Új Néplap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-30 / 102. szám
8 Természet- és környezetvédelem A képviselő szemével Beszélgetés dr. Tóth Albert országgyűlési képviselővel, a környezetvédelmi ________________________bizottság tagjával________________________- Hogyan ítéli meg képviselő úr a parlament környezet- és természetvédelemmel kapcsolatos munkáját?- Eddig sem tétlenkedtünk, de a neheze még hátravan.- Mire gondol?- A környzeetvédelmi biztottság - komoly szakértői háttérrel - törvénytervezetek egész sorát vitatta meg. Ez nem egy látványos tevékenység, sokkal inkább műhelymunkának nevezném. A nagyszámú elfogadott módosító indítvány - amivel egy-egy törvény jobbátételéhez járultunk hozzá - szintén munkánkat minősíti. Legnagyobb sikerünknek azt tekintem, hogy a tulajdonrendezéssel kapcsolatos törvények (kárpótlási, szövetkezeti, átalakulási) vitája során olyan meggyőzően érveltünk javaslataink mellett, hogy a parlament döntő többségét magunk mellé tudtuk állítani. Ezzel egy olyan törvényt fogadhattunk el ami európai mércével nézve is példaértékű. Ez még akkor is igaz, ha ennek a végrehajtása számtalan bonyodalommal jár, s ma még sokan nem értik lényegét. A munka java azonban még valóban csak most következik. Meg kell alkotni a nagy átfogó törvények egész sorát. Kiemelten: a környezetvédelmi, a természetvédelmi, a tájvédelmi, a területfejlesztési törvényeket, hogy csak a legfontosabbakat említsem. S ekkor még nem beszéltünk olyan fontos ágazati törvényekről, mint az erdő-, a vízügyi, a vadászati-vadgazdálkodási, a halászati, a földvédelmi s még egyéb törvények.- Sokan kérdezik: megszületik-e még ebben az évben az új környezetvédelmi törvény?- Nagyon remélem! Most vagyunk abban a fázisban, hogy már van miről beszélni. Naponta kapjuk a tervezeteket, az ötleteket, a legkülönfélébb javaslatokat. Túl vagyunk az úgynevezett Sajó-féle törvényjavaslat nagy bizottsági vitáján is. Ezen több mint hatvan európai és amerikai szakember fejtette a törvénytervezettel kapcsolatos pozitív véleményét, de egyben aggodalmát is, ütköztetve ezt a legkiválóbb hazai szakemberek álláspontjával. Környezetvédelmi bizottságunk negyedik parlamenti nyílt napján is a törvénytervezet volt a téma. Sajnos, a jelenlegi helyzet szinte áttekinthetetlen. Közhely, hogy jó törvényt nem igen lehet alkotni, csak kevésbé rosszat. Ez most fokozottan igaz. Az, hogy e törvény egyszerre legyen serkentő és szigorúbban büntető, a jelenben ható és követhető, de egyben a jövőbe is mutató, ez egy átmeneti időszakban szinte megoldhatatlan feladat elé állítja a törvényalkotót. Hiszen lehet időtálló, mesteri törvényt alkotni, de ha ez a mában nem szabályoz, akkor minek? Ekkor még az is szerencsésebb megoldás, ha a jelenleg hatályos törvényt módosítjuk. Nagy dilemmák ezek. De legalább annyira súlyos gond, hogy meg lehet-e mindent oldani egy még oly jól sikerült törvénnyel? Meggyőződésem, hogy nem! Napjainkban megfigyelhető egy különös törvényszám. Ezt a társadalmi méretekben jelentkező beidegződést azért tartom veszélyesnek, mert mindenre a törvénytől várja a megoldást. S ebből könnyen az következik, hogy törvény híján eleve tétlenségre vagyunk kárhoztatva. Pedig a törvény nem mindenható. Tévedés ne essék: igen fontosnak tartom egy átalakuló világban az új törvények mielőbbi megalkotását, de legalább annyira lényeges kérdésnek tekintem az önkéntes jogkövetés, a törvénytisztelet általános erősítését.- Ha jól értem, Ön egy szemlélet megváltoztatására helyezi a hangsúlyt.- Pontosan. A legszélesebb körű felvilágosító, meggyőző tevékenységre - ezzel összefüggésben a nevelő-oktató munkára gondolok. Ebből a korszakos feladatból épp úgy ki kell vennie a részét a közhivataloknak, mint az iskoláknak, a közművelődési intézményeknek, a szerencsére egyre terjedő polgári szerveződéseknek, s nem utoljára a tömegtájékoztatásnak. Könnyű belátni, hogy eddig sem a törvény és rendeletek hiánya okozta az igazi gondot. A világon az elsők között - közel húsz éve - alkottunk törvényt az emberi környezet védelméről. No és hová jutottunk? Azzal, hogy elrendelünk valamit, kiteszünk egy tiltó táblát, zsebből kifizethető összegért megbírságolnak valakit, a dolog még nincs elintézve. Nem lehet minden utcasarokra egy rendőrt, minden fa mellé egy csőszt, egy védett növény vagy fészek megóvására egy természetvédelmi őrt állítani. így csak egyben bízhatunk, hogy mind többen lesznek azok az egyének, akik belső parancsra felelősségük tudatában cselekszenek. Éppen ezért a természet- és környezet- védelem nem csupán törvényalkotás és törvénykezés kérdése, hanem a legmesszebbmenőkig morális ügy. A természet, a környezet iránt viselkedhetünk rokonszenvvel vagy ellenszenvvel, tekinthetjük azt szépnek vagy rútnak, egy táj vonzhat vagy taszíthat bennünket, de ez senkit nem jogosíthat fel annak pusztítására. Természet- és környezetvédelem 9 Az embernek nincs joga az élet, a természet megannyi megismételhetetlen értékének, kincsének elherdálására, kapzsi módon a jövő tönkretételére. Mindezek alapján a környezet- és természetvédelmi viszonyunk tisztesség és jellem kérdése.- Milyennek ítéli meg hazánk környezeti állapotát?- Amit személyesen a legsúlyosabb gondnak tekintek, az a szovjet csapatkivonást követően előállt helyzet. Ettől egy kicsit mindig megborzadok. Szakemberek számítása alapján az a kár, ami a tájban, az élővilágban, a talajban, a vizekben bekövetkezne, 67,4 milliárd forint. Saját szememmel láttam az elhagyott kunmadarasi repülőtér talajvízkútjából vett kerozintól meggyújtható vizet. Ha itt nem történik sürgős beavatkozás, az egyik legfontosabb ivóvízkészletünk semmisülhet meg.- Mint tanár és képviselő milyennek látja a közgondolkodás a társadalmi magatartás jelenlegi helyzetét a környezet- és természetvédelmi kérdésekkel kapcsolatban?- Magán viseli egy átmeneti kor minden lényeges bélyegét. Egyszerre van jelen három sajátos gondolkodás, egyben magatartási forma. Még él az a generáció, aki a természettel igyekezett harmonikus kapcsolatba lenni, tisztelte annak törvényeit. A magyar paraszti gazdálkodás lényegében véve természetbarát gazdálkodás volt, hiszen csaknem mindent újrahasznosított. A parasztember még óvta a fecskefészket, és kapáláskor sem taposta el a pacsirtafiókákat. De jelen van társadalmunkban az a felfogás is, amely a természet leigázására tör, a természet javait feneketlen kútnak véli, s azt határtalan mohósággal, gátlástalansággal igyekszik kiaknázni. És a harmadik, számomra mindenképpen a legszimpatikusabb magatartás, ami keresi a kímélőbb megoldásokat, mert belátja, hogy tőle sorsunk függ. Ennek az új gondolkodásnak már komoly eredményei lelhetők fel fiataljaink körében. Ők már harcosak, ha kell, szembeszállnak a felnőttek helytelen lépéseivel, kritikusan fogadják döntéseiket. Ez nyilván létérdekük is. Jómagam ez utóbbiakért vagyok optimista. Amennyiben viszont ez a szemléletváltás nem következne be, végpusztulásba jutna életterünk. Ami engem naponta bosszant, hogy felelős beosztásban lévő emberek hogyan tudnak oly felelőtlenül viselkedni. De egyben megértő is vagyok. A legjobb szándékú ember is, ha nincs a dolgokról kellő ismerete, nem méri fel annak "súlyát, veszélyét. S most jelenleg itt tartunk. Legtöbben a környezetvédelmi-természetvédelmi kérdéseket mint valami szükséges rosszat értelmezik. Nem mérik fel azt, hogy ezek a kérdések jövőnk talpkövei. Jelenleg többen - s most elnézést kérek a példáért - úgy vannak ezzel, mint a kalapdísszel. Valami díszes toll, vadvirág a gazdaság nagy kalapján. Pedig ha van a világon igazán gazdasági kérdés, a környezet- és természetvédelem valamennyi kérdése ilyen. A nyugati világ már megszenvedte, hogy milliárdokba kerül egy agyonszennyezett folyó újra élővé tétele, a letarolt erdők helyén jelentkező erózió megfékezése, nem is beszélve a pótolhataltan, csak eszmei értékekkel kifejezhető dolgokról. A környezet- és természetvédelem ügye egyszerre gazdasági, és mi több, létkérdés, a túlélés kérdése. És itt van a mi nagy felelősségünk!- Képviselő úr, néhány hete az Amerikai Egyesült Államokban járt. Mi volt a látogatásuk célja, mik a tapasztalatai?- Az amerikai környezetvédelmi minisztérium (ott hivatal) meghívásának tettünk eleget. Döntően az ottani törvények és a környezeti nevelés helyzetének tanulmányozása volt a feladatunk. A rendkívül tanulságos út eredményeiről egy rövid interjú keretében nem számolhatok be, erre esetleg a jövőben kerítsünk sort. A leglényegesebb tapasztalat így summázható: ez a roppant gazdag állam, ahol a polgári demokráciának óriási hagyományai vannak, ennek ellenére milyen keményen küszködik azzal a kihívással, amivel mi is szembenézünk a környezetvédelem terén. Május 28-30. között pedig Püspökladányban rendezünk nemzetközi tanácskozást az Alföld-fásítás érdekében. Itt hirdetjük meg azt a nagyszabású programot, amely a fent említett témában a gyakorlati megoldásokra helyezi a hangsúlyt. Szeretnénk, ha az Alföld-fásítás már ősztől nemzeti üggyé válna. Ez a találkzó teremt alkalmat arra is, hogy Kaán Károly, a magyar természetvédelem nagy apostola születésének 125. évfordulójáról is méltóképpen megemlékezzünk. Kátai Szilvia