Új Néplap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-21 / 119. szám

T 1992. MÁJUS 21. Kunsági Extra - Kunhegyes 7 Megállapították az (új) menzadíjakat A legutóbbi képviselő-testü­leti ülésen jó néhány téma napi­rendre került. így - többek között - elkészült a megállapodás a Kossuth iskolával kapcsolatban. A létesítmény tulajdonjogilag a református egyházé, de az egy­ház az épületet az önkormány­zatnak használatba adja. Oktatá­si célra, ingyen. Szó volt itt az élelmezési nyersanyagnormákról, köznyel­ven fogalmazva a helyi árak ala­kulásáról. A bölcsődében az egész napos ellátás ötven forint, az óvodában negyvenhat, az is­kolanapköziben ötvenkilencbe kerül az ebéd és a tízórai. A gim­náziumban a menzadíj napi negyvenöt, a diákotthonban ki- lencvenegy. A szakmunkáskép­zőben a menza negyvenkettő, a diákotthoni ellátás kilencvenkét forint naponta. Az iskoláknál maradva: a ka­tolikus egyház is kéri vissza az úgynevezett régi iskola három tantermét és a Dózsa út 14. szám alatti épületet, amely jelenleg napközi. Erről elkezdődtek a tár­gyalások. A szennyvízcsatorna további építésére és a középiskolai kol­légium bővítésére több mint ti­zenhatmillió forint céltámoga­tást kapott az önkormányzat. Ami a csatornahálózatot illeti, ebben az évben a Rákóczi úti lakótelepet és a két középiskolát kötik rá. A kollégiumban pedig folytatják az emeletráépítést és a szobák kialakítását. Ugyanezen az ülésen döntött a testület arról is, hogy a Jász-Nagykun-Szol- nok Megyéért díjra két kunhe- gyesi személyt terjeszt fel. Ami pedig az el nem kezdett fejlesz­téseket, bővítéseket illeti, úgy­mint a Dózsa úti iskola kollégi­umának a korszerűsítését, illetve további orvosi műszerek beszer­zését, erről úgy határoztak, hogy megvalósításukat egyelőre fel­függesztik, magyarul mondva: átmenetileg szüneteltetik. Rajzóra májusban, az árokparton. Téma: a katolikus temp­lom megörökítése. benzinparipa falta az üzemanya­got. Azóta eltelt néhány köny- nyebb és nehezebb év, és ma a szőke kislányt Redeczky Gyulá- nénak hívják. Két nagyfiúval di­csekedhet: az egyik már magán- vállalkozó, a másik pedig ipari tanuló, és asztalosnak készül. Redeczkyné Julika sokszor el­2 ezer 200, de a Wartburgé sem olcsóbb, hiszen a teli tank 2 ezer 700-at is kóstálhat. Már lassan számolgatja: úgy elrohant ez a pár évtized, hogy 1994 februárjá­ban - ha minden igaz - leteszi a töltőpisztolyt. Amikor arról faggatom, manapság akad-e még borravaló, legyint. Valaha volt, Két osztály, de négy csoport A Nagy László Gimnáziumban és Híradás-technikai Szakközépis­kolában összesen két első osztály kezd. Az egyik (36 diák) szakkö­zépiskolai osztály lesz, két cso­portra bontva. A diákok fele elekt­ronikai műszerész, a másik része pedig a vezetékes, távközlés-tech­nikai műszerész szakmával ismer­kedik meg. Ami újdonság, mind­két csoport tagjai kétszakos kép­zésben részesülnek, mivel az ere­deti szakmájukon kívül középfokú számítógép-kezelői szakképesítést is kapnak. Egyébként ide olyan nagy volt az érdeklődés, hogy fel­vételit kellett tartani. A másik osz­tály általános gimnáziumi tagoza­tos lesz, amelyben tízen testneve­lés tagozatra járhatnak. Ok azok, akik ezen tárgyból eredményes fel­vételi vizsgát tettek. Mindezeken kívül az iskola ve­zetése nem mondott le a hatosztá­lyos gimnázium indításáról. Jelen­leg felméréseket végeznek, hogy megközelítően hányán érdeklőd­nek az efféle oktatás iránt. Az sem eldöntött még, hogy a kicsiket a középiskola épületében helyezzék el, vagy algimnazistaként foglal­kozzanak velük. • • Ot percig nekik szólt a harang Ezen a délutánon öt percig an­nak a kilenc kunhegyesi asz- szonynak csengett-bongott-mu- zsikált a református nagytemp­lom minden harangja, akik már minden élők útján elmentek, ezért nem érhették meg ötven­éves általános iskolai találkozó­jukat. Ugyanis a megjelenteknek 1942. június 6-án csengettek be utoljára a Kossuth iskolában, és a hajdani hatodikos lányosztály diákjai fél évszázad múlva talál­koztak először ismét egykori tan­termükben. Az elsuhanó öt évti­zed telei ezüstössé meszelték a hajukat, és ki tudja miért, de sű­rűn emelgették szemük elé a zsebkendőiket. A hívó szó elju­tott a fülükig, szívükig, és talál­kozójukon megjelent egykori szeretett osztályfőnökük, Fabó Zsigmondné, Zsia néni, aki ak­kor, a kor hagyománya szerint minden tárgyat tanított. Eljött Apostol Erzsébet, aki­nek két gyereke, öt unokája van, azután Csortos Erzsébet Sziget- szentmiklósról, Fridrik Róza, aki annyi rokont, családtagot temet- tetett, hogy a fényt mára már neki az unokák mosolya jelenti. Gá­lyász Eszter, ő se finom, se meleg házasságokon van túl. Hubai Mária pedig 32 évet dolgozott az egyészségügyben. A másik Hu­bai Mária a gyerekeit egyedül nevelte, Incze Eszter, ő Oroshá­záról érkezett, Kánya Erzsébet pedig már dédunokákkal is bükszkélkedhet. Kovács Julianna két gyerekén kívül két állami gondozottat is felnevelt, így négy apróság anyukájának vallja magát. Kova- lik Gizella Miskolcon volt óvó­nő, Papp Etelka Pestről utazott le, Szász Martinka Nógrádból, Szépes Erzsébet Budapestről. Szendrei Julianna öt unokával dicsekedhet, Szoták Mária Péce- len pedig már dédunokával is. Tatai Ilona három gyereke közül az egyik lány, Magdi NB I-es röplabdás lett. V. Juhász Julian­nát. miután a földjüket elvették, Maglódra vetette a sors. A férje időközben meghalt, ő főkönyve­lő volt, és most a lányával lakik, aki elvált. Kovács Juliska egyko­ron a Porcsin köz sarkában la­kott, mindössze két évet járt ide, de a szíve visszahúzta. Délután Fabó Zsigmond nyug­díjas tiszteletes úr, volt osztály- főnökük férje csodaszép, rövid istentiszteletet tartott a nagy­templom patinás, fehérre me­szelt falai között. Noha a közis­mert Zsiga bácsi már a nyolc- vanadikat tapossa, igen sokan mások is eljöttek, hogy meghall­gassák, hogyan beszél a hajdani lelkész. Aki ott volt, tanúsíthatja: csodálatosan fűzte egymáshoz a mondatokat, gondolatokat. Végezetül a Bagolyvár ebéd­lője következett, ahol virágko- sárral köszöntötték a Fabó házas­párt, akik ugyanebben az évben ünnepelték ötvenedik házassági évfordulójukat. Az est hátralévő részében a megjelentek komoly pusztítást vittek végbe egy ártat­lan gyapjas kun szokás szerint csípősre sikeredett földi marad­ványaiban. Közben felelevení­tették a régi emlékeket, hiszen nagyon jó volt ennyi év után pár órára ismét kisdiáknak lenni. Be­ülni a hajdani padokba, és emlé­kezni arra, amikor még nekik szólt a csengő ... A Hungary Kun Cupelnevezé­sű focigálának immár a második alkalommal ad otthont Kunhe­gyes, illetve a megye. Jobban mondva ez az augusztus 1-8-a között megrendezett esemény nem is csak a labdarúgópályákra szorítkozik, hiszen az ország egyik legnagyobb ifjúsági feszti­váljának számít. Mintegy száz­százötven együttest várnak a vi­lág minden részéből erre a hétre a megyébe. így érkeznek együt­tesek az Amerikai Egyesült Álla­mokból (eddig hat csapat jelezte részvételét), Afrikából, a környe­ző országokból, illetve kis ha­zánkból. A 10-19 év közötti fiúk- lányok labdarúgó-jártasságának Kunhegyesen kívül Tiszagyen- da, Abádszalók, Kenderes, Tö- rökszentmiklós, Szajol, Szolnok és Tiszafüred is a színhelye lesz. A kétnapos küzdelemsorozatot egyébként amatőr néptáncfeszti­vál, toronyzene, hangversenyek, kun lakodalmas, disznóölés és birkavacsora is színesíti. Ami pe­dig a nevezéseket illeti, Kunhe­gyesen június végéig még elfo­gadnak jelentkezőket. Százszorszép Ancsa félrelépett Árvái János jó ember. Elsősor­ban azért, mert szereti az állato­kat, és azok is kedvelik őt. Már­pedig ha a szakirodalomnak hin­ni lehet, a jószág ösztönösen megérzi, ki az igaz barát. Hő­sünk negyvenhét múlt, és jelen­leg rokkantnyugdíjas. Nyolc­éves kora óta galambász, az első, méregdrága párt az édesanyja két zsák kukoricáért vásárolta neki. Mára pedig a Tomaji úti, hangulatos, nádfedeles otthona, a kerti udvara igazi galamb-, nyúl-, madárbirodalom. Az előtérben gyönyörű dalma­ta kan. A becsületes neve Túzok­telepi Borisz, és néhány száz fo­rintért juttatja másállapotba az utódokra sóvárgó, fajtiszta hölgydalmatákat. Kissé távo­labb Százszorszép Ancsa, a hó­fehér perzsa cica méreget ben­nünket, akit a gazdi potom nyolcezerért vásárolt. Fájdalom, hasonló vérvonalú kandúr Nyugdíjban a vetőlapát A kunhegyesi kenyérgyár tavaly májusban elkez­dett rekonstrukciója, magyarul technikai korszerű­sítése, külső és belső modernizálása befejződött. Nem túlzás az állítás: a létesítmény a város jelenlegi legszebb épülete, és ahogy az itteniek mondják: a tornyos előtérhez már csak a harangozó hiányzik. A korábi lapátos, gőzös kemencék helyett szalag­rendszerű, csehszlovák tí­pusú alagútkemencében pirulnak a veknik. (Mel­lesleg, de nem utolsósor­ban a kivitelezők a török­szentmiklósi Referencia Kft. szakemberei voltak.) Az átalakítás eredménye­képpen egyébként mgszűnt a zsákos liszttá­rolás, és két gyorsdagasztó géppel is rendelkeznek. A napi ötven-hetven mázsa kenyeret, valamint tizen­öt-tizenhét ezer darab süteményt a helyi fogyasztó­kon kívül Tiszaroff, Tiszagyenda, Tiszabura, Abádszalók, Bánhalma üzleteibe, intézményeibe is szállítják. De igény szerint bárhová, további megrendelők­höz is visznek friss pékárut, kenyeret. Jelenleg slá­gernek számít az egykilós Tiszatáj, de sütnek itt másfél és kétkilós Tisza- táj, kétkilós félbarna és ugyanilyen súlyú félfekete vekniket is. A kívül-belül megújult létesítmény mű­szaki átadását egyébként ma tartják. Az itt sütött, ki tudja hányféle termékhez pedig a félszáz dolgozó és magunk nevében mit is kí­vánhatnánk mást, mint azt, hogy a vekniket, sütemé­nyeket fogyasszák jó egészséggel, étvággyal! messze földön nem találtatott, ezért a hölgy egy pórfiúval, eny­hén szólva, félrelépett. Hogy az örömteli találkozás következmé­nyei, az utódok kire hasonlíta­nak, pár hét múlva kiderül. Akad a portán közel százhúsz galamb is, a fő tenyészet német meg angol vérvonalú, nagytestű mondain, ők a különböző kiállí­tásokon már bőröndnyi okleve­let, érmet, serleget hoztak gazdá­juknak. Látható az udvaron har­minc angol hegyes. Az állomány most hófehér, és mivel szép ga­lambok szeretnének lenni, ese­tenként úgy felfújják a nyakukat, hogy hanyatt esnek. Akkor még nem is szóltam a papagájokról, a kacagó gerlékről és az egy szem kanáriról, amelyik szebben fü­tyül, mint a foci NB I. játékveze­tői kara. János kelet-indiai selyemcsir­kéket is tenyészt, ezek a szárnya­sok szőrösek, nem tollasok, és levágni sem érdemes őket, hi­szen darabonként 800-at is elkér­nek értük. Akkor még nem szóltunk a nyulairól, belőlük is akad vagy nyolcvan. A legnagyobb nyolc­kilós, és az új-zélandi vörös tap­sifüles testvérek között is megér kétezret. Mivel a felesége még dolgozik, általában ő gondozza, eteti őket. Ez egész napos elfog­laltság, olyannyira, ha végez, lassan kezdheti az egészet elöl­ről. De mint fentebb említettem, szívesen teszi, mivel szereti az állatokat. írta: D. Szabó Miklós Fotók: Mészáros János Harminc esztendő a kútnál Foci világkupa - néptánc fesztivállal 1962. május 2-án történt, hogy egy alacsony, szőke, (fjij-hölgy került a községi benzinkút mellé. Akkor még ez a szakma nem szá­mított protekciós pályának, hi­szen nagyon kevés négykerekű gondolkozik azon, hogy az egy­kori három forintos benzinárak meddig emelkedtek. Elvégre ma­napság egy Trabant teljes meg­látásához már 1 ezer 400 -1 ezer 500 forint kell. a Ladáéhoz pedig mondja, de amikor már 67,60 és 64,50 a benzin litere, ez az átlag- keresethez viszonyítva nagyon sok ahhoz, hogy még borravaló­val is megtoldják. Hobbija nincs, erre soha nem maradt ideje. Ha csak azt nem számítom annak, hogy ha hazamegy, átolvassa a megyei lapot, jó műsor esetén va­lameddig nézi a tévét. Ennyire futotta, futja most. Elvégre min­dennap új műszak kezdődik: hol délelőtt, hol délután. És ugye a benzinkutasság nem ülőszakma.

Next

/
Oldalképek
Tartalom