Új Néplap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-25 / 98. szám
12 1992. ÁPRILIS 25. Múltunk —jelenünk A Kiss Pál Múzeum hazánk legrégebbi vidéki gyűjteményeinek egyike, melyet 1877-ben Régészeti Egylet néven Tariczky Endre alapított. Gyűjteményüket négy osztályba sorolták: éremgyűjtemény, régiség tárgy, vegyes tárgyak és a könyvtár. Ma néprajzi és történeti gyűjteménye a legjelentősebb. A múzeum 1953-ban vette fel Kiss Pálnak, az 1848-49-es szabadsághac Tiszafüreden elhunyt tábornokának nevét. Faragott fanyereg Füredről (Fotó: Kozma Károly) jt' :rifÍ!li '/k . . y'-'f,* Avar tárgyak rajza a régi tiszafüredi gyűjteményből Állandó és időszaki kiállítások a Kiss Pál Múzeumban A múzeum állandó és időszaki kiállításokkal várja a látogatókat. Az állandó kiállítás négy terme „Változó Tiszatáj” címmel a XVII. század végi újratelepüléstől napjainkig kíséri végig Tiszafüred környékének történelmét és néprajzát. Ezt egészíti ki az időszaki kiállítóterem egyik oldalán elhelyezett rövid régészeti áttekintés, mely a múlt század végétől feltárt régészeti leletekkel utal a térség előéletére, kiemelve a kiskörei vízlépcső és víztározó építését megelőző tervásatásokat. Az első teremben a XVIII. századi életre utalunk, amikor a gyűjtögetés, halászat és a külterületi állattartás képezte a lakosság fő megélhetési forrását. A település 26 ezer holdnyi határát a fürediek 1750-ig szinte zavartalanul birtokolhatták. A földesúri kötöttségektől mentes évtizedek a szabad mezővárosi fejlődés lehetőségét teremtették meg, melyet Mária Terézia évi négy vásár tartását engedélyező oklevélben erősített meg. Ritka darabja ennek a kiállításnak az egydarab fából faragott bö- dönhajó a két-, háromszáz éves halászszigonyok, az archaikus nádvágó eszközök. Itt látható a múzeum legkorábbi, datált tárgya is, az 1738-ban készített hordóbélyegző, mely eredetileg Tokaj városáé volt. A második teremben a kertgazdálkodás építményeit, eszközeit, az egyre kiterjedő földművelést mutatjuk be. Tiszafüredet kertövezet vette körül, itt folyt a szőlő- és gyümölcstermesztés, valamint a konyhakerti vetemények egy részét is itt termelték meg. A kertművelés gazdag eszközanyaga mellett színes diaképek jelenítik meg a nádtetős, fehérre meszelt, plasztikákkal díszített kunyhókat. Ebben a teremben tekinthető meg az első állandó Tisza-híd dokumentációja is, melyet 1833-34 között Józsa Gyuri, a város tréfakedvelő földesura építtetett. A híd és a Tiszafüredet Poroszlóval összekötő úttöltés a közlekedési lehetőségek javítása mellett a város hadászati jelentőségét is növelte. A szabadságharc idején Tiszafüred rövid ideig Heves megye ideiglenes székhelye volt, itt táborozott a tavaszi hadjáratra készülő hadsereg. A főtisztek és politikusok minden jelentősebb egyénisége megfordult Tiszafüreden 1849 márciusában. Éppen a múzeum épületében szállt meg Kossuth Lajos, melyet a kúria falán fekete márványtábla örökít meg. A mezővárosi jogállás Tiszafüred kisiparára is kedvező hatást gyakorolt. Elsősorban az állattartással kapcsolatos kisipar erősödött meg, de a táj természeti adottságai - jó minőségű, tiszai agyag, ártéri nyárfa - más iparágak, a fazekasság. a nyereggyártás elterjedésének is kedvezett. A harmadik teremben a mezőváros kisiparát mutatjuk be, utalva a XIX. század elején szerveződő céhekre is, privilégiumokat, mesterremek leírásokat, kerékgyártó-, bognár és kötélgyártó eszközöket kiállítva. Külön vitrinek szemléltetik a fazekasságot és a nyereggyártást. Mindkét kisipar már a XVIII. században hallatott magáról. A Tiszafüreden készített magyar nyergek híre még az ország határán túl is elterjedtek. Ezt a nyerget használták a huszárok, és Nagy Frigyes (1740-1786) a huszárság meghonosításakor arról is gondoskodott, hogy Poroszországba tiszafüredi nyergeseket vigyen ki. A tiszafüredi nyereg segítségével rekonstruálták a honfoglal kori nyergek szerkezetét is. A fazekasok korábban egyszer égetett, feketére vagy vörösre kiégő edényeket készítettek. A reformkor kezdetén honosodott meg a mázaskerámia-gyártás. A virágokkal, madarakkal díszített füredi fazekastermékek (tálak, italtartók) 40-50 kilométeres körzetben a múlt század második felében igen népszerűek voltak. A terem másik felében egy századfordulót idéző parasztszoba- belsőt láthatnak, felette színes képek szemléltetik a klasszicista jellegű népi építészetet. Az utolsó terem Tiszafüred leg- újabbkori történelméből villant fel néhány eseményt; az első és második világháborút, a korabeli iparés mezőgazdaság fejlődését. Ebben a teremben utalunk röviden a Tisza- tó és a Hortobágyi Nemzeti Park idegenforgalmi látványosságaira is. Az időszaki kiállító teremben május 10-ig matyó népművészeti kiállítás tekinthető meg, mely a három matyó falu viseletével és hímzéskultúrájával ismertet meg. Május végétől szeptemberig a híres füredi nyereggyártásnak állítunk emléket, bemutatva XIX. század eleji eszközanyagát, készítésének szakmai fogásait. A ritkaságra vágyó érdeklődők a festett és díszfaragással ellátott füredi fanyergek mellett csontberakásos, fémveretes dísznyergeket, sallangos, réz- és vascsatos nyeregszerszámokat is láthatnak. Az idei év utolsó időszaki kiállítása a helyi nyomdák történetét dolgozza fel, és gazdag válogatást nyújt a füredi nyomdák igen változatos termékeiből. Ez a kiállítás október elejétől év végéig tekinthető meg. Dr.Füvessy Anikó Tiszafüred Már több mint száz éve folyik több-kevesebb intenzitással a táj régészeti kutatása. Tariczky Endre és Milesz Béla sajátos koruk körülményei között jelentős régészeti gyűjteményt hoztak össze. A különböző régészeti korok emlékei között kiemelkedő számban találhattuk meg a bronzkor legszebb kerámiáit és öntőmintáit, több régészeti korszak univerzális eszközét, a kőbaltát és sok-sok avar kori leletet. A leletek egy része az idők folyamán elveszett, vagy elkeveredett, még szerencse, hogy ez a két nagyszerű férfiú sokat közülük a korszak legnívósabb tudományos folyóiratában, az Ar- chaeológiai Értesítőben ismertetett, így ezek megmaradtak a kutatás számára. Munkálkodásuk legjelentősebb eredményei közé tartozott a tiszaszentimrei rézkori fejedelmi sír leleteinek összegyűjtése, megmentése. A kései utódok azután az ország egyik legnagyobb régészeti Sütőharang a Morotva-parti ásatásból Készlet az állandó kiállításból Az új- és legújabbkor történeti emlékei A tiszafüredi régészeti egylet egykori alapítói a XX. század elejére már igen értékes gyűjteményt hoztak létre. 1912-ben az éremtár közel 3700, az állatok kövült csontvázait és a régi fegyvereket tartalmazó régiségtár pedig mintegy 7470 darabból állt. A későbbiekben még tovább gyarapodó gyűjteményt a II. világháború során igen jelentős károsodás érte. Az utóbbi évtizedekben végzett gyűjtőmunka révén mára 5243 darab tárgy és dokumentum alkotja a történelmi-dokumentációs gyűjteményt. Az új szerzemények többsége írásos dokumentum. Ezek közül kiemelendőek a helybeli nyomdák termékei (plakátok, újságok, füzet alakú könyvek, ügyviteli nyomtatványok, meghívók, névjegykártyák stb.). Ezek nemcsak forrásértékük miatt jelentősek, hanem azért is, mert egy-egy kis vidéki nyomda létezése fontos kultúrtörténeti, sőt településhálózati tényezőnek számított a XIX. század második felétől a XX. század közepéig. A történelmi-dokumentációs anyag rendkívül értékes részét képezik a XIX. század végéről származó fényképek és a XX. század első feléből való képeslapok. Ezen forráscsoport segítségével bepillanthatunk a korabeli családok életébe, megismerhetjük a különböző társadalmi csoportok életét, öltözködését, illetve tanulmányozhatjuk az egyes települések külső képének változását. Különösen fontosak a nevezetesebb épületeket, utcákat, tereket bemutató képeslapok, hisz napjainkban egyre több városvédő és faluszépítő közösség keresi az egykori településkép sajátos, csak a helyi környezetre jellemző építészeti jegyeit. Nagyon sok tárgyi és írásos emlékanyag kötődik a múlt század legvégén kibontakozott polgárosodás folyamatához, a helyi társadalom mindenkori életében fontos szerepet játszó társadalmi csoportok (földbirtokosok, iparosok, kereskedők, tisztviselők, értelmiségiek) tevékenységéhez. Külön ki kell emelnünk a tiszafüredi önkéntes tűzoltóegylet, a régészeti egylet és az első tiszafüredi sportegyesület anyagát (oklevelek, emléklapok, fényképek, serlegek, jelvények, alapító iratok stb.). Zászlógyűjteményünk is szépen gyarapszik. Egyik legféltettebb kincsünk a tiszafüredi Attila Cserkészcsapat 1948-as zászlója az eredeti zászlórúddal és az avatási szalagokkal. Rendkívül