Új Néplap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-27 / 99. szám

1992. ÁPRILIS 27. Sportextra 7 Ralimajális Az olimpiai kiküldetés a tét Két napig Szolnokon, a Víz­ügy SE Holt-Tiszán lévő pályá­ján randevúzik a magyar kajak­kenu sport színe-java. Az Újpes­ti TE a városban rendezi az Ürá- nyi János emlékére kiírt idei első A-típusú tájékoztatót, amelyen a tét az olimpiára való kiküldetés. A hosszú téli alapozás után a mostani az első olyan verseny, amelyen a kajakozok és a kenu­sok legjobbjai számot adhatnak felkészültségükről, formájukról, s egyben megkezdhessék a küz­delmet a barcelonai repülője­gyért. A kétnapos tájékoztatóra hu­szonöt egyesületből mintegy négyszáz nevezés futott be. Szolnokon talán két éve rendez­tek ilyen rangos felnőttversenyt. Vajda Vilmos szövetségi kapi­tánynál arról érdeklődtünk, hogy most miért a megyeszékhelyre esett a választás és miért ötfős döntőket rendeznek?- Mint ismeretes, az újpesti edzőtábornak immár tíz éve Szolnok a székhelye. így lénye­gesen kevesebbe kerül a rende­zés, mintha más pályára vinnék. Közismert az is, hogy a szolnoki pályán lehet a legreálisabb időt elérni. Itt bármilyen a széljárás, az egyformán érinti az egyes és a kilences pályán indulót. Az itt elért időben maguk a versenyzők is megbíznak. Ötös döntőt pedig azért rendezünk, hogy elkerüljük az oldalvizezést. A döntőben csak minden második pályán áll­nak rajthoz, így mindenki nyu­godt, tiszta vízen evezhet - fog­lalta össze röviden. Kőbán Rita szusszan egy jóízűt az előfutam után. Fotó: N. K. Ötös döntők csak a felnőttek­nél és az olimpiai számokban lesznek. A szolnokiak táborában érdeklődésünkre elmondták, hogy a kenusoknál a benevezett Gyulai (BSE), Szabó L. (Szolno­ki VSE) páros mégsem ül össze. Szabó várhatóan csak egyéniben indul. A szombati olimpiai eskü­tétel miatt került a tájékoztató - szokatlan módon - vasárnapra és hétfőre. Vasárnap délelőtt az 500 mé­teres elő- és reményfutamokat, délután pedig - lapzárta után - a döntőket rendezték. Hétfőn az ezerméteres számokat bonyolít­ják le. Kajak-kenu tájékoztató Felnőtt a „kis” Soha ennyi nézője nem volt még hazai bajnoki futamnak, mint a hét végén a Mogürt Salgó Ralinak. Nehéz ugyan megsac- colni a gyorsaságik mentén letá­borozó nézők számát, ám nem túlzás, jóval több mint százez- ren(!) voltak kíváncsiak a ló­erők, a versenyzők csatájára. S micsoda mezőny gyűlt össze. Kilenc Lancia Integrale, négy Toyota Celica, BMW M3- as, Mitsubishi, Audi 90 Quattro, és akkor még szót sem ejtünk az Opelekről, Suzukikről. Az első napon a kisterenyei körgyorsasági kínálta a legtöbb látnivalót, hiszen a dombtetőről a pálya nagyrészén nyomon le­hetett kísérni az autókat. Alig­hogy elkezdődött a verseny, máris szolgált meglepetéssel, a tavalyi bajnok Ranga-Büki ket­tős Olaszországból kölcsönka­pott „tuti” Lanciája felmondta a szolgálatot. Az egyes rajtszámmal induló páros kényszerű kiállása után ha­marjában eldőlt, hogy a Fer- jáncz-Tandari duónak és az ifj. Tóth-Gergely kettősnek áll a zászló. A rutin mindenképpen a kétszeres EB-bronzérmes Fer- jánczék javára billenette a mér­leg nyelvét, ám technikai színvo­nalban a „kis” Tóthék előbbre járnak. Kölnből a Toyota Team Europe-tól szereztek be egy A-s Celicát, amiről csak annyit tud­ni, hogy tavaly a világbajnoksá­gon futott, Sainz vagy Schwarcz „terelgette”. Szombat este aztán kiderült, mindössze egy másodperccel, de ifjabb Tóth János vezeti az ab­szolút sorrendet. Az üldözőboly első számú pilótájává a két év után visszatért Dudás Gyula, vagy ahogyan ralis berkekben is­merik, Kokó lépett elő bivaly­erős BMW M3-asával. A „csu­pán” kétkerék-meghajtású autó minden előnyét kihasználta az aszfaltgyorsaságikon, így a har­madik helyen zárta az első napot. A Lajtai-Kiss párosnak is volt mit kockáztatnia, hiszen hiába kezdték el az idényt, egyelőre nincs szponzoruk. Hogy legyen, ahhoz eredményt kell felmutat­niuk. Az N-es Toyotával negye­diknek futottak be. Meglepetésre az elmúlt évi bronzérmesek, Oroszlánék csupán a 12. helyen fejezték be az első napot, bár eb­ben a Mitsubishi is ludas, no meg egy katalinaknai defekt. A Farkas-Bakó párost üldözte a technika ördöge. Szétdurrant a Lancia turbócsöve, elment a gyújtás, kilyukadt a hűtőtartály, de ennek ellenére az N-csoport Tóth negyedik helyén várták a vasár­napi rajtot. Az egri Mészéros-Ja- kab páros a kategória hatodik he­lyen zárta az első napot. Tegnap reggel hét órakor in­dították az első autót. Ellentét­ben az előző nappal, amikor Szi- rák és Pásztó környékén, új pá­lyákon zajlott a verseny, vasár­nap a hagyományos gyorsaságik - Cered, Katalinakna, Kazár - kö­vetkeztek. Az élen nem történt változás. Előző este Ferjáncz At­tila úgy nyilatkozott, hogy csak végigérjenek az autóval, amely Trabantokat megszégyenítően ontotta a kék füstöt, ami ugyebár egy Lanciánál nem előny! Az olasz járgány kibírta a második napot, de nyomába sem léphetett az ifjú Tóth Toyotájának.- A gépátvételen mondtam Janikának, nem baj, hogy most mi vagyunk az utolsók, csak va­sárnap is ez legyen a sorrend - fordítva - mosolygott az abszolút harmadik helyen célba érő Ko­kó. Katalinaknán ketten is „pad­lót fogtak” az üldözők közül. Lajtaiék orral beleálltak a hegy­oldalba, míg Farkasék kicsúsz­tak, s a túlforrósodott motor - ömlött belőle a hűtővíz - nem bírta az újraindítózást, a kievic- kélést. Pedig az N-csoport har­madik helyéről csúsztak be. A szolnoki párosok verseny­zését a tavalyi évhez képest ez­úttal több siker kísérte, az Orosz- Berczi kettős végig magabiztos autózással kategóriájában az el­ső helyet szerezte meg. A Du- dinszki-Horváth duó kedvező pozícióból várta a vasárnapi fu­tamot, de fellépő műszaki gond­jaik miatt meg kellett elégedniük az A7-es géposztály negyedik helyével. Az abszolút kategória vég­eredménye: 1. ifj. Tóth-Gergely (Toyota), 2. Ferjáncz-dr. Tanda- ri (Lancia), 3. Dudás-Gábor (BMW M3). (Budai) A Dudinszki-Horváth kettős dobogóközeibe küzdötte Ladáját Meghökkentő érdektelenség Az 1500-ös lányok négyfős mezőnye itt még együtt. A későbbi győztes (sötétben) Szilágyi Andrea. Nemrégiben gondolt egy me­részet a Városi Sportcentrum, és összehívta a három szolnoki fő­iskola testnevelőit. Maga a me­részség nem is ebben állt, hanem abban, hogy számukra Főiskolás Sportnapot írtak ki. Mondván, azt az elszigeteltséget, mely a lé­tesítmények közötti „kapcsola­tot’ ’ jellemzi, valamilyen formá­ban le kellene tömi. Mi lenne erre alkalmas, ha nem éppen egy sportrendezvény. Szóval, ilyen előzmények után jött létre szom­baton az első Főiskolás Kupa, amelyet hagyományteremtőnek szántak a szervezők. Hogy a célt, mármint a főisko­lák közeledését, a jó hangulatot sikerült-e elérni? Túlzás lenne egyértelműen azt állítani, hogy „igen”, hiszen a majd’ egész na­pos eseményt meghökkentő ér­dektelenség jellemezte. Hiába, a többnyire kollégista diákok im­már rangsorolnak egy-egy haza­utazás vagy egy hét végi „buli” verseny között. Kora reggel a Repülőműszaki Főiskola 33 méteres medencéjé­ben „fújtak ébresztőt” az érde­kelt hallgatóknak, a kéthosszas mell-, valamint gyorsúszás szá­maiban. A kiírás értelmében úszásban igazolt sportolók nem indulhattak, ugyanakkor nyitott volt a kapu a búvárúszók vagy éppen a vízilabdázók előtt. Gallyas Tímea, Lihóczky Ká­roly? Nem véletlen, ha ismerősen csengenek ezek a nevek, hiszen előbbi helyezett volt a búvárúszó EB-n, míg utóbbi éppen az OB I-es szolnoki pólósok seregéből való. A csattanó: mindkettőjük­nek csupán a második hely jutott. Kispályás fociban a Kereskedel­mi és Vendéglátó-ipari Főiskola győzedelmeskedett, de kosárlab­dában is fölényesen kerekedtek felül (40:28)-ak­kor már a külke- resekkel össze­fogva - a katoná­kon. Ja, hogy az Olajbányász fel­nőttegyüttesének egyik edzője, Szalay Ferenc egyben az ő tré­nerük is? Aki már mint részt­vevő röviddel ez­után érdekeltté vált a tanár-diák kispályás labda­rúgómeccsen. Ahhoz, hogy az oktatók ki tudja­nak állni, ideigle­nes igazolásokat kellett beiktatni­uk. De az alábbi­aknak becsü­letére legyen mondva, hogy a vörös salak por­tengerében vállalták a játékot: Németh Miklós (vendéglátósok tanszékvezetője), Szacsuri Lász­ló (angolt oktat szintén a kér. fő­iskolán), Dedics László (a ven­déglátósoktól), természetesen a fentebb említett Szalay Ferenc a testnevelés tanszékről, míg a ka­put Füle István (közgazdaságtant okít) őrizte. A résztvevők a ke­mény csatában, összebeszélés nélkül az 1-1 -es döntetlenben egyeztek ki. Eredmények: Úszás, női mell: 1. Kovács Adrienn, 2. Gallyas Tímea. Gyors: 1. Sz. Kiss Márta, 2. Bóna Anita (mind a négyen Kér. és Vendéglátói. Főisk.). Férfi mell: 1. Nagy Ró­bert, 2. Kiss Szilárd (mindkettő Külkereskedelmi Főisk.). Gyors: 1. Nagy Róbert, 2. Li- hótczki Károly (mindkettő Kér. s Vendéglátói. Főisk.). Kispályás labdarúgás: 1. Kereskedelmi és Vendéglátói. Főisk. Férfi kosár­labda: 1. Keresk. és Vendéglá­tói. és a Külker vegyes csapata. 1500 női síkfutás: 1. Szilágy Andrea (Külker) 6:16,6 perc. 3000 m férfi síkfutás: 1. Pelle László ((Kér. és Vendéglátói.) 11:21,4 perc. (kocsis) Hiába támadnak a katonai főiskolások, a végső győzelem a kereskedőké lett. Fotó: Novák Strandoltak a lábteniszezők Tévedés ne essék, nem balettórán járt fotóriporterünk, hanem Ignácz háló előtti mozdulatát kapta lencsevégre. Fotó: Novák Úgy tűnik, a Szolnoki Test­edző és Szabadidős Egyesület eljegyezte magát a lábtenisszel mint sportággal. Tavaly ők ren­dezték a Tisza-parton az első pá­ros Európa-bajnokságot, s az idén is készülnek valami hason­lóra, a május végi országos baj­nokságra. Az erre való ráhangolás je­gyében vasárnap egy területi ver­sennyel „melegítettek”, ame­lyen szomszédos megyék repre­zentánsai is felvonultak, tovább népszerűsítve az ifjú sportágat. Csongrád és Szentes legjobbjait Szolnok és Jászberény párosai fogadták szó szerint meleg sze­rettei, hiszen a strandfürdő nap­sütötte teniszpályáin igencsak nyárias szerelésben léptek fel a résztvevők, akik között favorit­ként indult a szolnoki Ignácz- Novák és Tóth-Kántor, valamint ajászberényi Szántai-Weiszmül- ler kettős. A kilenc párost egy négyes és egy ötös csoportba osztották a technikai értekezleten, máj a se­lejtezők során (körmérkőzések­kel) kialakult sorrendnek megfe­lelően az egyik csoport elsője a másik másodikjával vívta az elő­döntőt, míg a fennmaradt két duó szintén kijátszotta a döntő rész­vételének jogát. Az izgalmas és olykor igen magas színvonalú, késhegyre menő „derbik’ ’ sorozatterhelését a nem éppen fiatalabb korosz­tályhoz tartozó Ignáczék jól bír­ták, mert öt mérkőzéssel a lábuk­ban érkeztek a döntőbe. Ott a má­sik ágon remekül játszó Tóth- Kántor (Szalai) kettős próbálta útjukat állni a végső győzelem felé vezető úton. Az első szettben sikerült is nekik, hiszen simán nyertek. A másodikban azonban a taktikát változtató „öregek” gyorsan egalizáltak, így követ­kezhetett a döntőt, eldöntő játsz­ma. Ekkor Ignáczék szép lassan elhúzták Kántorék „nótáját”. Végig vezetve rutinból hozták a meccset a sokat hibázó, idegileg kissé fáradt ellenfelükkel szem­ben. Jutalmul hazavihették a Liget Kupát, a helyezettek értékes tárgyjutalomban részesültek. A rendezésről csupán annyit, hogy bemelegítésnek jó volt, kíváncsi­an várjuk a május végét, amikor az egész magyar mezőny krémje látogat majd a Tiszaligetbe.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom