Új Néplap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-21 / 119. szám
1992. MÁJUS 21. Kunsági Extra—Kisúj szállás 9 A közgyűlés visszahívta Szuper-hiper Merci Fekete Jánosnak, a Nagykun Tsz elnökének tavaly 1 millió 20 ezer forint volt a munkabére. Baj még sem ebből keletkezett, hanem azért, mert az elnök igen kurtán-furcsán kiutaltatott magának 50 ezer forintot. Temérdek mendemonda kering erről a városban, ezért igyekszem a lényeget leírni. Mint sokan mások, 1991-ben az elnök is hibridkukoricát termelt a háztájiban. Igen ám, de az egyik holdban a minőségi ellenőr címereket talált, és mivel azokat a felszólítás után sem szedték le, két lehetőség kínálkozott. Vagy kisilózzák, magyarul levágják ezt a holdat, vagy ha nem, a környező huszonkét hektárt is leszántják, azaz kizárják a termelésből. Az elnök üdült, ezért távollétében másra bízta a döntést. Ha sok tanakodás, vonakodás után is, de a két holdból levágták a hibásnak ítélt egyet. Időközben telt-múlt az idő, fizetésképtelenné vált a felvásárló kombinát. Hogy azért pénz legyen a dologból, az elnök és az egyik szakembere elutaztak. Megállapodtak a felvásárlókkal: ha már forint nincs, ellenértékként hibridkukorica-vetőmagot adjanak az 1992-es, azaz az idei évre. így is lett, a tagoknak pedig a téesz fizetett. Ez harminchét embert érintett, sőt még járt 271 ezer forint úgynevezett késedelmi kamat is. Mivel neki kiszántottak egy holdat, azután ő utazgatott az ügyben, úgy határozott: mindezért kellene neki 50 ezer forint, amit fel is vett. Ez olaj lett a tűzre, és elkezdődött a vizsgálat. (Holott ha esetleg előzőleg megkéri az ügyben érintetteket, fájdalom- és fáradozásdíjként, lehet, megszavaznak neki bizonyos összeget.) Mindez elmaradt, nem szaporítom a szót: az elnök lemondott, a közgyűlés pedig szaknyelven fogalmazva visszahívta. Munkát sem biztosítottak neki, a munkaviszonya megszűnt, jelenleg a felmondását tölti. A téeszben a vezetői teendőket a termelési elnökhelyettes látja el, bár a tagság úgy döntött: csak átmenetileg, mert május 29-én elnökválasztás lesz. Mellesleg ez az éveken át jó téesz Fél lábbal már egyetemista Kissimon Brigitta, a helyi gimnázium volt negyedikese arról nevezetes, hogy azon kevés me- gyénkbeli diák közé tartozik, aki az országos tanulmányi verseny döntőjében helyezést ért el, és szegről-végről már biztosította helyét az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Ugyanis Brigitta, akit évekig dr. Kiss Kálmánné pallérozott, de nyugdíjas, pedagógus édesanyja is sokat foglalkozott vele, az országos magyarversenyen ötödik helyezést ért el. Mellesleg Túrkevén lakik, két évig kollégista volt, azóta pedig bejáró. Naponta általában két órát tanul, és az átlaga 4,8 körül alakul. Noha korábban színésznő, kertész, állatorvos, nyelvész is akart lenni, mára úgy módosult a jövőképe, hogy magyar-orosz szakos nevelőnek készül. Érdekes, hogy az elmúlt két évben tíz versenyen indult, és igen jó versenyzőtípus. Nyugodt, így a le- blokkolást, rövidzárlatot hírből sem ismeri. Abban is töretlenül bízik, hogy felveszik, hiszen mint korábban szó volt róla, fél lábbal már az egyetemen van. Azért tanul is, nemcsak bízik, hiszen az érettségi meg az orosz felvételi még hátravan. Kár, hogy nincs gumiból A tavalyi éve szerencsésnek számít, hiszen a Rockszínház stúdiójába is felvették. Hangversenyek, misék követték egymást, majd sikerült találni egy olyan mecénás családot, akik Brüsszeltől negyven kilométerre laknak, és vállalták a kinti, zeneakadémiai taníttatását. Ha minden a tervek szerint alakul, 1994-ben végez, és mindenképpen szeretne hazatérni. Nyaranként addig is itthon koncertezni, hangversenyeket adni és tanítani. Éppen ezért olyan helyi vállalatokat, cégeket, támogatókat keres, akik tervei megvalósításához a megyében, Szolnokon segítik majd őt. Ennek érdekében felvette a kapcsolatot a MÓL Rt.-vei, és bízik abban, brüsszeli diplomája megszerzése után át tudja ismereteit adni szűkebb hazája, megyéje, az itt élők javára. írta: D. Szabó Miklós Fotó: Mészáros János Aki mostanában lubickolni szeretne, ezt főleg otthon teheti a kádban, ha több vízre vágyik, ajánlhatjuk neki a Kákát medrét a Sárgagáton. Tesszük ezt azért, mert a helyi strand a tisztelt nagyközönségnek még zárva. Jelenleg a dolgozók a külső és belső csinosításokat végzik, a kerítést festik, gereblyéznek, öntöznek, mert a szárazság ide is beszökött. Az már bizonyos, hogy a felnőtteknek szóló jegyek ára ötvenről hatvanra emelkedett, de a katona- és diákjegyek sem maradtak meg a tavalyi huszonöt forintnál. Egy szónak is száz a vége, új árak már vannak, csak még az a bizonytalan, hogy mikor is nyit a létesítmény. Hallottuk, ez főleg az időjárástól függ. Ha minden igaz, és a nap is tele marékkai szórja a sugarakat, talán a hónap végén. Brüsszelben tanul énekelni Kovács Kálmán még fiatal ember, hiszen a huszadikat is csak az őszi, iskolai becsenge- tések után tölti, bár azon kevesek közé tartozik, akik elmondhatják magukról: nyugaton tanulnak. Valamikor a nagykun városban zene tagozatos általános iskolába járt, ahol énekelt, trombitált, verseket mondott, és társaihoz hasonlóan természetesen pilóta akart lenni. Amikor Szolnokra, a Széchenyi Gimnáziumba került, egyre jobban érdekelte a muzsika. Olyannyira, hogy Magyar mise címmel diákmusicalt adtak elő. Az OTP helyi fiókjának hihetetlen baja, hogy eredetileg nem gumiból épült. így szinte lehetetlen a bővítése, holott a létesítmény évek óta kinőtte önmagát. Tette ezt elsősorban azért, mert a 11 itt dolgozó, egyenöltönybe öltözött hölgy napról napra több száz vendéget fogad. Kinek pénz kellene, ki forintot hoz. Amióta a lakásárak a csillagos égig ugrottak, kevés az építő. Annál több az otthonbővítő, korszerűsítő. Sokan kémek kölcsönt a gáz bevezettetésére is. Ami a visszafizetést illeti, ezzel jelenleg még nagy gond nincs, és megyei viszonylatban is az egyik legjobbaknak számítanak. Hogy eladósodottak-e a kisújiak? Kérem, ez nézőpont kérdése, hiszen a hitelállomány ottjártunkkor 311 millió körül alakult, a betét viszont elérte a 408 milliót. Ez így viszonyításnak, viszonyszámoknak nem rossz arány. Igaz, homlokegyenest ellenkező lehet a véleménye például annak, akinek a betétkönyvében mondjuk 20 forint maradt, hogy meg ne szűnjön, míg a felvett hitele százezressel kezdődik... most mínusz 23 millióval zárt. Ennek ellenére fizetőképesek, és bért is emeltek. Ennyi a történet, noha azért néhány kérdés megválaszolatlan maradt. Kiskirály volt Fekete János, vagy elnök? Mert ha az utóbbi, érthetetlen, hogy senki sem szólt ennek az egyébként jól felkészült szakembernek: ne tegyél ilyet, kitöröd a nyakad! Vagy az esetleges figyelmeztetés falra hányt borsónak számított? Netalántán féltek, ha ágálnak, ők is lapátra kerülnek? Van itt egyáltalán munkahelyi demokrácia? Nem tudom, a kérdések közül melyik a helytálló, noha most is akad ember, aki azt állítja, a fáradozásáért, a téesz- nek hozott eredményért az elnök megérdemelte volna azt az 50 ezret. Mások szerint egy petákot sem pluszként, mivel volt őneki igen szép keresete, és a valamivel több mint egymillióba az efféle fáradozás is bőven beletartozott. Akárhogy is van, ezzel a félszázezer forinttal az emberi bizalom, a vezetőbe, a vezetőkbe vetett hit kiütéses vereséget szenvedett a Nagykun Tsz-ben 1992-ben. Lehet, meghökkennek, de az egésznek az igazi vesztese szerintem nem a visszahívott első számú vezető, hanem a tagság. Akik mit sem tehettek, tudtak az egészről, csak dolgoztak, dolgoztak. Ahogy a köznapi kisúji emberekhez illik ... (Új) árak már vannak Mi lesz veled, temetkezési vállalat? Az önkormányzat r már több ízben foglalkozott a helyi temetésekkel, és az idén tavasszal az egyik ülésen a városatyák úgy döntöttek, hogy átveszik, szívesen átvennék a helyi kirendeltséget, majd megbíznak egy vállalkozót a temetkezési feladatokkal. Arról is tudomásunk van, hogy erre a célra már három jelentkező is akadt. Noha távol áll tőlünk a sötét humor, elvégre akár bízunk a jövőben, akár nem, arról vita sem lehet, de nincs is: egy település életében erre a cégre is szükség van meg lesz is. Hogy miképpen alakul, változik a kirendeltség sorsa? - ha többet tudunk, erre az egyik későbbi, városi oldalunkon visszatérünk. A helyi, önkéntes tűzoltóegyesület a közelmúltban egy csodaszép Mercedes autóval gyarapodott. A mutatós masinát Németország Baden-Wittenberg tartományából kapták, és Gulyás László városi tűzoltóparancsnok két nap alatt Ausztrián keresztül vezette haza őkéimét. Noha a kocsi testvérek között is megér tizenöt-húsz milliót, ez a városnak mindössze pár száz márkájába került. Ennyi kellett hazafelé gázolajra, illetve napidíjra, a legszükségesebbekre a pilótának. A harminchat tagú önkéntes tűzoltó-egyesületnek ez a harmadik kocsija, és ezért egy régebbi Csepel autójuktól megválnak, noha az is a Kunságban marad, mivel odaadják, ajándékozzák Túrke- vének. A nap krónikájához tartozik még, hogy az ajándékba kapott csodamasina érkezését birkavacsora követte. A remek ízek szakácsa stílszerűen nem volt más, mint Monoki Pista bácsi, aki évtizedek óta ugyanitt önkéntes tűzoltó.
