Új Néplap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-14 / 113. szám
I 1992. MÁJUS 14. vállalkozó SASSOON, HOL VAGY? FODRÁSZ NÉLKÜL, DE FODRÁSZFRIZURÁVAL Hol vagy, Sassoon? Ezt kérdezgették a China Intercontinental szálló báltermét színültig megtöltő fodrászok, akik örültek, hogy befértek a meghirdetett Vidal Sassoon haj- show színhelyére, ahol a világhírű kaliforniai mester technikáját továbbadó legkiválóbb londoni figarók tartottak bemutatót. Bár az érdeklődés főként a frizurakészítést forradalmasító „nagyvezérnek” szólt - elterjedt ugyanis a híre, hogy Sassoon személyesen is megtisztel bennünket -, legjobb angol tanítványai sem okoztak csalódást. Főleg azoknak, akik az első sorokból zavartalanul kísérhették figyelemmel a több órán át tartó hajszobrászati mutatványokat. A rendezvény szervezői, köztük a Magyar Fodrász-Kozmetikus Egyesület nem jeleskedtek ugyan a műsor gördülékeny lebonyolításában, annyiban mégis rászolgáltak a dicséretre, hogy meghívásuknak eleget téve, először jártak nálunk a Vidal Sassoon Academy vezető fodrászai. A jelen lévő magyar szakemberek a lehető legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak az angol kollégák tudományáról. Ami igaz, az igaz, még a laikusok számára is felejthetetlen élményt jelentett látni, hogyan szabják - a modellek arcához, figurájához - a frizurákat. „Művészi szabadság” - így nevezték el egyik laza esésű, kicsit rendezetlenre vágott hajkölteményüket, de ez a név ráillett volna a többire is. A bemutató ugyanis éppen azt kívánta érzékeltetni - sikerrel -, hogy a jó szoborfodrász kezét nem köthetik meg szigorú előírások. Művészi alkotószabadsága szinte korlátlan, ha az egyéniséget kívánja érvényre juttatni, és ennek megfelelően követi, illetve variálja a divatot. Milyen az 1992-es hajdivat? A látottak alapján színes, érdekes, fiatalos. Az ihletet még mindig a hatvanas évekből merítik az angolok, de a stílus sokkal különlegesebb, modernebb. A legtöbb frizura természetesen rövid és érdekesen színezett. A hangsúly a hajvágáson van, tehát házilag előállíthatatlan. A megkérdezett magyar szobrászok szerint semmi akadálya annak, hogy mi is felzárkózzunk a világ hajdivatjához. Na de mi lesz akkor, ha a kuncsaftok elmaradnak az üzletekből? Érezhető ilyen tendencia is, de még mindig nem lenne vészes. Akik ugyanis megszokták, hogy fodrászhoz járnak, ezután is ott csináltatják a frizurájukat, csak ritkábban ülnek be. Az eddig hetente járó vendégek mostanában kéthetente, havonta, sőt kéthavonta tartanak igényt hajuk szakszerű kezelésére. - Miért lenne ez baj - csodálkoztak az angolok -, hiszen nekünk éppen az a célunk, hogy a hölgyek ne töltsék el a fél életüket a hajszalonokban. Bőven elég, ha két hónaponként jönnek, hiszen olyan frizurát készítünk, amelyet otthon maguk is elláthatnak. Maguk ellen beszéltek volna? Eszük ágában sem volt. A dolog nyitja, mint mindené a világon - anyagi természetű. Angliában húsz, sőt bizonyos esetekben ötven fontot is elkérnek a hajvágásért s a vele járó fodrászi beavatkozásokért. Ezzel szemben nálunk a legdivatosabb szalonokban is legfeljebb 500 vagy maximum 1000 forinttal „vágják” meg a vendéget. Tehát az egyszeri bevétel messze nincs arányban azzal, amit a vendégritkuláson vesztenek. Attól viszont ódzkodnak a fodrászok, hogy emeljék az áraikat. Hogy meddig éri meg nekik, vagy mit tesznek akkor, ha a hajcsináítatók köre leszűkül a jól keresők vékony rétegére? Mielőtt megnyomnák a ceruzát a magyar figarók, csináltassunk gyorsan egy divatos tavaszi bubifrizurát, amivel még a nyarat is kihúzhatjuk. Vadas Zsuzsa (ATLANTIC) A vidék videója A libbenő nyári szoknyák Sylvester Stallonéval, a bódító illatú dezodorok Hüvelyk Matyival szemeznek. A pulton néhány friss folyóirat, a sarokban katonás rendben dobozos sörök.