Új Néplap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-04 / 104. szám
4 A szerkesztőség postájából 1992. MÁJUS 4. „Miért mi kapjuk a pofonokat?” Tavaly decemberben véletlenül tudtam meg, hogy egy újabb rendelet már jóval korábban (1991. okt. 7.) megváltoztatta a közgyó- gyellátási igazolványokat. A hatsoros rendelet nem sokat mondott: hatályon kívül helyzete a korábbit, és intézkedett az érvényességről. Állásfoglalást kértem a társadalombiztosítótól. Szívélyesen és pontosan felvilágosítottak, hogy a rendelet mit takar, mit és hogyan kell figyelembe venni, mi az érvényes, mi nem és így tovább. Ezután „kaptam a pofonokat” a betegektől. Még most is jönnek érvénytelen igazolvánnyal, s amikor közlöm velük, felháborodnak - hozzáteszem, jogosan -, mivel a megfelelő rovatban az áll, hogy visszavonásig érvényes. Ok sem hallottak - olvastak arról - az illetékes helyről sem kaptak értesítést -, hogy cseréltessék ki az igazolványt. Ez sajnos a kisebb településekre igaz. Volt olyan, akinek hivatalból tudnia kellett volna a változásról, mégsem tudta. Ha történetesen megjavítok egy hallásjavító készüléket, vagy az orvos gyógyszert, gyógyászati segédeszközt ír fel érvénytelen igazolványra, akkor az aláírónak kell fizetnie, azaz nekem vagy az orvosnak. Nem tudom elképzelni, hogy a polgármesteri hivataloknak nincs kimutatásuk a közgyógyellátási igazolványolrtntatíonDsairölrféf év alatt nem tudták őket kiértesíteni, nem tudták kicserélni az igazolványokat? Vagy netán ők sem tudnak a változásról? Az érvénytelen igazolvány miatt sajnos minden csak térítésre történhet, amire a beteg jogosan nem hajlandó, mert nincs rá pénze. Míg az igazolványt érvényesítteti, gyógyszer, gyógyászati segédeszköz nélkül marad, és közben mi kapjuk a pofonokat, nem azok, akik megérdemelnék ... F. P. audiológiai műszerész Áfomak 48 órán belül ki kell fizetnie a kiszállított háztartási tüzelőolaj árát; gyakorlatilag ő hitelezne az utalvánnyal fizetőnek, erre pedig az anyagi helyzete nem nyújt fedezetet. Ennek ellenére - főleg idősek kérésére - már váltott be nyugdíjas-tüzelőutalványt. A konkrét panaszról a helyi polgár- mesteri hivatalban szerzett tudomást, valamint egy fuvaros érdeklődött a beváltásról. A panaszosnak azt tudjuk javasolni, hogy személyesen keresse fel a vállalkozót, és állapodjanak meg a tüzelőutalvány beváltásának lehetőségéről. Dr. Takó Éva felügyelőségvezető r. Élethelyzet Ide jutottunk a korszerűsítésekkel? Összhangra lenne szükség! Nem adtak olajat az utalványra Szomorú meglepetés ért, amikor a közelmúltban a helyi olajkutas nem volt hajlandó olajra váltani a tüzelőutalványomat, holott a nyugdíjintézet arról tájékoztatott, hogy a 2400 Ft értékű utalványt - részletekben vonják a nyugdíjamból - olajra is beválthatom. Az új- szászi „olajsejk” milyen alapon tagadhatja meg az utalvány beváltását? - tette fel a kérdést levelében dr. Tóth Jánosné olvasónk. S mint kiderült, nem is olyan egyszerű problémával állunk szemben, mivel az említett olajkutas magánvállalkozó, és - a jelenlegi rendelkezések értelmében - nem kötelezhető az utalvány beváltására. Hogy miért, ezzel kapcsolatban a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség Jász- Nagykun-Szolnok Megyei Felügyelőségének állásfoglalását, tájékoztatását kértük. íme a válasz: A Tüzép és Nyugdíjfolyósító Igazgatóság által kibocsátott utalványokon a Tüzép- és áfész-tele- pek (kutak) szerepelnek beváltóhelyként, magánvállalkozók nem. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a nem fogadhatják el a tüzelőutalványt, de arra nem kötelezhetők. Ebből eredően tehát más magánvállalkozásba adott töltőállomás, illetve tüzelőnyagtelep körzetében is előfordulhat hasonló probléma. Az újszászi olaj-benzin kutat magánvállalkozó üzemelteti - a helyi áfésztől bérli -, és mint mondta, nem zárkózik el az utalványok beváltásától, de az neki veszteséges, mert az értékéhez körülbelül egy hónap késéssel jut. Ugyanis az A betegellátás problémáiról akkor szerez tudomást az ember, amikor kénytelen orvoshoz, patikába menni. Legutóbbi tapasztalatomat írom meg - abban a reményben, hátha odafigyel valaki a szervezetlenségre, s a jelenleginél jobb megoldást találnak. Mezőtúron három gyógyszer- tár van: a Kossuth téren, a Köztársaság úton és az Újvárosban. A város peremén élőknek bármelyik messzire esik, de péntekenként adódik a legtöbb bosszúság, amikor a gyógyszertárak délután háromkor zárnak, a rendelők egy részében pedig még folyik a betegellátás, a szükséges gyógyszer felírása. Jómagam is a frissen felírt gyógyszeradagomért rohantam egy pénteki napon a patikába, nehogy hét végére anélkül maradjak. Mivel a főtéri gyógyszertárban az ajtóig állt a sor, úgy gondoltam, tovább-biciklizek a másikig, ahol általában nincsenek sokan. Ám a Köztársaság úti patikára ki volt írva, hogy szabadság miatt zárva. Rohanás vissza, de mire oda értem, zárt ajtóra találtam. (A nyugdíjas szomszédom csípőízületi fájdalmakkal járta végig a hosszú utat.) Megjegyzem, a századfordulón négy, a harmincas években pedig öt patikája volt a városnak, és szombaton is nyitva tartottak! Hát ide jutottunk a korszerűsítésekkel? A kórházból távozásomkor - ugyancsak pénteki napon - az orvos fölírta a javasolt gyógyszert, ami 130 Ft-ba került. Két napig szedtem, mert hétfőn elvittem a zárójelentést a körzeti orvosomnak, aki egy másik fajtát írt fel. Azokért is fizettem - cirka 110 Ft-ot. Hát ekkora az összhang az egészségügyben?! És ez nemcsak a mi pénztárcánkra megy .. (Név, cím a szerk.-ben.) „Egy beteges olvasójuk Mezőtúrról” Bezárják az óvodát Két lányom jár a szolnoki Hősök téri óvodába. Ez év februárjában tudtuk meg, hogy az óvodát bezárják. (Állítólag felújításra szorul, de nincs rá pénz.) Úgy ért bennünket a hír, mint derült égből a villámcsapás, hisz újból át kell élnünk azt a tortúrát, hogy Ezek nem olyanok, mint a te falusi cimboráid, akiknek ami a szívükön, a szájukon! Ők mindig egy-egy divatos szerepet alakítanak, most például a forradalmárt játsszák meg, kiállnak a barikádokra: ide lőjetek! Engem nem tudnak becsapni, én már túl sokat láttam ahhoz, túl sok szoborral voltam pertu barátságban. Én tudom, hogy ez az egész ellenzéki társaság a Rákosi óvodából került la. Hivatali kocsin hordták-vitték őket, kakaón nőttek fel, amíg a te anyád vagy az én feleségem örült, ha üres levest tudott az asztalra tenni. Mindegyiknek állami vagy pártfonökök voltak a szülei, Martin mamát láttad, mit gondolsz, hol dolgozott régebben?- Nem tudom.- A Pártközpont kulturális osztályán, ítélkezett élők és holtak fölött. Engem is megpróbált a föld alá dugni. Mikor harminc év hallgatás után ki akarták adni az egyik regényemet, ő közbeszólt, és visszavonatta az engedélyt - az öregember egy sipító női hangot utánzóit -, „Káplárnak csak poszthumusz kötete jelenhet meg”.- De most olyan szépen beszéltél vele.- Annyit már tanultam tőlük, hogy nem adom ki magam. Majd eljön az idő erre is. Már a Párton belül is elindult a bomlás, őt már az első hullámban lapátra tették, de kerül még lejjebb is. Várj, most én hozok ki egy kört. Borsos az italtól lassan elbódult, de igyekezett összeszedni a figyelmét, úgy gondolta, hogy pótolhatatlanul fontos tájékoztatást kap Káplártól.- Te nem ismered a zsidókat... Borsos megdöbbent:- Zsidók? Hogy lehet az?! A falon ott láttam egy nagy keresztet.- A fiatalúr katalizált, azt nyilatkozta, hogy a kereszténység volt az élete meghatározó élménye, de ezt nem szabad komolyan venni. Ez csak póz nála. Ha valaki magyarul beszél, attól még nem válik magyarrá, gyónhat-áldozhat naponta háromszor, attól még nem keresztény. A zsidóknak mindig is volt érzékük meglovagolni a változásokat. Mit gondolsz, mi a legfontosabb nekik?- A pénz.- Te nagyot tévedsz, azt hiszed, számít nekik egy-két millió?! Kimeríthetetlen tartalékaik vannak, külföldről is ömlik a dollár, ők nem törődnek a pénzzel. A kapcsolatokat építgetik mindenekelőtt, azt akarják, hogy mindenütt őket fogadják el illetékesnek és velük tárgyaljanak. Most is ők indultak el elsőnek. Mi, magyarok még egy plakátot sem tudunk összehozni, az ő „Jelzőtüz”-ükről pedig naponta beszélnek a nyugati rádiók.- Mit kellene csinálni?- Egyelőre nem tehetünk mást; alkalmazkodni kell hozzájuk. Láttad, én is úgy beszéltem azzal az öreg pártkurvával, mintha ő lenne az angol királynő. Te is legyél velük udvarias, amennyire csak kitelik tőled, tanuld meg, hogy a jó modor a legolcsóbb és a leggyümölcsözőbb befektetés. Egyelőre szükségünk van rájuk, mert az államilag ellenőrzött lapokban nem jelenhetünk meg, és nyilvánosság nélkül nem élhetünk. De azt soha ne felejtsd el, hogy ők idegenek itt, és egyszer majd adódik egy olyan pillanat, mikor ezt a szemükbe vághatjuk. Ezt, njeg kell érnem, addig nem halhatok meg, _S_x___Ú_L_J—:----.------------i____:_1____4_ú_' ■___Ú_._______________________________ H a szegény az ember Ma, amikor két nyugdíjas beszélget, hamar szóba kerül, hogyan lehet a gyufaszálat is kétszer használni, mert a lakás- és energiaköltségek, az élelmiszerárak már elviselhetetlen terhet rónak valamennyiünkre, sokan egyik napróf a másikra-étnek- létbizonytalanságban. A szegénység diktálta ügyeskedések közül említek néhányat- noha nem mindegyik új, hátha valaki nem ismeri -, amivel néhány forintot még megtakaríthatunk. Például van, aki egy kis villanyradiátorral langyosítja be a szobáját, a bojlert egy-két napra ki is kapcsolja, mások a villanyt már csak világításra használják, a csillár kizárólag a vendég tiszteletére ég, mert máskor megteszi a papíremyős hordozható asztali lámpa is, ami a fekvőhely mellett vagy máshol barátságos fényt ad. A víz lassan drágább lesz, mint a bor, hát nagyon meg kell gondolnunk, mire használjuk. A folyó víz már a mosakodásnál is luxus, hiszen a felfogott mosdóvízzel még leöblíthetjük a WC-t. És-az idén már csak a legszükségesebb esetben öntözhetjük meg a kis kerti veteményt. Aki a fa- és széntüzelésről át- térfa gázra, olajra, talán meg is- • bánta. Emlékszem, egyszobás pesti lakásunk fűtését szegény anyám is a konyhai csikóspar- helttel oldotta meg, de nem fáztunk, pedig a szoba ablaka - behajtva - állandóan nyitva volt. És a villanyóra-leolvasó keveselte a fogyasztást, mondta is, ha bizonyos értéket nem használunk fel, még kikapcsolják az áramot. Vidéken pedig - a villany bevezetése után - eleinte csak addig égették a villanyt, míg megkeresték a gyufát, és meg nem gyújtották a petróleumlámpát. Szomorú, amint szegénységünk egyre jobban hasonlít a múltra. N.J. Tiszafüred A falu történetéhez-i i • t> iy -3« fi> 84rr i'j d hová veszik majd fel a gyereket, hogyan tud beilleszkedni egy új környezetbe . . . Arról nem is beszélve, hogy két évvel ezelőtt a nagyobbik lányomat - helyhiány miatt - a Vosztok úti óvodába vették fel, holott a városközpontban lakunk és dolgozunk. (Áz én munkaidőm 9-től 18 óráig tart, a férjem pedig két műszakban dolgozik.) Végül is fellebbezésünk után kerülhetett a Hősök téri óvodába. A bezárásról szóló határozat után az óvoda ígéretet kapott arra, hogy minden gyermeket oda helyeznek el, ahova a szülő kéri, össze is gyűjtötték a megjelölt óvodák címét, amit a vezetőnő továbbított volna. (A döntést május végére vártuk.) Sajnos másként alakult, mert a napokban egy újabb jelentkezési lapot adtak, amit nekünk kell az általunk kiválasztott óvodában leadni, vagyis kezdődik minden elölről, és nem sok remény van arra, hogy a gyerekeket fogadni tudja az általunk megjelölt óvoda. Mi nem tehetünk arról, hogy bezárják az óvodát! Miért nekünk kell ismét „szaladgálni” óvodáról óvodára, hogy felvegyék a gyerekeket? Az illetékesek vajon végiggondolták-e, hogy a gyerekeknek milyen megrázkódtatást okoznak az óvoda bezárásával, hogy az új környezetbe való szoktatás milyen nehéz feladat elé állítja a szülőket, pedagógusokat egyaránt? Tisztelettel egy aggódó édesanya: Retter Józsefné Szolnok Fiamnak május elsején ... Add tovább! Ezzel a kettős címmel küldte el hozzánk versét a mezőtúri Kovács Lajos. A négy versszak közül az utolsót adjuk közre, mely így szól: nagyapám szegény, / a kommenciós cseléd, / más földjén, más kenyerén / tört hólyagot tenyerén. / Semmije se volt mi gazdagít, / de jól tudta: egyedül a MUNKA boldogít. ukmia Hogy a tószegi tószegibb legyen cím alatt, április 22-én rövid ismertetőt közöltünk a falu történetéről megjelent könyvről. Ebben többek között megemlítettük a szerző ajánlatát, mely szerint e könyv nem befejezett történeti munka, hiszen bárhol, bármikor felbukkanhatnak a község szempontjából fdntos kiegészítő adatok... Egyik tószegi olvasónk (neve, címe a szerk.- ben), mint levelében írja, sokat tudna mesélni az ’57-es tragédiáról, ha valaki kíváncsi lenne rá, és a könyv szerkesztőjéhez, íróihoz a következő kérdéseket intézi: A könyv 133. oldalán közölteket vajon milyen okmányok, korhű iratok alapján állították össze, kiket kérdeztek meg a nyolc férfi közül, akiket „bevittek a jegyzőlakásba”? Kik voltak az állítólagos fegyveres hatalomátvétel szervezői? Nevük már akkor sem volt, azért nem tudják, kik a hozzátartozók? Úgy tudom, felsőfokú végzettsége van a könyv szerzőinek, mégis így fogalmaznak: „A nyolc közül ketten nemsokára belehaltak a verésbe, egy pedig néhány hónapig húzta csak”. Az a három ember meghalt. Az ő nevüket még ma sem írják le, róluk lehet ilyen megfogalmazásban állításokat közölni! Nekik 35 évvel a haláluk után sem jár tisztességes szó, hogy a kegyeletet ne is említsem! Kár volt a sebeket feltépni, kár volt három család tragédiáját ilyen formában papírra vetni! Nem kérem, hogy nevezzék meg azokat, akik „nevelték a megtévedteket”, de azt megkérdezhetem: kikre vonatkozik a politikai rehabilitáció, mikor követik meg az özvegyeket, mikor1 törlik le a bélyeget az árvák, az unokák homlokáról, amit most a könyv megírásával odanyomtak? Én bizonygassam, hogy ez nem igaz? Bizonyítsák be, akik tudják, hogy igaz az állításuk! Mem akartam feltépni a sebeket, ezt megtették mások, de ezek után kötelességemnek érzem, hogy a nyilvánosság előtt keressem az apám igazát! S kérdezem az író-szerkesztő uraktól: mikor tárják fel az árváknak, hogy az ő apjuk valójában ki is volt? Hány éves levéltári titok őrzi azt abizonyos, 1957-es márciusi éjszakát? Ha önök apák, és szeretik gyermekeiket, mielőtt soraikat leírták, az én apámról eszükbe jutott-e, hogy ő is apa volt?! Én tudnék róla mesélni, de önöket ez nem érdekelte. Ha kíváncsiak, elmondom, hogyan raktam össze a mozaikot - gyerekfejjel - apám kegyetlen haláláról, s hogyan tudok meg még most is titkokat a tragédiáról. Ha kíváncsi rá a könyv szerkesztője, megtalál. (A három elhunyt férfi családja Tószegen lakik.) De lehet, hogy a mi sorsunkról írott könyve már nem lenne olyan nagy siker? „Egy hozzátartozó” Tószeg A hagyományőrzők megemlékezése A Pro Patria Hagyományőrző Szövetség egyhetes tisztképző tábort hívott össze a tavaszi szünetben - Sárospatakon, ahol a néhány éve alakult gyermekszövetség nemrégiben házat vásárolt. A magyar történelem legragyogóbb időszakait ismertették a résztvevőkkel, majd Sárospatak mellett Hegyalja történelmi nevezetességét tekintették meg. Az ország minden részéből összesereglett hatvan hagyományőrző - köztük jászberényiek és jászjákóhalmiak - ellátogattak Sátoraljaújhelyre, Monorra is, majd a bodrogkisfa- ludi 1849-es csata emlékművéhez, és koszorút helyeztek el annál a táblánál, mely Klapka György 1849. januári tokaji tartózkodásának és csatájának emlékét őrzi. Mivel ezekben a csatákban lengyelek is részt vettek, a képen éppen a Lengyel Kultúra / koszorújával emlékeznek a két nép harcban is megnyilvánuló barátságára. Fodor István Áz oldalt összeállította: CsankŐ.lMÍikíósné'-------------- . --------- r ,,
