, a hajda­ni iskola és gondnoki lakás épüle­tében kapott helyet. A múzeum létrehozásakor a ko­rábban meglévő - a Honismereti Szakkör és a városi művelődési központ által gyűjtött - mintegy 600 darabos kerámiaanyag mellett a múzeum törzsállományát képez­te a közel 2000 darabos hagyaték, amelyet a megyei múzeumi szer­vezet vásárolt meg a létesítendő helyi múzeum számára, 1982-ben. A néhai kovácsmester. Szőllősi korszakok szerint - mutatja be a túri fazekasság jellemző tárgyait, edénytípusait. A mezőtúri fazekasságra vonat­kozó legrégebbi adataink a közép­kori mázatlan és zöldmázas kerá­miatöredékek, amelyek az 1960-as években építkezések, csatornázá­sok során kerültek a múzeumba. A fekete korsónyakak, edénycsere­pek formájuk alapján XVI-XVII. századinak tekinthetők. A városi levéltár pusztulása mi­att a helyi fazekasság történetét csak a XVIII-XIX. századtól tud­juk követni. A kutatások szerint a mezőtúri fazekasok 1782-ben kap­tak királyi kiváltságlevelet. A faze­kascéh ma is meglévő jegyzőköny­ve pedig 1813-ban kezdődött. A múlt században működött céhszer­vezet ma is fellelhető emlékei kö­zül a céhláda 1818-ban Egerben készült. 1840-ben készítették a fe­kete tintatartót, kalamárist, s ugyanebből az évből származik a szervezet sárgaréz behívótáblája, amelvet mée századunkban is A mezőtúri céh céhkancsója Badár Balázs felfedezése, az el­ső nagy sikere 1890-ben Aradon következett be, ahol a kiállítás nagyérmét és oklevelét kapta meg. Az első hazai sikerek után 1894- ben Antwerpenben, 1897-ben Brüsszelben, 1900-ban Párizsban nyert kitüntetéseket, diplomákat. Az 1896-os milleneumi kiállításon éremmel tüntették ki. s ekkor vá­Antal hagyatékát a leltározást kö­vetően - ideiglenesen - a puszta­bánrévei, egykori tanyasi általános iskola épületében helyeztük el. Az eltelt időszakban a múzeum gyűjteményye anyagi lehetősége­inknek megfelelően gyarapodott. Törekvésünk, hogy elsősorban a datált, illetve a szignált darabokat szerezzük meg. E mellett termé­szetesen gyűjtünk egyéb - a túri fazekasság kutatása szempontjá­ból fontos - darabokat, edényeket is. A múzeum a tárgyi anyag mel­lett begyűjti az írásos dokumentu­mokat, emlékeket is. Múzeumunk­ban a mezőtúri fazekasság tárgyi és írásos emlékei mellett számos helytörténeti értékű tárgy és doku­mentum is helyet kap. Állandó kiállításunk három te­remben - a jól, elkülöníthető stílus­Mezőtúr és környékének régészeti emlékei Az ember első nagyarányú megtelepedése Me­zőtúron és környékén a neolitikum kezdetén, idő­számításunk előtt 5000 körül történt. Ekkor tértek át a Kárpát-medencében az emberek a zsákmá­nyoló életmódról az élelemtermelésre. Az új ter­melési mód többek között népességrobbanást is eredményezett, ezzel együtt a lelőhelyek száma is megnövekedett. E korból a legidősebb lelőhelyek (Körös-kultúra) a Berettyó-parton vagy a Kovács­halom környékén kerültek elő. Alig telt el egy évezred addig, amíg az alföldi táj jellegzetes lakó­dombjai (tellek) elkezdtek kialakulni. Ezek első kultúrrétegei az úgynevezett tiszai kultúra népé­hez köthetők. Ilyen teli telepek vannak a Berety- tyó-parton - s a Bánomkert területén. Az újabb gazdálkodási változás - az állattenyésztés előtérbe kerülése - a rézkorban következett be. A Berety- tyó-csatoma torkolatánál előkerült, korong alakú tárgyon látható stilizált nőalak talán egy istennő ábrázolása volt. Az időszámításunk előtt 1900-1300 közötti, úgynevezett bronzkorból ismételten megszapo­rodnak a lelőhelyek és a leletek. Megtelepedtek ezen a tájon a gyulavarsándi, a füzesabonyi, a hatvani, a nagyrévi és a halomsíros kultúrák népei. Leggazdagabb lelőhely ebből a korszakból a Bá­nomkert területéről ismert. Az első - immáron - névről is ismert két nép a szkíták és a kelták voltak a Nagy alföldön. Mindkét nép leletei megtalálhatók a kutatott területen. Kü­lönösen szépek azok a szkíta leletek, melyek az Új város-Mészáros-telep nevű lelőhelyről kerültek a múzeumba (körülbelül időszámításunk előtti 800-ból). A kelták jelenlétét a szórványosan elő­került cserepek mellett egy hamvasztásos sír repr­ezentálja. Az első történeti népek helyét a római korban a kelet felől érkező és valamilyen iráni nyelvet be­szélő nép, a szarmaták foglalják el. Előkerült lele­teik mellett egy érdekes építmény kötődik hozzá­juk. A Dunai Limeshez (a Római Birodalom keleti védő erődrendszere) csatlakozó sáncrendszerük egyik szakasza éppen Mezőtúr határában húzódik. Az úgynevezett Csörsz-árok védte őket a kelet felől támadó germán népekkel szemben. A véd- művet római mérnökök irányításával építették, valamikor 330 környékén. A népvándorláskor népei közül kiemelkedik a Mezőtúr-Lőtér nevű lelőhelyen előkerült VII— VIII. századi avar temető. A leggazdagabb lovas­sírban a leletek között egy nyereg vaspántjait tárta fel Zalotay Elemér. A Kárpát-medence történetének sorsfordulója volt 894-95, a magyar honfoglalás. Elődeink meg­telepedésével lezárult a népvándorlás kora, a Kár­pát-medence népei megindultak az európai fejlő­dés, az államalapításhoz vezető úton. Ez az út nagyjából 100 évig tartott, az előkerült régészeti leleteket a kutatás honfoglaláskorinak nevezi. Je­lenismereteink szerint nem csupán megtelepedtek a magyarok Mezőtúr környékén, hanem egyik nemzetségük központja is erre volt. Ezt a kétpói lelet bizonyítja. Az állami gazdaság területéről előkerült gazdag sírokban egy férfi és egy nő nyugodott. A férfi arany övdíszei mellett egy gyö­nyörű palmettadíszes ezüst ivóedény jelzi az elte­metett rangját. A női sírból pedig egy egészen finoman megmunkált bronz lószerszám ismerhető fel. Hasonló korú - ám a középréteghez tartozó - temetők Mezőtúr területén a Vízközben, a Dohá­nyosgerincen, Bári-Kettőshalmon, valamint az al- sórévi határban kerültek elő. A köznép leleteit is megtalálták több lelőhelyen (Bári-Kettőshalom, Csugar, Dohányosgerinc). Kutatásunk fehér foltja a mezővárosi fejlődés régészeti emlékeinek vizsgálata. E megállapítás ki is jelöli a jövő lehetőségeinek és feladatainak egyik irányát. Hiszen például olyan fontos kérdés­kör - mint a túri kerámia fejlődése - vizsgálata, a középkori előzmények ismerete nélkül legalábbis hiányos. Ennek a kutatási hiányosságnak a felszámolá­sához pedig kutató, idő, kitartás és pénz szüksé­ges. Reménykedünk, hogy a JNK-Szolnok Me­gyei Múzeumi Szervezet és a helyi önkormányzat közös erőfeszítésével, a nem túl távoli jövőben minden rendelkezésre fog állni egy kutatási prog­ramhoz, melynek eredményeiről - ha lesznek - ismételten beszámolhatunk az érdeklődő olvasók­nak. Dr. Madaras László Busi Lajos munkái Mezőtúrról rendszeresen használtak. 1836- ban adományozta a túri céhnek a mesterség szerszámaival ellátott két zöldmázas céhkancsót és hód­mezővásárhelyi fazekasmester. A mezőtúri Korsós céh 1872-ben Korsós Társulattá alakult, amely a második világháborút követő idő­kig működött. Az 1950-es években jött létre a ma már Túri Fazekas Kft.