tanulságos emlék- anyag-csoportot képeznek a különféle emlékérmék, kitüntetések, oklevelek és párttagsági könyvek. Ezek a dokumentumok nemcsak az egyén politikaivilágnézeti hovatartozását voltak hivatottak jelezni, hanem gyakran(?) az illető társadalmi beilleszkedését is szimbolizálták. Az utóbbi években egyre több ipartörténeti értékű tárggyal lett gazdagabb múzeumunk (feliratos szódás- és sörösüvegek, boltok, műhelyek berendezései). Ezek mind a századforduló körüli időszak megélénkülő gazdasági életéhez kötődnek, ahhoz az időszakhoz, amikor Tiszafüred egy kisebb táj, a folyami átkelőhely környékének igazgatási- gazdasági-kulturális központjává lett. Külön kell szólnunk azokról a tárgyakról és dokumentumokról, amelyek egy-egy kiemelkedő történelmi személyiség, illetve helyi ismert ember életéhez kapcsolódnak. Néhány Kossuth- és Görgey-levél mellett megtalálható múzeumunkban Kiss Pál honvédtábornok - ő a múzeum névadója - gyászjelentése is, mely arról tudósít, hogy az 1848/49-es „honvéd tábornok, péterváradi várparancsnok élete 59., boldog házasságának 14-ik évében hosszas szenvedés után’ ’ 1867. május 27-én Pesten hunyt el. Igen sok dokumentum vall a reformkor tréfakedvelő, majd olykor nagyvonalú tiszafüredi földesuráról, Józsa Gyuriról. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc helyi eseményeire is következtethetünk az egykori nemzetőrök névsorából, vagy az orosz csapatok átvonulása után készített kárvallási jegyzékekből. Természetes, hogy a múzeum alapítói, az egykori régészeti egylet tisztségviselői is sok dokumentumot hagytak az utókorra. Rendkívül értékes Milesz Béla bejegyzésekkel bőségesen ellátott naptára, továbbá Tariczky Endrének az a térképe, melyen ceruzával jelölte be a honfoglaló magyarok általa feltételezett útvonalát Tiszafüred környékén. A régészeti egylet elnöke ezt a térképvázlatot használta, amikor megírta egyik legérdekesebb helytörténeti munkáját, melynek címe: „Tiszafüred vidéke a népvándorlástól kezdve.” ,,E kisdedmunkáját” az „ezredéves honfoglalás közelgő nagy nemzeti ünnepére” készítette, 1892- ben. Dr. Vadász István és környékének régészeti lelőhelyei Avar (Vili. század) lovassír kutatását folytatták a vidéken. 1965-1971 között a kiskörei vízlépcső földmunkái során a Majoros-halom nevű lelőhelyen ezernél több bronzkori sírt tárt föl Kovács Tibor, melyek a bronzkori eszköz-, ékszer-, fegyver és kerámiatípusok teljes kereszt- metszetét adták. Ugyanitt Garant Éva feltárta a legnagyobb sírszámú (1283 sír) avar kori temetőt. A falu lakói valószínűleg a VII. század közepétől a IX. század elejéig éltek itt, s minden bizonnyal fő feladatuk a tiszai átkelőhely biztonságának felügyelete volt. Ugyancsak ezen nagy földmunkák során sikerült képet nyerni egy teljes Árpád-kori faluról, hiszen a tatárjárás során elpusztult Tiszaörvény teljes egészében megkutatásra került. Ez a falu - amely Tiszafüreddel egybeépült - már I. Istvántól vám- és révjogot nyert. A ’80-as években újabb nagy leletmentésre került sor a Tisza gátrendszerének földmunkái miatt, az örvényi Morotva partján. Itt aztán szinte minden előkerült, amiről egy régész álmodozhat. Egy őskori, egy kelta, egy szarmata, egy gepida, egy avar és egy középkori település házai, kemencéi, gödrei, árkai. És természetesen sírok is. Ezek közül talán a legizgalmasabbak az avar kori lovassírok, melyekben a mellékletekben gazdagon ellátott férfiak mellett teljes, felszer- számozott lovukat is megtaláltuk. Legújabban a Füredtől alig néhány kilométernyire fekvő Ti- szaörsről kerültek elő gyönyörű leletek. Az aranyozott ezüst övdíszeket honfoglaló őseink egyike viselhette, valamikor a X. század első évtizedeiben. Kiragadott példáink természetesen meg sem közelítik a teljességet. Ezt egyetlen példával érzékeltetjük. A már említett Tiszaörs területéről több mint félszáz lelőhelyről gyűjtött anyagot Szabó Géza kollégánk. S ez általánosan jellemző minden környékbeli településre. Reménykedünk abban, hogy csakúgy, mint ez idáig, a magyar föld régészeti emlékei múzeumokba kerülnek, s ebben Füred tájlakói támogatnak bennünket azzal, hogy értesítik a Kiss Pál Múzeumban dolgozó kollégáinkat, s közös múltunk egyre inkább feltárul előttünk. Dr. Madaras László régész Az oldalt szerkesztette: Dr.Madaras László
