Új Néplap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-23 / 96. szám

10 27 kér dés—27 felelet 1992. ÁPRILIS 23. Bonckés alatt az új Munka Törvénykönyve (Folytatás a 9. oldalról) A munkabér összegét a felek kö­zösen állapítják meg. A jogszabály személyi alapbérként, illetve telje­sítménybérként garantálja a min­denkori legkisebb munkabért, a minimálbért. Éjszakai munkavégzés esetén 15 százalékos bérpótlék illeti meg a dolgozót. Többműszakos és folyamatos munkarendben dolgozók részére délutáni és éjszakai műszakpótlé­kot kell fizetni. A délutáni mű­szakpótlék mértéke 15, az éjszakai műszakpótléké 30 százalék. A fo­lyamatos munkarendben dolgo­zókat a délutáni műszak után to­vábbi 5, az éjszakai után 10 száza­lékos műszakpótlék illeti meg. Túlmunkáért 50 százalékos bér­pótlékot kell fizetni a munkaválla­lónak. Megállapodás szerint a bér­pótlék helyett szabadidő is adha­tó, ez azonban nem lehet kevesebb a végzett munka időtartamánál. Munkaszüneti napon munka­végzésre kötelezett dolgozónak a munkabérén felül az átlagkerese­tet is kell fizetni. Készenlétért a személyi alapbér legalább 25 százalékának megfele­lő munkabért, állásidőre pedig a kiesett munkaidő függvényében személyi alapbért kell fizetni. Milyen esetekben igényel­hető költségtérítés és ho­gyan alakul a kiküldetési díj? A jogszabály költségtérítési kö­telezettséget ír elő a munkáltató számára minden olyan esetben, amikor a dolgozó a munkájával kapcsolatos kötelezettségek telje­sítése során többletköltségre kényszerül. Ilyen lehet például a többi között a képzésre kötelezett munkavállaló tanfolyami díja, odautazásának, szállásának költ­sége ... A kiküldetési és a külszol- gálati, illetve a munkába járással összefüggő költségek térítéséről külön jogszabály rendelkezik. Milyen szociális juttatáso­kat kaphatunk a jövőben? A munkáltató támogathatja - a jogszabály nem írja elő számára kötelezően - dolgozóinak kulturá­lis, jóléti, egészségügyi szükségle­teinek kielégítését, életkörülmé­nyeinek javítását. A támogatások formáját és mértékét a kollektív szerződés rögzíti. A munkáltató - ha gazdasági érdekei indokolják - a kollektív szerződésben rögzítet­teken túlmenően is adhat támoga­tást. Indokolt esetben a munkáltató köteles dolgozója részére munka­ruhát biztosítani. Miként rendelkezik a tör­vény a kártérítési felelős­ségről? A munkavállaló a munkaviszo­nyából eredő kötelezettségek vét­kes megszegésével okozott kárért kártérítési felelősséggel tartozik. A vétkességet azonban a munka­adónak kell bizonyítania. Gondatlan károkozásért a kárté­rítés mértéke nem haladhatja meg a dolgozó félhavi átlagkeresetét. A kollektív szerződésben, illetve a munkaszerződésben - a vétkesség fokát, a károkozás jellegét, gyako­riságát figyelembevéve - ettől ma­gasabb mértékű kártérítés is meg­állapítható, de a munkaszerződés legfeljebb másfél havi, a kollektív szerződés pedig maximum félévi átlagkeresetben szabhatja meg a kártérítés összegét. Szándékos rongálás esetén a munkavállaló a teljes kárt köteles megfizetni. A törvény feljogosítja a munkál­tatót, hogy a dolgozó által okozott kárigényét a bíróságon érvénye­sítse. A munkáltató - vétkességre való tekintet nélkül - teljes mértékben felel a munkavállalónak a munka- viszonnyal összefüggésben oko­zott kárért. Mentesül viszont a munkaadó a felelősség alól, ha bi­zonyítja, hogy nem volt vétkes a kár bekövetkeztében, vagy ha ki­zárólag a károsult dolgozó elhárít­hatatlan magatartása okozta a bajt. Munkaügyi vita esetén hová lehet fordulni jogorvosla­tért? A munkáltató és az üzemi ta­nács, illetve a munkáltató és a szakszervezet között felmerülő ér­dekvitában egyeztetési kötelezett­séget ír elő a törvény. A konfliktus rendezéséhez független személy közvetítését vehetik igénybe a fe­lek. A munkaügyi vita rendezésé­hez - közös megállapodással ­r V Felismerés. — Őt hívják úgy, hogy „reprezentatív szakszervezet” . J döntőbíró is igénybe vehető. A döntőbíró és a közvetítő közötti lényeges különbség, hogy ha a fe­lek előzetes írásbeli nyilatkozat alapján ennek alávetették magu­kat, a döntőbíró döntése rájuk nézve kötelező. A munkavállaló, a szakszerve­zet, illetve az üzemi tanács a mun­káltató munkaviszonnyal kapcso­latos jogellenes intézkedés (mu­lasztása) ellen munkaügyi jogvitát kezdeményezhet. A munkaadó is kezdeményezhet jogvitát a mun­kaviszonnyal kapcsolatos igényé­nek érvényesítéséért. A munka­ügyi jogvitában a bíróság dönt. A munkáltató saját mérlegelési jogkörében hozott döntésével szemben munkaügyi jogvita csak abban az esetben kezdeményez­hető, ha a munkaadó a döntések kialakítására irányadó szabályo­kat megsértette, például nem kér­te ki az üzemi tanács véleményét. Mivel az új törvény megszünteti az előzetes és kötelező munkaügyi döntőbizottsági (MDB) eljárást, így a felek kötelezettségévé teszi, hogy a bírósági eljárást megelőző­en egyeztessenek, kíséreljék meg feloldani az ellentéteket. Az egyeztetés során a felek között lét­rejött megállápodás egyezségnek minősül. A munkáltató sérelmes intézke­dése esetén az egyeztetést az in­tézkedés megtételét követő tizen­öt napon belül kell írásban kezde­ményezni. E határidő elmulasztá­sa esetén, vagy ha a másik fél nem fogadja el a határidőt, hat hóna­pon belül bírósághoz lehet fordul­ni. Mi a sorsuk a munkaügyi döntőbizottságok előtt a tör­vény hatálybalépésekor fo­lyamatban lévő vitáknak? A munkaügyi vitát meg kell szüntetni. A vitát kezdeményező fél a megszüntetéstől számított 30 napon belül jogosult igényének érvényesítéséért a bírósághoz for­dulni. Ha a munkáltató sérelmesnek tartott intézkedésével kapcsolat­ban, illetve a munkavállaló vagy munkáltató igényének érvényesí­tése céljából még nem indult jog­vita, a keresetet már az új törvény­nek megfelelően kell előterjeszte­ni. Az új törvénykönyv meg­szüntette a fegyelmi eljá­rást. Mi történik a folyamat­ban lévő fegyelmi eljárások­kal? A folyamatban lévő fegyelmi el­járásokat, illetve a munkáltató fe­gyelmi határozatával összefüggő munkaügyi pert meg kell szüntet­ni. Kivétel ez alól ha a munkaügyi per fegyelmi elbocsátás miatt fo­lyik. Ekkor a kereset elbírálásánál a rendkívüli felmondás szabályait kell alkalmazni. Ugyancsak meg­szünteti a törvény a határozott időre szóló fegyelmi eljárást és a fegyelmi büntetés hatályát. Milyen jogai és kötelességei vannak a munkahelyi veze­tőnek? A törvény szerint vezetőnek számít nemcsak a munkáltató szervezet vezetője, hanem annak helyettese, sőt az is, akit a tulajdo­nos vagy a tulajdonosi szervezeti jogokat gyakorló szervezet annak minősít. Mivel a vezető beosztású­ak piaci kiszolgáltatottság nem jel­lemző, a vezetőre a kollektív szer­ződés hatálya nem terjed ki, mun­kaviszonyát elsősorban a tulajdo­nossal kötött munkaszerződés szabályozza. Nem vonatkozik rá a Munka Törvénykönyvének az a ti­lalma sem, hogy a határozott idejű munkaviszony ideje nem halad­hatja meg az öt évet. A szabály sem vonatkozik a vezetőre, amely szerint felmondás esetén a mun­káltató köteles megjelölni - és igény esetén bizonyítani - a fel­mondás okát. A munkaadó a tör­vényben meghatározott tilalmak és általános korlátozások nélkül felmondhat a vezetőnek. A vezetői megbizatással járó megkötöttség, hogy a vezető - el­térő megállapodás hiányában - nem létesíthet további munkavi­szonyt, tudományos, oktatói illet­ve szerzői jogi védelem alá eső te­vékenységet azonban folytathat. Korlátozó rendelkezés az is, hogy a vezető - ha csak nem állapodik meg a munkáltatóval ettől eltérő módon - nem köthet saját nevében a munkáltató tevékenységi körébe tartozó ügyletet, nem lehet tagja a munkáltatóéhoz hasonló tevé­kenységet folytató vagy a munka­adóval rendszeres gazdasági kap­csolatban álló gazdasági társaság­nak, állami vállalat felügyelőbi­zottságának. Az új Munka Törvénykönyvé­nek fontos rendelkezése, hogy a vezető - a munkaszerződésben foglaltak szerint - maga állapítja meg munkaidejének időbeosztá­sát és pihenőidejének, szabad­ságának igénybevételét. A vezető­nek - eltérő megállapodás hiányá­ban - nem jár díjazás a rendkívüli munkaidőben végzett munkáért. Mi a működési bizo­nyítvány és az igazolás? Az elmúlt időszakban a mun­káltatók részéről gyakran felme­rült az igény, hogy a korábbi mun­káltató minősítse, értékelje volt dolgozójának a munkáját. A most életbe lépő jogszabály kimondja, hogy a munkaviszony megszün­tetésekor, illetve megszűnésekor, s az azt követő egy éven belül, ha a dolgozó kéri, a munkáltató köte­les részére működési bizo­nyítványt kiállítani. E bizo­nyítvány a dolgozó által korábbi munkahelyén betöltött munka­kört és munkájának értékelését tartalmazza. Más dokumentum az igazolás, amelynek kiadását viszont kötele­zővé teszi a törvény minden mun­kaadó részére, minden olyan eset­ben, ha dolgozója munkaviszo­nya megszűnt, illetve megszün­tették. Az igazolásnak tartalmaz­nia kell a munkáltatónál munka- viszonyban töltött idő tartamát, valamint a dolgozó béréből letil­tandó tartozást, illetve azt, hogy bérét nem terheli tartozás. Létesíthet-e a dolgozó főál­lásán kívül más munkavi­szonyt? A törvény értelmében lehetősé­ge van a dolgozónak további munkaviszonyt létesíteni, de a munkáltató gazdasági érdeke megköveteli, hogy arról tudomá­sa legyen. így a munkavállaló to­vábbi munkaviszonyát köteles be­jelenteni munkáltatójának. Ha e további munkaviszony létesítése jogszabályba ütközik, akkor a munkáltató megtilthatja, illetve kötelezheti a dolgozót annak megszüntetésére. Összeállította: Újvári Gizella (Ferenczy Europress)

Next

/
Oldalképek
Tartalom