Új Néplap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-23 / 96. szám

1992. ÁPRILIS 23. 12 A tudomány világából Világnépesség és mezőgazdaság Méregtelenítő edények Mire eljött az 1990-es évtized, a világ népessége robbanássze­rűen megnövekedett, s ma már 5,2 milliárd ember él a Földön, kétszer annyi, mint az évszázad közepén. Igaz ugyan, hogy ez­alatt a világgazdasági termelés mintegy megnégyszereződött, de ez magával hozta a környezet pusztulásának globális méretűvé növekedését. A mezőgazdasági és ipari fej­lődés hatására megkezdődött egyes állat- és növényfajok visszaszorulása, mások kihalása. Láthatóvá lettek, és egyre na­gyobb mértékben jelentkeztek olyan következmények, mint a talajerózió, az erdők, óceánok, folyók eltartóképességének csökkenése. Ezekkel a hatások­kal fokozottabban kell számolni, ha az emberi népesség és a gaz­dasági aktivitás növekedése to­vább folytatódik - állapítja meg a Világ Erőforrás Kutató Intéze­tének évi jelentése. A világ környezeti dilemmája abban fogalmazható meg, hogy miközben máris hatalmas mére­teket öltött természeti erőforrá­saink fogyasztása, és ezzel együtt a hulladékok termelése, elmaradott országok sokasága érzi hiányát a fejlett mezőgazda­ság, az iparosítás nyújtotta gaz­dasági előnyöknek. A földi élet nagyon szoros kapcsolatban van az élő talajjal és a tavak, folyók, óceánok él­ővilágával. Termőtalaj és a ben­ne élő baktériumok nélkül éle­lem nem teremne, az elpusztult élőlények nem bomlanának el, és a táplálékok nem lennének hasznosíthatók. Már megkezdő­dött a talaj elvesztésének, termé­ketlenné válásának folyamata. Becslések szerint bolygónk szá­razföldi területeinek 10 százalé­ka vált az emberi tevékenység következtében erdőből vagy ter­mőföldből sivataggá. A mezőgazdasági hasznosí­tásra számba vehető területek nagy része jelentős vízhiányban szenved, vagy más fizikai, ké­miai korlátok miatt válik meg- művelhetetlenné. A növekvő né­pesség miatt a fejlődő világ sok országában művelés alá vett új mezőgazdasági területek gyak­ran csalódást okoznak. Ez követ­kezett be az Amazóniában léte­sített új farmok mintegy húsz százalékában. Az erózió követ­keztében tönkretett termőfölde­ket 6-7 millió hektárra becsülik, s hozzászámíthatjuk azt az 1,5 milliárd hektáros területet, ame­lyen a vízháztartás felborulása, az ásványianyag-tartalom el­vesztése jelentős terméskiesést eredményezett. A modem öntözőrendszerek képesek nagy távolságokon ke­resztül a víz szállítására, teraszos műveléssel a meredek lejtők használatba vehetők. Bravúros technikai megoldásokkal Latin- Amerika pampái is megművel- hetővé tehetők, de nem jelente­nek igazi áttörést a mezőgazda­ság számára. Az utóbbi tíz esz­tendőben, annak ellenére, hogy a népesség jelentősen növekedett, Ázsiában megnőtt az egy főre eső élelmiszer termelése. Ezt úgy sikerült elérni, hogy jelentő­sen növelték a műtrágyázást, a rovarirtó szerek alkalmazását, új talajművelő eljárásokat vezettek be. Ugyanekkor Latin-Amerika éppen hogy fenntartotta az egy főre jutó élelmiszer-mennyiség megtermelését, jóllehet hatal­mas erőfeszítéseket tettek a me­zőgazdasági területek növelésé­re. Ezalatt Afrikában a népesség növekedéséhez képest az élelmi­szer-termelés csökkent. Az elmúlt nyolcvanas évtized­ben az egy főre eső gabona ter­melése világviszonylatban ugyan növekedett - kivéve az 1987-esés 1988-as észak-ameri­kai aszály éveit -, ám ennek föld­részenkénti megoszlása nagyon szélsőséges. A legrosszabb hely­zetben Afrika lakói vannak, ahol az utóbbi húsz évet tekintve nem beszélhetünk növekedésről. Napjainkban a világ termő­földjeinek egy főre jutó átlaga kb. 0,28 hektár, de igen szélső­séges megoszlásban. Latin- Amerikában ez az érték a világ­átlagnak közel kétszerese, de a termőföldek nagy része csak né­hány tulajdonos kezében össz­pontosul. Ázsiában pedig csak mintegy 0,15 hektár jut egy főre. Ahhoz, hogy az élelmiszer-ter­melés 2025-re 60 százalékkal emelkedjen - ami elengedhetet­len feltétle a prognosztizált 8,5 milliárd ember táplálásának -, vagy a termőterületeknek kell növekedniük, vagy a termésho­zamoknak kell emelkedniük. Ez utóbbi valószínűleg azzal fog járni, hogy fokozódik a műtrá­gyázás, a rovarölő szerek hasz­nálata és az öntözés, azzal a koc­kázattal, hogy a víz szennyezett­sége növekszik. Kevésbé kocká­zatosnak ígérkezik új, termelé­kenységnövelő eljárások beve­zetése, a biotechnológia ígéretes megoldásainak alkalmazása, nagy terméshozamú és rovarkár­tevőknek ellenálló fajták előállí­tása. Bolygónk élő erőforrásai közé több tucat növény- és állatfajt számíthatunk, melyek élelmi­szerként vagy rostanyagként szolgálnak. Ez az örökség mind­inkább nagyobb veszélynek van kitéve, annál is inkább, mivel a ma élő fajok közül naponta 100 (!) tűnik el örökre a föld színéről, szűkítve a táplálékforrások lehe­tőségét. Eközben a világ népes­ségének várható növekedése a ’90-es években elérheti a 96 mil­liót évente. Különleges erőfeszí­tések szükségesek ahhoz, hogy a világ népessége kielégítő mennyiségű élelemhez jusson, és megálljon vagy legalább le­lassuljon a biológiai rendszer tönkretétele, amelytől minden élet függ a Földön.-dns­A kerámiáknak több fajtája alakult ki évszáza­dok, évezredek alatt. A legismertebb kerámiafajta a cserép, melynek anyaga közönséges agyag. Többnyire agyagos mázzal borítják, s arra színte­len és sárgával, zölddel színezett ólommázt tesz­nek. A közönséges középkori magyar és európai ke­rámiától élesen elkülönül egy többnyire sötétbar­nára, elvétve világosszürke színűre kiégetett, rücs­kös felületű kerámiafajta. A földből csak töredé­kekben került elő, de összeragasztva és kiegészítve egy sajátos, a hagyományostól elütő kerámiatípust mutat. Az Esterházyak fraknói kincstárából a Magyar Iparművészeti Múzeumba került műtárgyak között van egy, az úgynevezett loschitzi edényekhez ha­sonló, rücskös felületű edény, amelynek csak a talpa és fedele fém - aranyozott ezüst -, mely a dokumentumok szerint: „Egy Terra Sigillata nevű ezüstben foglalt aranyos födeles pohár, melyet a Budai vezér adott Esterházy Miklós Palatínusnak ajándékul.” Valószínűleg Velencében vagy Kons­tantinápolyban vásárolták. Áruk méregdrága volt, mert úgy gondolták, hogy minden méreg ellen védelmet nyújt. Ezért mázat nem is alkalmaztak, hogy az edény anyaga közvetlenül érintkezhessen a folyadékkal. Azt megállapítani, hogy ezek az edények sajátos anyaguk és előállítási módjuk kö­Az Esterházy Miklósnak 1625-ben a jándékozott mé­regtelenítő edény vetkeztében valóban védelmet nyújtottak-e hasz­nálójuknak a mérgekkel szemben, még további kutatásokra van szükség. Evolúció a lombikban Evolúció - fejlődés - nemcsak a természetben, hanem mester­séges körülmények között, lom­bikban is végbemehet. Tiszta nukleinsavak - ezekből állnak