Új Néplap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-09 / 85. szám

1992. ÁPRILIS 9. Kunsági Extra—Kunhegyes 9 Villogtak a kossuthosok Az idén már nem először ren­dezték meg Kunhegyesen a Kos­suth prózamondó versenyt, ahol a hasonló nevű iskola diákjai re­mekül szerepeltek. A 7./a osztá­lyos Deme Fruzsina például S/.öliísi Tamás holtversenyben első lett, és juta­lomból a nyári Kossuth-emlék- túra egyik résztvevője. Fruzsi egyébként zongorázni éppúgy szeret, mint olvasni, szavalni, vagy néhány lekváros palacsin­tát eltüntetni a tányérról. Branner Katalin már végzős, és fel is vették a helyi gimnázi­umba. Ő a változatosság kedvé­ért hegedülni tanul, ami pedig a helyezését illeti: negyedik. Az írást és a rajzolást is nagyon ked­veli, és hasonló a véleménye a hamburgerről. Szőlősi Tamás is díjat kapott, és ha minden igaz, jövőre még ismételhet, elvégre szintén hete­dikes. Jutalma hatszáz forint, amelynek már nyoma sincs, il­Kranner Katalin letve egy váza és egy könyv. Ő egyébként már döntött a jövőjé­ről: vagy erdész vagy vadász — Deine Fruzsina lesz. így az sem véletlen, hogy szereti az állatokat. Főleg a csir­két: megsütve, a tepsiben. Már ahogyan egy leendő erdőkerülő­höz illik. Ezen miniportrékból valami, valaki, valakik még hiá­nyoznak. A felkészítő nevelők nevei, hiszen ők is voltak jó né- hányan. Éppen ezért a további telefonkönyv-felsorolásíól elte­kintünk, és szívből gratulálunk valahányójuknak, elvégre az eredmények azt bizonyítják: nem végeztek rossz munkát. Akiknél csak télen van szombat-vasárnap A hatvanöt éves Szanyi Béla meg a fia furcsa járás, a termé­szet órajárása szerint teszi a dol­gát. Éppen ezért ilyenkor még véletlenül sincs szünnapjuk, hi­szen efféle hétvégi pihenést eset­leg csak késő ősszel vagy télen engedhetnek meg maguknak. Ugyanis ők fóliások. Nem ma kezdték a szakmát, elvégre Sza­nyi Béla apja is neves kertésznek számított községszerte. Béla tíz évig építette a közöst is, mivel azonban szűkén csurrant a forint, gondolt egy merészet, és 1970- ben kilépett. Vásárolt egy darab földet az abádszalóki kövesút mellett, és azóta maszek fóliás. Kezdetben szidták őket, majd megtűrték. Jelenleg a 34 éves Béla fiával a hajnal veti ki őket, és csak az esti szürkület viszi haza. Fólia­sátraikban akad paradicsom, paprika, mégpedig többfajta, sőt uborka is. Kár szinte mindig éri őket: hol egy óriási szél ragad a ponyvába, hol egy hirtelen fagy perzseli le a bejáratok melletti zsenge hajtásokat. A kisebb-na- gyobb csapások ellenére bízik abban, hogy május közepére lesz paprikája, június elejére pedig paradicsom is. Jobban mondva, ebbe az időjárás még beleszól­hat, mert fólia ide, sátor oda, azért a mindenkori külső hőmér­sékletet sem lehet teljesen kikap­csolni a számítgatásokból. Ezernyi a hóbortja Noha a jókötésű Csőke Pali 1963 szeptemberében Szolno­kon látta meg a napvilágot, azóta igazi kun ember lett belőle. Ott­honülő, tengernyi hóborttal. Pe­dig az élete meglehetősen árnyé­kosán kezdődött: nem kellett sem az anyjának, sem az apjá­nak. (Az édesanyja azóta meg­halt, az apjáról mit se-tud.) Elég az hozzá, 24 hónaposán került a _ jólelkű Galambos Józsi bácsihoz és hites nejéhez. Tette ezt a két öregedő ember azért, mert a gye­rekeik már felnőttek, kirepültek a családi fészekből. Fel is nevel­ték annak rendje és módja sze­rint, és Pali még le is érettségizett 1982-ben. Mivel Egerben, az Er­dészeti Szakközépiskolában kapta meg a bizonyítványát, az erdészetnél helyezkedett el. Saj­nos, két hete munkanélküli. Köz­m ben elhaltak a nevelőszülei is, így most egyedül lakik az Árpád körúti házban. Nincsen olyan dolog, ami ne érdekelné. Verseket ír, szob- rászkodik, jó néhány elképzelése benn van a találmányi hivatal­ban, azután érdekli a kártyajóslás is. Az ősszel például napra pon­tosan eltalálta az első havazás idejét. Jelenleg festeget. Csak a teljesség kedvéért írom le, hogy se nem iszik, se nem cigarettázik. A húsért különösebben nem ra­jong, jobban szereti a tejet, krumplit, zöldségféléket, almát, mézet. Amikor a házasságról faggatjuk, nagyon tömören ezt mondja: ilyen hülye ember, aki­nek ennyi hóbortja van, ne nősül­jön, mert kikezdi az asszony. Bölcs mondás, bár egy kissé hiá­nyos: mert szerintem mindenki­nek akad efféle „vadhajtása”. Csak van, aki bevallja, és van, aki... Biogazdák lesznek Már korábban hírt adtunk ar­ról, hogy az önkormányzat szer­vezésében tavaly novemberben tizenhat hetes foglalkozássoro­zat kezdődött. A biogazdálkodási népfőisko­la hallgatói zömében helyből ke­rültek ki, de jöttek érdeklődők Fegyvemekről, Tiszagyendáról, Karcagról, Tiszaburáról és Szol­nokról is. Az oktatókat az orszá­gos biokultúra egyesület biztosí­totta, és a résztvevők közül har­mincnégyen eredményesen ad­tak számot ismereteikről. Jóré­szük már bele is fogott a bioter­mesztésbe. Olyannyira, hogy már látható az újraszövetkezés csírája, mivel a végzettek cso­portosan bérelnek földet, így igyekszenek a tanultakat hasz­nosítani. Többek között vegy­szermentes a Kossuth iskola gyakorlókertje is, amelyet a Zoobio Kft. egész évben ellát megfelelő adalékokkal, levéltrá­gyával, mivel ezek semmiféle mérget nem tartalmaznak. Napjainkban újabb igény len­ne egy népfőiskolái kurzusra. Az egyiket a tehéntartó egyesület kérte, hiszen a derék kérődzők­kel a településen már több mint ötvenen foglalkoznak ismét. Ami pedig a most véget ért, négy hónapos képzést illeti, ennek folytatása lesz. Szaknyelven szólva második fokozatú képzés, amely után a hallgatók a biogazda címét kap­ják meg. Az újabb tanfolyam, az idei év, azaz 1992 végén kezdő­dik, és a jelentkezés feltételeiről időben értesítjük az érdeklődő­ket. Hiába jók, csarnok azért nincsen Úgy tűnik, az a tény, hogy a Heves Kereskedőház Kft. betette a lábát a városba, komoly nyere­sége a településnek. Elvégre a cég száz embert fog­lalkoztat, akik között harmincöt olyan található, akiket már ők vettek fel. Egy szó mint száz, az itt készí­tett konyhabútorok, kisbútorcsa­ládok iránt olyan nagy a nyugati érdeklődés, hogy kinőtték a tele­püket. Nosza: felkeresték a városi nagy vállalatokat, sőt a polgár- mesteri hivatal segítségét is kér­ték, úgymond kellene nekik egy csarnok, mert temérdek a meg­rendelésük. Természetesen nem ingyen, fizetnének érte, akár a katona­tiszt. Ennek két hete, négy hete, hat hete, de választ annyit kap­tak, akár Önök, kedves olvasók. Mit tehettek, elrobogtak Fegy- vemekre, ott nyélbe ütöttek egy üzletet, sőt meg is vették a tele­pet műhelyestül, mindenestül. Mindez most történt, még alig száradt meg az íráson a tinta. Miközben a kunhegyesi ki- sebb-nagyobb műhelyek, üzem­csarnokok konganak. Mitől, mi­től? Például az ürességtől... Foglalkozása: mutatványos Takács Sándor - noha már a negyvenhatodikat tapossa - ta­nult szakmája a géplakatosság, de húsz éve már nem más, mint az országutak, a búcsúk, a vásá­rok vándora: azaz mutatványos. Az alma nem esett messze a fá­jától, hiszen ez volt már a na­gyapja is, utána az édesapja, akit munka közben, tavaly ért utol a kaszás Fegyverneken. Tanult szakmáját végtelen sok esetben, helyzetben tudja kamatoztatni, hiszen jószerével mindent a két kezével javít. Akad gyermekkör­hintája, lövöldéje, markolójáté­ka, és az élete április derekától az őszi Erzsébet-napig tulajdon­képpen a lakókocsiban telik el. Szolnok és Pest megye helysé­geit ismerősen köszönti, de meg­fordult már Dunántúl keleti szé­lén is. Dohog: még öt-tíz éve is neve volt a szakmának, most meg olyan az adózás, elvonás, állítja, hogy legszívesebben azt a pénzt is felmarkolnák, amit még meg se kerestek. A tanítás befe­jezéséig főleg a felesége segít, azután amíg a nyári szünet tart, csatlakoznak hozzájuk a lányai is. Az egyik már szakmunkásta­nuló, a másik hetedikes. Hobbija nincs, jobban mondva az a mun­kája, a hivatása, amelyről az a véleménye, hogy vele a család­jában valószínűleg kihal ez a- szakma. Olykor fontolgatja, las- san-lassan elérkezik az idő, ami­kor hiába várja a szeszélyes áp­rilisvég, ő már nem megy. Áz idén azonan még más a helyzet, mivel az utolsó simításokat, fes­téseket végzik a játékokon. Nyi­tás: a hús vét előtti hétvégén, va­lahol Békés megye egyik közsé­gében. A prémium: meleg kézfogás A kunhegyesi férfi, felnőtt röpicsapat 1983 óta megszakítás nélkül NB Il-es. Korábban Csapó Ferenc irányította őket, az utóbbi években pedig Felső Tibor. Nem is akárhogyan, hiszen tavalyelőtt a Keleti csoport ezüstér­mesei lettek, tavaly pedig hatodikok. Jelenleg ennél két hellyel hát­rább állnak, hiszen az egykori „öregek” közül Eperjesi István, Kasza Gábor, Szabó János, Boldogh Albert, Pál Lajos és Balázs Sándor a visszavonulás mellett döntött. Maradtak néhányan, a többiek pedig középiskolások. Heti három edzéssel, a diákok ennél jóval többel készülnek a hátralévő öt fordulóra, és remélik, ebből legalább hármat ők nyernek meg. Noha a helyi sportkör, a KESE támogatja őket, és biztosított az utazásuk is, szerepeljenek bármilyen jól, az átlagos prémium meleg kézfogás formájában valósul meg. Egyelőre ennyire futja. Éppen ezért a miért játszanak kérdésre elmondhatják magukról az egykori Balassi-vers azon sorát, hogy nem másért, csak a: jó hírért, névért... Még Nigériából is Noha a Hungary Kun Cup elne­vezésű focigálát, vagy ahogyan a köznyelv hívja, a Magyarországi Kun Kupát tulajdonképpen csak tavaly rendezték meg először, a mérkőzéssorozatnak annyira sike­res volt a visszhangja, hogy az ese­ményt felvették a labdarúgótorná­kat rendezők világfórumába. Ma­gyarul, a kunhegyesi kezdemé­nyezés világtoma titulust, elisme­rést kapott. Éppen ezért az idén is megrendezik ezt a 10-18 évesek közötti tornát, amelyen bármilyen korú amatőrök is indulhatnak. A torna színhelye Kunhegyesen kí­vül Kenderes, Karcag, Kisújszál­lás, Törökszentmiklós, Tiszafü­red, Szolnok és Szajol lesz. A ne­vezési határidő május 15., és a megfelelő jelentkezési lapokat Szabó András 5340 Kunhegyes, Mirhó köz 4./a címére, vagy a Dó­zsa iskolába lehet elküldeni. Eddig egyébként már száznál is több az érdeklődők száma, és az előzetes információk szerint Mexikóból, az USA-ból, sőt Nigériából is érkez­nek együttesek. Az oldalt írta: D. Szabó Miklós Fotó: Mészáros János

Next

/
Oldalképek
Tartalom