- Ez van, uram - sóhajt a szolnoki videotékás. - Csak a kazetták kölcsönzéséből nem lehet megélni. Itt csak a százlábúak, no igen, azok boldogulnak ... Leheletnyi szünet után némi magyarázat:- Ahogy mondják, több lábon kell állni. De pár láb még kellene. Mert 80-90 forintos kölcsönzési díjból mikor térül meg egy 3600 forintos kazetta? Hát a rezsi? Lassan én is abból élek majd, hogy vasárnap zárva tartok. A szolnoki kölcsönző gondjai valódiak. Egymilliónál több háztartásban van video, ám napjainkban legtöbbjüknek már a rendszeres kölcsönzés is gondot jelent. Pedig a kazetta versenyképes a mozival. Közlekedés, jegy, ruhatár, büfé két embernek több mint egy százas. A videokölcsönző meg itt kínálja magát a lakótelepen. A video mellett aztán ott vannak a mesterséges holdak adásai, no meg a nagy konkurens, a kábeltévé. Az utóbbiak képviselői jelentették be nagy örömmel a minap egy országos összejövetelükön, hogy ők is bejutottak már egymillió lakásba! Ez egyúttal azt jelenti, hogy Magyarország a kábeltévé-ellátottság arányait tekintve a volt szocialista országok között lóhosszal vezet. Napjainkban a videokiadók, de a kábeltévések is egyre nagyobb figyelmet szentelnek a vidéknek. Az élelmes videokölcsönzők szinte minden nagy- és kisvárosi lakótelepen megtalálhatók. Az újabb boltok már a községekben nyílnak, a különböző ismert és ismeretlen vállalkozások pedig a városok, főként a felsőoktatási intézményekkel is rendelkező települések vonzás- körzetében kínálják akciószerűén, viszonylag olcsón a műholdas adásokat és a legközelebbi helyi stúdió műsorát a kábeltévén keresztül. És most jól tessék figyelni: bár az igények pontos felmérése még nem fejeződött be, az akciók iránti óriási érdeklődés azt bizonyítja, hogy a mai, elemi gondokkal birkózó falvakban is kell a video, a kábeltévé, a házimozi. A nagy videokiadók közül rendszeresen közzéteszik sikerlistáikat a DUNA FILM, a VI- DEO-2000, a ZOOM, a MOKÉP VIDEO. Ezeken legutóbb 110 alkotás szerepelt. Egyértelmű, hogy a legkeresettebbek az amerikai akció- és kalandfilmek. Szívesen nézik a krimit, a westemt, a szellemes sci-fiket. Keresik még a háborús témájúakat, a történelmi kalandfilmeket, vígjátékokat és a tinédzsereknek szóló történeteket. Mélyrepülést folytat a szex, az erotika. Szakértők ezt azzal magyarázzák, hogy a műholdas adások hétvégi műsorai, amelyeket szerkesztőik bevallottan a házasélet serkentése céljából sugároznak, kiütötték a szexfilmeket a kölcsönzőknél éppúgy, mint az úgynevezett szívességi forgalomban. Különbözik-e a fővárosi és a vidéki igény? Nos, a műfajok szerinti rangsorolásban szinte semmi különbség nincs a főváros, a városok, a falvak között. A különbség inkább időbeli: az új filmek az egyre jobban kiépülő kölcsönzőhálózat ellenére később jutnak el a távolabbi vidékekre. Ezt a tényt a video vidéki feketepiacain jobban ki tudják használni, mint a nagyvárosokban. A fővárosban a kölcsönzők tanulsága szerint egyre kevesebb rendszeres vendég másolja le otthon a kivett kazettát. De egy tavaly nyári felmérés szerint Borsod, Szabolcs és Hajdú megyékben a videoműsorok alig negyede származik kölcsönzőkből. A többi a feketepiacról, illetve a műholdakról jön, vagy egyéni beszerzés. Az új műsorok terjesztését több kiadó akarja gyorsabbá tenni. A Tele video, amely a piac szerény részének birtokosa ugyan, de például az ismeretterjesztésben nagyon erős pozíciói vannak, közvetlen kapcsolatokat is kiépít egyes megrendelőivel, közöttük a falusi iskolákkal. Az eredmény: alig került piacra a nagy sikerű japán sorozat, az Egyetlen Föld, 500 falusi iskola rendelése futott be hozzájuk. Ugyanez a helyzet náluk Az ember tragédiájával, a Bánk bánnal. Vidéken egyébként is erőteljesen megnőtt az érdeklődés a klasszikus irodalmi és drámai művek, az ismeretterjesztés iránt. Persze összességében Adám még nem üti ki Schwar- zeneggert vidéken sem, de azért valami elkezdődött. A képernyőre varázsolt külvilág jobb megismerése - jöjjenek a képek műholdakról, kábelen, képmagnóról vagy egyszerű antennáról - a mai nehéz helyzetben is országszerte növekvő igény. Némethy Gyula (ATLANTIC)
