Új Néplap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-09 / 85. szám

1992. április 9. Kunsági Extra — Kunszentmárton Templomi hangverseny Júniusban és novemberben Lassan-lassan kezd hagyománnyá válni a városban, hogy a jelesebb ünnepeken a katolikus templomban név es művészek közreműködésével hangversenyt rendeznek. így lesz ez az idén is, hisz pünkösd után hétfőn, vagyis június 8-án és novemberben, Márton-nap táján Ella István orgonamüvész műsorát hallgathatja meg az évről-évre népesebb közönség. Képünk Ella István egy korábbbi hangversenyén készült. Lesz-e nyomda a városban? A második világháború előtt Kunszentmártonban két nyomda is működött. S jól meg tudtak élni, mivel a településen akkori­ban még több hetilap megjelent. Aztán több évtizedig nem volt újságja a városnak, míg hat esz­tendővel ezelőtt vetődött fel újra a gondolat, hogy szükség lenne egy lapra. Az elgondolást tett kö­vette, s eleinte Körösmenti Hír­adó címmel jelent meg a lap, majd öt esztendeje pedig rend­szeresen és havonta a „Kunszen­ti Hírek”-et vehetik kezükbe az olvasók. S már a kezdetektől fogva Ti- szakécskén nyomták ezt az újsá­got, ám a helybeliek lassan-las­san kezdték megelégelni az ez- zel kapcsolatos hercehurcát, jö­vés-menést, a különböző nyom­tatványok utáni szaladgálást, s döntöttek. Úgy gondolkodtak, hogy ha Tiszakécskén még a mai ínséges időkben is megél három nyomda, akkor egy miért ne élne meg Kunszentmártonban is. Persze ebben az esetben is az ötlet önmagában kevés volt, mert egy nyomdai beruházás milliókba kerül. Ám mégis könnyebbnek tűnt az elhatáro­zás, mert menet közben a városi művelődési központ - ott szer­kesztik az újságot - szép lassan, fokozatosan megvásárolta a kü­lönböző berendezéseket, a nyomdai előkészítő rend­szereket. S ma már ott tartanak, hogy van három számítógépük, a hozzá kapcsolódó programok­kal együtt. Ugyancsak rendel­keznek lézernyomtatóval és szí­nes monitorral is. Látva azt, hogy milyen megrendeléseik vannak, néhány hete már nyom­dászt is alkalmaznak. S nemrégiben megkezdődtek a nyomda kialakításának előké­születi munkálatai. A városi önkormányzat ehhez nagy segítséget adott, mivel a volt költségvetési üzem terüle­tén lévő, egyik 180 négyzetmé­teres, központi fűtéses irodaépü­letet mindenféle bérleti díj nél­kül a leendő nyomda számára biztosítják. Most úgy néz ki, hogy hamarosan összejön az a 15 millió forint is, ami a gépek be­szerzéséhez s az épület átalakítá­sához szükséges. Az idén is lesz roncsderbi r Az oldalt szerkesztette: Nagy Tibor Fotó: Korényi Éva ____________ J P rivatizáció előtt Április közepén 85 dolgozójuktól köszönnek el A Beton- és Vasbetonipari Művek nyolc gyárának egyike lassan-lassan negyedszázada hogy tanyát vért a városban. Ám a kunszentmártoni üzem helyze­te és profilja már kezdetben is eltért a többi gyár helyzetétől és profiljától. Ugyanis a másik hét üzemben főként betonelemeket gyártottak, míg a kunszentmár­toniak tevékenysége elsősorban abban merült ki, hogy gyártóesz­közökkel, sablonokkal, acélsze­relvényekkel látták el a BVM többi gyárát. Tehát egyféle hát­téripari tevékenységet folytat­tak. Persze ez nem töltötte ki tel­jesen kapacitásukat, s így külön­böző gépeket - többek között be­tonkeverőket, betonterítő kocsi­kat, emelőszerkezeteket - is gyártottak. A múlt idő használata sajnos jogos, mert ez abban az időben volt, amikor még jól ment a cég­nek. De két-három évvel ezelőtt a piac gyökeres átalakulása érzé­kenyen érintette a BVM-et is. Hisz alaposan meg­csappant a kereslet termékeik iránt, s így egyre csak apadt a kunszentmárton i gyár munkája is. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy amikor még teljes ka­pacitással dolgoztak. 580-600 embernek adott megélhetést a/ üzem. Ma viszont már csak három­százan vannak ott. A tavalyi létszám- csökkentés során ke­reken száz dolgozó­juktól kellett megválniuk, de saj­nos az idén sem lesz ez másként. Ebben az évben ugyanis még ne­hezebbé vált a helyzetük, mivel jelenleg csak az első félévi kapa­citásuk van úgy-ahogy lekötve. De még ez sem lenne, ha már két-három évvel ezelőtt nem kezdik meg az átállást. Az tör­tént ugyanis, hogy ’89-’90 táján már a nyugati piacokra is kezd­ték szállítani termékeiket. S arra­felé, a Lajtán túl viszont mások, sokkal szigorúbbak a minőségi követelmények. Termékeik fő­leg Ausztriában és Németor­szágban találtak vevőkre. Tőkés exportjuk fejlődését jól mutatja, hogy míg ’90-ben csak 5 milliós árbevételt értek el a nyugati pia­cokon, addig rá egy évre ez az összeg már 80 millió forintra rú­gott. Mindezek a tények persze alapvetően nem befolyásolták a BVM helyzetét, s így egyre in­kább bebizonyosodott, hogy a régi struktúrában nem tudnak már nyereségesen dolgozni. S ’91 a BVM életében jelentős vál­tozásokat hozott. Ugyanis a nagyüzem nyolc gyára közül négy - a dunaújvárosi, a lábatla­nt a szentendrei és az alsózsol- cai - kivált, és önálló állami vál­lalatként dolgozik tovább. így jelenleg a Beton- és Vasbeton- ipari Műveknek csak négy gyára van: a budapesti, a miskolci, a szolnoki és a kunszentmártoni. De természetesen ezzel még nincs vége a változásoknak, hisz a BVM-nek is át kell alakulnia. Ez a munka már elkezdődött, s a megmaradó gyárakat egyszemé­lyes kft.-kké alakítják, s majd ezután jön csak az igazi privati­záció. Persze jelenleg még ennek is van némi akadálya, mivel a nagyvállalat­nak komoly adóssá­gai halmozódtak fel, s így először a hitele­zőkkel kell dűlőre jut­niuk. Mindenesetre már meghirdették el­adásra többek között a kunszentmártoni gyárat is, mert úgy gondolkodtak, hogy ha elkel, akkor pénz­hez jut a nagyvállalat, amelyből részben vagy egészben kifi­zethetik tartozásai­kat. De ha akadna egy komoly vevő, jól járnának a kun­szentiek is, mert az új tulajdonos bizonyára technológiát, termé­ket és annak piacát is biztosí­taná. Ám mindez ma már nem vi­gasz azoknak az embereknek, akiknek e hónap közepén ott kell hagyniuk a gyárat. Mert mint dr. Bengery Károly gazdasági igaz­gatóhelyettes elmondta, jelenleg úgy néz ki, hogy 220 dolgozó­juknak tudnak hosszabb távon munkát biztosítani, s így 85 em­bertől el kell válniuk. I)r. Henger} Karoly: - Az itlen ISO millió forintos árbevétel elérését tűztük ki célul Kunszentmártonban is élnek derbit rendeznek a városban, a megszállott emberek. Kétségkí- sportpálya melletti legelőn. Rá vül közéjük tartozik Holló 1st- egy hónapra pedig - június 2-án Főleg hitelekért kopogtatnak TÉRKÉP KÉSZÜL A TISZAZUGRÓL Eerenczy András cserkeszülűi autószerelő is ott lesz az indulók között. Autója egyedi építésű, Volkswagen- és Lada-alkatrészek felhasználásá­val készül. ván, aki él-hal az autókért. Az ő nevéhez fűződik a tavaly meg­rendezett, nagy sikerű roncsder­bi előkészítése és megszervezése is. Ám azóta sem ült a fiatal férfi a babérjain, hisz az autósport szerelmeseit maga köré gyűjtve, már megalakították a Kunszent­mártoni Hobbi Autósport Klu­bot, amelyet az idén, január 20- án a Cégbíróságon is bejegyez­tek. Jelenleg a klubnak hetven tagja van, s nagy terveket forgat­nak a fejükben. Ezt mi sem bizo­nyítja jobban, mint az, hogy pár hét múlva, vagyis május elseje délutánján háromfutamos roncs­- veterán járművek találkozóját rendezik meg. Ez annyiban üt majd el a többi hasonló, ilyen jellegű rendezvénytől, hogy ott és akkor alkatrészbörzét is tarta­nak. Emellett természetesen az idén augusztusban a Forma-1 magyarországi futamát megelő­ző héten ugyancsak egy nagy tö­meget megmozgató roncsderbit szerveznek. S hogy lesznek jelentkezők, bizonyítja az is, hogy már a vá­rosban és a környékbeli települé­seken legalább tíz olyan autó épül, ami a versenyen indul. A megyei Vállalkozásfejlesztési Alapít­vány kunszentmártoni regionális irodája 1991. október 1-jén alakult meg. Felada­tuk - mint Nagy Ferenc irodavezető kérdé­seinkre válaszolva elmondta - már kezdet­ben is az volt, hogy a Tiszazugban össze- gyűjtsék, szaktanácsokkal, információk­kal és nem utolsósorban pénzzel segítsék a kis- és közepes vállalkozókat. Közülük sokan felkeresik az irodát, s ami szembe­tűnő, egyre többen fordulnak meg olya­nok, akik most akarják kipróbálni először magukat, és bele szeretnének vágni vala­milyen vállalkozásba. Persze a régebbi vállalkozók sem kerülik el az irodát. Nem véletlen, hogy nagy az érdeklődés, mert azon a tájon is óriási a tőkehiány. S ebből következik, hogy főleg hitelekért kopogtatnak, ám pont ez az, amivel még most sem tudják segíteni őket. Mindenesetre számtalan pályázat, üzleti terv érkezett már az irodához, amelyekből kitűnik, hogy a jelenlegi vagy leendő vál­lalkozók főként mezőgazdasági tevékeny­ségek beindításához szeretnének forinto­kat szerezni. így például vannak, akik ser­tést vagy csigát akarnak tenyészteni, má­sok a kertészeti kultúrákat, gyümölcsösök telepítését részesítenék előnyben. Kevesebben vannak viszont azok, akik nagyobb vállalkozásba kívánnak belefog­ni. Á térség idegenforgalmának fejlesztése érdekében az iroda már pályázatot is kiírt azzal a céllal, hogy a falusi turizmust fel­lendíthessék. Mint Nagy Ferenc megemlítette, ko­moly érdeklődés tapasztalható ezen a té­ren, hisz a Tiszazug majd mindegyik tele­Nag} Ferenc irodavezető: - Eddig sajnos pénzt még senkinek sem tudtunk adni püléséről érkeztek pályázatok hozzájuk. Ehhez kapcsolódva kisebb vendégfoga­dók is épülnek már, még annak ellenére is, hogy a vendéglátásra mostanában rossz idők járnak. Ami pedig az ipari jellegű vállalkozáso­kat illeti: az olasz ÉRVÉT cég, amely még annak idején az iroda működési stratégiá­ját dolgozta ki, most megpróbál tovább­lépni. Ugyanis igyekszik olyan külföldi vál­lalkozókat idecsalogatni, akik fantáziát látnak abban, hogy a környéken fektessék be tőkéjüket. Mindenesetre van miből vá­logatniuk az olaszoknak, mert a térségből eddig tizenhét ajánlat érkezett hozzájuk. A megyei Vállalkozásfejlesztési Alapít­vány - ezen belül pedig a helybeli regioná­lis iroda - eddigi munkájáról és jövőbeni célkitűzéseiről e hét csütörtökön egy nagyszabású rendezvény keretében tájé­koztatják majd az érdeklődőket. A Tiszazug az országnak, s ezen belül persze megyénknek is jól elkülöníthető tájegysége. A tér­ség infrastruktúrája,^ ipara, mezőgazdasága viszont eléggé elmaradott. Ám, ha jól belegondolunk, pon­tosan ez jelenti az értékét is, hisz a civilizáció beteg­ségei eddig még elkerülték, érintetlenül hagyták ezt az országrészt. Mert ki tagadná, hogy a Tiszazug a maga természeti szépségével, holtágaival, az élő Tiszával és Körössel, homokbuckáival, szikeseivel változatos világot mutat itt, az Alföld közepén. S bizony vétek lenne nem kihasználni ezt az adottsá­got. A környéken élők főleg az idegenforgalomra, a kispénzű turisták odacsalogatására gondolnak. En­nek érdekében már készült is egy program, amely részletesen fölvázolja a lehetőségeket. A megye megbízásából még a Magyar Tudományos Akadé­mia is foglalkozott a térség gondjaival, s a megoldást a tudományos kutatók is a kerékpáros, a hátizsákos turizmus fejlesztésében látták. Igen ám, csakhogy addig nem lehet előrelépni, míg a szó szoros értel­mében nem térképezik fel azt, hogy egyáltalán mi van és mit tudnak ajánlani az oda látogatóknak. Ezt felismerve megszületett a döntés, hogy mindenkép­pen szükséges egy olyan térkép elkészítése, amely bemutatná a Tiszazug településeit, az ott található és hasznosítható természeti adottságokat, a műemléki látnivalókat, a múzeumokat, kulturális értékeket, a túraútvonalakat. Persze az elhatározás még nem minden, mert jött az újabb bökkenő. Ugyanis egy ilyen térkép elkészítése 450 ezer forintba kerül. Pénzt viszont senki sem tudott erre biztosítani. így a Kunszentmártoni Városi Művelődési Központ úgymond megkockáztatta ezt az összeget, és már meg is rendelték a szóban forgó térképet a pomázi székhelyű Paulus Térképészeti Társaságnál. Jelen­leg még csak az előmunkálatok folynak - de mint Hevesi Ferenc, a városi művelődési központ igazga­tója elmondta -, június végére elkészül a 47x68 centiméteres, négyszín-nyomásos, kétoldalas tér­kép, amelyet tízezer példányban nyomtatnak ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom