Új Néplap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-24 / 97. szám

1992. ÁPRILIS 24. Sport—műsorok 7 Sporttörvény helyett feladatterv Kőbányai „srác” szolnoki búcsúja A csapatkapitány, Hajdú Zoltán gratulál (jobbról) a társak nevében, vele szemben ki más lehetne, mint a búcsúzó Czanek Kálmán Fotó: Novák A közeljövőben nem lesz sport- törvény, mert az most csak arra lenne alkalmas, hogy a megoldha­tatlannak tűnő gondokat eltakarja, praktikus megoldásokat viszont nem adna semmire. Ezzel a gondo­lattal indította mondandóját dr. Horváth Balázs, a sportot felügye­lő tárca nélküli miniszter azon az összejövetelen, amelynek az Új Sipos étterem szolgált színhelyül. A miniszteren kívül megjelentek a sporthivatal vezető tisztségviselői, élükön Gallov Rezső államtitkár, az OTSH elnöke, továbbá ott volt Gyarmati Dezső országgyűlési képviselő is. Dr. Horváth Balázs utalt arra is, hogy a parlament túlterhelt, s ilyen helyzetben még egy jól előkészí­tett, érdemi sporttörvény-terveze­tet is csak valamikor a távoli jövő­ben tárgyalhatnának meg a képvi­selők. Nem sporttörvény kell, ha­nem a magyar sport útját kikövező feladattervre van most szükség - szögezte le, majd sorra vette a ta­lálkozóra elkészült koncepció főbb pontjait. A miniszter kijelen­tette, hogy nem véglegesen kész tervezet ez, hanem olyan, amely reményeik szerint minden irány­ból érkező társadalmi észrevéte­lekkel, javaslatokkal kiegészülve válik teljessé. Sportolók, sportve­zetők véleményére éppúgy kiván­csiak, mint az utca emberéére. A koncepcióban előrebocsátják, hogy „az elmúlt évtizedek politi­kája, ezen belül különösen a sport­politika, az azzal szoros összefüg­gésben álló oktatási és kultúrpoli­tika, de leginkább az elhibázott gazdaságpolitika következtében a testnevelés és a sport helyzete sú­lyosabbá vált”. Ezért is halasztha­tatlan a testnevelési és sport­életnek a megváltozott társadalmi, gazdasági viszonyokat tükröző korszerűsítése. A kiindulási alap az, hogy a testi kultúra, az egész­séges életmód nem állami, nem is önkormányzati, hanem nemzeti ügy. Dr. Horváth Balázs kulcskér­désről beszélt, hangoztatva, hogy a sportot, a politikai vitáktól men­tesítve, nem szabad a költségve­tésre ráterhelni, hanem társada- lmasítani kell, nemzeti üggyé ten­ni, amihez persze az anyagi alapo­kat is meg kell teremteni. Ebben segíthet egy Nemzeti Sport Alap létrehozása alapítvány formájá­ban, és ennek kell alárendelni a szerencsejátékok egy részét. Leszögezte, hogy a legfonto­sabb, a fundamentum, az iskolai, a diáksport, megemlítve, hogy a kö­vetkező néhány évben ezer torna­terem épül fel a tanulók részére. De ekkor mondta azt is, hogy a költségvetés nem maradhat ki a közvetlen olimpiai felkészülés, az olimpiai részvétel anyagi forrásai­nak biztosításából. Halaszthatatlan feladatnak mi­nősítette a létesítményhelyzet megoldását, a tisztázatlan kérdé­sek rendezését, és úgy vélte, hogy egy rendkívül szűk körben kell biztosítani a sportegyesületeknek a jogot, a lehetőséget a tulajdon- szerzésre, illetve a tulajdonnal va­ló gazdálkodásra, miközben cél­szerű szétválasztani a fenntartás és üzemeltetés költségeit. Hangot adott annak a véleményének is, hogy részesüljenek kedvező adó­elbírálásban a „non-profit” ala­pon működő szervezetek. Szó volt még arról, hogy bizo­nyos területeken a bírósághoz tar­tozó törvényességi felügyeletet célszerű átvinni a sporthivatalhoz, hogy bizonyos sportjellegű viták­ban az OTSH lehessen a „döntőbí­ró”. Ugyanakkor arra számít a mi­niszter, hogy a helyi, például a me­gyei sportigazgatóságok komoly részét idővel át fogják venni a sza­kági szövetségek. A sportbarát gazdasági környezet megteremté­sét sokadik alkalommal sürgetve dr. Horváth Balázs úgy vélekedett, hogy ha a sportfeladatokkal kap­csolatos határozat a parlament ré­széről kedvező fogadtatásban ré­szesül, egyik következményként fokozatosan elsorvadnak a jelen­legi nagyegyesületek. Visszaszo­rulásuk, s önálló, kisebb egysé­gekre olvadásuk azért is valószí­nűsíthető, mert a régi gyakorlattal szemben már nem kaphatják meg az állami költségvetésből, állami vállalatoktól az egykor volt nagy támogatást. A Szolnoki Vegyiművek férfi röplabdázóinak utolsó bajnoki ta­lálkozója utáni tudósításunk elején már „elhintettük”, hogy Czanek Kálmán 35 évesen, NB I-es pálya­futása befejezéséhez érkezett. Igen ám, de milyen pályafutásnak és milyen befejezéséhez? Erről ül­tünk le beszélgetni a Dunaferr el­leni találozó, egyben búcsúztatása után.- Legalább hoztál másik füzetet, hiszen 22 évet kell(ene) most el­mesélnem ...?! 1969-ben kezdtem (abban az évben, amikor a mostani felnőtt válogatott jelentős része született, vagy még világra sem jött - a szerk.) kőbányai általános iskolásként, Kotsis Attiláné, a ké­sőbbi női válogatott szövetségi ka­pitányának keze alatt. Tudásánál fogva előszeretettel tanított minket a röplabda alapjaira, ráadásul a Bp. Spartacus szintén ott épített ki egy röplabdabázist, ahová engem is le­igazoltak. Szóval így kezdődött a pályafutásom. Aztán volt még egy, két, nyolc edzőm. Többek között a nemrégiben elhunyt Porubszky Laci bácsi, vagy az egri lányok jelenlegi trénere, Kasziba István, Szolnokon pedig Policsányi és Li- szi Feri. Később a „Szpari” éppen akkor - 1980-ban - oszlott fel, ami­kor befejeztem a Kandón a főisko­lát, és bevittek Jászberénybe kato­nának. Egyébként itt ismerkedtem meg a feleségemmel is. Sereg után irány vissza az NB II-be akkor fel­jutott főiskola csapatába, ahol az a Lantos Csaba volt az edzőm, aki pontosan Szolnokról származott el. O ajánlotta, hogy jöjjek ide, a másodosztályba kipottyant Vegyi­hez. Ez 1983-ban történt. Itt ütő­ként szerepeltem, jó kérdés, hogy hányszor. Várj egy kicsit, amíg nagyjából összeszámolom! Ha át­gondolom, négyszáz körülire jön ki a végeredmény. Szolnokon a legjobb eredményem a bajnoki he­tedik helyezés volt, de a Szparival nyertünk MNK-t, sőt az NB I-ben is voltunk bronzérmesek. Hogy most mivel foglalkozom? Maradtam a Vegyiműveknél, mint rendszerszervező. A röplabdázás­ból csupán annyi maradt, hogy keddenként lejárok az öregfiúk­hoz, akikkel remekül érzem ma­gam. Emellett van két gyönyörű lányom, a nyolcéves Andi és a hat- esztendős Gyöngyvér. Szóval, így telik most az életem ... (kocsis) Hírek, eredmények Szombathelyen nagy érdeklődés mellett rendezték meg az egyete­mi-főiskolai női kézilabda-bajnok­ság országos döntőjét. A négyes döntő résztvevője volt a Jászberé­nyi Tanítóképző Főiskola együt­tese is. Az elmúlt esztendőhöz ha­sonlóan az idén szintén az ELTE csapata szerezte meg a győzelmet, maga mögé utasítva sorrendben a TFSE az Egri TK és a JTKF leg­jobbjait. A jászságiak közül Lenhardt Ág­nest választották a torna legjobb kapusának, így a kiváló hálóőrnek jó esélye van arra, hogy a közelgő főiskolás vébére kiutazzon a ma­gyar együttes tagjaként csakúgy, mint néhány klubtársának, akik kö­zül többen jó benyomást tettek a válogatókra. * NB Il-es utánpótlás mérkőzések. IfjúságiakiNYVSC - SZUSE 0-0. Nyíregyháza, vezette: Szegedi. MÁV MTE: Fási - Buczkó, Zsemberi, Fehér, Gál - Kemecsi, Varga (Szabady), Pataki (Ná- hóczky), Balogh (Csomós) - Méri (Miskó), Kohári. Jók: Máriás, Csopor, Kiszeli, ill. Fási (a me­zőny legjobbja), Zsemberi. Ideális időben és pályán mindkét csapaton látszott még az iskolai szünet, a pontosztozkodás igazsá­gos. Serdülők: NYVSC - SZUSE 3-2 (1-1) SZUSE:Gerhát (Pásztor) - Szalai (Szabó), Kocsi, Szabados, Kovács (Tóth) - Zsemberi, Sesz- ták, Fedor, Nász - Kövér (Raffa­el), Szokoly (Antal). Jók: Vasi- csek, Gombkötő, ill. Fedor. Alacsony színvonalú mérkőzé­sen a helyzeteit jobban kihasználó hazai együttes megérdemelten nyert. * A megyei másodosztályban lép­csőzetesen érkeztek az eredmé­nyek ezen a héten szerkesztősé­günkbe, ezért tegnap nem tudtuk leadni a teljes forduló eredményeit, íme a késlekedők közül kettő: Já- noshida - Jászszentandrás 2-0 (1- 0). Jánoshida, 500 n. V.: Csipe. Gólszerző: Raffael, Tóth. Ifi: Já­noshida - Jászszentandrás 2-1 (0- 0). Pusztamonostor - Tiszaföldvár 1-0 (0-0). Pusztamonostor, 200 n. V.: Uhrinyi. Gólszerző: Lakatos. Ifi: Pusztamonostor - Tiszaföldvár 0-5. Autósport Szolnok városi kispályás labdarúgó-bajnokság Mindhárom csoportban teljes fordulót bonyolítottak le, egyre élesedik a küzdelem a bajnoki do­bogóért, illetve a kiesés elkerülésé­ért. Az I. osztályban élen álló Kór­ház III. nehéz perceket élt át a ta­vaszra megerősödött Kilián I. el­len, a többszörös bajnok Kármentő - egykoron Tisza SE - pedig pontot vesztett a mindenkire veszélyes Pannon Petrollal szemben. Az Ep- villszer gárdája könnyűnek ígérke­ző mérkőzésen kínlódott meg a győzelemért, míg a Thermotechnik gólzáporos diadalt aratott a Hon­véd SE ellen. A másodosztályban a listavezető Járműjavító rangadót nyert, a Nyomda biztosan fektette két vállra vetélytársát, a jelenlegi harmadik Kórház I. erejéből vi­szont csak döntetlenre futotta. Nem változott a bajnokság állása a III. vonalban, a szabadnapos Nefag II. őrzi első helyét a Tisza Taxi és a Rékas előtt. Eredmények -1. osztály: Nefag I.-FC Aréna 7-2, Mezőgép-ÁÉV 4- 1, Kórház III.-Kilián I. 4-1, Pan­non Petrol-Kármentő 2-2, Épvill- szer-V ízmű 1.2-1, Thermotechnik- Honvéd SE 11-1. Az élcsoport állása: 1. Kórház III. 25,2. Épvillszer 23,3. Thermo­technik 20 ponttal. II. osztály: Járműjavító-Bontó- ker 3-1, Kilián II.-Kórház I. 3-3, Lakóterület-Ideál 2-1, Nyomda- Szilikát 5-0, Szikra-Állomásfö- nökség 7-2, Posta-Vízmű kp. 2-1. Az élcsoport állása: 1. Járműja­vító 24, 2. Nyomda 23, 3. Kórház I. 18 ponttal. III. osztály: Geodézia-MRFK 5- 2, Rékas-Épületfelújító 4-2, Ská­la-Elegant 1-4, Tisza Taxi-Bútor­gyár 5-2, Vídia-Vízmű II. 7-3. Az élcsoport állása: 1. Nefag II. 23, 2. Tisza Taxi 22, 3. Rékas 18 ponttal. Senoir osztály: Vegyiművek- Szikra 5-1, Mezőgép-Elegant 3-6, Jármű-Rákóczi 1-3, Lakóterület- Belváros 3-4. Az élcsoport állása: 1. Jármű 15,2. Vegyiművek 13,3. Belváros 13 ponttal. Á pénteki forduló párosítása: Thermotechnik-Pannon Patrol, Kármentő-Épvillszer, Honvéd SE- Kilián I., AÉV-Kórház III., FC Aréna-Mezőgép, Vízmű I.-Nefag I. Valamennyi mérkőzés helyszíne a Tiszaliget, kezdési idő egysége­sen 17 óra. A kispályás teremlabdarúgó-vi­lágbajnokságra készülő magyar válogatott az utolsó héten két szol­noki csapatot kért fel edzőpartner­nek, a tavalyi országos bajnokság ötödik helyezettjét, a Thermotech­nik együttesét, és az Épvillszer gár­dáját. A lőrinci sportcsarnokban rendezett mérkőzéseken nem val­lottak szégyent a Tisza-partiak, az egykori válogatottakkal, jelenlegi NB-s játékosokkal felálló nemzeti csapata ellen tisztességesen helyt­álltak. Pedig a 4+1-es létszám, a FIFA által elfogadott szabályok merőben más játékfelfogást igé­nyeltek az együttesektől, ennek el­lenére, míg erővel bírták „parti­ban” voltak a legjobbakkal. Azóta válogatottunk túl van Spanyolországban a bemutatkozó találkozóján, a csehszlovákok el­len 4-4-es döntetlent értek el Both József fiai. Szolnokiak a ralirajton Október óta csend honolt a hazai autósboxokban, minden egyesület az új évadra készítette fel megfá­radt versenygépét. Az öt hónapos szünet után azonban a hétvégén a IX. Mogürt Salgó Ralival ismét kezdetét veszi a bajnokság, mely az előzetes tervek szerint idén hat futamból áll majd. Legtöbbjük - így már a szombati salgótarjáni is - nemzetközi futam, ahol német, osztrák, lengyel, cseh párosok vi­askodnak a magyar mezőnnyel. A tavalyi győztes nehéz idősza­kot élt át a télen, hiszen Ranga László súlyos műtéten esett át a holtidényben, de a híresztelések szerint már rajtra kész állapotban van. A pénz nagy úr ebben a szak­mában, s ezt tudják jól a sokszoros bajnok, Ferjáncz - dr. Tandari ket­tős tagjai is. Nem véletlen, hogy a visszavonulás gondolatával fog­lalkoztak, de az utolsó pillanatban rájuk mosolygott a szerencse, új szponzort találtak, ezzel nekivág­hatnak az 1992-es szezonnak. Ter­mészetesen a szolnoki képviselők sem hiányozhatnak a rajtról. A Fe- rencz testvérek teljesen felújított Toyota Celicával, dobogós remé­nyekkel startolnak az „autógyil­kos” katalinaknai pályán, a Du- dinszki - Horváth páros (Sámson ASC Szolnok) pedig az A 7-es ka­tegóriában szeretne az élmezőny­ben végezni. A Salgó Ralin való indulásukat a Solami Húsipari Vállalat finanszírozza. Ősszel úgy nézett ki, a sok nagy futamot meg­élt Orosz - Bérezi duó szétválik, Utolsó simítások a dédelgetett kedvencen Csendes nap a szekszárdi súlyzók között külön-külön folytatják, illetve esetleg befejezik a versenyzést. Aztán egy héttel ezelőtt meggon­dolták magukat a fiúk, újra „ösz- szeültek”. Tavalyi autójukat egy fiatalabbra cserélték, így remény­kedve várják a rajt pillanatát. (gj) Mai műsor Idegenben szerepelnek: A Szolnoki Olajbányász NB I- es férfi kézilabdázói Tatabá­nyán, a 9-16. helyért való rá­játszás következő fordulójá­ban. A 71. súlyemelő Európa-bajnok- ság csütörtöki, második versenynap­ja csendesebbnek ígérkezett az el­őzőnél. A szakemberek és az újságí­rók körében nehezen ült el a szerda sok-sok utórezgése. Az első három súlycsoportban az összetett aranyérmet mind a bolgá­rok nyerték, erre maga Nurikjan mester sem számított. A török Szu- lejmanoglu 1983, vagyis világverse­nyen való debütálása óta először szenvedett vereséget, és éppen egy­kori hazájának versenyzője, Nikolai Pesalov győzte le őt. A másfél éve Romániából Ma­gyarországra települt Czanka Attila szemében könnyek csillantak meg, ' amikor a szerdán késő este elúszott reményeiről beszélt: - Az első három helyezett legyőzésére nem volt semmi esélyem, Terzijszkit azonban meg­foghattam volna, ha nem veszik el egy teljesen szabályos szakításomat. A kivándorlás, az új haza fogalma szinte mindennapos lett a mai sport­világban. A frissen alakult vagy a függetlenségüket visszanyert álla­mok súlyemelői mellett jónéhányan új címert és országnevet viselnek a melegítőjükön. A görög Leonidis Valerias nem is olyan régen még ci­rill betűkkel írta a nevét (Valerij Le­onov) és sarló-kalapácsos mezben emelt. A moszkvai újságíró-kollégák azt mondják: az izraeli együttes orosz nyelven tart taktikai értekezletet. A törökök hat-hét éve még igen alacso­nyan jegyzett résztvevői voltak csu­pán a világversenyeknek. Azóta Bul­gáriából és az egykori Szovjet­unióból nagyszerű együttes „tért ha­za”, de az ankarai vezetők váltig ál­lítják: jön az utánpótlás az Isztambul­ban, Izmirben és Bursában születet­tek közül. Eleinte sok feszültségre adtak okot a kivándorlók, de most már Na­im Szulejmanoglu - törökösebb vál­tozatban: Süleymanoglu - is úgy nyi­latkozott: nagyon szívesen találkoz­na egykor második apjának nevezett világhírű bolgár mesterével, Ivan Abadzsievvel. A nagy „enyhülés­ben” a politikai okok mellett szere­pet játszhat az is, hogy a bolgárok mostani nemzedéke ismét tarolni kezdett Szekszárdon, és az új „súly­emelő pápát” valószínűleg Norair Nurikjannak hívják.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom