Új Néplap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-12 / 111. szám

TI 2 Megyei tükör 1992. MÁJUS 12. Egyezség a vasútnál f Maturandusok A Csökkentett bérért még kevesebb munka v. v . i ! i ü d z- fii n .r n . (Folytatás az 1. oldalról)- Felmerült, de ennek a techno­lógiai véghezvitele majdnem lehe­tetlen, mármint annak tisztázása, hogy honnan, hány munkaerőt le­hetne felszabadítani...- Mennyivel csökken a munka­idő?- Egyharmadával. Tehát hetente huszonhat óra és negyven perc.- És a fizetés?- Nyolcvanhárom százalék. Ezt most már a vasút garantálja. De ez nem volt így az elején. Hogy hogyan volt, azt a vasutas szakszervezet szolnoki titkára, Illyés Pál mondta el:- Az április 17-i vezérigazgatói határozat kibocsátásakor a vállala­ti szakszervzet már vétót emelt, mert előtte nem egyeztetett a ve­zérigazgató a szakszervezetekkel. Úgy volt kiadva, hogy kétharma­dos munka lesz, és ennek megfele­lően 66 százalékos bér és két hó­napra. Április 28-án volt egy egyeztető tárgyalás, amelyen a vasút hajlandó volt lecsökkenteni a két hónapot öt hétre. A május ötödikéi újabb tárgyaláson sikerült elérni, hogy a MÁV garantálja erre az időszakra a 83 százalékos bért a kétharmados munkával... Először itt is fel voltak háborodva az embe­rek a 66 százalékos bér miatt, mert a kényszerszabadság 65 százalék, és azért be sem kell jönni... Amikor viszont megvolt ez a megállapodás, a vasutasok szak- szervezete sem zárkózott el a rész- munkaidős foglalkoztatástól, tud­juk, milyen bajban van a vasút... a vasútnak ez az öt hét körülbelül hat-hétszázezer fonnt megtakarí­tást jelent...- Az emberek nem méltatlankod­nak ezek után is?- Példa erre, hogy mindenki alá­írta az új munkaszerződést.- Veszélyes játék ez a MÁV veze­tői részéről, miközben sztrájkkal fenyegetőznek egy-két helyen a vasutasok. Szolnokon nincs ilyen hangulat?- Nincs. Ha lesz, akkor a sajtóból fog rájuk ragadni, mint ahogy erről a szórványos elégedetlenségről is onnan értesültünk.- A munkások között semmiféle morgolódás nem volt?- Csütörtökön közöltük az em­berekkel ezt a részmunkaidős fog­lalkoztatást, pénteken mindenki vállalta. Aláírták ...- Senki nem mondta, hogy amit a februári bérfejlesztéskor adtak egyik kézzel, azt most visszavették a másikkal? Baritsa Györk válaszol, bár nem őt kérdeztem:- Akkor sem akarták elhinni, hogy ekkora bérfejlesztést kapnak. Bejött a számításuk ... A kérdést tovább sokasítaná a telefonon szerzett információ, mi­szerint a MÁV szolnoki járműjaví­tó üzeméből - Sándor János üzem­igazgató szerint - a körülbelül ezemégyszáz dolgozóból ezerhá- romszázötvenet érint a „kevesebb munkáért több pénzt”-szerű hatá­rozat, és valamennyiük aláírta az új munkaszerződést. Hogy milyen gondolatokkal? - erre még vissza­térünk.- molnár ­„Concerto” c ,- — ', < , ' ^ í )/4L .V.O .. A 'S A * .. Zenei műveltségi verseny Mezőtúron Az Új Néplap egyik 1991-es de­cemberi számában hírt adott a Ma­gyar Rádió „Concerto” elnevezé­sű, gimnazisták számára rendezett vetélkedőjéről. A Jász-Nagykun- Szolnok megyei csapatokat össze­mérő decemberi elődöntőn zenei tagozatos gimnáziumként a szol­noki Tiszaparti Gimnázium csapa­ta (tanár: dr. Bartáné Góhér Edit), a nem zenei tagozatos gimnáziu­mok közül a mezőtúri Teleki Blan­ka Gimnázium (tanár: Kugyela Anna) jutott tovább az országos, illetve a középdöntőre. A gimnazisták zenei műveltségi versenye délkelet-magyarországi középdöntőjének 1992. május 10- én a mezőtúri Móricz Zsigmond Könyvtár és Közösségi Ház volt a házigazdája. A műsort - mint több tíz éve már annyiszor - Friss Gábor és Varga Károly vezette. A Közösségi Ház jurtatetőre em­lékeztető, dekoratív nagytermében négy gimnázium mérte össze tudá­sát a május eleji vasárnapon: a bé­kési Szegedi Kis István Gimnázi­um (felkészítő tanár: Gellénné Kö- rözsi Eszter), a csongrádi Batsányi János Gimnázium (Kovács Attila), a debreceni Református Kollégi­um Gimnáziuma (Berkesi Sándor és Kurgyis András) és a mezőtúri Teleki Blanka Gimnázium (Ku­gyela Anna) nyolc-nyolc fős csa­pata. A rádiós vetélkedő műsor Bar­tók: Concerto V. tételének kezdő dallamával indult, a versenyzők és a zsűri bemutatásával folytatódott. A zsűri elnöke dr. Lentvorszky Anna, a szarvasi Óvónőképző Fő­iskola tanszékvezetője, tagjai: Jász Ildikó, a békéscsabai Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola tanára és jelen sorok írója volt. A vetélkedő témáját Kodály, Bartók és a magyar népzene, illetve a ma­gyar zene középkori vonatkozásai adták. Érdekesek voltak a részt ve­vő csapatok tájegységeihez kap­csolódó speciális kérdések és fel­adatok is: a jászberényi születésű Székely Mihály és a Szarvason született Melis György hangján felcsendülő művekhez fűződtek az első kérdések. Nem maradt ki Er­kel Ferenc, Bartók Béla és Gyula város kapcsolata, Vaszy Viktor és a Szegedi Operaház kötődése, Ko­dály Zoltán, Gulyás György és Debrecen, illetve Békéstarhos összefonódása. A változatos zenei bejátszások után feltett kérdésekre a gimnazis­ták írásban adták le válaszaikat, a zsűri értékelt, hogy a részpontok­ból kialakulhasson a méltó sor­rend. A műsorvezető-szerkesztők le­leményességét dicséri a „személy­re szabott” feladatok kitalálása: minden csapat 10-10 perces kis műsorral készülhetett, melyben sa­ját városuk, vidékük zenei életének bemutatásával, híres vagy érdekes emberekkel helyben készített ri­portokkal kellett jelentkezniük a versenyzőknek. A vetélkedő gimnazista diákok felkészültsége példamutatóan szé­les körű volt. Sokáig fej-fej mellett küzdöttek a csapatok, de a műsor végére mégis kialakult a sorrend: első lett a mezőtúri Teleki Blanka Gimnázium csapata 201 ponttal. (A rádiós műsorvezetők meg is je­gyezték, hogy ilyen magas pont­számmal még nem találkoztak az eddigi döntőkön.) Másodikként a debreceniek 176 pontot gyűjtöttek, majd a békésiek következtek 151 és a csongrádi csapat 142 ponttal. Természetesen az ősszel várható országos döntőn a mezőtúri gim­nazisták képviselhetik Délkelet- Magyarországot. A nagy erőpróba után a Közösségi Ház igazgatónő­je, Szűcsné Boldog Mária ajándé­kokkal kedveskedett a részt vevő csapatok minden tagjának, s az ér­tékes ajándékok mellé „Concerto’ ’ feliratú mézeskalácsot adott útra- valóul. Vájná Katalin Indul a környezetvédelmi felülvizsgálat (Folytatás az 1. oldalról) kérelmének elbírálása pedig fo­lyamatban van - tudtuk meg Kádár Györgytől, a megyei közlekedési felügyelet igazgatójától. így jelenleg megyénk kilenc te­lepülésén, Szolnokon, Jászberény­ben, Jászkiséren, Tiszafüreden, Karcagon, Fegyvemeken, Török- szentmiklóson, Túrkevén és Mes­terszálláson végeztethetik el az au­tósok a környezetvédelmi felül­vizsgálatot, s kaphatják meg a zöld színű igazolólapot, népszerű nevén i CO-kártyát. (A kijelölt szervizek' címjegyzéke a közlekedési fel­ügyelet ügyfélszolgálatán megte­kinthető.) Leghamarabb azokra a kocsikra kell kiváltani az igazoló­lapot, amelyeknél a műszaki vizs­ga érvényessége ebben a hónapban jár le. A közlekedési felügyelet egyéb­ként júniustól kezdi meg a közúti ellenőrzéseket, ahol a szakem­berek a helyszínen fogják megmér­ni a járművek kipufogógázának szén-monoxid-tartalmát. Eleinte csak figyelmeztetik a rosszul beál­lított gépkocsik tulajdonosait, ké­sőbb azonban a megengedettnél nagyobb CO-tartalomért az autó­soknak az igazolólappal és a rend­számtáblával kell „fizetniük”. L. Z. Kunhegyesiek figyelmébe Mi lesz a katona fiúval bevo­nulása után? Kik kaptak se­gélyt? Van-e elegendő fegyver­zetünk? Kitől kell megvédeni a hazát? Ezekre a kérdésekre, és még sok másra is, választ kaphatnak mindazok, akik elfogadják az Új Néplap és Kunhegyes polgármes­tere meghívását az ÚJ Néplap fó­rumára. Akik kérdeznek: a fórum résztvevői. Aki válaszol: dr. RAFFAY ERNŐ, a Honvédelmi Minisztérium államtitkára. A rendezvényről, amely május 14-én 18 órakor kezdődik Kunhe­gyesen, a művelődési ház nagy­termében, május 16-án az Új Nép­lap egyoldalas tudósításban szá­mol be. Köröttük is már az élet csörtet A hét végén ismét a Ballag már a vén diák édes­bús dallamával voltak tele a középiskolák. Ismét búcsút mondott egy évfolyam az alma matemek. A meghitt pillanattól könnyezve köszöntek el a matu­randusok a tanároktól, a diáktársaktól. Számukra végérvényesen lezárult egy korszak, köröttük - Ady szavaival - már az élet csörtet. S a nagybetűs élet első igazi erőpróbája tegnap az írásbeli érettségi vizsgá­val el is kezdődött. Sokak számára az érettségi egy­ben már a felvételi vizsga is. Hiszen azok a diákok, akik valamilyen országos tanulmányi versenyen bi­zonyítottak, felvételi vizsga nélkül folytathatják ta­nulmányaikat a kiszemelt felsőoktatási intézmény­ben. Az érettségi vizsga - persze nemcsak emiatt - lassan kezdi visszaszerezni korábbi rangját. A szá­zad első évtizedeiben még „felnéztek” arra, akinek érettségije volt, s nem volt nehéz számára az elhe­lyezkedés. Az előző évtizedek ideológiája azonban igyekezett degradálni az érettségit. „Bezárták” a kisebb települések gimnáziumait. Ezzel értelmiségi­eket veszítettek el a kisebb települések, s számos jó képességű diák, mivel helyben nem tanulhatott to­vább, meg sem próbálkozott azzal, hogy valamelyik jó hírű gimnáziumba jelentkezzen, hiszen szülei nem tudták volna vállalni az ezzel járó költségeket, s inkább szakma tanulására ösztönözték gyermeke­iket. V ___________________________ L étezett egy irányelv is, amely szerint a politika azt tartotta szerencsésnek, ha a nyolcadikos diákok negyedrésze gimnáziumban, negyedrésze szakkö­zépiskolában, fele pedig hároméves szakmunkás- képzőben folytatja tanulmányait. Ez az arány időtál­lónak bizonyult. Az idén is a végzősöknek körülbe­lül negyedrésze érettségizik gimnáziumokban. S a felvételi statisztika azt igazolja, hogy nagyobbrészt belőlük lesznek majd az egyetemisták, főiskolások. A tapasztalat bizonyítja, hogy még a szakfőiskolákra is elsősorban a gimnáziumban végzetteket veszik fel nagyobb arányban az ugyanolyan jellegű szakkö­zépiskolában érettségizettekkel szemben. Mit sem változtat ezen a tényen, hogy azért természetesen vannak olyan szakközépiskolák is, amelyekből sike­resen felvételiznek a diákok egyetemeken, főiskolá­kon. Ugyancsak lesújtó volt az a pár évig tartó gyakor­lat, amikor a tanulóknak történelemből nem volt kötelező érettségi vizsgát tenniük. Mindez már sze­rencsére a múlté. S bár tudom, a mostani s a leendő maturandusok talán nem örülnek neki, de mégis megjegyzem, az érettségi csak akkor szerezheti visz- sza ismét a rangját, ha minél több és alaposabb ismereteket kér számon. Hiszen „Non scholae séd vitae discimus” - azaz nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk, s ez az élet most különösen sok tudást vár el tőlünk. T. G. ________________________J Domb ormüavatás, kiállítás, előadás Kováts Mihály-emléknap Karcagon (Folytatás az 1. oldalról) 9. Sz .Általános Iskolánál dísz­sorfalat állt a Bercsényi Miklós gépesített lövészdandár egysége, felvonultak a jászkun huszárok. Két órakor Charles H. Thomas, az Egyesült Államok magyaror­szági nagykövete avatta fel az iskola falán elhelyezett, Kováts Mihályt ábrázoló domborművet, amely a karcagi születésű Győrfi Lajos szobrászművész munkája. Ezt követően a Helyőrségi Mű­velődési Házban nyílt időszaki kiállítás a Hadtörténeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Múzeum és a Györffy István Nagykun Múze­um rendezésében. Megnyitóbe­szédet mondott Katona Tamás külügyi államtitkár. Három óra­kor a Déryné Művelődési Köz­pontban prof. dr. Zachar József, a Bécsi Hadtörténeti Intézet ki- rendeltségének vezetője tartott előadást Fabriczy Kováts Mi­hály élete címmel. Négy órától került sor a Kálvin u. 9. Sz. Álta­lános Iskola ünnepségére, mely­nek keretében az intézmény fel­vette Kováts Mihály nevét. Kö­szöntőt mondott Dr. Fazekas Sándor polgármester, a Kováts Mihály Baráti Társaság elnöke; kihirdették a hős huszárezredes életét feldolgozó irodalmi pályá­zat eredményét, mely után a Ko­váts Mihály Általános Iskola ta­nulóinak műsora következett. Az Antall József miniszterel­nök védnökségével megrende­zett ünnepséget ezután évente megismétlik Karcagon, hogy a kényszerű hallgatás évtizedei után szűkebb és tágabb hazánk lakói megismerjék Kováts Mi­hály életét és működését, hiszen a szabadságért harcolt, az ő sza­vaival: „híven mindhalálig”. K. L. Tizenöt sérülés a holttesten Agyonverte, rugdosta az édesapját w . \ A negyvenegy éves jászkiséri Illés János (Sülyi u. 4.) noha kín­keservesen, többszöri ismétlés­sel öt osztályt elvégzett, az orvo­si szakvélemény szerint ala­csony szintű, intellektusú szemé­lyiség, ami abban is megnyilvá­nul, hogy az indulatai szabályo­zására alig képes. Az erkölcsi gátlásai lazák, ráadásul naponta lehörpint sört meg pálinkát is. Ennek ellenére sem elmebeteg­ségben, sem szellemi leépülés­ben nem szenved. Bár egyszer már garázdaságért próbaidőre felfüggesztett bör­tönbüntetést kapott, hiszen egy szőlőkaróval redőnyöket, ajtót, villanyóraszekrényt tört össze, úgy tűnt, az ítélet megszelídítet­te. Ez azonban csak látszatnak bizonyult, ugyanis Illés és az ap­ja között rendszeressé vált a né­zeteltérés. Együtt laktak, és az édesapja állítólag nem szerette fia élettársát, mivel az asszony cigány volt. Időközben született egy gyerekük is, és ezután a ve­szekedések látszólag ritkultak. Tavaly április 27-én azonban felszínre törtek a korábbi, elfoj­tott indulatok, amelyek végül Il­lést gyilkosságba sodorták. Tör­tént, hogy a pénztelenség miatt délelőtt a segéd-motorkerékpár­jára felrakta a magnetofonjukat meg az elektromos fúrógépüket, hogy Jászberényben a bizomá­nyiban pénzzé tegye. Ott nem vették át a portékát, de Jászalsó- szentgyörgyön az élettársa test­vére is alacsony árat ajánlott érte. Közben eleredt az eső, a motor is leállt, de hiába kért két helyen is benzint, nem kapott. Ennyi ku­darc után ért vissza a lakóhelyé­re, és némi vigaszt csak az jelen­tett, hogy az egyik ismerősétől megkapta a tartozását. Ezen sört, pálinkát vásárolt. Megitta, majd este hét körül hazament. A kony­hát hidegnek találta, és kérdőre vonta az apját, miért nem fűtött be. Milyen választ kapott, milyet nem, ezt már lehetetlen idézni, de az egész napos sikertelenség, a fáradtság és az elfogyasztott ital hatására dührohamban tört ki, majd az ott levő piszkavassal ötször az édesapja fejére ütött. Azután a földre rogyott ember arcát, testét ahol érte, rugdalta. A szerencsétlent még ki vonszolta a bejárati ajtó elé, aki perceken be­lül meghalt. A boncolás megál­lapította, hogy tizenöt sérülést - köztük agyzúzódást, sorozatos bordatörést, mellkas-összerop­panást, májrepedést, tüdőszaka­dást, állkapocscsonttörést - szenvedett az elhunyt. Az apagyilkos fiú ügyét első fokon a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság dr. Jenővári László tanácsa tárgyalta. Itt eny­hítő körülményként értékelték beismerő vallomását, családos, többgyerekes állapotát, súlyos­bító tényként azt, hogy rendkí­vüli embertelenséggel, brutali­tással megölte az édesapját, aki őt az élettársával és annak koráb­bi kapcsolatából származó fiával együtt a lakásába fogadta. Mind­ezek figyelembevételével a me­gyei bíróság különös kegyetlen­séggel elkövetett emberölés bűntette miatt Illés Jánost 12 évi fegyházra ítélte. Egyúttal köte- lezte-arra, hogy az eddigi 12 ezer 40 forint, valamint az ezután fel­merülő további bűnügyi költsé­gűét megfizesse. Az ítélet nem jogerős. D. Sz. M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom