Új Néplap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-04 / 104. szám

1992. MÁJUS 4. Sportextra 7 Szabadfogású birkózó Európa-bajnokság Heten utazhatnak _________Forma-1 - Spanyol Nagydíj_________ M ansell zsinórban JS8I.....fa Bíró László (felül) huszonötödik világversenye nem ügy sikerült, ahogy tervezte az olimpiára A Nemzetközi Birkózó Szövet­ség (FILA) már korábban tárgya­lásokat folytatott Lausanne-ban ar­ról, hogy kik indulhatnak a nyári olimpia kötöttfogású mezőnyében. A 35. szabadfogású Európa-baj­nokság alatt Kaposvárott szomba­ton véglegesítették, hogy 42 or­szág 187 birkózója lép majd sző­nyegre kötöttfogásban. Teljes csa­pattal csak a Független Államok Közössége és Bulgária indul, Ma­gyarországot kilencen képviselik, az 52 kg-ban nem lesz magyar résztvevő. A FILA Faragó József mellett további hat olyan birkózót is meg­hívott (így a svédek 130 kg-os vi­lágbajnokát, Tomas Johanssont), aki ugyan nem harcolta ki az ötka­rikás rajt jogát, ám mégis „szabad­kártyát’ ’ kapott - mondhatni ered­ményes múltjuk alapján hívta meg őket Barcelonába. így alakult ki a 180-as „alaplétszám”, míg Spa­nyolország a rendező jogán hét sportembert küldhet szőnyegre a katalán fővárosban. Ritka jól menetelt a szombat délelőtti műsorrészben Tóth Gá­bor. A csepeliek 90 kg-os birkózó­ja pályafutása során immáron ne­gyedik alkalommal került döntő­be. Vasárnap délután a FÁK-beli Maharbek Hadarcevvel csatázott az aranyéremért. O a szabadfogás állócsillaga: olimpiai, világ- és Európa-bajnok, tehát szuperklasz- szis a javából. Tóth Gábor kihar­colta az olimpiai helyet, így teher nélkül, nyugodtan várta a finálét, ahol azonban az esélyeknek meg­felelően ezúttal is alulmaradt ve- télytársával szemben. Kiss Sándor a 100 kg-osok kö­zött drámai csatában harcolta ki a bronzmérkőzés jogát, vasárnap délelőtt lépett szőnyegre ezért a pozícióért, de sajnos vesztett. Ováry újabb hangos bravúrral lé­pett egy jó nagyot előre. Kiesett viszont Elekes (68 kg) után Bíró László (52 kg), Schmidgunszt (62 kg) és Mészáros (74 kg) is. Bíró és Schmidgunszt nem lehet ott az olimpián sem, két hely tehát el­úszott. Nem sokan számítottak arra, hogy kis híján három finalistája lett a magyar szabadfogású válo­gatottnak. Márpedig ez könnyen megeshetett volna! Előbb Nagy Béla óriási esélyt puskázott el, 8 mp-cel egy győztes csata vége előtt leléptették, mert a tilos zóná­ba „tévedt” - megkapta a harma­dik intését is, így azután csak az 5. helyért volt érdekelt vasárnap dél­előtt, végül hatodik lett. Ami el­szállt az ő mérkőzésén, az „be­jött” Dvorak László utolsó fontos csatáján. A német Gstöttner ellen ugyanis a BVSC birkózója 1-1 -es állásnál elementális erővel roha­mozott. A német kontinenselső mene­kült, megkapta a harmadik intést, Dvorák Európa-bajnoki döntőbe jutott, ám ott vereséget szenvedett török ellenfelétől, így ezüstérmes lett. Tóth és Dvorák tehát újabb két olimpiai helyet szerzett, így összesen heten utazhatnak a ma­gyar szabadfogásúak közül Barce­lonába. Körülbelül ez az, amit Kovács István tervezett, bár egy harmadik lehetőségnek (Bírónak) bizonyo­san örültek volna még a magyar táborban. Férfi kosárlabda NB I. Rájátszás az 5-6. helyért Játék csak a hosszabbításban volt Szolnoki Olajbányász-Kapos- cukor 105-94 (39-42,85-85) Szolnok, 1500 n„ v.: Hajniss, Geréb Olajbányász: Hosszú 19/6, Abeljanov 24, Horváth 11, Tóth A. 9/3, Berkics 3. Csere: Zsar- kov 29/9, Tóth Z., Kmézic 2, Jáhni 8, Takács. Edző: Rezák László, Szalay Ferenc Kaposcukor: Vojvoda 23, Grigas 22/9, Venclovas 8, Bog­nár 23, Gosztonyi 15/3. Csere: Kovács, Nagy L. 3/3. Edző: Si­mon Károly Az eredmény alakulása - 5. p.: 11-12,10. p.: 15-25,15. p.: 30-38, 25. p.: 53-54,30. p.: 63-70,35. p.: 75-79. Nem nevezhető tét nélkülinek a két együttes páros viadala, melyet az ötödik hely megszerzéséért vív­nak, hiszen a győztes az ősszel ki­léphet a nemzetközi porondra, a Koracs Kupában képviseli majd a magyar színeket. Az első percek még a szolnoki­ak elképzelése szerint alakult, ám mihelyt felmérte lehetőségeit a ka­posvári gárda, fordított az eredmé­nyen. Igaz kezdetben csak Bognár gyűjtögette a vendégek pontjait, így könnyű volt lépést tartani ve­lük, de Grigas és Vojvoda kosarai­val már elhúzott a somogyi együt­tes. Egysíkúan, kiszámíthatóan tá­madott az Olajbányász, ráadásul elképesztő hibaszázalékkal dobtak máskor oly biztos kezű játékosai. Mindennél többet mond talán, hogy az első tíz percben összesen 15 pontra futotta erejükből, és e közben valamennyi megítélt bün­tetőt kihagyták. A cserék révén változott valamelyest a helyzet, de igazán csak a hajrában pörgött fel a piros^fekete legénység. Ekkor Zsarkov és Abeljanov dupláival szorossá vált az állás. Szünet, után rövid ideig úgy tűnt, magára talált az addig „szen­dergő” Tisza-parti legénység, ve­zetett is egy-két ponttal, ám gyor­san visszaesett első félidei apátiá­jába. Szerencsére a mezőny leg­jobbjának bizonyuló Abeljanov verhetetlennek bizonyult a kapos­vári palánk alatt, és Zsarkov is egyre gyakrabban tört be sikere­sen, így nem nőtt behozhatatlanra a hátrány. Ismét a hajrára kapta össze magát az együttes, már-már győztesnek tűnt, mikor a lefújás pillanatában Bognár kiegyenlített. A hosszabbításban aztán végre úgy játszott az Olajbányász, ahogy addig is kellett volna. Lendülete­sen támadott, szorosan védekezett, s biztosan nyert. (géléi) negyedszer az élen Három tengerentúli futam után Európába költözött a For­ma 1-es autók „vándorcirku­sza”, a Barcelonától 30 kilomé­terre lévő Circuit de Catalunya nevű pályán adtak randevút egymásnak a sebesség meg­szállottjai. Nem kedvezett az időjárás a vasárnapi futamnak, szemerké­lő esőben, aszimmetrikus gu­mikkal vágtak a 65 körös ver­senynek a pilóták. A rajt a ne­gyedik sorból induló Alesinek sikerült a legjobban - a nyolca­dikról a harmadik helyre jött fel -, de nem sokkal maradt el mö­götte Patrese sem, aki szorosan felzárkózott Mansell mögé. Ki­csit elaludtak a McLaren-„sofő- rök”, de időben észbe kaptak, és az élenállók után vetették magukat. Az új csodagyerek, a német Schumacher életveszé­lyes előzéssel jött fel harmadik­nak, sőt a brazil világbajnok is elhagyta a megpördülő Alesit. A két Williams-autó tekintélyes előnyre tett szert, mígnem a 18. körben Patrese egy lekörözés közben kicsúszott és a falnak vágódott. Az egyre jobban sza­kadó esőben raliversenyzőket megszégyenítő manőverekkel tartották a betonon az autókat Bergerék. A táv felétől aztán csak azt lehetett látni, Mansell előnye fokozatosan csökken. Időközben Alesi kerékcserére kényszerült, mégis megtartotta hatodik helyét. Senna rákap­csolt, teljesen felnyomult Schu­macher „nyakára”. Izgalmasan alakultak az utolsó körök, Nigel Mansell megunta a nyugodt ve­zetést, biztonságos távolságra húzott el üldözőitől. Senna a túlzott sebességtől öt körrel a vége előtt kisodródott, a fel­ázott talajra csúszott, ám szen­zációs technikával visszakor­mányozta gépét a pályára. Nem csökkentette sebességét a hátra­lévő időben sem, s erre ráfize­tett, amikor már esélye sem volt az előrelépésre, a betonfalnak ütközött. Mansell végül maga­biztosan nyerte a futamot - zsi­nórban a negyediket -, Schuma­cher élete legjobb eredményé­vel lett második, míg a többször piruettező, kereket is cserélő Alesi harmadikként haladt át a célon. A Spanyol Nagy díj vég­eredménye: 1. Mansell (Willi­ams-Renault), 2. Schumacher (Benetton-Ford), 3. Alesi (Fer­rari), 4. Berger (McLaren-Hon- da), 5. Alboreto (Footwork- Mugen), 6. Martini (Daliara- Ferrari). A vb állása négy futam után: 1. Mansell 40, 2. Patrese 18, 3. Schumacher 17, 4. Ber­ger 8, 5. Alesi 7, 6. Senna 4 ponttal. A márkák versenye: 1. Wil­liams-Renault 58, 2. Benetton- Ford 17, 3. McLaren-Honda 12 ponttal. Két hét múlva Imolában folytatódik a versenysorozat. ____________________(géléi) F érfi kézilabda NB I. Rájátszás a 9-16. helyért Parádés búcsú a bajnokságtól Móré égj emelettel a mezőny fülé emelkedve szerzi szépségdíjas gólját. Fotó: Novák Szolnoki Olajbányász - Du- naferr SE 29-19 (16-11) Szolnok, 500 n. V.: Nyári. Veszter Szolnok: Szemenov Grundmann 2, Vozár 9 (3), Moszkalec 5, Harta 4, Móré 1, Klemán 5. Csere: Köteles (ka­pus), Kende 1, Woth, Bendó 2, Rigó. Edző: Zsiga Gyula Dunaferr: Forgács - Pesei 3, Nagy 8, Haszonics, Imre 3, Crivat 1, Sári. Csere: Pulay (kapus), György 1, Varga, Szabó, Kovacsics 3 (2). Edző: Pánovics Lajos Kiállítások: 2, ill. 2 perc. Hét­méteresek: 3/3, ill. 3/2. Kotormán vállsérülése miatt csak „készenlétes” volt ezen a találkozón, és kezdetben úgy látszott, be kell szállnia, hiszen az első gólra bő három percig kellett várni. Moszkalec nem sokat teketóriázott, a magasodó karok között megadta a jelt tár­sainak. Persze a vendégek is vették a lapot, különösen a román Nagy neheztelt, ha az Olajbányász ve­zetett, 3-2 a hetedik percben. Éles karmokkal kóstolgatták egymást a csapatok, és fokoza­tosan kezdtek felpörögni a játé­kosok, egy jó iramú mérkőzés kerekedett ki az első félidő de­rekára. Pillanatonként változott a já­ték képe, 9-9-ig nem volt meg­győző különbség a két együttes között, de azt észre lehetett ven­ni, hogy az alsóház két legjobb­ja akasztott bajszot egymásnak. Vozár pedig egy hálószaggató gólt, majd két hetest rámolt be Forgácsnak, és ezzel elejét vette a szolnoki fölény. Fordulás után Móré bizo­nyította be, hogy nincs beoltva gól ellen, gyors elfutása után ki- púposodott a cserekapus Pulay hálója is, az ellenkező oldalon Köteles viszont bravúrt bravúr­ra halmozott. Gyors egymás­utánban kikotort egy büntetőt, aztán György közeli lövését tol­ta cipője hegyével az alapvona­lon túlra. Persze a többiek sem tétlenkedtek, Klemán, Moszka­lec és Vozár egymást felülmúl­va szórták a lasztitkat sorozat­ban a dunaújvárosi kapuba, a 42. percben már tíz góllal (22- 12) szökött a Szolnok. Maradt parádé a végére is jócskán, min­denki nagy kedvvel, fegyelme­zetten játszott, a szellemes kombinációk bemutatása mél­tán aratott vastapsot a lelátón. Győzelmével az Olajbá­nyász megszerezte a tizedik helyet az NB I-ben, s ez az eredmény jó alapot kínál ar­ra, hogy a múlt nyáron félve útjára engedett társaság az ősztől merészebb terveket szőhessen abban az esetben, ha ezt a szellemiséget tovább tudja fokozni, és a körülmé­nyekben sem következik be negatív előjelű változás. (néder)

Next

/
Oldalképek
Tartalom