az öröklési molekulák - akkor is to­vább fejlődnek, ha szelekciós nyomás alatt enzimekkel szapo­rítjuk őket. Nő a környezetéhez az eredetieknél jobban alkal­mazkodó molekulák száma. Az evolúció hajtóereje a ter­mészetes kiválasztódás. Ez alatt az olyan egyedek előnyben ré­szesülő szaporodását értjük, amelyek valamilyen változás - mutáció következtében a népes­ség többi tagjánál jobban alkal­mazkodnak környezetükhöz. Ezt fedezte fel Darwin az álla­toknál és növényeknél, de ez a biomolekulák mesterséges evo­lúciójára is érvényes. A természetben a szaporodás és kiválasztódás egymással összekapcsolva történik, ezért a biomolekuláknak csak olyan változatait találjuk, amelyek nem ártalmasak a sejtre. A mes­terséges evolúció esetén azon­ban a sokasodás és a kiválasztó­dás elkülöníthető egymástól. Ezért olyan biomolekulák is nyerhetők, amelyek termé­szetben nem léteznek. Ezek a biotechnikában lehetnek nagyon hasznosak. A ribonukleinsavak különö­sen sokoldalúnak bizonyultak a mesterséges evolúció során. A kutatók remélik, hogy vírusfer­tőzés elleni gyógyszereket, anyagcserezavarokat gátló sze­reket és kémiai katalizátorokat lehet majd így előállítani. VULKÁNOK A MARSON Geológiai szempontból a Mars a legutóbbi időkben is sokkal aktí­vabb lehetett, mint eddig feltéte­lezték. A Viking Orbiter-1 keringő űrszonda kitűnő felvételeket készí­tett egy 4500 kilométer hosszúsá­gú hasadékrendszerről, amelynek mentén sötét foltok láthatók. Ame­rikai geológusok ezeket a foltokat a vulkánok által kivetett anyagnak tartják, és az a körülmény, hogy a foltok jó állapotban fennmaradtak, arra vall, hogy csak néhány millió éve mehetett végbe a tűzhányók kitörése. A szakadékrendszer egyik térségében olyan anyagki- dobódási sávokat találtak, amilye­neket a Holdról ismerünk. A Mars régebbi vulkánossága jól ismert. Ennek bizonyítéka a 27 kilométer magas Olympus Mons, a Naprend­szer legnagyobb vulkánja, amely­nek alapja 600 kilométer átmérő­jű___________________________ Megállítható-e a szemétlavina? Bár a feltett kérdésre átvitt érte­lemben (politikai, kulturális stb.) is érdekes választ lehet adni, de most szigorúan a szemétről, azaz hulladékokról lesz szó, mégpedig háztartási (kommunális) hulladé­kokról. Sokan nem tudják, hogy a személteltüntetés problémja gya­korlatilag a világ összes országát sújtja valamilyen mértékben. Kü­lönösen érvényes ez az úgyneve­zett gazdag országokra, mivel a „fogyasztói társadalom” egyre fejlettebbé válása automatikusan maga után vonja a hulladéközönt. Hazánk szószólói immár az unalo­mig ismételgetik az Európához va­ló csatlakozást, ami sajnos csak annyit jelent, hogy a keleti után a „nyugati” típusú rendszert fogjuk kritika nélkül átmásolni. Előre jó­solható tehát sorsunk (útvesztőnk) a kommunális hulladékok tekinte­tében is. S ha megszemléljük az egyes mutatókat, kiderül, hogy szemét szempontból már nem sokat kell „ledolgoznunk". Például, az évi egy főre eső hulladéktermelés 1988-ban kb. 400 kg (!) volt, s ez nagyobb a nyugat-európai átlagnál (évi 350-400 kg/fő). Magyaror­szág évente kb. 21 millió köbméter szilárd háztartási hulladékot „ter­mel”, ami tömegben körülbelül 5 millió tonna. Ennek a gigantikus szemétdombnak a 20,7 százaléka B udapesten, 54,5 százaléka a többi városban, míg a maradék 24,8 szá­zalék (5,2 millió köbméter) az egyéb településeken keletkezik (OMFF tanulmány, 1988). Ebből látható, hogy a falusiak lényege­sen kevesebb szemetet gyártanak. illetve nagyobb részét hasznosít­ják. (Az ország lakosságának mintegy a fele lakik falvakban, és a hulladéknak alig negyedrésze ír­ható a számlájukra). A szemét termelésében ugyan - mint a fentiekből kitűnik - egészen jól állunk, ám a kezelés kérdésé­ben elképesztő hiányosságok van­nak. A kaotikus állapotra jellemző, hogy míg a fővárosban a keletkező hulladékot gyakorlatilag teljes egészében elszállítják, addig az el­szállított hulladék aránya vidéken csupán 53 százaléka. Ez is csak átlag, mert például Békés megyére számított hulladék mindössze 29 százalék. Hazánkban összesen 2117 tele­pülésen nincs megoldva a szerve­zett gyűjtés-szállítás! Ennek egy­részt pénzhiány az oka (a technikai felszereltség elégtelen, ami van, az is jórészt elavult), másrészt a gyűj­tő- elszállító szervezetek gyakor­latilag nem érdekeltek a szállí­tásban. Állampolgári szempontból bármennyire is fájdalmasan hang­zik, de tény, hogy a jelenlegi sze­métszállítási díjak távolról sem fe­dezik a kezelés költségeit, így a változtatás elkerülhetetlen. Gyakorlatilag 3 fő módszer van a háztartási hulladékok kezelésére: lerakás, termikus eljárások (ége­tés, pirolízis) és biokémiai mód­szerek (komposztálás, biogáz-elő­állítás). Legegyszerűbbnek és legol­csóbbnak a hulladéklerakás tűnik, de az óriási helyigényre és a poten­ciális víz-, levegő- és talajszeny- nyező képességre gondolunk, mindjárt lényegesen drágul ez a módszer. Nem is beszélve a hulla­dékban lévő óriási értékű haszon­anyagokról (papír, fém, konyhai hulladék stb.). Á lerakás, ha való­ban betartják az egészségügyi, környezetvédelmi és egyéb előírá­sokat, elvileg nem jelent veszélyt a környezetre. De sajnos Magyar- ország esetében más a helyzet: a mintegy 2700 lerakóhelyen az összes huladék körülbelül 85 szá­zalékát helyezik el. A lerakók mintegy egyharmada engedély nélkül működik és több mint a felének a körülményei nem felelnek meg a közegészségügyi követelményeknek! Mindössze kb. egytizedük rendelkezik többé- kevésbé elfogadható szervezett háttérrel, és csak ezeknek biztosí­tott a szakszerű üzemeltetése, kar­bantartása. A másik fő ártalmatlanítási módszerünk jelenleg a hulladék- égetés, amit hazánk egyetlen ége­tőműve, a budapesti (rákospalotai) végez. Ez ugyan fel van szerelve porleválasztóval, de a szintén elő­írásos nedves füstgázmosó hiány­zik. Elvileg napi 1200 tonna (évente kb. 300 ezer tonna) kapa­citással működne, de egy „vele­született” konstrukciós hiba miatt (csehszlovák technológia) eddig többet állt, mint működött. Ha tö­kéletesen is működik egy égető, azért vannak kivédhetetlen hátrá­nyai, mint például a rendkívül ma­gas beruházási (10-16 milliárd fo­rint) és üzemeltetési költség, a sok hibalehetőség, a nagy korróziós veszély, a hulladék minőségére és összetételére való túlzott érzé­kenység, a leválasztott pernye és a maradék salak veszélyes hulladék jellege, valamint a tisztítás mérté­kétől függő levegőszennyezés. Ezen hátrányokat nem tudják el­lensúlyozni az előnyök: az, hogy viszonylag kis területet foglal el, az ártalmatlanítás gyors és higiéni­kus, a hőenergia hasznosítható, 75-90 százalékkal csökkenthető a hulladék tömege. Az égetésnek a lerakáshoz hasonlóan óriási hátrá­nya még a haszonanyagok teljes megsemmisítése. A biokémiai eljárások közül a komposztálásnak vannak hagyo­mányai