Új Néplap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-09 / 85. szám

i 2 Hazai körkép 1992. ÁPRILIS 9. A nyomor komfortosítására Cél: a humánus szocializmus vállalkozhatnak... Münnich után Május 1. Társaság (Folytatás az 1. oldalról) az elszegényedés folytán az alsó középosztályból is mind többen kényszerülnek - olykor családostól is - szó szerint az utcára.- Kamarájukat a hajléktalanok támogatására hivatott szerveze­tekben dolgozók alapították. Mi­lyen intézmények foglalkoznak ezekkel a feladatokkal?- Állami és társadalmi szerveze­tek egyaránt vannak közöttük, a legfőbb jellemzőjük azonban az, hogy - a feladathoz mérten - igen kevesen és igen kis kapacitással dolgoznak. A legnagyobb problé­ma, hogy nálunk semmilyen jog­szabály nem írja elő a hajléktala­nok ellátását, aki hajléktalanná vá­lik, annak semmilyen ellátásra nincs garanciája.- A meglévő szervezetek mit ad­nak az erre rászorultaknak?- Inkább arról tudok beszélni, hogy milyen éllátásra lenne szük­ség - mert óriási szakadék Van a rászorulók és a meglévő „kapaci­tások” között. „Első szinten” mindenkinek valamiféle, akár csak egyetlen éjszakára szolgáló hajlé­kot kellene biztosítani. Ezenkívül kellenének nappali melegedőhe­lyek és ingyenkonyhák. Jelenleg a hajléktalanok elenyésző kisebbsé­ge kaphatja meg ezeket a szolgál­tatásokat.- Az esténként biztosan megkap­ható ágy, az ingyen konyha elvisel­hetőbbé ,,teszi az elesett ember” életét, de tudnak-e az erre hivatott szervezetek olyan segítséget adni, amellyel a hajléktalan visszakerül­het a társadalomba?- Vannak szervezetek, amelyek nemcsak hajlékot igyekeznek ad­ni, hanem a társadalomtól leszaka- dottakat hozzásegíteni az újbóli felzárkózáshoz. A probléma azon­ban az, hogy a leszakadtak rétege egyre szélesebb. Társadalmunk élesen kettévált, és egyre kevesebb esély van az egészségesebb réte­gekbe való visszajutásra. Mi csak a kiszolgáltatottság „komfortosítá­sára”, az életben maradás meg­könnyítésére vállalkozhatunk. A szociális munka eszközei semmi­képpen nem alkalmasak arra, hogy a gazdaságnak a társadalmat ma tragikusan átstrukturáló erőivel szembeszegüljenek. V. Sz. J. A fekete doboz fekete foltjai \ Jut eszembe! Nem tagadom, időnként Krú- dyék szellemét próbálom fellelni Szolnok vendéglátóhelyein. Nem sikerül. Legutóbb például arra jöt­tem rá, hogy a vendéglősök (hát persze, hogy nem ilyen szép szóval illetik őket) fölöttébb bizalmatla­nok. Néhány ételbárt, bisztrót, sörö­zőt, pizzeriát, mifenét végigjártam, és megpróbáltam hitelt kérni. No, nem azért, mintha nem lett volna pénzem, hanem hát a bizalom okán. Mindenüttelutasító vállvono- gatás volt a válasz, amiben nagyjá­ból az fejeződött ki, amit jó néhány évvel ezelőtt még egy otromba pik- togrammal adtak tudtunkra: „Hitel - alma”. Nem bíznak bennem, a vendégben a korcsmárosok. Fura dolog: hát én miért bízzak bennük? Márpedig nekem kell a nagyobb bi­zalommal lenni, hiszen én eszem meg az állott ételeiket, a másnapos gombáikat - már tisztelet a kivétel­nek -, és mégsem hordok a nyakam­ban olyan táblát, amely azt közhí- relné, hogy a bizalmamat végleg megvonom a magyar vendéglátás­tól. Nem érdem, de már éltem a zó­napörköltök, a kockás abroszok, a velőscsontok, a termelői kisfröcs- csök és a házi sütésű kenyerek vilá­gában. És már akkor is a világon voltam, amikor kockás füzetbe ve­zették a megszorult törzsvendégek tartozásait. Akkor még bíztunk egy­másban - és alighanem ez volt a magyar vendéglátás aranykora.-Pb­V _______J ( Folytatás az 1. oldalról) Ezek egy részéhez eleve nincs szervizhálózat, alkalmi „szakem­berek” végzik el a szükséges javí­tásokat, sőt amolyan pletykaszin­ten vannak olyan módszerek is, amelyek segítségével „kiiktatha­tó” a fekete doboz, s kevesebb adót fizet a tulajdonos, mint ami a való­ságos jövedelem után járna. Márpedig „az adócsalás azonos értékű a hazaárulással” - hangsú­lyozta hozzászólásában Halász Ist­ván országgyűlési képviselő, a Mo­(Folytatás az 1. oldalról) oktatási intézményeknek nyújt segítséget az idegen nyelvi oktatás személyi és tárgyi feltételeit fej­lesztő Több Nyelven Alapítvány. Ösztöndíj adományozásával, költ­ségátvállalással segítik az idegen nyelvi diploma megszerzéséért folytatott tanulmányokat. Kiegé­szítő támogatást nyújtanak az ide­gen nyelvet tanító pedagógusok községi letelepedéséhez, külföldi tanulmányútjaikhoz. A megyei ön- kormányzat 4 millió forintot fordít ezekre a célokra. Az egyházügyi alapra azok az egyházközségek pályázhatnak, nopoly csoport tagja, aki mindvé­gig jelen volt az ankéton. A Mono­poly csoport, de Halász István kü­lön is önálló indítványt adott be a parlamentnek, amelynek az a leg­fontosabb eleme, hogy fel kell tárni az adóalapot képező jövedelmeket, s mindenkit kötelezzenek számla­adásra. A javaslatot egyébként majd az áfatörvény tárgyalásakor vitatja meg a Tisztelt Ház. A tegna­pi ankéton mindenesetre bemutat­tak egy fekete dobozos taxiórát. T. G. melyek templomaikon jelentősebb beruházási, felújítási munkálato­kat végeznek. Mint a megyeházán megtudtuk, előnyben részesülnek azok a falvak, ahol a fejlesztés már elkezdődött. Az ifjúsági, oktatási, kulturális tevékenység támogatására is bizto­sítottak pénzügyi hátteret. A cigány kultúra és a cigány nyelv hagyományainak ápolására, az általános iskolás gyermekek to­vábbtanulásának elősegítésére, a társadalomba való beilleszkedésü­ket segítő alapról - a többiekhez hasonlóan - a szakemberek tájé­koztatták az érintetteket. A sport kapja a legtöbb pénzt Dr. Ungor Tibor, a volt okta­tási igazgatóság nyugalmazott vezetője azon régi pártvezetők közé tartozik, akik úgymond nem lettek hűtlenek korábbi né­zeteikhez. Az MSZMP megszű­nése után bekapcsolódott a fris­sen alakult Münnich Ferenc Tár­saság munkájába - a megyei el­nök tisztét töltötte be. Vezető funkciót visel a Munkáspárt me­gyei koordinációs bizottságá­ban, és nevéhez fűződik a tavaly létrejött Május 1. Társaság meg­alakítása, sőt annak országos el­nökévé választották. Ilyen poli­tikai aktivitás láttán óhatatlanul felmerül a kérdés: miért nem vo­nult vissza a politizálástól, mint kor- és vezetőtársainak többsé­ge?- Tulajdonképpen több dolog indokolja, hogy aktív politikus maradtam - válaszolja dr. Ungor Tibor. - Először is az, hogy az elmúlt évtizedekben nem kerül­tem olyan erkölcsi, politikai helyzetbe, hogy most bármiért is szégyenkeznem kellene. Ezen­kívül nincs okom arra, hogy ko­rábbi nézeteimet, önmagamat feladjam. Ma is kommunista va­gyok - igaz, ezt kijelenteni most hátrányos, de azt hiszem, így a tisztességes. Végül meggyőző­désem, hogy egy modem közös­ségi, szocialista társadalom nincs még „leírva” Magyaror­szágon. Természetesen mindenkinek magánügye, hogy milyen indo­kok és meggyőződés alapján vállal szerepet a politikai közé­letben. Közfigyelmet érdemel viszont, hogy egy politikai szer­vezet megalakításának gondola­ta éppen megyénkből indult el, és Szolnokon él a társaság orszá­gos vezetője. Ezért dr. Ungor Ti­bortól elsősorban a Május 1. Tár­saság megalakulásáról, politikai céljairól, tevékenységéről ér­deklődtünk. Nos, a szervezet - ahogy meg­tudtuk - tulajdonképpen a Mün­nich Ferenc Társaság jogutódja. A jogelőd tavaly márciusra „be­töltötte történelmi szerepét” ­például hozzájárult az MSZMP újjáalakulásához -, a választások után azonban a társaság straté­giai elképzelései már nem voltak tarthatók. Felvetődött a hogyan tovább kérdése - a megoldást pe­dig egy olyan új szervezetben látták, amely „megőrzi, egyben meg is haladja a Münnich Ferenc Társaság hagyományait”. Az előkészítő munka során több variáció vetődött fel egy jogutód társaság létrehozására. Ezek közül dr. Ungor Tibor kon­cepcióját fogadta el az országos közgyűlés. Ez alkalommal el­nökké is megválasztották az új - a Május 1. Társaság nevet vá­lasztó - szervezet élére. Mi a tár­saság fő célja? Az elnök szerint a szervezet hosszú távon a humá­nus, közösségi, szocialista Ma­gyarország megteremtésének hí­ve. Párttá nem akar válni, de együttműködik a baloldali pár­tokkal. Az országban - a tájékoz­tatás szerint - 60-70 tagcsoportja működik, a megyében három; Szolnokon, Mezőtúron és Kisúj­szálláson. BI. Röplabda, Magyar Kupa a legjobb négy közé jutásért Szeged került a negyeddöntőbe Férfiak: Szolnoki Vegyimű­vek SE-Papiron SC Szeged 0:3 (-6, -7, -8) Szolnok, 100 n„ v.: Békési, Huszti Szolnok: Januscsika, Gu­lyás, Szűcs, Hajdú, Tóth, Kri- vec. Csere: Makai, Illés, Csá- szi, Pásztor. Edző: Liszi Fe­renc. Szeged: Lapsin, Hulmann, Rácz, Petheő, Voronkov, Vá­mos. Csere: Polgár, Streze- neczki. Edző: Nyári Sándor, Nusser Elemér. Egy tőzsgyökeres szolnoki drukkernek már a bemelegítés során kellemetlen látványban le­hetett része, ha a Vegyi térfelén landoló labdák erősségét szem­revételezte. Azok ugyanis gyak­ran a parkett után a plafonnal találkoztak. Ha nem is ennyire élesen, de a meccs során ugyanez a „felállás’ ’megmaradt, ami után nyilvánvalóvá vált, a Papíron a visszavágót közel sem veszi fél­vállról. A szolnokiak nem jeles­kedtek a nyitásban, ráadásul vé­delmükben is meg lehetett találni a „fehér foltokat”. Igaz, az első játszmában 0-3 után még 3-4-re feljöttek, onnan viszont 12-ig meg sem állt a vendégegyüttes. Sáncaikról, mint betonfalról vá­gódtak vissza labdák, így hiába kapart össze újabb három pontot a hazai gárda, néhány pillanat múlva térfélcseréhez sorakozha­tott. A második szettre Makai állt be csereként, vele a pontgyűjtés is változatosabbá vált (egy-két pontos előnyt kellett rendre le­dolgoznia a Szegednek)egészen 7-7-ig. Attól kezdve azonban Hulmann, Petheő és Voronkov révén ismét beindította ütőhad­járatát a vendéggárda, ezzel pe­dig nem tudtak megbarátkozni a hazaiak. Utóbbiak a továbbiak­ban egyetlen pontot sem szerez­tek, így a végeredménytől füg­getlenül, két nyert szettel már ekkor továbbjutott a Papíron. Egyértelmű fölényük és erejük a harmadik játszmára sem lan­kadt, bár időnként kellett egy jó­kora Hulmann-ütés vagy Vá­mos-sánc ahhoz, hogy a bóbis­koló nézők feleszméljenek. A vegyiseknél Gulyás és Tóth ütései tartották a frontot, persze ez csak a szépítéshez volt ele­gendő. Továbbjutotta Papíron SC Szeged 6:l-es játszma­aránnyal. Jók: Tóth, Makai, Gulyás, ill. Lapsin, Hulmann, Voronkov, Vámos. (ko-) körülbelül négy-öt hónapig vagy Kivetkőzött... vagy kivetkőztették? Szűcs Tibor rendőr főhadnagy, a Szolnoki Városi Rendőrkapi­tányság közlekedési alosztályve­zetője nagyon jól emlékszik egy­kori munkatársára, Kiss Mihály főtörzsőrmesterre. Amit mond, tán még egyféle pozitív jellem­rajzként is felfogható.- 1981 márciusában szerelt fel - meséli. - Nagyon rövid ideig volt a közrendvédelmi szolgálat­nál, mert pár hónap után átkerült ide, a közlekedési alosztályhoz. Amikor én forgalom-ellenőrző járőr lettem, akkor ő már itt dol­gozott. Nagyon ritkán - talán mindössze kétszer-háromszor - teljesítettünk együtt szolgálatot. Már akkor is az volt a vélemé­nyem, hogy rendes ember, s ké­sőbb, vagyis ’86-tól, amikor a parancsnoka lettem, nem olyan­nak ismertem meg, aki agresszí­van vagy durván viselkedett vol­na. Sőt. Intézkedései mindig ab­szolút differenciáltak és megala­pozottak voltak. O sohasem ment bele olyan dolgokba, amik­nek nem látta a végét. Ha túlóráz­ni kellett, elsőnek jelentkezett.- Szóval jó rendőr volt...- Igen. Nagyon jó. Hisz a rábí­zott feladatokat maradéktalanul elvégezte, kinézetre sem volt so­ha topis, sokkal inkább pedáns­nak látszott. Persze eléggé visszahúzódó meg szerény volt, de ugyanakkor kapcsolata járőr­társaival kifogástalannak mond­ható. Vele mindenki szeretett szolgálatba járni. Időközben - emlékszem - meghalt az édesap­ja, s az egy kicsit visszavetette.- Meg történt egy balesete is, ugye?- így van. 1988. augusztus 1- jén Szajol és Törökszentmiklós között a trafipaxos kocsijával - ugyanis azzal járt - frontálisan ütközött egy busz mögül sza­bálytalanul kielőző Trabanttal. A trabantos sajnos meghalt, de nem Misi volt a hibás. Akkor nagyon súlyos sérülései lettek, s utána tán még annál is tovább nyomta az ágyat.- Amikor visszajött, nem vettek észre rajta valamilyen változást?- Nem. A munkáját ugyan­olyanjói végezte, mint a balesete előtt. Szerényen, visszavonultan élt, egészen 1990. december 31- ig, amikor is leszerelt innen.- Illetve azt beszélik, hogy nem önszántából döntött így, hanem mennie kellett, mivel a rossz nyelvek szerint homoszexuális kapcsolataira fény derült.- Erről azt tudom mondani, hogy 1990 novembere körül az akkori városi rendőrkapitány fel­hívott engem telefonon, hogy menjek át hozzá. így is történt, s ahogy megérkeztem, pár percre rá megjelent Kiss Mihály fő­törzsőrmester is. S miután leült, csak ennyit kérdezett tőle a kapi­tány: Misi, a magánéletedben van-e olyan változás, ami gond­ként jelentkezik, és nem egyez­tethető össze a rendőri szolgálat ellátásával? Erre először Kiss fő­törzs nem szólt semmit, majd né­mi gondolkodás után, valahogy így válaszolt: - Igen, van. Történt ilyen változás. - Akkor vond le a szükséges konzekvenciát - mondta a kapitány.- Hát ennyi hangzott el azon a beszélgetésen - áll fel az asztaltól Szűcs Tibor -, és december első napjaiban Misi önként be is adta leszerelési kérelmét, melyben magánéletbeli dolgaira hivatko­zott, s ’90 legvégén itthagyta a rendőrséget. (Természetesen megkerestem dr. Rubos Mihályt, az akkori vá­rosi rendőrkapitányt is, aki meg­erősítette a hírt, miszerint Kiss Mihálynak valóban azért kellett leszerelnie, mert parancsnokai tudomására jutott, hogy férfiak­kal intim kapcsolatot tart fenn - a szerző.)- Mit szólnak ehhez, amivel most gyanúsítják egykori kollé­gájukat? - kérdezem a főhad­nagytól elmenőben.- Teljes a megdöbbenés - feleli -, mert senki sem tudta volna el­képzelni róla, hogy ilyesmire ké­pes. * * * Nos, Kiss Mihály, miután le­szerel a rendőrségtől, a mentők­nél köt ki. Természetesen ott is érdeklődöm felőle.-1991. február 11-én került ide a Misi - böngész a papírok között dr. Lückl Jenő, a Jász-Nagykun- Szolnok Megyei Mentőszerve­zet vezető főorvosa -, és nem egészen egy évet dolgozott ná­lunk. Előbbi életéről annyit tud­tunk, hogy rendőr volt. Ismertük mindannyian, mert trafipaxos kocsival járt. Egyszer aztán beál­lított hozzánk, hogy szeretne itt dolgozni. Akkor kértünk róla in­formációkat, és mindenhol azt mondták, hogy nyugodtan ve­gyük föl, nincs vele semmiféle gond.- Tényleg nagyon rendes volt - szól közbe dr. Imre Anikó, a Szolnoki Mentőállomás vezető főorvosa. O Kiss Mihály közvet­len főnöke volt. - Nem lehet rá mondani semmi rosszat - folytat­ja. - Sőt, én örültem, amikor a rohamkocsira került, mert szol­gálatkész embernek ismertük, olyannak, aki minden helyzetben föltalálja magát. Sohasem mond­ta azt, hogy nem. Szilveszterkor még vele dolgoztam, de semmi változást nem lehetett látni rajta.- Rá mindig lehetett számítani - veszi vissza a szót dr. Lückl Jenő. - Ha valaki nem jött be dolgozni, és kitelefonáltunk ne­ki, azonnal ugrott, csinálta, amit kellett. Sohasem késett el, soha­sem volt mulasztása. Meg lehe­tett vele bárhol jelenni, tudott viselkedni. S amikor a főorvos észreveszi kétkedő pillantásaimat, még hozzáteszi:- Higgye el, nem bírok róla rosszat mondani. Sőt, az egyik legjobb emberünk volt. Osszekavarodom. Hisz Kiss Mihályról eddig ugye mindenki csak szuperlatívuszokban be­szélt, miközben mégiscsak egy­re valószínűbb, hogy gyilkolt egy autóért. Vajon milyen állo­másokon át juthatott el odáig? Nem hagy nyugodni a kérdés. Persze még emellett is nagy a kuszaság, az összevisszaság eb­ben az ügyben. Dr. Lückl Jenő, mintha megérezné, hogy mi zaj­lik bennem, újra megszólal. Mintha segíteni akarna. így az­tán eldöntőm, hogy elmesélem neki mindazt, amit eddig meg­tudtam, és természetesen meg­említem dilemmáimat, megfo­galmazom kérdéseimet, amikre eddig még senkitől sem kaptam válásit. (Folytatjuk) Nagy Tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom