Új Néplap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-25 / 98. szám

2 Megyei körkép 1992. ÁPRILIS 25. Holnap haragnap, avagy Hol a „megváltást’ ’ hozó kisgazdaprogram? A Független Kisgazdapárt mára tömegdemonstrációt hirdetett a Hősök terére és a Parlament elé azzal a céllal, hogy „védelmükbe vegyék az alkotmányos rendet”. A ké­szülő akció már a meghirdetésekor vegyes érzelmeket vál­tott ki az emberekből. Egy idő óta sokat hallhattunk arról, hogy Torgyán József az átmentések elleni harc bajnoka; hogy a privatizáció a nemzeti va­gyon kiárusítása; hogy csak a kisgazda pártvezér tud változtat­ni az ország nehéz gazdasági helyzetén. Az esemény kapcsán Petronyák László ország- gyűlési képviselő nyilatkozott lapunknak.- Az a csalafinta fortély Tor­gyán közszerepléseiben és meg­nyilatkozásaiban, hogy pusztán a bajokat egyoldalúan felsoroló, támadó demagógiával operál, amelyre - sajnos - az életkörül­mények nehezedése miatt még ma is sokan vevők. A kormányt és a parlamenti pártok többségét támadó kirohanásai azonban nélkülöznek minden felelős­séggel átgondolt megalapozott­ságot, s még csak nyomokban sem utalnak semmiféle konkrét programra, amellyel esetleg gyorsabban lehetne jobbítani az ország helyzetén. Az a szeren­cse, hogy az emberek döntő többsége józan és tisztességes, nem ül fel a hangoskodó hazár- dőrök kiszámíthatatlan veszé­lyeket hordozó politikai tízeimé­inek, demagóg szövegeinek. Aki ugyanis felelősséggel gondolko­dik helyzetünkről és lehetősége­inkről, tisztában van azzal, hogy csakis munkával, belső stabili­tással tudunk a kátyúból kijutni, és nem hőbörgéssel.- Magyarországon nincsenek igazán nagy hagyományai az ál­talános és titkos választójogra épülő parlamentáris demokráci­ának, aminek ma a különböző szélsőségek a legveszedelme­sebb ellenségei. Torgyán József most azt állítja, hogy a tünteté­sekkel az alkotmányosságot vé­di.- A történelem már számtalan­szor igazolta, hogy politikai kér­déseket sohasem lehetett pusz­tán az utcán rendezni, legfeljebb egy egészen szűk közösséget érintő helyi ügyeket. Nem lehet egyenlőségjelet tenni a Torgyán által sokat emlegetett ókori agó- ra és a mai Hősök tere közé. Más a történelmi helyzet és más a tét! Ma épeszű közéleti ember, aki tisztában van a hazai gazdasági nehézségek okaival, küzdelmes megoldásuk nehézségeivel és a kelet-európai folyamatokkal, nem okoz fölösleges és káros za­varokat demagóg jelszavas ál­tüntetések szervezésével, mert átérzi a nemzet és a környező térség iránti felelősségének sú­lyát. És tisztában van azzal is, hogy ma az a „nemzetrontó”, aki egy adott párt - ebben az eset­ben a Kisgazda 12-ek - bel villon­gásait kivetíti az egész magyar valóságra, s elképzeléseit az egyedül üdvözítő megoldásnak tünteti fel. A politikai szélsőségek pedig éppen azért veszélyesek, mert szuggesztívek, s az általuk utcá­ra vitt tömegek általában csak utólag döbbennek rá megcsalat- tatásukra, amikor már késő. Volt már erre századunkban is több tragikusan megszenvedett példa, közülük most csak a fasizmus hatalomra jutásának körülmé­nyeire emlékeztetnék.