Magyarországon, de gya­korlatilag csak „házi” méretek­ben, és főleg mezőgazdasági cél­lal. Nagyüzemi méretekben a komposztálás tulajdonképpen a komplex hulladékfeldolgozás ré­sze. Ez azt jelenti, hogy az össze­gyűjtött és elszállított vegyes hul­ladékot különféle fizikai, mecha­nikai módszerekkel komponensei­re választják szét (papír, fém, mű­anyag, üveg stb.). Komposztálni a kiválasztott szerves konyhai hulla­dékot lehet és érdemes. Az így nyert anyag ideális tápanyagpótló a mezőgazdaságban. A komplex hulladékfeldolgozás óriási előnye, hogy a kidobott szemét jelentős része visszajuttatható a termelési körfolyamatba. Például ha a papírt nem fából kiindulva, hanem hulla­dékpapírból állítják elő, akkor így negyvenedére csökken a szüksé­ges vízfelhasználás és az energia- igény is ötödannyi. De az üveg, a fémek (különösen az alumínium) esetén is hasonló megtakarítások érhetők el. Magyarországon jelenleg csu­pán egy komplex hulladékfeldol­gozó technológia működik (kísér­leti jelleggel) Keszthelyen. Sajnos nem teljes egészében vették át az osztrák technológiát, és a működ­tetés körül is zavarok vannak. Vi­szont a burgenlandi Oberpullen- dorfban lévő hulladékfeldolgozó ugyanilyen technológiával hibát­lanul üzemel. Fiatal és még tapasz­talatlan önkormányzataink most Durva „komposztgyártás” az oberpullendorfi háztartásihulla- dék-szétválogató üzemben (MTI- Press). kerülnek szembe településük hul­ladékgondjaival, ami - elsősorban a pénzügyi háttér hiánya miatt - általában megoldhatatlan feladat elé állítja őket. Pedig az eddig „jól bevált” lerakás-eltüntetés út már nem sokáig járható büntetlenül. A jövő a megelőzés - szelektív gyűjtés - komplex feldolgozás kombinált alkalmazása. Megelő­zésen azt értjük, hogy a különösen nagy szeméttel járó és az újrahasz- nosíthatatlan csomagolási módok, „eldobható” tömegcikkek stb. használatát rendeletileg korlátoz­zák. A háztartási hulladékoknak körülbelül a fele csomagolóanyag. A nyugaton egyre jobban elterjedő szelektív gyűjtés előnyei köztu­dottak: csökkenti a kezelendő hul­ladék mennyiségét, potenciális másodnyersanyagokat ad. Ma már itthon is egyre nagyobb a készség a gyűjtés beindítására. Több he­lyen már kísérletileg be is vezet­ték: például Fonyódon; máshol pályázatok kiírása van folyamat­ban: többek között a fővárosban. A legnagyobb hátráltató tényező az „újrahasznosító háttéripar” hi­ánya, aminek létrejöttét pedig csakis állami támogatással, segít­séggel lehet gyorsítani. Ettől függ a komplex hulladékfeldolgozó technológiák alkalmazása is, mi­vel a másodnyersanyagoknak is piacra van szükségük. Ennek a hármas, kombinált rendszernek a meghonosításával (ellentétben az égetéssel) egy, az adott viszo­nyokhoz megfelelően igazodó de­centralizált rendszer építhető ki, amely mind gazdaságilag, mind környezetvédelmi szempontokból is a legoptimálisabb. Á szándék már megvan (például Pest megyé­ben a tervek szerint még az idén 3 komplex hulladékfeldolgozó kez­di meg a működését), csak a szük­séges kormányzati döntések, ren­deletek hiányoznak. Minél tovább húzódik a megfelelő döntések meghozatala, annál súlyosabb helyzetbe kerülnek az önkor­mányzatok, és maga az ország is. Zaja Péter McDonald’s ebéd. Kiváló példa a pazarló csomagolásmódra. A csomago­lóanyag percek alatt 1-1,5 köbdeciméter hulladékká válik (MTI-Press)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom