Új Néplap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-08 / 84. szám
4 1992. ÁPRILIS 8. Nyílt tér Konszenzus az igazságról? Az elévülési törvény elutasítása után az ellentmondásos helyzetet érzékelve az államfő sietett leszögezni, hogy a büntetőjogi felelősségre vonás hiánya nem akadályozhatja meg, hogy az igazság feltárása alkotmányos keretek között meginduljon. Mert - mint mondotta - a magyar népnek joga van megismerni saját történelmét, és ennek érdekében Történelmi Tényfeltáró Bizottság felállítását javasolta. A kormányzó pártok minden sikerrel kecsegtető alkotmányos megoldást üdvözölnek, ezért fogadták örömmel a TTB életre hívásának gondolatát is, mely kérdésben nem lesz nehéz egyezségre jutni az ellenzékkel, már csak azért sem, mert ezzel a megoldással az ellenzék pontosan odajut, ahová igyekezett. A TIB mellett lesz egy másik bizottság is, melynek illetékessége lesz ugyan a múlt feltárására, csak éppen lehetősége nem sok az igazság kiderítésére. A magyar népnek valóban joga van megismerni az igazságot, a kérdés csupán az a jelenlegi olvasatban, hogy milyen tálalásban, interpretálásban lesz lehetősége rá. Világosan kell látni, hogy a kormányzópártok részéről a büntetőjogi eljárás indítványozása távolról sem magáért a büntethetőségért történt - erre utal a büntetés enyhítésének korlátlan lehetősége is a törvénytervezetben -, hanem sokkal inkább az odáig elvezető, bizonyító eljárásért. Mint ahogy a törvényt leszavazok sem mélyen átgondolt alkotmányjogi aggályok miatt szavaztak a törvény ellen, a keresztényi megbocsátás sem valószínű, hogy jobban munkálkodott bennük, mint teszem azt a kereszténydemokratákban, és a számos tömeggyilkos leendő sorsa sem hagyhatott mélyebb nyomokat a törvényt elvetőkben. Látnunk kell, hogy mindezek csak hivatkozások, egy cél megvalósításának technikai eszközei. A kemény és puha elutasításokat egyaránt az a cél, az a közös érdek vezérelte, hogy ne legyenek bírósági tárgyalások, ne legyenek bizonyító erejű eljárások, ne derülhessen ki a meztelen és sokszor szörnyű igazság. Közös érdek munkálkodik itt a baloldali értékrend súlyos be- sározódása ellen, mentik, mentenék, ami még menthető. Hogy ne lehessen a szélsőjobb, az embertelen fasizmus és a szélsőbal, az embertelen bolsevizmus közé egyenlőségjelet tenni. Márpedig ha kiderül a leplezetlen igazság ... Jogunk van az igazság megismeréséhez? Jogunk van a bűnösöket nevükön nevezni? Milyen bizonyító eljárást követően, milyen tényekre támaszkodva, milyen rájuk bizonyított bűnök alapján nevezzük nevén a tetteseket bírósági vagy azzal egyenlő értékű, bizonyító erejű eljárás nélkül? Hónapokkal korábban egymást érték a leleplező írások: a Történelmi Igazságtétel Bizottságon belül történelemhamisítás folyik. Pongrácz Gergely, az 56- os forradalom Corvin közi parancsnoka, harminc év után hazatérve, a TIB Katonai Szekciójának ülésén percek alatt felismerte, itt az „elvtársak hamisítják a történelmet’ ’. Az 56-os forradalmat reformkommunisták érdemeiként tárgyalják, ahol sajnálatos módon felelőtlen elemek lövöldöztek is. A különböző, egymással sokszor homlok- egyenest ellentétes állítások, vélekedések között kik lesznek képesek és hivatottak igazságot tenni? Bírósági vagy azzal egyenértékű bizonyítási eljárás nélkül hogyan lesznek bizonyíthatók olyan döbbenetes erejű vallomások, mint amilyen a ma is kommunista, MSZMP-tag leleplezései voltak? Sorsuk a TTB előtt ugyanaz lesz, mint ma: az érintettek egyszerűen letagadják a „megalapozatlan” vádaskodásokat. Nos, lehet, hogy ezért szavaztak az elévülés ellen, a bírósági bizonyító eljárások ellen azok, akik ellene szameg. Minden lehetőség adott, mert a tárgyi bizonyítékok dolgában lesznek nehézségek. Az átmeneti kormány alatt, de már azt megelőzve is, a terhelő adatokat, iratokat megsemmisítő zúzdák maximális kapacitással dolgoztak. A kor tanúi, a súlyos sérelmeket szenvedett, sokat tudó, élő dokumentumok pedig még ma is rettegnek. Bírósági eljárás nélkül terhelő tanúk tömeges jelentkezésére számítani nem lehet. Eljárás nélkül (ahol a megidézetteknek mind meg kell Az Új Néplap vitafóruma vaztak? Mert a kemény, a bizonyított, a letagadhatatlan, a csak egyféleképpen értelmezhető, a mindenki számára világos tényekre támaszkodó, bírósági ítéleten alapuló igazság nem kell? Olyan igazság kellene, amely lehetővé teszi, hogy az elmúlt évtizedek embertelenségei, súlyos bűnei tévedésként legyenek értelmezhetők, a köztudatba átvihetők, hogy az érdemek, mint már ma is, de később egyre inkább, ellensúlyozhassák a tévedéseket, hogy érthető legyen a nyíltszívű baloldali megbocsátás, és egyre kevésbé érthető, sőt elítélhető acsarkodásnak minősíthető, ha valakik nem tudják a bűnt elválasztani a büntetéstől? Mert bírósági vagy azzal egyenértékű kényszerítő erejű tényfeltáró procedúra nélkül minden lehetőség csak ahhoz adott, hogy a magyar nép ne az igazságot, csupán az igazságról kialakított konszenzust ismerje Zsóka nyak hirtelen ívbe görnyedt, nyögve, hosszú lélegzetekkel szinte harapva vette a levegőt, aztán tagolatlan, jajgató hang tört fel a torkán. Combjának szorítása is engedett, testéből vékony nedvesség csurgott a fiú térdére. Borsos kiszabadította magát az ölelésből, és szabadon birtokolva az asszonyt, elélvezett. Nem vonta ki magát Zsóka testéből, sokáig hallgatagon feküdt rajta, ujja hegyeivel végigsimogatta a sovány, feszes formákat, egy idő után újrakezdte volna, de Zsóka eltolta magától:- Engedj, rögtön jövök. Átment a fürdőszobába, megeresztette a vizet, aztán halk és tompa puffogás hallatszott, Borsosnak úgy tűnt, mintha a nő egy lyukas gumilabdát nyomogatni. Zsóka csak hosszú percek múlva tért vissza, megfésülködött, arcáról is eltüntette a könnyek nyomait, de erős kölnijén is átérződött valamilyen orvosság kesernyés szaga.- Menj és zuhanyozz le te is. Imádom a higiéniát a szerelemben is. Borsosban továbbra sem oldódott fel a várakozó feszültség, hogy Keresztes mégis megérkezik - az asszony egy-egy oldalra vetett ideges pillantásából megérezte: ő sem tartja kizártnak ezt a lehetőséget. Nem akart félelmet mutatni, ő is kiment a fürdőszobába. A zuhany alatt elengedte magát, sokáig verette a bőrét a forró sugarakkal. Arra rezzent fel, hogy az asszony rákopog:- Készen vagy? Főztem neked egy capuccinót.- Rögtön jövök - nem tudta, hogy visszategezheti-e Zsókát, ezért inkább a semleges megszólítási formát választotta -, megkaphatnám a ruhámat?- Nem kell felöltöznöd, vedd fel a kék köntöst, ott lóg a fogason. Mikor Borsos visszatért, az asszony csodálkozva jegyezte meg:- Olyan sokáig fürödtél, hogy már azt hittem, rosszul lettél. Mindig ilyen tiszta vagy? Borsos száján majdnem kicsúszott a valódi indok: a félelem attól, hogy a környezete büdösnek érzi majd, de visszafogta magát, nem akarta feltárni titkait Zsóka előtt. Egy közömbös kézmozdulatot tett:- Megnyugtat a víz.- Miért kell megnyugodnod? Csak az öregedő nőknek van szükségük erre. A kávé mellé Zsóka egy-egy kupica rumot is készített az asztalra:- Igyuk meg a pertut, látom, nem tudsz hogy szólítani. Koccintottak és ittak, a szokásos csóknál az asszony becsúsztatta a nyelvét a fiú szájába, de az ölelés elől visszahúzódott.- Előbb igyuk meg a kávét. Nem veszel észre semmit?- Nem, mi történt?- Ugyanabból a csészéből iszol, mint mikor először jártál itt. Elraktam neked, senki más nem használhatja.- Hogy jutott az eszedbe?- Láttam egyszer egy színdarabban - újra koccintásra emelte a poharát. - Boldog karácsonyt!- Neked is. jelenniök, ahol mindenki eskü alatt vall, ahol az egybehangzó vallomások tetten érhetik a hamis -tanúzást, melyet a törvény vasszigorral torolhatna meg, ahol a vádlottak is a törvény védelmét élvezik, hamis vádak ne állhassanak meg velük szemben, ahol a tanú is a törvény védelme alatt áll) aligha van, lesz lehetőség az igazság kiderítésére. Nos, ez az oka annak, hogy a kormánypártiak a TTB üdvözlése mellett nagy várakozással tekintenek az újabb Zétényi-tör- vényjavaslat elé, mely a TTB- vel együtt alkotmányos, törvényes keretek között - alkalmasint a büntetőjog érvényesítésének a rovására is -, de egyéb tekintetben a bírósági eljárással azonos feltételeket biztosíthatna az igazság kiderítésére, a nemzeti megbékélés érdekében. Dr. Horváth József MDF megyei alelnöke Nincs kisgazdaegység! Kisgazdaegység címmel közlemény jelent meg az Új Néplap március 18-i számában. „A nemzeti egységet mindennél előbbre valónak tartjuk” - írják a közlemény írói. így gondolkozik az emberek többsége is. Csakhogy Torgyán úr hívei nem szolgálják a nemzeti egységet, de még a Kisgazdapártét sem. Széles e hazában autóbuszok karavánjai hordják mindig ugyanazokat a személyeket a különböző gyűlésekre. Jó szórakozás ez azoknak, akik szeretnek potyán utazgatni, kórusban ordítozni, miközben beadták kárpótlási igényüket, és várják az „áruló” képviselők által megszavazott kárpótlási törvény végrehajtását. Torgyán úr jól tudja, hogy ő parlamentáris úton sohasem juthat hatalomra. így az utcához folyamodik, mint Rákosiék - „miénk az utca, miénk a győzelem ’ ’, mondották. Csakhogy neki sohasem fog sikerülni az ilyen akció. A józan magyar tömegek, akármilyen nehéz is a helyzetük, jól tudják, hogy a kommunista va- gyonátmentők pénzéből finanszírozott autóbuszok utasai nem szolgálják a nemzet érdekeit, inkább az anarchiát, mely több évre visszavetné a stabilizációt és a kibontakozást. A Kisgazdapárton belül nincs egység. Ä párt tagjainak többsége úgy látja, hogy ennek oka az a kibékíthetetlen politikai ellentét, amely a Kisgazdapárt Torgyán úr által vezetett csoportjának antidemokratikus, demagóg, a népet olcsó ígéretekkel megtévesztő politikája és a józan gondolkodású kisgazdák törekvései között felmerült. 44 „Bűnös” értelmiség Az 1992. március 25-i számban Fekete Ferenc mint a Kisgazdapárt helyi elnöke elmélkedett az értelmiségről és pártja értelmiségi helyzetéről. Sajátos felfogása van Fekete úrnak, mert írása szerint az értelmiség mindig kiszolgálja a hatalmon lévőket, azaz visszafelé nézve „kollabo- ráns ”. E felfogás szerint mindenki elítélhető, aki az előző rendszerben élt valamennyit. Mire jó ez a „bűnös értelmiség” felfogás? Arra, hogy a „megtérő” bűnösöket Fekete úr és csapata nagy kegyesen „keblére ölelhesse”, természetesen megválogatva, kiket érhet e megtiszteltetés. Akiket ők bevesznek, azok „az értékes, rendes emberek”. Köszönöm szépen, de én nem akarok Fekete úr szerint „értékes, rendes ember’ ’ lenni. Mert kicsoda Fekete úr, és kit és mit képvisel? O a Torgyán-féle kisgazdavonal helyi embere, akik pedig az értelmiséget csak elriasztják a pártjuktól, pl. Torgyán-gyüléssel, „jól” előkészített polgármester-ajánlással (még a jelölt sem tudott róla), és a megyei kisgazda képviselők elleni kampánnyal. Nem tudom, honnan veszi Fekete úr, hogy az értelmiség gyökértelenné vált, hiszen az országban nincs kettészakadt kultúra, nincs elitkultusz. Vagy tán az már gyökértelen, akinek nincs kapcsolata a Torgyán-vonallal? Nem tudom, hogyan kerül a politikai kiválasztási szempontok közé a „keresztény beállítottság’ ’. Ez szerintem politikai meggyőződéstől független, hisz világnézetet jelöl. Nem véletlen, hogy minden parlamenti pártnak vannak vallásos tagjai, nemcsak a „keresztény pártoknak” - én sem ezek közül választottam a magam pártját. Ha Fekete úr és csapata értelmiségieket szeretne látni a pártjában, akkor előbb „sepregessen a maga háza táján”, azaz váljanak belül is és kifelé is demokratikus párttá, mert az értelmiségnek az önálló gondolkodás is tartozéka, melyet módszeresen irtanak az elvbarátai. Amíg ezek meg nem valósulnak, addig valószínűleg meg kell elégedniük az „értékes, rendes, konzervatív és keresztény beállítottságú” ügyvédjükkel. _________________________________Dr. Denke Gergely, Szolnok Csak egy példát hozok a demagógiára - Torgy án úr az EN SZ alapokmányára hivatkozva, mely a magántulajdont elismeri, követeli a teljes körű reprivatizációt. Csak az a baj, hogy éppen ezért nem lehet azt megcsinálni, mert az alapokmány a magántulajdont garantálja. Abban ugyanis nincs benne és nem is lesz, hogy a kommunista rezsim alatti tulajdonszerzők orgazdák. Ha tehát a jóhiszemű harmadik személytől vissza akarjuk venni az ingatlant és az eredeti tulajdonosnak átadni, mindegyiküket kárpótolni kellene - miből? Erre a kérdésre Torgyán úr soha nem adott választ. Hol van hát az egység, mert Torgyán úr mögött egyáltalán nincs - még az általa meghagyott országos vezetőség között sincs. Nem bízik bennük. Amerikai útja időtartamára a mellé állt képviselőkre bízta a pártot, mert állandóan belső puccstól tart. Egyébként tengerentúli szerepléséről B. Rácz István, hajdani kisgazdapárti vezető, aki jelenleg ott él, tudósított; New York-i gyűlésén százketten ültek a 4000 férőhelyes csarnokban. Torgyán úr már 1990 decemberében kijelentette, hogy amennyiben nem választják meg elnöknek vagy főtitkárnak, kettészakítja a pártot. Neki volt ehhez joga? Miért ne? Nem sokat törődött a pártegységgel. A Kapu c. folyóiratnak adott nyilatkozatában az áll, hogy amennyiben mind a 44 kisgazda képviselő olyan szöveget mondana, mint ő, akkor egészen más lenne a helyzet. Amikor a frakció ülésén megkérdeztem tőle, vajon mi lenne az a „más” helyzet, nem tudott rá válaszolni. Jelenlegi működésével olyan helyzetet teremtett, amellyel megalkudni nem lehet. Nem a Történelmi Kisgazdapárt képviselői bontják meg Torgyán úr híveinek egységét. Mi azokra az emberekre számítunk, akik nem tudták elviselni a torgyánisták erőszakoskodását, és visszavonultak, félrehúzódtak, azokra, akik Torgyán úr miatt nem csatlakoztak a párthoz, továbbá azokra a szervezetekre, melyeknek tagjai és vezetői egységesen Torgyán-ellene- sek. Milyen címen várják el Torgyán úr hívei, hogy a vezért minden tag vakon kövesse? Ami a pártalkotmányt illeti, az nem tiltja a tagozatokat a párton belül. Ha Torgyán úr híveinek ez nem tetszik, zavarja a bolsevik egységet, lépjenek ki, alapítsanak Torgyán-pártot, amely így egységes íenne. Meglátják, mire mennek, véleményem szerint nem érnék el a 4 százalékot sem - tudják ezt ők jól, ezért nem merik a kockázatot vállalni. Dr. Mizsei Béla FKGP országgyűlési képviselő A harmincötökről Elhűlve nézem a tévét, a HÉT műsorát, egy kizárt kisgazdapárti tag, Ómolnár Miklós képviselő gr- ról tájékoztatja a nézőket teljes komolysággal, hogy a Kisgazdapárton belül történelmi tagozat jött létre, amelynek az a feladata, hogy megbuktassa a párt vezetését, amely antidemokratikus. A párt elnökét egyszerre hasonlította az MSZMP vezetőjéhez, Thürmer Gyulához és Mussolinihez, az olasz fasizmus megteremtőjéhez. A Néplapot olvasva másik kizárt kisgazdapárti tag, Zsíros Géza képviselő szintén teljes komolysággal a Békés megyei kisgazdák vezetőinek tekinti magát, nem véve tudomást a Békés megyei tagság akaratáról, amely megfosztotta őt a megyei elnökségtől. Szabó Lajos kizárt kisgazdapárti tag, képviselő olyan kijelentéseket tulajdonít a párt elnökének, melyet nem ő mondott, és ezt nem átallotta a parlamentben az ország nyilvánossága elé vinni. Vincze Kálmán képviselő, szintén kizárt tag, tavaly nem vette tudomásul, hogy nem kellett a tagoknak mint szolnoki elnök, most a kizárását nem veszi tudomásul. Pártelnökünket Hitlerhez hasonlítja. Az FKGP „képviselői”, a harmincötök nem veszik tudomásul, hogy a párt kilépett a koalícióból. Nem tudom, sírjak vagy nevessek? Komolyan lehet Önöket venni? Kapaszkodnak egy párt után, amely szabadulni akar Önöktől, amelynek Önök legszívesebben kicserélnék a tagságát. Kiábrándító, lehangoló, hogy ilyen „politikusok” inkább elriasztják, mint megnyerik az embereket. Vagy talán éppen ez a céljuk? Demokráciát emlegetnek, de milyen ez a demokrácia? Ahogy én látom, szabály nélküli és parttalan. Mindent meg lehet kérdőjelezni, lehet manipulálni és halászni a zavarosban. Vádaskodnak, személyeskednek, „politizálnak”, de miért így? Uraim, nem lehet másként? Mikor lesznek Önök profi politikusok? - Talán soha. Fekete Ferenc FKGP Szolnok városi elnöke A megjelent írások tartalmáért felelősséget nem vállalunk.
