Új Néplap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-30 / 127. szám

I 10 Szabadidőben - családi körben 1992. MÁJUS 30. Tisztítja a vért, meg­szünteti a hajhullást Most tessék csalánt aratni! Május a csalán igazi évadja állítják a termé­szetgyógyászok. A csípős gyomnövény ugyanis ilyen­kor kerül serdülő korba, és fia­tal, zsenge levelei ekkor a leg­alkalmasabbak közvetlen fo­gyasztásra vagy éppen gyógy- tea készítésére. A kertek, árokpartok szapo­ra vendége roppant gazdag ér­tékes, a szervezet számára fontos anyagokban, így A- és C-vitaminban, káliumban, magnéziumban, kovasavban és különféle enzimekben. En­nek megfelelően „csalán dok­tor’ ’ számos egészségügyi pa­nasz orvoslására képes. íme, egy korántsem teljes leltár gyógyhatásáról: Erős vizelethajtó, ily mó­don tisztítja a vért, eltávolítja belőle a mérgező anyagokat. Serkenti a bélműködést, haté­kony ellenszere a sokakat bán­tó székrekedésnek. Segítségé­vel hosszabb kúra esetén bárki megszabadulhat fölösleges kilóitól - különösebb önkínzó koplalás és mellékhatás nél­kül. A csalánban levő kovasav megszünteti a hajhullást (és mellesleg gyorsítja a körmök növekedését), a népbetegség­nek számító reumatikus és ízületi bántalmakat pedig jó hatásfokkal enyhíti a szerve­zetet salaktalanító csalántea- kúra. Az idén is bőséges csalán­termés begyűjtésekor (amihez természetesen kesztyű az ajánlott védőöltözet) csak a le­veleket kell letépdesni. A friss csalán nem csupán a tea alap­anyaga; alkalmas főzelék vagy saláta készítésére is, de csak főzött állapotban. A csí­pést okozó hangyasav ugyanis csak hő hatására bomlik el. A leveleket tehát forrázzuk le, a levet öntsük le, majd új vízben tegyük fel főni. A csalánfőzelék receptje: 10 deka csalánlevél, 40 deka burgonya, 1 deci tejföl, vegeta és só. A leforrázott csalánt ki­sebb darabokra vágjuk, és a megtisztított, kockára vágott burgonyával együtt annyi víz­ben tesszük fel főni, amennyi ellepi. Sóval és vegetával íze­sítjük, s ha megfőtt, a nedves­ség nagy részét elpárologtat­juk, majd tejföllel leöntve tá­laljuk. Csak annyit készítsünk belőle, amennyit egyszerre el­fogyasztunk, mert csak frissen ízletes! Tea készítésére a nagyobb, erősebb, idősebb levelek is al­kalmasak. Ezeket napon meg kell szárítani, majd pedig - kesztyűs kézzel - összemor­zsolni, és egy jól záródó üveg­ben eltenni. A vértisztító tea készítésé­nek módja a következő: 2-2 evőkanál szárított, morzsolt csalánlevelet és gyermeklánc- füvet öntsünk le fél liter forró vízzel, és hagyjuk 10 percig állni. Kétszerié elosztva fo­gyasszuk, s akik édesszájúak, mézzel ízesítsék. Piros Christa (Ferenczy Europress) Illem és jómodor ... A terítés, a kínálás titkai Kézimunkasarok A fél évszázaddal ezelőtti illemkódex szerint egy-egy nagyobb vacsora, ebéd alkalmával három-három vendégenként kell 1-1 inasról gondoskodni. Amit az indokol - s ez napjainkban is érvényes -, hogy a vendégnek még a gondolatát is ki kell találni. Ha inast nem is tudunk fölvonultatni, azt a nagyobb ebéd, vacsora menüjének összeállítása­kor feltétlenül gondoljuk végig, hogy a meghívottaknak mi a kedvenc ételük, mi az, amit ismereteink szerint nem szeretnek, s van-e köztük olyan, akinek diétáznia kell... A terítésnek vannak apró fogá­sai, szabályai, amelyek különö­sebb „felhajtás” nélkül is szeb­bé, vonzóbbá varázsolják az asz­talt. A hófehér damasztabrosz nem alapkövetelmény, de arra próbáljunk ügyelni, hogy mintás tányérok alá egyszínű abrosz ke­rüljön - és fordítva. A színes pa­pírszalvéták barátságosabbá, hangulatosabbá teszik az asztalt és magát az étkezést is. A teríték felrakását célszerű a tányérok elhelyezésével kezdeni. Távolságuk egymástól legyen legalább 60, az asztal szélétől pe­dig 2-3 centi. Ezután jöhetnek az evőeszközök: a tányér jobb olda­lára kerül a leveseskanál, öblével fölfelé, majd az előételhez szük­séges kiskés, utána a halkés, vé­gül - a tányérhoz legközelebb - a nagykés. A kés éle mindig a tá­nyér felé nézzen! A villának a tányér bal oldalán a helye: kívül­re a kisvilla, utána a halvilla, vé­gül a nagyvilla; valamennyinek a hegye fölfele néz. Az asztal kö­zepe felé, azaz a tányér mögé jön a kiskanál, a fagylaltkanál, a gyü­mölcskés, a desszertvilla. „Szabott” helye van a poha­raknak is. A vizespohár - amiről a legnagyobb italválaszték ese­Barkács-tanács Ajándék az asztalra Kedves és hasznos ajándékot készíthetünk a rajzos ötlet alap­ján gyerekeknek, de akár felnőt­teknek is. A stilizált kakas-, elefánt-, sü­nimotívumot étkezéskor szett­ként rakhatjuk a tányér alá. Lehe­tőleg lemosható anyagból - via­szosvászon, műbőr, graboplast stb. - készítsük a megadott 35x35 centiméter nagyságú méret alap­ján, színes vagy mintás válasz­tékban. Ahol ügyes kezű fiú vagy bar­kácsoló apuka vállalkozik rá, el­készíthető furnérlemezből is, lombfűrésszel kivágva, amelyet azután lemosható tapétával fed­hetünk le, vagy tetszés szerint be­festhetünk. tén se feledkezzék el a ház asz- szonya - a nagykés hegyéhez ke­rül. Ettől balra sorakozhat a fo­gyasztás sorrendjében az aperi­tif-, a boros- és a pezsgőspohár. Ami a kínálás menetrendjét ille­ti: elsőként valamilyen hideg előétellel szolgáljunk a vendé­geknek. Ezután következhet a le­ves, majd pedig a meleg előétel. Ezek egyike sem túl nagy adag. mert még hátravan a meleg főé­tel, no és az utána tálalandó sajt (amit a franciák a desszert előtt, az angolok a desszert után kínál­nak), valamint az édesség vagy gyümölcs. Az étkezés záróak­kordja a kávé vagy a tea. Ha va­csoravendégeink vannak, szá­moljunk azzal, hogy késői órá­ban a kávé már nemigen kelendő, ha tehát kínáljuk, mindenképp tejjel, tejszínnel szervírozzuk, ami csökkenti a koffein élénkítő hatását. (szórna) Liz Taylor „olcsó” születésnapi partija Liz életrajzírója, C. David Heymann 1 millió dollár kö­rüli összegre saccolta a mű­vésznő Disneylandben meg­rendezett születésnapi parti­jának költségeit. Feltételezi, hogy a színésznő a .Fehér gyémántok” fantázianevű parfümjének reklámköltsé­geihez fogja sorolni a kiadást, s így mindent levon majd az adójából. Ami igaz, igaz: minden meghívott kapott egy üvegecskét az illatszerből. A bemutatott pávás minta is azok közé tartozik, amelyeket többféle kézimunka-techniká­val, különféle anyagra, különbö­ző fonalakkal kidolgozva, más és más célra lehet felhasználni. 1. Miniatűr selyemgobelin árnykép készülhet úgy, hogy a motívumot panamára vagy apró lyukú tüllre hímezzük fekete szí­nű osztott hímző 3-6 szálával. Természetesen ekkor az alapot is kitöltjük, például ekrü színnel. 2. Nagyobb lesz a kép, ha vé­konyabb gyapjúszállal varrjuk ki gobelinöltéssel, kicsit nagyobb lyukú kelmére: kongréra. 3. Készülhet úgy kongéra, hogy periével hímezzük kereszt­öltéssel poháralátétnek; nagyobb méretű anyag egyik sarkába hí­mezve szét garnitúrának alkal­mas. 4. Hosszú futó két keskenyebb végére úgy hímezhetjük, hogy a pávákból szemben álló, illetve egymásnak hátat fordító párokat képezünk. 5. Asztalterítő készítésénél a pávákat - az előbbi módon - kör- behímezzük a terítő szélén, tet­szés szerinti (piros, kék, fekete stb.) színezésben. 6. Párnára alkalmazva - egy sor fölül, egy sor alul - szálbehúzá- sos technikával gyorsan elkészít­hető, mutatós darab. 7. Akik a subázást kedvelik, nagy lyukú, műszálas kongréra szőnyegfonallal készíthetnek (felnagyítva) ágy mellé falvédő szőnyeget piros-fekete, fekete­világoskék, sárga-fekete szín­ben. Ám ugyanerre az alap­anyagra dupla keresztszemes öl­téssel is ráhímezhetjük vastag fo­nallal a motívumokat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom