Új Néplap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-23 / 96. szám
1992. április 23. Kunsági Extra — Kisújszállás 7 Hej, hej, távközlés! f 1 Komolyan mondom, már korábban megfogadtam, nem írok semmilyen további elmarasztalást a Magyar Távközlési Vállalat debreceni távközlési igazgatóságáról, de hát még ez egyszer kénytelen vagyok módosítani álláspontomat. Ugyanis olybá tűnik, eme derék cég annyira nehezen jön egyenesbe a várossal, mint az a főtéri ferde nyilvános telefonfülke, amelyet felvételünk szemléletesen ábrázol. Szóval, arról lenne szó, hogy a fent említett cég ígérte, hogy január 16-ig beköti a még hiányzó pár száz készüléket. Igaz, később írásban módosították, miszerint eme nevezetes dátum március végén következne be, majd szóban ismét pontosítottak: a végső dátum április 16. Nem tudom, a túlvilágon milyen helyre, elbírálásra számítanak a nagy mesemondók, de ahogy állításaikat ismerem, minden bizonnyal a tömény mellébeszélők táborába kerülnek. Bár én a korábbi fejleményeket ismerve nem csalódtam bennük. Mármint abban, hogy amikor nagypénteken a településen jártam, a városházán elmondták: több mint negyven személynek változatlanul nem kötötték még be a telefonját. Holott ekkor már elmúlott 16-a is. Hogy ennek az emberi tre- hányságon kívül még mi lehet az oka, erről szívesen olvasnék. Elvégre ezen családok nem ingyen kérik a munkát, hiszen időben, sőt határidőre leszurkolták az érte járó súlyos ezreket. Ezért egy újabb dátumot én már nem közvetítek senkinek, sehova. Nem, nem kényelemből, hanem azért, mert nem győznének csuk- lani... Amíg él - emel is Nagy László már 48 éves, tehát azt is mondhatnánk, hogy az idén aligha enged a negyven- nyolcból, és még mindig rendszeresen lejár a súlyemelők edzésére. Egykoron Szolnokon Szabolcsi Karcsi nézte kikerekedett szemekkel Laci bácsi gyakorlatait, mára annyit változott a helyzet, hogy mindketten Kisújszálláson laknak, és Szabolcsi Károly vezeti Nagy László edzéseit. Ugyanis az elnyűhetetlen, örökifjú súlyemelő heti négy-öt tréninggel készül az újabb és újabb erőpróbákra. A nagykun városba úgy került, hogy felesége halála után másodszor ide nősült. (Egyébként a fia, aki 18 éves és Szolnokon edz, szintén válogatott.) 0 pedig nehézsúlyban veterán magyar bajnok. Egykoron 120-at szakított, 145- öt lökött, ami összetettben 265 kiló. Még most is megcsinálja a maga 200 kilóját, ami közel az ötvenhez, azért nem semmi. Aki valamiért kételkedik a leírtak hitelességében, könnyen próbát tehet, hiszen e rövid cikk főszereplőjét minden hétköznap délután a rendőrség melletti alagsori súlyemelőteremben találja. Hogy még meddig birkózik az irdatlan vasakkal? Amikor erről faggattam, nekem csak annyit mondott: az ilyen típusú ember, mint én, amíg él, emel is ... Még kapható a kalendárium Mint korábban beszámoltunk róla - ha késéssel is végre-valahára megjelent a várva várt városi kalendárium. Mintegy kétszáz oldalon, sok fotóval, darabonként százötven forintos áron. Tulajdonképpen a kiadvány nemcsak kalendárium, hanem a település történetének érdekes és hű krónikája. Éppen ezért, ha valaki még meg szeretné lepni távolba szakadt, egykor itt élő családtagjait, rokonait, ismerőseit, ha egyes iskolák, cégek diákjainak, munkatársaiknak ne- talántán könyvvel óhajtanak kedveskedni, talán ezen kategóriába eme kétszáz oldalas, szerény vállalkozás is belefér. Hogy megkönnyítsük a vásárlás helyszínét, közreadjuk, hogy a megmaradt példányokból venni lehet még a városházán, a Kossuth úti gyógyszertárban, a könyvesboltban, a művelődési házban és a lelkészi hivatalban is. Pista bácsi Zsoldos István nyugdíjas tanár úrról, vagy ahogyan itt mindenki ismeri, Pista bácsiról mindig könnyű valami újat írni, hiszen változatlan szorgalommal munkálkodik ma is, miközben ezer szállal kötődik a településhez. Hogy csak néhány dolgot említsek: 1958 óta megszakítás nélkül helytörténeti kutató, 1971-ben létrehozta a helyi néprajzi kiállítótermet, amelybe rengeteg korábbi tárgyi emléket, kiadványt, konyhai, szántóföldi, szobai használati tárgyat gyűjtött, gyűj- tetett össze. Ha kellett, poros, pókhálós padlások homályában kutatott egy-egy ritkaságért. Természetesen nem gyalog járta a szétterülő várost, hanem elmaradhatatlan társával, kiszolgált kerékpárjával. Azzal a masinával, amelyik elmondása szerint évtizedek óta fittyet hány az olajárrobbanásokra, hiszen egy decivel akár esztendeig is elmegy az ártatlan. Fáradozását a váosvédő és -szépítő egyesület a műemléki világnap alkalmából Gaál Kálmán-díjjal jutalmazta (Gaál Kálmán Kisújszállás jeles polgármestere volt a századforduló idején). Hogy tulajdonképpen miért vehette át ezt a díjat, az bizonyára kiderül ezen pár sorból. Búcsúzóul a lelkemre köti: írhatsz rólam, amit akarsz, de nehogy nekrológ legyen. Isten ments ettől a műfajtól, hiszen az örökifjú kutató még csak 79 éves. És noha a halántéka deresebb, mint egy évtizede, a kerékpár is lassabban gurul alatta, azért naponta azzal kel még ma is, hogy temérdek a tennivalója. Kívánjuk: hosszú, hosszú ideig így legyen még! Hatvanójukhoz nem jöttek... A Szociális Gondozási Központban, vagy ahogyan az emberek hívják: szociális otthonban jelenleg százhúsz személyt ápolA gyerekek egészségéért A beteg gyerekek megsegítéséért a városi családsegítő szolgálat és a helyi Ifjúsági és Művelődési Központ jótékonysági estet szervezett. A rendezvényre kétszáznegyvenen váltottak belépőjegyet, ahol először a közép- iskolások mutatták be szalagavató nyitótáncukat, amely után Pécsi Ildikó és Bajor Imre műsora következett. A gyertyafényes vacsora és táncest eredményeképpen ezen célú alapítványra eddig 160 ezer forint gyűlt össze. Ezenkívül ötvenöt munkahely, kollektíva, vállalkozó, lakos száz értékes adománnyal járult a rendezvény sikeréhez. A jótékony- sági alapból azon családokat támogatják, ahol 0-18 év közötti életkorú, súlyosan beteg gyermek van, illetve pénz addig adható, amíg a fiatal az iskolai tanulmányait folytatja. Az öttagú bírálóbizottság - akik között két orvos, védőnő, pszicho-pedagó- gus és a családsegítő szolgálat szakembere is megtalálható - támogatja a súlyos fejlődési rendellenességgel született gyermek gondozóit; a rosszindulatú daganatos betegségben szenvedők szüleit; a baleset következtében súlyos egészségkárosodást szenvedett gyerekeket; az idegrendszeri heveny gyulladások, valamint a mozgásszervi betegségben szenvedők gyógyítását. Az összegek nagyságáról, odaítéléséről az egészségügyből történő jelzések, javaslatok alapján dönt a testület. nak, gondoznak. Kétharmaduk nő, a többi férfi. Azt sem mondhatjuk, hogy az intézmény az öregek_otthona, mivel a legfiataLesz-e A Faipari Vállalat negyvenéves históriája során tartozott már a megyei tanácshoz, később a megyei önkormányzathoz. A száztizennégy embert foglalkoztató cég - ha minden igaz - ebben a hónapban részvénytársasággá alakul. (A privatizáció feltehetőleg még későbbi folyamat.) Egykoron éves tervekkel, tervvel dolgoztak, most egy-két hónapra látnak előre. A tevékenységük változatlan: készítenek gyógyászati segédeszközöket, játékokat, sportszereket, háztartási eszközöket (húsvágódeszka, gyúrótábla, nyújtódeszka stb.), valamint különböző fából készült játékokat. A rossz nyelvek szerint, ha koldusbotok szériagyártására térnének rá, ez évre biztos lenne a kereslet. Hát kérem, kedves mi labb bennlakó 21 esztendős, igaz a rangidős egy 96 éves bácsika. Noha a létesítmény költségvetése évente 28 millió, mindent azért az itt dolgozók sem tudnak megadni ezeknek az embereknek. Megfigyelték: az ünnepnapok előtt idegesek, feszültek, mert valakit, valamit azért mindahá- nyan várnak. A gyereket, az unokát, esetleg egy kedves rokont, vagy legalább csomagot, néhány sort hazulról, a volt otthonból. Általános tapasztalat, hogy a százhúsz ember közül hatvanhoz szinte senki nem jön. Sem ilyenkor, sem máskor, pedig mindössze néhányan vannak, akik elmondhatják magukról: úgy élnek, akár az ujjam, mivel az égvilágon senkijük sincsen ... választotta meg botcsinálta politikusok, el lehetne gondolkodni azon, van-e, lesz-e létalapja eme kaján megállapításnak. Talán ha a kocsmába illő veszekedések, egymást kioktató szócsaták helyett legalább annyit törődnének A seprű Pajkos szellő kócolja az emberek haját, aztán megbotolva a napfényben, tétován lelassul, s újra tovaszökkenve megcirógatja az arcokat, táncot rop, mint egy apró manó, röpteti a papírdarabkákat, illeged magát, pörög-fo- rog, csintalankodik, fölkavarja az eldobott cigarettavégeket, végül kedvetlenül elsuhan a szemetes, piszkos buszmegállóból. Az emberek fázósan ácsorog- nak, és minduntalan a buszt kémlelik. Ekkor a közelebbi üzletből egy öregasszony lép elő, afféle ősba- nya-típus, akárha meséből jönne, csak éppen a seprűjét nem lovagolja, hanem a hóna alatt szorongatja. Egyéb sincs a töpörödött anyókánál, csak ez a vadonatúj seprű. Oroszosán megkötött kendőjén igazít, amikor az emberek tömegében végre megpihen. Óvatosan, majd egyre türelmetlenebbül néz körül, aztán sebtében felemeli a seprűjét, néhány tétova mozdulatot tesz vele, majd egyre határozottabbá válva, egyre jobban belemelegedve söprö- getni kezd. A műveletet enyhe kuncogás nyugtázza, ami itt-ott felerősödik, de az anyóka seper tovább, próbálgatja, forgatja az új eszközt, nem kerüli el figyelmét egyetlen papírdarabka sem, miközben sugárzik róla az elégedettség. Az új seprűje jól seper.- bátorligeti a létminimum körül, alatt, táján élő néhány millió sorsával, esetleg meg lehetne előzni ezt a szériagyártást ... Irta: D. Szabó Miklós Fotó: Mészáros János Szűnőben a por és a sár Mint minden igazi nagykun településnek, ennek is az az egyik legszembetűnőbb hiányossága, hogy jórészt még ma is kun aszfalttal borítottak az útjai. Az pedig nem más, mint földút, amelyik nyáron porzik, télen ragad. Igaz, a belterületi utaknak eddig a negyven százaléka portalanított, de hogy a por és a sár még összébb szoruljon, ezért az idén is folytatódik az útépítés. Természetesen lakossági segítséggel. Ha (az: érintett utcákban élők kéthamada vállalja, hogy portánként tizenöteze forintot áldoz erre a célra, akkor az idén az alábbi utcák, Utcarészek Kapnak új, jó burkolatot: Hunyadi-Kun Béla út, a Kígyó utca Petőfi és Téglagyár utak közötti szakasza, a Gilányi utca, és szerepel még a listán a Mohácsi, a Petőfi és a Kossuth utca is. Azonban ha valamelyik utca lakóközösségének a 66 százaléka mégsem vállalná ezt a költséget, akkor a helyükre az alábbi „pótutcák” kerülnek: Kodály Zoltán, Sugár- Erdő és Pólya. koldusbotgyártás?