- Torgyán József szónoklatai a néphatalomról, alkotmányozó nemzetgyűlésről, szakértői kor­mányról igen jól hangzanak, ugyanakkor ezeknek a szavak­nak valódi jelentésével hallgató­sága egy része nincs tisztában. A hatalom a tisztességeseknek iszonyú felelősség és teher; a csörtetőknek viszont pusztán el­érendő arany sajt a mesebeli hol­ló szájában, amit bármi áron, az eszközökben sem válogatva ki kell énekelni onnan önmaguk ja­vára, a megtévesztett tömegek nevében. Egyébként a kisgazda pártvezér támadásai, amelyek a jelenleg működő jogi alapok (parlament, legitim kormány, bí­rói-ügyészi kar) felszámolását célozzák, kísértetiesen emlékez­tetnek az iraki ,,népi demokrá­cia” kibontakozásának kezdete­ire, aminek ismerjük, hogy Szad- dam Husszein diktatúrájával mi lett a vége! Torgyán nyilvános elmélke­désein egyébként jókat derülhet­nénk, ha nem lenne a szándéka véresen komoly. De az is törté­nelmi tapasztalat, hogy a dema­gógiára és a fizetett tapsolókra építő politikai kalandorok még mindig az ingoványbán végez­ték! Ettől függetlenül a jelenség veszélyeit nem szabad alábe­csülni még akkor sem, ha bízvást számíthatunk a józan többség higgadtságára, és még amellett sem, hogy az ellenzéki pártok - a stílusbeli eltérések ellenére - is elismerik: a jelenlegi helyzetben más kormány sem tudna jobban megfelelni a választók bizalmá­nak. A kisgazda tömegbázisról pe­dig csak annyit, hogy a Torgyán- párt lassan kezd hasonlítani a hajdani MSZMP-hez, amely pa­píron milliós tagságot tudott re­gisztrálni - abban a csalóka hit­ben, hogy ennek a tízszerese kö­veti! Többek között ezért bízom abban, hogy a kisgazda de­monstráció a „harag napja” he­lyett a realitások felismerésének napja lesz, még a rászedett részt­vevők számára is! L.Gy. Tíz nap a Száz év magánnyal 3. Az egész város karnevál Egy gazdag ember mondta: - Amikor az új garázsomba beáll­tam, felrémlett bennem, hogy sok embernek nincs garázsa, la­kása, sőt talán ágya sincs. Any­tus bronz bika. Ez a kép maradt meg szoborvarázslat gyanánt a városiaknak Pépéről, a hősről. Peregnek a dobok, sípognak a klarinétok. Félelmetes maszkák. Mészáros István és az őt festegetö kedves, bogotai, karneváli hercegnője nyira kétségbeestem, hogy vet­tem még egy garázst. Nos, Kolumbiában van egy hely, ahol a két-, a tíz-, a százga- rázsos emberek és a garázstala- nok is egyenlők, s ez az aréna. Az a hely, ahol szép halálukat lelik a bikák. Innen, a bogotai aréna elől indult a menet, onnan, ahol Pepe Caracas finoman hátrahaj­lítja derekát, mellényén pattaná­sig feszülnek a gombok, s köpö­nyege alatt elrohan egy robusz­csinos, kerek, festett fenekű lá­nyok, hősök és antihősök serege. Spanyol hódítók, valóságosnak látszok, és az ő meglehetősen el­túlzott vonásokkal bíró bábumá­saik. Most már biztos vagyok ab­ban, hogy nem a meztelenség a csúnya, hanem az üres lélek. El­képesztő a koreográfiája annak, hogyan kell megbillegtetni csá­bosán egy ülepet, hogy az tessék. Kinek? Hát a bemutatójának, sa­ját magának. Kisiskolás gyerek­lányok bravúrosan csinálják az ismeretek legteljesebb birtoká­ban. Ez a sok gyümölcs, a pa­paya, a dinnyék, a kókuszok, a mangók ízével, vitaminjaival együtt beépül az embergyerek­be. Bogota ünnepel. Ünnepli a színészeket, a színjátszást, a színházat. Kinn áll a nép az ut­cán, ücsörög az ablakokban; me­rem állítani, milliók nézik, amer­re a vidám, díszes menet elhalad. S mintha valami bűbáj szállna a városra: mindenki mosolyog, nevetgél, vidám. Belédköltözik egy érzés, valami olyan öröm, Karneváli indián Madonna Botrányok nélkül, nyugodt, kiegyensúlyozott politikával... Beszélgetés Bállá Györggyel, a Fidesz OT elnökségének tagjával Arról értesülhettünk a közel­múltban, hogy a Fidesz Országos Tanácsa öttagú elnökségébe két megyénkbeli politikust is bevá­lasztott. Helyesebben újraválasz­tották Varga Mihály karcagi or­szággyűlési képviselőt és bevá­lasztották Bállá György szolnoki önkormányzati képviselőt, frak­cióvezetőt. Vele beszélgettünk en­nek apropóján.- Ötből ketten egy megyéből. Minek köszönhető ez az arány?- Azt hiszem, nem én vagyok a legalkalmasabb, hogy erre vála­szoljak. Ötleteim azért vannak. Varga Mihálynak komoly elisme­rése alakult ki a Fideszben parla­menti munkája miatt. Az adó és költségvetési bizottság tagja, emellett több esetben vezérszó­nokként szerepelt a parlamenti üléseken. Én a legutóbbi kong­resszusunk előkészítő bizottságá­nak voltam tagja, s mint kiderült, jó munkát végeztünk. Az sem mel­lékes, hogy tavaly, amikor szintén tagjai voltunk, jobban működött az OT az előzőekhez képest. Ezen kí­vül megyénknek pozitív a megíté­lése a párton belül.- Müködnek-e a Fidesz vidéki csoportjai?- Sokan úgy gondolhatják, hogy „pesti” párt vagyunk. Számomra - éppen ellenkezőleg - úgy tűnik, hogy vidéken erősebben vagyunk. Ezt igazolják az önkormányzati választások is. Mind a nyolc me­gyei országgyűlési választókerü­letben működik csoportunk. A két választás között jelentős szerep jut a Narancs kluboknak, amelyek ak­tivizálják a tagságot, s nem csak a politika terén. Egyébként ennek az évnek a feladata a szervezet továb­bi megerősítése és az említett akti­vitás megőrzése.-Egyre többet hallani a korha­tár eltörléséről. Nem „hígul’ ’ fel a párt?- A vita szintjén foglalkozunk a korhatár eltörlésével. Olyan meg­oldást kell választanunk, amely nem okoz traumát a párt működé­sében, a szervezet olyan stabil ma­rad, mint most. Gondolkodunk a több körös kiterjesztésen, ennek első köre például a jelenleg önkor­mányzati frakciókban dolgozó idősebb társainkra vonatkozna. Szerintem' azonban nemcsak az a kérdés, hogyan, hanem mikor va­lósítjuk meg a korhatár kiszélesí­tését. Nem javaslom, hogy az idő­pontja a választások előtt legyen, persze lehet ekkor is, de a válasz­tások közben és után is.- Többek számára úgy tűnik, hogy a Fidesz hosszú hajrát nyitott a következő választásra legutóbbi kongresszusán. számok komoly eredményeket sej­tetnek ..., de nem tesznek elbizako- dottá bennünket.”- Nincs erről szó. A kongresszus célja az volt, hogy bemutassa: a Fidesz kormányképes alternatívát jelent. Mostani munkánk a logikus feladatsor része. Az országgyűlési választások után a parlamenti frak­ció ütőképességét kellett megte­remtenünk, majd az önkormány­zati munka szervezése volt az el­sődleges. Most a szervezet meg­erősítésének ideje érkezett el. Nincs szó semmilyen furcsaságról vagy előrehozott kampányról.- Az említett kongresszuson a többi párttal - köztük az MSZP-vei - való kapcsolatról is szó esett. Ho­gyan alakulnak ezek a kapcsola­tok?- A Fidesz februári kongresszu­sán tényleg szóba került a többi párthoz fűződő viszonyunk, hi­szen egy pártot soha nem elég ön­magában meghatározni, meg kell keresni a többi párthoz való kap­csolódási pontokat is. Úgy érez­zük, nagy hiba lenne a következő választások előtt kimondani: kik­kel kívánunk és kikkel nem kívá­nunk együttműködni. Ez nemcsak szeretet vagy „nemszeretet” kér­dése, hanem a politikai szituációé is. Egyébként a parlamenti pártok közül egy kivételt már most is te­hetünk, véleményem szerint nem képzelhető el olyan politikai hely­zet, amelyben a Fidesz együtt tud­jon működni a Torgyán József ve­zette kisgazdapárttal. Az MSZP- vel kapcsolátban: elveink kizártak minden olyan lehetőséget, hogy együttműködjünk egy olyan párt­tal, amely használja az állampárt vagyonát, és élvezi a régi rend­szerben betöltött vezető szerepé­nek előnyeit. Ez a helyzet azonban mára már nem áll fenn. Éppen ezért az MSZP-hez fűződő viszo­nyunk meghatározásában nem a múltból, hanem a jelenből kell ki­indulnunk. A jelenben nincs olyan akadály, amely kizárná a párbe­széd lehetőségét. Azért meglehe­tősen aggaszt bennünket az MSZP új irányvonala, amely egy szak- szervezeti klienspárttá válás lehe­tőségét hordozza magában. Ugyanakkor azt mindenképpen meg kell említenünk, hogy a szol­noki önkormányzat mindhárom MSZP-s képviselője konstruktív módon áll a működéshez, ezért együtt tudunk velük dolgozni.- A Fidesz a különböző népsze­rűségi listákon az első helyet fog­lalja el. Lehet-e ezekből messze­menő következtetéseket levonni?- A népszerűségi mutatók arra jók, hogy a változásokat jelezzék. A választások idején 9 százalékot kaptunk, most ez 50 fölött van. Ezek szerint ki lehet jelenteni, hogy nőtt a párt népszerűsége. Nagy hiba lenne azonban a muta­tókat közvetlenül szavazatokra le­fordítani. A rokonszenvpontszá- mok komoly eredményeket sejtet­nek, lehetőségeinket mutatják, de nem tesznek elbizakodottá ben­nünket. Jelenlegi népszerűségünk sok mindennek köszönhető, töb­bek között a parlamenti frakciónk­nak, de néhány nagyváros önkor­mányzatában is meg tudtuk mutat­ni, hogy nyugodt, kiegyensúlyo­zott politikával botrányok nélkül is lehet dolgozni. Erre mutat példát a karcagi és a szolnoki önkormány­zat munkája. B.Cs. _______ Fotó: T.Z. : BWhMft y % '' Ml: Ü» if' Jfr -jsF Lt l€3t JCT jhhv J S 2J Dob, harsona, csimpolya, felvonulás kolumbiai módra ami majd szétvet, legjobb lenne meghalni! A színpadon zeneka­rok, együttesek harsognak, a tö­meg átveszi a ritmust. S mintha sok lenne az égieknek ez a földi öröm, elkezd esni az eső. Fanny Mickeley a fesztivál igazgatója. Ide-oda repked, si­mogat, köszön, bókol. Mögötte a stáb, csőretöltött kamerával. (A híres színésznővel még a kezdés előtt futottam össze a fesztivál­irodában. Cuppanós csókot nyo­mott az arcomra. Interjút ké­rek...?! A válasz: Most nem, ked­vesem, majd máskor. S tudtam, ebben a mondatban annyi van, hogy ebben az őrültekházábán, ahol harminchét ország hatvan­nál is több együttesének prog­ramját, ügyes-bajos dolgait kell intézni, erre soha nem kerül sor.) Április 8.: este Szigligeti-be­mutató a Camarin del Carmen- ben. Izgalom, vajon jól működ- nek-e a függönyök, s mit értenek a meg mű, Gabriel Garcia Mar­quez Száz év magányának szín­házi adaptációjából? Eljönnek egyáltalán? Taub János, a rende­ző, aki igen sok fesztiválon vett már részt, mondja, hogy csárdást jár a gyomra. Hiába, ezt nem le­het megszokni. Végtére is ez itt a bogotai premier. Azután lassan megtelik a terem. Majd bejön az első nevetés, közben látni, ahogy lapozgatják a Szeredás András dramaturg által az elő­adásról összeállított kis, képes “vezetőt”. Itt, egyszer feszült csend, ott, máshol röhögcsiké- lés. Azután vége. A közönség feláll, tapsol és bravózik, és füttyög, és most már biztos, hogy ez a siker. És holnap, azon a bizonyos főtéren, ahol megrendezik a szolnokiak kontra-előadását, ahol azt harsogják, miért a kül­földi színtársulatoknak adják a pénzt? Miért nem nekünk, haza­iaknak? (folytatjuk) Hajnal József

Next

/
Oldalképek
Tartalom