Új Néplap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-11 / 110. szám
I 1992. MÁJUS 11. Az Új Néplap Martfűn 13 Dajka diákok Add már, Uram, az esőt! A martfűi óvódák dajkái továbbképző tanfolyamra járnak, amelyet a szolnoki Stúdium Szervező Iroda szervezett számukra. A Kossuth úti óvodában Molnár Imrénével, Szántai Já- nosnéval, Vidinszki Sándorné- val és Csinger Imrénével beszélgettünk a tanfolyam hasznosságáról. Molnár Imréné:- Jó ez a tanfolyam, csak most még úgy érezzük, hogy egy kicsit magas szinten tartják. Tanulunk például pedagógiát, pizii chológiát. Szántai Jánosné:- Tulajdonképpen azt tanítják, amit a gyakorlatban csinálunk, így most már elméletben is fogjuk tudni. Korábban például nem mertünk úgy közeledni a gyerekekhez, nem tudtuk, hogy szabad vagy nem ... Molnár Imréné:- . . . mert azt hittük, hogy a nevelés csak az óvónő feladata. Eddig nem mertünk beleszólni a nevelésbe. A feladatunk inkább csak a kiszolgálás volt. Segítünk öltözködni, etetni, rendet tenni. Igaz, hogy eddig is bevontak bennünket az óvónők a munkába, de ezután még jobban bevonhatók leszünk. Tudunk segíteni például az eszközök készítésében ...- Nehéz család mellett tanulni? Egyetértenek abban, hogy család, munka mellett nagyon nehéz. Mindannyian izgulnak a vizsga miatt, amely szakmunkás-bizonyítványt ad számukra. Befejezésül a lelkemre kötik, hogy feltétlenül írjam meg: a tanítási költségeket az önkormányzat vállalta, még a tankönyveket is megvette. És bizony nagy segítség, hogy a tanfolyamot helyben megszervezték, nem kell Szolnokra bejárniuk. Az ABC előtt palántákat árulnak. Beszédbe elegyedünk az árussal, Miile Ferenccel.- Az az igazság, hogy a kertben, „érett’’ formában jobban fölismerjük ezeket a növényeket. Tessék mondani, milyen palántákat kínál a vásárlóknak?- Hölgyem, van itt szegfű, kakastaréj, petúnia, négyfajta paprika, kétfajta paradicsom, sárgadinnye.- Van-e sok vevő?- Nem olyan bőven. Az a baj, tetszik tudni, hogy nincs eső. Úgyhogy jobban jártam volna, ha maguk is esőt hoznak, nem fényképet. Ha esne az eső, bővebben jönnének a vevők.- M iben különbözik ez a palánta a többi árusétól?- Ez, kérem, minőségi. Tőzegföldben nő, fólia alatt, villanyvilágítással, gázolajtüzeléssel.- Akkor jó sok pénzt kell fordítani rá. Egy palántát 2-3 forintért adnak. Megéri?- Hölgyem, magának megéri, hogy ír? Csak megéri, mert csinálja.- Mekkora területen termesztenek palántákat?- Száz négyzetméteren. Az az igazság, hogy Cibakházáról hozzuk, Zsombik Miklós a termelő. Én még árulom, én már csak ezt vállalom, mert 85 éves vagyok.- Mi lesz, ha nem jön az eső?- Jön az!- Imádkozni kell, hogy jöjjön. Én már megrendeltem . . Fönt a „tanuló” dajkák - balról jobbra: Molnár Imréné, Vidinszki Sándorné, Csinger Imréné és Szántai Jánosné. Lent: a dajka segít az óvónőnek. Drágább lett, de így is olcsó A Lada dala Én, kérem, egy vadonatúj fehér Lada Niva vagyok. Ha nem hiszik, járjanak utána, még csak kétszázötven kilométer van bennem, merthogy Martfűre „lábon” jöttem. Higgyék el, a lelkem is hófehér, akár a színem, olyan ártatlan vagyok az egész ügyben, mint a ma született bárány. Biztosan hallottak már önök is arról, hogy van most már rendőrök napja is, április 24-én. Hát kérem, engem erre a napra ajándékozott a sörgyár a helyi rendőrőrsnek. Pontosabban a sörgyár vásárolt, tehát az ő tulajdona vagyok, de a sörgyár átadott a rendőrőrsnek, így hát övék az üzembentar- tási jog. Örültek is a helybeli rendőrök, mert hát eddig csupán egy autójuk volt, egy 1300-as Lada. Családtagjaira az ember ne mondjon semmi rosszat, én se teszem, de azt azért meg kell hagyni, hogy van, amit én jobban tudok, mint az 1300-as. Például terepen járni. Naná, hiszen terepjáró volnék! Szóval velem nyugodtan be lehet menni olyan földutakra is, ahol egy személygépkocsi retteghet az elakadástól, a tengelytörésről nem is beszélve. Martfűn az utak nagy része aszfaltozott, de a több kilométeres Tisza-gáton is meg a hobbitelkek felé is van olykor dolga a rendőrségnek. Az a baj, hogy az örömbe egy kis üröm keveredett. Mivelhogy a tulajdonos a sörgyár, ezért a BM költségvetésből nem adnak az én üzemeltetésemre. Úgyhogy most nem járok, hanem állok. Pedig higgyék el, nem arra születtem, hogy üres hassal, pardon!, tankkal ácsorogjak. A „jogviszonyom” miatt ugyanis most nincs, aki üzemanyagot vegyen belém. Igaz, az önkormányzat 8 ezer forinttal járul hozzá az 1300-as üzemeltetéséhez, és azt meg akarják felezni, tehát négyezer nekem is jut majd. De ez még mindig édeskevés. Úgy tűnik, hogy a fenntartásom, amely körülbelül havi 20 ezer forintra tehető, a város dolga lesz. Nincs más hátra, a gazdálkodási egységeknek kellene benyúlniuk a pénztárcájukba. Kérem, adakozzanak ... Hamar népszerű lett a tiszafold- vári áfész diszkontja, melyet decemberben nyitottak. A boltban Nyitrai Józsefné fogadja a vásárlókat. Ő a bolt vezetője, ő szolgál is ki egyben, és ő a pénztáros is. Drágábbak lettek a strandbelépők. Az emelés mértéke 33-40 százalék. A felnőttjegy 25 forintról 35-re, a gyermek-, katona-, nyugdíjasjegy 15-ről 20 forintra emelkedett. Ha a tavalyi év mérlegét nézzük, annak ellenére, hogy a strand igen látogatott és népszerű volt, erősen ráfizetésesnek bizonyult. Több mint 15 ezer vendégük volt, ebből több mint 10 ezer a gyermek és nyugdíjas. Bevételként 290 ezer forintot könyvelhettek el, a strand fenntartásának költségei viszont 839 ezer forintra rúgtak, tehát még mindig jelentős támogatást kapnak az ön- kormányzattól. A megemelt belépőjegyek ellenére se várható, hogy az idén nyereségesek lesznek, hiszen a költségek is igen megemelkedtek. De hogyan is néz ki most a strand? Hogyan is várják a fürödni vágyókat? Mi egy napsütéses hétköznapion voltunk kint, amikor még elég csekély volt a vendéglétszám. Hét végén már- Úgy hallottuk, hogy tejet, tejterméket is fognak árulni.- Jó lenne, de sajnos, nincs hozzáelég hely. Láthatják, hogy így is nagyon szűkén vagyunk. Lehetne bővíteni az áruválasztöbb százan lubickoltak a vízben, mivel igen jó idő volt. Megtudtuk, hogy a nyitáshoz szüséges felújításokra futotta az idén a pénzből: lefestették, rendbe hozták a vécéket, zuhanyzókat, öltözőket. Két maszek büfé szolgál a vendéglátásra, ahol üdítőket, csokoládét, élelmiszert kínálnak. A nagymedencében tékot, igény is volna rá, de hát a helyszűke ...- A vásárlók kedvelik a diszkontot. Mennyivel tudnak olcsóbban árulni más boltoknál?- Körülbelül 10 százalékkal. Igen hamar megkedvelték a boltot, azt hiszem, az egymillió forintnál nagyobb havi forgalom is ezt mutatja.- Melyek a legnépszerűbb termékek?- Minden. A papíráru éppúgy kelendő, mint az élelmiszer. Árulunk konzerveket, szörpöket, cigarettát, üdítőt, lisztet, cukrot, olajat, rizst, szappant, öblítőket. Jó lenne csokoládét is, de nem tudjuk már hová tenni...- Egy összekészített csomagot is látunk itt. Kérésre összeállítja a vásárlónak a kívánt árut?- Igen. Általában az idősebb embereknek van ilyen kívánsága. hetente kétszer cserélik a vizet. Májusban, júniusban és szeptemberben iskolások is látogatják a strandot. Idejárnak a sport- tagozatosok is, meg azok az elsős, másodikos gyerekek, akiket most tanítanak úszni. Azoktól a gyerekektől, akiknek kötelező az úszásoktatás, nem kérik a belépőjegy árát. Meddig csípnek még? Először tavaly volt szúnyog- irtás a városban. Az idén megint tervezik. A paraziták főleg a Ti- sza-parton lepik el az embert. Mivel minden utca tulajdonképpen nagyon közel van a folyóhoz, így az egész városban kellemetlenkednek a vérszívók. Egy debreceni vállalkozóval sikerült megállapodni, hogy 500 ezer forintért elvégzi az irtást, amelybe a légi és földi szúnyogirtás, valamint a kullancsirtás is beletartozik. (Ez utóbbi élősködők is nagyon elszaporodtak.) Információink szerint az irtást már hét végén elkezdték. Az 500 ezer forintnak nyilván más helyet is találtak volna, de a lakosság kívánságára a szúnyogirtást rendelték meg. írta:Paulina Éva Fotó:Korényi Éva Hamar népszerű lett a diszkont