-ként működő Fazekas Szövet­kezet, amely az egyéni iparosok mel lett ma is a mezőtúri fazekasha­gyományok folytatója A kezdeti időkben a túri fazeka­sok mázatlan fekete, illetve terra­kotta használati edényeket készí­tettek. A XIX. század derekán a korsósok többsége a mázatlan edé­nyek mellett áttért a mázas edé­nyek készítésére. Kezdetben ezek nem voltak annyira sokszínűek mint a későbbiek. Ekkor elsősor­ban zöldmázas edényeket készítet­tek, amelyeket kezdetlegesen feke­te - borostyánból készített - íróká- zással díszítettek. A sokszínű dí­szítés, a virágozás az 1860-as években kezdődött el. Az alapszín ekkor még nem a zsemlyesárga, amely későb annyira jellemző, ha­nem fehér volt, amelyet vörös és zöld írókázással díszítettek. A Mezőtúrra oly jellemző „du- di ” alapszínű edények készítése az 1870-es években kezdődött. (A ké­szített darabok alapszínéül szolgá­ló jellegzetes zsemlyesárga föld­festéket az Arad megyei Dud köz­ségből szállították a településre.) Az alkalmazott írókás virágdíszí­tés fénykora az 1880-90-es évekre és a XX. század elejére tehető. A századforduló kiemelkedő fa­zekasa volt id. Badár Balázs (1855-1939), aki a túri fazekassá­got országosan és Európában is is­mertté tette. Kezdetben ugyan­olyan használati edényeket csinált, mint a többi helyi mester, ám a hagyományos „népi” stílusban készült darabok közül viszonylag kevés maradt fenn. súrolta meg egyik legszebb dísz­tálját Ferenc József császár felesé­ge, Erzsébet királyné is. Id. Badár Balázs elsősorban díszedényeiről lett nevezetes. „Műfazekasként’ ’ a túri korsósok stílusát a korabeli ízléshez alkal­mazta. Munkássága nem minősít­hető a hagyományos értelemben vett népművészetnek. Badár Balázs műhelyében a szá­zad elejére mindennaposak voltak a nagyúri vendégek, az előkelő hí­rességek (például: Albrecht főher­ceg, Fedák Sári stb.). Az egyik leg­kedvesebben fogadott vendég Mó­ricz Zsigmond volt, aki atyai jó barátjának tisztelte az idős mestert. A híres író több írásában is meg­örökítette Badár Balázs alakját (például: A céhláda, A mezőtúri csöcsös korsó stb.). Id. Badár Balázs fia, ifj. Badár Balázs, leánya, Badár Erzsébet és unokája, Badár Júlia folytatták családon belül stílusát. Rajtuk kí­vül több követője is akadt, mint például a kunszentmártoni Bozsik Kálmán. A mezőtúri fazekasság egy jó része azonban más irányba fejlő­dött. Az 1910-es évek tanfolyama­inak időszakában egyre inkább el­hagyták az írókázást, amelyet az egészségre gyakorolt káros hatása miatt a városi tisztiorvos később be is tiltott, s áttértek az ecsetes díszítőtechnikára. Ez nem annyira a motívumok szerkezetét, mint színeit és az egyes részek belső felépítését alakította át. Ez a stílus- korszak sok szürke jellegtelen da­rabot eredményezett, de a K. Se­bestyén, a Veres és a Bútor család kezén egyre tisztult, kiforrottabbá vált, igazodott a felülethez, a tech­nikához. Napjainkban az 1951-ben ala­kult Fazekas Szövetkezet - ma Tú­ri Fazekas Kft. - fazekasai és a magániparosok őrzik, alakítják a mezőtúri fazekasság hagyomá­nyait, forma- és motívumvilágát. Nagy Molnár Miklós Az oldalt szerkesztette: dr. Madaras László Fotó: Kozma Károly Túri Fazekas Múzeum - Mezőtúr

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom