Új Néplap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-22 / 120. szám
1992. MÁJUS 22. Hazai körkép 3 Szállítói Kamara alakul a megyében Túl sok a magántaxi A közelmúltban a szállító kisiparosokat nyomasztó országos gondokról beszélgettünk a Szállítók Szolnoki Ipartestületének elnökével, Rákóczi Ferenccel és a szervezet ügyvezetőjével, Juhász Józseffel. Akkor elmondták, hogy jó néhány helyileg jelentkező probléma megoldásán is törik a fejüket, sőt cselekednek is a megoldás érdekében. Most ez utóbbiakról váltottunk szót.- Alapvető gondunk - kezdte az elnök -, hogy a megyeszékhelyen több mint a duplája a szükségesnek a taxis és a fuvarozó. A „túlkínálat” oka az, hogy - akárcsak az országban bárhol - itt is a legkisebb szakmai kontroll nélkül lehet iparengedélyhez jutni. A jelentkező panaszok is ide vezethetők vissza.- Gondjaink vannak a taxi-vá- rakozóhelyekkel kapcsolatban is - folytatta az ügyvezető. - A droszt kevés, és nem mind ott van, ahol a legjobban elkelnének. Különösen kevés van a kereskedelmi, szolgáltató, egészségügyi intézmények mellett, tehát az olyan helyeknél, ahol nagyobb a várható utasforgalom. S ezen még az sem változtatott sokat, hogy 1,5 millió forint értékben a magánvállalkozók is építettek új drosztokat.- Hogy ezáltal „elnyerjék” a régi drosztok használati jogát, de csakis a többiek után! - fűzte hozzá az elnök. - Ezzel el is jutottunk egyik legnagyobb gondunkhoz, a versenysemlegesség hiányához.- Miben jut ez kifejezésre?- Abban a nyomasztó megkülönböztetésben, ahogyan a szolgáltatást korábban monopolizáló nagyvállalatok viselkedtek a taxizásban megjelenő előbb szövetkezeti, majd magánszektorral szemben. Az utóbbi években a magántaxi számszerűleg túlsúlyba került, sőt tavaly óta kizárólagossá vált, hiszen a korábbi nagy cégek is már kft. formában működtetik ezt a szolgáltatást. Ám létezik továbbra is egy irritáló nagyvállalati „viselkedés”, amelynek jellemzője az, hogy a frekventált területrészen (például az autóbusz-pályaudvarnál) törekedik - „saját” emberei javára - a konkurenciát lehetetlenné tenni, s az ezzel járó anyagi előnyt megszerezni. Ez a háttere a kizárólagos droszthasználatnak, illetve az ott történő megkülönböztetésnek.- Ez ellen tehetetlen a szervezetük?- Nagyrészt igen. Az említett autóbusz-pályaudvari eset miatt is egy éve folytatunk teljesen eredménytelen tárgyalásokat, míg most talán valamivel közelebb kerültünk a megoldáshoz (új drosztot fogunk ott építeni). De igazán jó további megoldásokat és hatékony érdekvédelmet a jelenlegi szervezeti kereteink között nem érhetünk el.- Nyilván ezért merült fel a szállítói kamara megalakításának gondolata.- így van - erősítenek meg mindketten. - Ezt az érdek-képviseleti formát a jelek szerint a kormányzat is támogatja, és országos, de helyi szervekként is már több szakma, illetve szakmacsoport kamarái jöttek létre és működnek.- Mitől tud a kamara hatékonyabban működni, mint a jelenlegi ipartestület?- Mindenekelőtt attól, hogy rendelkezik olyan hatósági jogkörökkel is, amelyekkel mi most még nem - válaszolja az ügyvezető. - Ezek gyakorlásához persze állami és önkormányzati pénzeszközök biztosítása is szükséges, amely feltehetőleg nem megy majd zökkenők nélkül. így is úgy érzem azonban, hogy az önkormányzatokkal jobban tudunk majd együttműködni, hiszen a mi hatékony tevékenységünkből ők is „profitálnak”.- Mit tudnak Önök „kínálni”, azaz miért vállalhat majd felelősséget a kamara?- Mindenekelőtt a folyamatos és eredményes szakmai kontroliért - feleli az elnök. - El kell érjük, hogy jogszerű eszközök alkalmazásával legyenek kiszoríthatok a tisztességtelen eszközöket alkalmazó vagy minősíthetetlenül alacsony szakmai szinten dolgozó személy- és áruszállítók. így fokozatosan a létszám is az optimálisra csökkenthető, persze csakis a tisztességes iparosok megélhetésének biztosítása miatt törekszünk erre. Másképp szólva, érdekvédelmet valósítunk meg.- Az érdekképviselet súlyos gondja ma az országban, hogy még nincs erre vonatkozó törvény - fűzi hozzá az ügyvezető. - Ilyen funkcióval bíró szervek persze vannak, a mi jelenlegi szervezetünk is az, de számos hibája van. Először is, túlzottan Szolnok- centrikus, holott a megye 34 településéről verbuválódtak tagjaink. Azután túlzottan taxiscentrikus, miközben a tagságnak legalább a fele áruszállító. Feltétlenül teszünk arról, hogy a kamarában a jelenleginél arányosabb képviselet valósuljon meg területileg és szakmailag is.- Említették, hogy szeretnének az önkormányzatokkal még jobban együttműködni. Miben?- Közreműködnénk a drosztok és a tehergépkocsi-telephelyek létesítésében, üzemeltetésében. Szolnokon a közterülethasználati díjak beszedésével szervezetünket bízta meg a polgármesteri hivatal (ezt május 18- tól meg is kezdtük). Célszerűnek látnánk e díjak egy részének „visszaforgatását” a várakozó- helyek fenntartásába, felújításába. Kértük a polgármesteri hivatalt, hogy a megüresedett Városmajor úti, volt szovjet laktanyában bocsásson rendelkezésünkre egy területrészt, amely a tehergépkocsi-tároláson túl, vállalkozói alapon, szervizszolgáltatások odatelepítését is lehetővé tenné. Ezzel az önkormányzat sokat segítene a kötelezett vállalkozóknak abban, hogy a tehergépjárművek közterületi tárolásának tilamára vonatkozó kormányrendeletet be tudják tartani. Ha céljainkat sikerül megvalósítani, meggyőződésem, hogy nemcsak a szállítók, de a szállítás helyzete is jelentősen javul, akár rövid időn belül is. Ez az érdeke a városnak és a megyének, s nem kevésbé érdekünk ez nekünk is. Sz. P. Május 21-e a magyar honvédelem napja Az idén első alkalommal ünnepelték ezen a napon - Buda visszavételének 143. évfordulóján - a magyar honvédelem napját. Szolnokon a ’48-as emlékműnél helyezett el koszorút Békési László mérnök ezredes, a Szolnoki Repülőtiszti Főiskola parancsnokhelyettese és Várhegyi Attila, Szolnok város polgármestere. Számvevőszék a vagyonelszámolásról A szakszervezeti vagyonelszámolással kapcsolatban az Állami Számvevőszék szóvivője, Lévai János elnöki titkár a következő tájékoztatás közlésére kérte fel a Magyar Távirati Irodát: Az Állami Számvevőszék részére a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége 1992. május 20-án átadta vagyonelszámolását. A benyújtott dokumentumanyag az MSZOSZ-ba tömörült önálló gazdálkodást folytató tag- szervezetek vagyonáról - a szövetségként működésből következően - nem ad képet. A mintegy száz szakmai szakszervezet részéről még nem érkeztek elszámolások, csak néhány alapszerv juttattad - összehangolatlanul - a dokumentumokat. Az ÁSZ-nak jelenleg nincs információja arról, hogy a szakmai szakszervezetek vagyonelszámolásai mikor, milyen formában, tömörülésenként összesítetten, vagy szélső esetben alapszervezetenként fognak érkezni. A feladat azonban mindenképpen többszöröse annak, mint amit a törvény szerinti - múlt év augusztus 31-ei határidőre teljesítő - szakszervezetek vagyonelszámolásainak megvizsgálása jelentett. ' ' Ilyen körülmények között az ÁSZ csak azt jdéntheti ki, hogy a beérkező dokumentumokat nyilvántartja és megkezdi a feladatra a felkészülését. Az ellenőrzéseket csak az elszámolások teljes körének bérkezése után képes megkezdni. (MTI) Látlelet Kik azok a kliensek? Bármely hatalom kiépülésével megjelennek a kiváltságra áhítozó személyek, akik - reményteljes várakozással menekülvén a politika védelmébe - az alázatos hódolói szerepet töltik be. Látszólag így is van rendjén, hiszen az uralkodás rendszerint szolgákat követel. Méghozzá olyan alattvalókat, akik ritkán mondanak ellent, nem bírálnak, hanem „építő javaslatokkal” segítik a hatalom működését. Mihelyt azután valamilyen kedvezményhez jutnak, öröm tölti el a szívüket. Mert nem volt hiábavaló fáradozásuk, s ha olykor - bevall va-bevallatlanul - kényelmetlenül érzik is magukat, az üdvözítő lehetőségekben mindvégig hisznek. Éppen ezért kliensek. Akikre számítani lehet, legalábbis ameddig a kivételezettség állapota tart. Csakhogy a politikai demokráciában a kliensi szerep túlságosan is múlékony; ha módosul a hatalom szerkezete, jobb klientúra jön létre. Mivel a pozíciók elosztásának rendje egyik napról a másikra változhat, aki eddig rendíthetetlennek hitte magát, egyszer csak kiszolgáltatott lesz. Vagy éppen vesztes, melyen utólag a „hol rontottam el” önmar- dosó vádja sem enyhít, mint ahogyan az sem jelent megnyugvást, ha a bukás okait külső körülményekre vezeti vissza. Mert a kliensi magatartás eleve magában hordozza a bukás esélyét, s nem ritkán a megszégyenülést, melyet a legfortélyo- sabb önfelmentő érvek birtokában is nehéz elviselni. Csupán a kétségbeesett ember nézőszögéből vonzó a hatalom adománya, hiszen abban a pillanatban, amikor elfogadja, máris hűségesnek kell lennie. Többé nem tud kilépni a kedvezményezettek köréből, hanem szolgálnia kell. Vagy - ahogyan napjainkban tapasztaljuk - a rend, a biztonság, a jóságos szigor és a rendezett életvitel sokat ígérő illúziói alapján, vagy csak azért, mert hálát érez. De ezzel állampolgári szabadságáról és autonómiájáról is lemond; olyannyira, hogy a szervilizmust előbb-utóbb értelmes engedelmességnek tartja, az ostoba gyávaságot okosságként, az önmagát lelki szolgálatnak álcázó politikát pedig az igazság védelmezé- seként. A legkiábrándítóbb ebben nem is annyira a túlzott alkalmazkodás, hanem inkább a félelem, amely képes felszámolni a felelősséget, a bátorságot, az újítás kockázatát, s így kiölni is a szabadság szellemét. E nélkül viszont a különféle kényszerek és determinizmusok szövevényéből senki sem képes kitömi. Elfogadja, hogy már előzetesén rendelkeztek róla, s maga is úgy gondolja, hogy mindenképpen előnyösebb, ha igent mond mindenre, mintha valamit is bírálna. Olyan szolgasorsba kényszerül, melyet a kapott előnyök hitelesítenek; akár azzal a meggyőződéssel is párosulva, hogy egy rendszert kell védenie a széthullástól. Kerékgyártó T. István Moldova György: A félelem kapuja- Miért nem hívott fel, amikor megbeszéltük? Rosszul magyaráztam el magának a helyzetét?- Inkább túl jól. Olyanokat is mondott, amik már rég nem érvényesek.- Például mit?- Összeesküvésért már senkit sem ítélnek el Magyarországon, a többi ügy sem úgy áll.- Ilyen jól tájékozott? Nem hiszem, hogy utánanézett volna, inkább valaki kiokította - azt is meg merném tippelni, hogy ki volt az illető. Igen, az ember mindig lerak egy pár csapdát, aztán a madarak vagy belelépnek, vagy nem. Borsos ellenségesen nézett vissza rá:- Hiába beszél, nem tud csinálni semmit.- Biztos benne? Hátha rosszul súgtak magának, és nem csak blöfföltem, hanem csakugyan van valamilyen kártya is a kezemben? Nagyon kellemetlen tud lenni egy ilyen tévedés.- Fejezzük be ezt a témát, nem tud megijeszteni.- Jó. Beszélgessünk inkább az irodalomról?- Magát csakugyan érdekli? Egy rendőr és az irodalom?!- Tudja az Isten, van valami közös ebben a két foglalkozásban. Egyikhez sem kell diploma, de fontos a fantázia, a beleérző készség. Szóval, mit ír mostanában?- Ugyanazt, mint régen, és ugyanúgy.- Érdekes, mostanában minden író új hangot keres.- Én nem tudok kibújni a bőrömből - mondta Borsos, és ujja hegyét a korsó peremére szorítva körbeforgatta maga előtt az asztal lapján -, és nem is akarok más lenni.- Látom, az irodalomban nem tekint partnernek. Beszéljünk inkább a nőkről vagy a fociról?- Ne haragudjon, de nekem mennem kell.- Parancsoljon, nem akarom feltartani. Borsos tétovázott, arra számított, hogy a nyomozó valamilyen fenyegetéssel zárja le majd a beszélgetést, de az változatlan félmosollyal nézett vissza rá. Csak akkor emelte fel a kezét, mikor a fiú pénzt vett elő a zsebéből:- Az én vendégem volt. A telefonszámom egyébként változatlan, bármikor megtalál.- Kérdezhetek valamit?- Természetesen. Közben mehetünk kifelé, majd útközben fizetek. Mi érdekli?- Miért velem foglalkoznak, és nem Martinnal?- Nem mondanám azt, hogy ez a kérdés teljesen jogtalan.- És mi következik ebből? 115
