Új Néplap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-30 / 102. szám
12 Természet- és környezetvédelem A természetvédelem új távlatai Már a rendszerváltás legelején körvonalazódott, hogy a természetvédelemnek is le kell térnie az eddig járt útról. Ez az út a több évtizedes taposás ellenében sem vált simává, és várható, hogy még jó néhány évig nem is lesz az. Ha az okokat megvizsgáljuk, nem nehéz rájönni, hogy a rendszerváltás a gondok jellegét is megváltoztatta. Az elmúlt-rendszer az extenzív fejlődés fő időszaka volt, bár az akkori hatalom több alkalommal is próbált ennek gátat szabni. Végeredményben az extenzív fejlődés napjainkban ér véget. Á rendszerváltás előtti új időszak nemcsak az exterizív fejlődést akarta korlátok közé szorítani, haneih azzal, hogy tulajdonosi jogokat alig vagy egyáltalán nem korlátozta, a természetvédelem a gazdálkodószervek kényének-kedvének volt kiszolgáltatva. Végeredményben a természetvédelem az akkori hatalom által igen keményen támogatott gazdasági érdekekkel szemben próbálta sajátos érdekeit érvényesíteni. Mivel a pártállam - ritka kivételtől eltekintve - a természetvédelem hivatalos szerveit afféle kádertemetőnek tekintette, így az érdekérvényesítés sem volt mindig kellően hatásos, illetve erélyes. Lényegében a kjsebb és nagyobb elvtársi kiskirályok jóvagy rosszindulatától függött a természetvédelem országos és regionális helyzete. ^letűnt hatalom a gazdasági haszon reményében rendkívül elnéző volt azokkal a szervekkel szemben is, akiknek tulajdonképpen törvény által előírt kötelességük lett volna együttműködni a természetvédelemmel. A legkirívóbb anomáliák ezen á-té ren erdészeti vonalon voltak. A rablógazdálkodás tényét ma már fölösleges bizonyítani. A hatalmat szolgamódon kiszolgálók még a saját maguk által előírt szakmai követelmények elsza- botálását is megengedhették maguknak, sőt ország-világ előtt eredményként tárták a nyilvánosság elé. A rendszerváltás elején igen félő volt, hogy a megörökölt gazdasági csődhelyzet mielőbbi felszámolása közben s a privatizáció bűvöletében megint a természetvédelem fogja a rövidebbet húzni. A legelső megmozdulások valóban ezt a félelmet látszottak megalapozni. Ekkor azonban megmozdultak az egész országot behálózó környezetvédelmi mozgalmak. Egymást érték a különböző helyi és országos tanácskozások, konferenciák, s miközben mindenki mondta félelmeit és véleményét, kiderült, hogy parlamenti képviselőink igen jelentős hányada - ellenzékiek és kormánypártiak egyaránt - a zöldekkel hasonló módon ítélik meg a helyeztet. A környezet- és természetvédelem azon kevés parlamenti ügyek közé tartozott, melyben az ellenzéki és kormánypárti álláspont alig tért el egymástól. Ennek eredményeként a kárpótlási törvény a védett és a védelemre már kijelölt területeket kivonta a kárpótlásra kijelölhető területekből, az átmeneti törvény pedig megteremtette a lehetőségét, hogy európai színvonalra kerüljön a természetvédelem, azaz a védett területeken tulajdonosi jogokat gyakorolhasson. Ezzel az aktussal végeredményben befejeződik az extenzív korszak. Ezután már csak nagyon súlyos pénzekért lehet majd védelemre érdemes területeket vásárolni. Várhatóan erre csak abban az esetben fog sor kerülnni, ha egy általános környezeti romlás következtében olyan területek értékelődnek föl, melyeket eddig nem tartottunk védelemre érdemesnek. Egy ilyen kedvezőtlen fordulat ellen sajnos nem vagyunk bebiztosítva. A természetvédelem számára a tulajdonosi jogosítvány új korszakot fog nyitni. Kikerül a gazdasági kényszer szorításából, és végre nem az ökonómiai, hanem az ökológiai törvények fogják szabályozni a munkát. Az új feladatok minden bizonnyal a természetvédelem szervezetét sem fogják változatlanul hagyni. Ezek a változások ma még nem láthatók előre. Az állam most szekeret adott a természetvédőknek, de vajon ad-e hozzá lovat? - mert csak lóval és szekérrel lehet a zabra- valót megkeresni. Ha ez nem történik meg, igen keserves időszaknak nézünk elébe. Szeretném hinni, hogy a változás kedvezőbb lesz, annál is inkább, mert nincs más alternatíva. Az eddigi gazdálkodók bebizonyították - igen nagy tisztelet a kivételnek -, hogy nem képesek ökonómiai fogalmaik közé az ökológiaiakat beilleszteni. Ha az ország valóban pótolhatatlan nemzeti kincsei közé sorolja a természeti környezetet, meg kell adnia a természetvédelemnek is azokat az anyagi, technikai feltételeket, melyek birtokában meg tudnak felelni az új követelményeknek. Egyetlen dologtól nem tartok csupán, nevezetesen, hogy nem lesz elég a szellemi kapacitás. Kevés olyan szervezete van az országnak, ahol annyi szakmáját elhivatottan művelő diplomás van, mint a természetvédőknél. Mint látjuk, a jövőbe vezető út sem lesz mentes a göröngyöktől. Egyáltalán nem az út egyengeté- sén fáradoznak azok az ellendrukkerek, akiknek eddig is útjában volt a természetvédelem, mert a gazdálkodást csak a természet kárára tudták elképzelni. Ezek közül sajnos a legtöbben mind a mai napig a régi helyükön ülnek. A fejlődést látva most vagy fogcsikorgatva szemlélik a fejleméneket, s sunyi módon ott tartanak be, ahol csak lehet, vagy álszent módon próbálják bizonygatni, hogy bezzeg ők már régen is . . . miközben tíz körömmé! kapaszkodnak kétes érdemeikkel szerzett pozícióikba. Fennen hirdetik a magas fokú szakmai tudás rendszertől való függetlenségét, csak azt felejtik el, hogy legtöbbjük ezt a szakmai tudást is feláldozta a letűnt hatalom oltárán. A kontroll nélküli hatalom azonban megszűnt, a parlamenti környezetvédelmi bizottság rendszeresen kikéri a napjainkra egyre jobban megizmosodó zöld mozgalmak véleményét. Ez a gesztus eddig biztosíték arra. hogy a természetvédelem erőteljes és hatékony társadalmi ellenőrzés alatt fog maradni. Lőrincz István természetvédő A Tisza-völgy fejlesztéséről A Tisza vízgyűjtőivel együtt közös természeti értékünk. Sorsának alakulására környezetvédő társadalmi szervezetünk különösen oda kíván figyelni. Az időszakosan szervezett akcióprogramok s a helyi problémák nyilvános megvitatása, orvoslásának elősegítése mellett a jövőnket érintő globális gondok megoldásában is szerepet kívánunk vállalni. Ennek érdekében egy átfogó, nemzetközi Tisza-program megfogalmazásával elindítottuk a Tisza és vízgyűjtőinek s lakóinak jelenét és jövőjét segítő programsorozatot. Ez irányú tevékenységünk a Tisza és vízgyűjtőinek magyar szakaszán szervesen illeszkedik az Országgyűlés 24/1991. határozatával aktualitást nyert Alföld tájvédelmi és tájhasznosítási munkálataiba. Alternatívánkban magát a védelmet - az intézményesítést is szorgalmazó védelem mellett - megpróbáljuk egy olyan működő gazdaságba ágyazni, mely megvalósulásával állandósítana egy tudatosan felvállalt összefüggő természet- és környezetvédelmet a folyóvölgyekben. Szeretnénk közös mederbe rendezni azon táji értékeket, adottságokat, melyek az ott élők által létrehozott gazdasági, társadalmi hagyományokkal, kultúrával ötvözve, s azokat megvédve, a jövőbeni fejlesztések egyik stabil összetevőjét tudják adni. Ösztönözzük, sürgetjük az egységes tájszemlélet s tájrehabilitáció lépéseinek kimunkálását a gazdaságban, s az alkotó '/ellemi élet felélesztését a társadalomban. Elengedhetetlenül idetartozó feladatunk a tudat- és közösségformálásban történő közreműködés, hisz a helyi közösségekkel együtt formált térségi programok válhatnak egyben saját üggyé is. Segíteni kívánunk azon anyagi segítséget jelentő kapcsolódási pontok megtalálásában, melyek a gazdaság különböző szféráiban már rendelkezésre állnak ezen térségben élők számára is. Mivel meggyőződésünk, hogy egy átfogóan kezelt Tisza-program számos lehetőséget nagyobb hatékonysággal képes érvényre juttatni, s nagyobb létjogosultsággal bír úgy a természet- és környezetvédelem, mint a gazdasági fellendülés vonalán, ezért minden célirányos kapcsolatot felhasználva törekszik társadalmi szervezetünk ennek kormányzati szintű elfogadtatására, s a megvalósíthatóság kidolgozására. Legsürgetőbb első teendőnk a Tisza-víz- gyűjtők környezetállapot-leltárának összeállításában s a további romlás megakadályozásában való hatékony közreműködés. Tanulmányok, javaslatok összeállítása és konkrét projectek kidolgozása jelenti eddigi tevékenységünket. Jövőbeni feladataink - e munkához kötődően - részben már körvonalazottak, de feltehetően a kialakuló körülmények s a különböző igények megjelenése is irányítani fogja tevékenységünket. Czeglédiné Keresztesi Mária programkoordinátor i Természet- és környezetvédelem 5 kus fémszennyezettsége a korábban erős szennyezőnek mutatkozó Sajóénál sokkal nagyobb, konkrétan 4-7-szer nagyobb koncentrációban volt jelen a cink, réz, ólom, króm, kadmium és higany, mint a Sajóban. Alapvetően a Szamos szennyezettsége 1990 augusztusában katasztrofális helyzethez vezetett. A Tisza Tiszalök fölötti mintegy 50 km-es szakaszán a folyó történetében egyedülálló mértékű oxigénhiány alakult íd, amelynek következtében részleges halpusztulás, továbbá egyéb vízi, kopoltyúval lélegző élőlény nagymértékű pusztulása következett be. A nagy mennyiségű szerves anyag kiülepedése az üledék toxikussá válása nyomán az üledék élőlényeinek kényszerrajzását és részleges pusztulását okozta. A Tisza történetében még nem volt példa arra, hogy ilyen nagy vízhozamú folyóban a víz oldott oxigéntartalma 0,5 mg/l-re csökkenjen. A Sajó szervesanyag-szennyezettsége jelentősen csökkent a határ környékén, ami főleg a gömörhorkai szulfit cellulózgyártás megszűnésének köszönhető. Napjainkra a 70-es évek óriási fém terhelése is töredékére csökkent. A Sajó hazai terhelése sem növekedett az utóbbi években. A kiskörei tározó minőségére nagy veszélyt jelentenek a fentebbi vízgyűjtő szennyezései, különösen a rendkívüli szennyezések, amely ellen a Tisza-tó egyes medencéi, öblítőcsatornái zsilipéinek időszakos elzárásaival sikeresen lehet védekezni. A Körösök vízminősége viszonylag kedvezőnek mondható. Tendenciájában azonban nő a foszfáttartalmuk, különösen a Sebes-Körösnek. A Körösök duzzasztása miatt a nagy növényi tápanyagjelenlét növelni fogja a létrejövő algák mennyiségét. A Maros minősége tendenciájában romló, és már napjainkban az egyik legszennyezettebb tiszai mellékfolyó. Vizének fémtartalma is jelentősen megnőtt az utóbbi években. Tekintélyes vízhozama miatt (mintegy 110 m3/s évi átlagban) a torkolata alatt jelentősen rontja a befogadó víz minőségét. Rövid szakaszt követően azonban ez a leromlott minőségű Tisza elhagyja Magyarországot. Összességében elmondható, hogy a Tisza határainkon túl eredő mellékvizeinek többsége rosszabb vagy sokkal rosszabb vízminőséggel érkezik határainkhoz, mint a Tisza tiszabecsi szelvényének minősége. Pozitív kivétel is van, pl. a Bodrog és a Bódva. A hazai terhelés a külföldi eredetűnek mintegy 20 százalékára becsülhető. A folyó öntisztulása jelentős szervesanyag-terhelést távolít el, viszont a Tisza hossz-szelvényében szinte folyamatosan nő a só- és a növényi tápanyag- (nitrát, foszfát) tartalom. Dr. Waijandt János vegyészmérnök Föld, víz, város ... Kapcsolatok az építőmérnök szemével Egy éve annak, hogy az Alföld időszerű környezetvédelmi kérdéseiről ország- gyűlési határozat született, melyben kiemelten szerepelnek a Tisza és a Körösök holtágai. Előtte vagyunk még az Alföld kutatásával kapcsolatos intézet létrejöttének, melyben valamennyi, térségünkben lévő kutatóintézet képviseltetné magát a környezet- védelemben, gazdasági életünk fellendülése érdekében szintézist teremtve. A Közép-Tisza vidékén a környezetvédelem közvetlenül összefügg az infrastruktúra létesítésével és üzemeltetésével. Ez ideig csak az árvízvédelem területén hasznosították azt az 1982-től tartó kutatómunka eredményeit, melynek alapján a Tisza árvízvédelmi gátjai feltöltődött holtágakat keresztező szakaszait veszélyesnek minősítették. A lakott települések, például Török- szentmiklós központja a magaslatokon alakultak ki, az újkeletű kertvárosi részek kevésbé kedvező adottságú mély területeken épültek. Az ilyen területeken különösen fontos a feltöltődött holtágak elhelyezkedésének ismerete. Rendezési terv készítésénél vagy építési engedélyek kiadásánál ez ideig nem vették figyelembe ezen feltöltődött holtágak elhelyezkedését, pedig az utcák nyomvonala megadja a jövendő közművek helyét is. Mind a kivitelezés, mind az üzemeltetés szempontjából lényegesen kedvezőbb lehetőség szerint merőlegesen keresztezni a feltöltődött holtágakat. A téma annyira új és szokatlan kihívás, melyhez szükséges információkkal tervezőcégek sem rendelkeznek. Az érdekeltek figyelmébe ajánlom azokat a légifénykép- és űrfelvétel-kiállításokat, melyeket a Tisza Klub ez év során rendez. Szintén célszerű levéltárakban a régi térképek.tanulmányozása, mely a legtöbb település esetében megtalálható. Belterületen ezeken a kritikus szakaszokon magasak a víztelenítés költségei, a szennyvízátemelő helyeket e kritikus szakaszokon kívül célszerű megválasztani. A szennyvízaknák felfekvési felületét méretezés alapján kell meghatározni. Ha a fentiek figyelembevétele nélkül épül a szennyvíz-gerincvezeték, úgy a süllyedések következtében a csatornába szivárgó talajvíz megnöveli a tisztítandó szennyvíz mennyiséget, rontja az elvezetett szenyvíz minőségét, drágítja az üzemeltetést. A településeken belül vagy annak közvetlen közelében az ún. értéktelen időszakos vagy állandó vízborítású mélyterületek hulladéklerakó teleppé alakultak. A színvonalas térképen ezen mély vonulatok elnyújtott U-alakot képeznek, nagy valószínűséggel holtághelyek - a vízzel oldható vegyületek nagy területeket szennyeznek el. A TVM 500 ezer tonna veszélyes hulladékával előkelő helyet foglal el a környezetszennyezők között - ez a hulladékdepo- nia is feltöltődött holtágon helyezkedik el (nádas, mocsaras mély terület). Az altalajon keresztül utcákat veszélyeztető falajvízszivárgás alakult ki Tószeg belterületén, egy holtág áttöltése fölött kialakított víztározó magas vízszintje miatt. A helyzeten még tovább rontott, hogy ugyanezen holtág mélyvonulatát hulladéklerakó telepként is üzemeltették. Sikerként könyveljük el, hogy lakossági tiltakozás nyomán az önkormányzat ezen belterületi hulladéklerakó telepet felszámolta. Ez nemcsak a szomszédos utcák javára szolgál, hanem Tószeg idegenforgalmi vonzerejét is növeli, valamint javul a település közegészségügyi helyzete. Rákóczifalva is új hulladéklerakó telep létesítését tervezi. A település körül a védő- távolságot is figyelembe véve, öt ponton történt talajfeltárás. Az eredmények szerint két hely alkalmatlan (holtágon), két hely talajátgyúrással alkalmassá tehető, egy hely minden szempontból megfelelő hulladéklerakó telep létesítésére. A feltöltődött holtághelyek a Közép-Ti- sza-vidék jellegzetes sajátosságaként kezelhetők - mellyel együtt élünk az Alföld talaj-, talajvíz-, termőföldvédelme érdekében. A települések építéssel összefüggő kérdéseinek eldöntése szempontjából célszerű lenne a magyar szabványok területén egy, a témával kapcsolatos szabvány létrehozása. Egy új szabvány létrehozását javasolni kell, s kellő megalapozottság esetén kidolgozására az állam pénzt biztosít. Remélem, mindez az Alföld környezet- védelmével kapcsolatos országgyűlési határozat alapján és az Alföld-kutatóintézet létrehozása esetén támogatást nyer. Különös jelentőségét aktualitása is adja abban az esetben, ha a holtágak önkormányzati tulajdonba kerülnek, s dönteni kell például a vízhasználók érdekei között. A holtágak jól átgondolt hasznosítása vonzerőt, egy rosszul megválasztott vízszint nem kevés kárt okoz. Földi József oki. építőmérnök
