Új Néplap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-23 / 96. szám
4 A szerkesztőség postájából 1992. ÁPRILIS 23. Segélytipp az önkormányzatoknak Élethelyzet ! Lakó- vagy klubhelyiségben élünk? Immár 11 éve egy szolnoki bérház földszintjén olyan helyiség lakpi vagyunk, amit eredetileg kultúrteremnek szántak, s láljítQjag ezért nem szigetelték megfelelően. Erről viszont a fölöttünk lakó nem vesz tudomást, aki ráadásul sajnos nagyot # hall, s állandó időzavarral küszködik, mert a legzajosabb tevékenységét éjszakára hagyja. A tévéje műsorkezdéstől zárásig úgy szól, hogy a miénkre nem kell hangot adni. (Persze képtelenek vagyunk ennyi időt a képernyő előtt tölteni.) Bizonyos zajokhoz szinte hozzászoktunk, de az éjfél utáni csapzúgatást, a fapapucsban járkálást már nehezen viseljük el. A bérházunk ajtaja éjjel-nappal mindenki előtt nyitva, sokan forgónak nézik, és úgy bevágják, hogy csaknem beüti a konyhánk falát; a közelünkben taxiszolgálatnak adtak helyet, így állandó a ki-be járkálás; velünk szemben a kerékpártároló, ami egyben „javító műhely” is; a 125 család postaládáit a folyosókon helyzeték el, s némelyik lakó - talán mert nem volt benne szerelmes levél - úgy bevágja az ajtaját, hogy a többi majdnem lepotyog. Igaz, az IKV műszaki igazgatóhelyettese ígérte, hogy a ládákat áthelyezteti a lépcsőház falára, de ez annyiban is maradt. Még hosszasan soralhatnám mindazt a sok-sok zavaró körülményt, amivel együtt kell élnünk, ami miatt se éjjel, se nappal nincs nyugalmunk, holott 12-24 órás szolgálatban dolgozom, s teljes pihenésre lenne szükségem. Megjegyzem, a 48 m2-es „kultúrhelyiségért” 7600 Ft lakbért - benne a víz- és egyéb költség - fizetünk. Ezek után szeretnénk, ha az illetékesek tisztáznák végre: mi valójában lakóhelyiségben vagy kultúrhe- lyiségben élünk? K. J. Szolnok A Békés megyei Vésztő ön- kormányzatának kezdeményezését azzal a szándékkal adjuk közre, hogy a szomszéd megyebeli nyolcezres lélekszámú nagyközségben bevezetett újítást talán a mi településeinken is hasznosítani tudják. De miről is van sző? v A családsegítők, szociális segélyezéssel foglalkozók a megmondhatói, hogy a leggondosabb mérlegelés, környezettanulmány ellenére sem minden esetben éri el a célját a készpénzben kifizetett segítség, ha urambocsá’ van egy olyan családtag, aki bizony gyakrabban látogatja a kocsmát, mint az alapvető élelmiszerért, ruhaneműért az üzleteket. Vésztőn - a Népjóléti Minisztérium állásfoglalásán felbátorodva - megalkották az egyes szociális segélyekről szóló ön- kormányzati rendeletüket, mely alapján az esetenkénti szociális segélyt, valamint a rendszeres A tavaszvárás, a megújulás közeledte mindig felemelő érzéssel tölti el az embereket. Húsvét az első olyan meghitt ünnep, amikor a családokat a hozzátartozók várásának kellemes órái, napjai kötik le. A jelenlegi szűkös anyagi helyzetben viszont nagyon sok családban inkább szorongást, mint felszabadult, örömteli várakozást váltott ki a vendégvárás. Mert gond volt, hogy mi kerüljön az asztalra, hogy mire telik a nyugdíjból, a fizetésből, a munkanélküli-segélyből. E gondok enyhítésére nevelési segélyt is különböző névértékű és színű utalvány formájában adják a rászorulóknak. Az utalványokat alapvető élelmiszerre, gyógyszerre, tanszerre, ruhaneműre, lábbelire, tüzelőre lehet fordítani, de a gyermekintézményeknél térítési díjat is fizethetnek vele. Ezzel kapcsolatban megállapodást kötöttek a gazdálkodó szervekkel, melyben a polgármesteri hivatal vállalja az összegyűlt utalványok kifizetését. A segélyben részesülők döntő többsége helyesli az utalvány bevezetését, és a kezdeti kifogások után ma már elfogadta ezt a támogatási formát. (Az utalvánnyal való, bármilyen nemű visszaélésért eddig senkit nem kellett felelősségre vonniuk.) Tehát összességében jónak tartják a kezdeményezést, és ezzel kapcsolatban más ön- kormányzatoknak szívesen adnak bővebb tájékoztatást, lehetőséget a helyszíni tapasztalatszerzésre. Cs. J. hirdette meg községünk MSZP- szervezete a húsvásárlási akcióját, mely során 94 forintos kilogrammonkénti kedvezménnyel lehetett húsféleséget vásárolni - maximum 2 kg mennyiségben. Az akció, amit az MSZP megyei szövetsége is támogatott, sikerrel járt, hiszen több mint háromszáz család az, akinek olcsóbb hús kerülhetett az asztalára. Felemelő érzés volt látni, hogy a település lakossága türelemmel várt, míg sorra kerül, s hamar szertefoszlott az a félelem, amitől a szervezők tartottak, hogy egyesek majd nagyobb mennyiséget akarnak felvásárolni. A lakosság megértette az akció lényegét: minél több család jusson ünnepek előtt olcsó húsáruhoz. Elismerés illeti az 1-es számú, valamint a pusztatasko- nyi vegyesboltban dolgozókat, akik a kedvezményes vásár lebonyolításában részt vetj^k^é^h^-i záállásukkal kivívták a JaköSpg A rákóczifalvi Arany János Nyugdíjasklub a Faluházban adott otthont nemrég a megye nyugdíjasklub vezetői-küldöttei tanácskozásának, melyen - a házigazdákon kívül - negyvenkét küldött vett részt. Az országos szövetséget az Életet az éveknek klubszövetség két alelnöke: Sipos József és Krizsán Sándor képviselte, akik tájékoztattak a szövetség munkájáról, valamint a május 8-9-én tartandó kétnapos országos tanácskozás programjáról, céljáról. A nyugdíjasok gondjairól szinte mindenki szólt, de a tanácskozást nem a siránkozás, hanem a tenni akarás jellemezte; az idős emberek érdekében komoly tapasztalatcsere-átadás, megfontolt felvetések, javaslatok hangzottak el. A jelen lévő klubvezetőkből végül megalakult - elsőnek az országban - a megyei klubtanács. Az elnöki tisztséget - társelnöki minőségben Tábori Béláné rákóczifalvi, Törőcsik Albert szandaszőlősi, a titkári teendőket dr.Ba.kps Imré- né kenderesi klubvezető látja el. A klubtanács központja ugyan Egy-egy írás, cikk elolvasása után azt is megfigyelem, ki írta. Néha úgy érzem, olyan jó lenne kezet szorítani az illetővel, mindelismerését. Minden politikai indíttatástól mentesen mondhatjuk: az MSZP helyi szervezete elismerésre méltó szociális érzékenységről tett bizonyságot. Igaz, az akció egy csepp volt a tengerben, de ne feledjük, hogy cseppekből áll a tenger. A lakosság nevében köszönet a szerve- 1 zőknek: Papp Istvánná Tiszabura Rákóczifalva lesz, de a negyed- évenkénti megbeszéléseinket majd más-más területen tartjuk. A klubok leveleit, javaslatait, meghívóit Rákóczifalvára várjuk, azokat az elnökség havonta - vagy szükségszerűen - beszéli meg. A klubtanács fontosnak tartja a megyén belüli rendszeres nyugdíjas-találkozást, s ebbe minden klubot szeretne bevonni. S mivel sok látnivaló van megyénkén belül is (múzeumok, tájházak, gyógyfürdők stb.), olcsó szállás és étkezési lehetőségek felkutatásában, és program- javaslatokkal kívánunk segítséget adni. Kérjük a klubokat, jelezzék rendezvényeiket, utazási, kirándulási szándékaikat, esetleg vendégfogadási elképzeléseiket: hol, milyen programot kínálnak, mikor és hány főt tudnak fogadni, kb. mennyibe kerül személyenként. A második félévre szeretnénk egy megyei rendezvénynaptárt készíteni, és a szövetséghez tartozó klubokhoz eljuttatni. Tábori Béláné klubvezető Rákóczifalva járt tudtára adni, hogy osztom a véleményét. A napokban azon meditáltam, mi lenne, ha az emberek mindenféle munkájuk mellé a nevüket is adnák. Ugyanis az a tapasztalatom, sokan szívesen maradnak a háttérben, mert talán maguk is tudják, hogy munkájuk kívánnivalót hagy maga után. Itt elsősorban a szekemberekre, a szakmunkástanulók mestereire gondolok, akiket nagyon meg kellene válogatni, s persze jól meg is fizetni, ha már az elsajátított szakma igazi mesterei. Kezeik közül csak kifogástalan tudású szakemberek kerüljenek ki, mert néha sími tudna az ember, amikor egyik-másik szolgáltatást végző szakember végez a munkával... Még ma is nagy tisztelettel adózom azoknak a nővéreknek, akik a debreceni klinikán oktattak a szeretetteljes, odaadó betegápolásra; akik mindig arra tanítottak, első a beteg gondos, lelkiismeretes ellátása. Az egészségügyben töltött éveim során körülöttem is voltak tanulók, s nagyon remélem, magam is át tudtam adni valamit a betegek javára-hasznára abból, amit tanultam, amit tapasztaltam. M. F.-né Szolnok Hozzászólás cikkünkhöz A lakosság megértését kérik A Kunság Extra - Karcag összeállításban jelent meg (III. 12.) a Pofon a józan észnek című észrevétel, melyre az alábbi tájékoztatást adom: Karcag lakossága ez év januárjától - a korábban megszokott időponthoz képest - valóban később kapja meg kedvenc napilapját, folyóiratát. A hírlapkézbesítők előző, 6 órai kezdésével szemben, jelenleg 7 óra, negyed nyolc körül indulnak ki, ami r igazgatósági szinten, az átlaghoz viszonyítva - nem tekinthető rossz időpontnak. Különösen nem, ha a Szabolcs-Szatmár-Be- reg megyei városok újságkézbesítési időpontját tekintem. A postának, mint gazdálkodó vállalatnak, elsőrendű érdeke a veszteség nélküli üzemvitel biztosítása, amit a bevételek növelésével és a költségek csökkentésével lehet elérni. Mivel az ismert gazdasági helyzet miatt a bevételek növekedése megállt, a Debreceni Postaigazgatóságnak is a költségek csökkentésére kellett a hangsúlyt fektetnie, s ez a tendencia - legnagyobb sajnálatomra - elérte a közönségszolgálati tevékenységünket is; intézkedéseink egyike Karcag lakosságát is érintette. A korábbi időszakban a város hírlapanyagát Püspökladányból külön gépkocsi szállította, ezzel párhuzamosan egy órával később érkezett Szolnokról Karcagra a postaanyagot szállító gépkocsi, ami a körzet több településére is vitte a hírlapokat. A költségek csökkentése érdekében, az idén január elsejétől megszüntettem a Püspökladányból közlekedő járatot, és Karcagra a Szolnokról egy órával később érkező gépkocsival szállíttatom a hírlapot. A szervezési intézkedés eredményeként - az 1991-es árszinten számolva - évente mintegy 400 ezer forint megtakarítás jelentkezik, továbbá egy gépkocsival csökkenthető a postai gépjárművek állománya, valamint egy gépkocsivezetővel kevesebb létszám szükséges a feladatok ellátásához. Döntés előtt hosszasan mérlegeltem, számításba vettem a lakosságnak okozott kellemetlenségeket, az esetleges bevételkiesést is. Ettől független, a kellemetlenség csökkentése érdekében, szervezési intézkedésekkel megkísérlem a kézbesítők 7 óra előtti indítását. Addig is a város lakosságának szíves elnézését, megértését kérem. Makó Albert postaforgalmi igazgatóhelyettes Körülnézett; a távolból látszott a Körút nyüzsgő forgataga, arrafelé indult. Menetközben egy Déry-novella jutott az eszébe, mely egy fegyházból szabadult politikai fogolyról szólt, próbálta felidézni a részleteket, de már alig emlékezett valamire is. Útja egy étkezde mellett vitt el, megállt, megnézte a kifüggesztett, kézzel írott étlapot. Áz egyhangú börtönkoszt után valami fűszereset kívánt, belépett és egy pacalpörköltet rendelt. Mohón belekóstolt, de az ételt zsírosnak és ízetlennek érezte. Újra és újra megsózta, így sem eset jól, szinte érintetlenül hagyta ott az asztalon. A Damjanich utcába ment, apósa lakására, reménykedett benne, hogy már otthon találja a feleségét, de a déli órákban senki sem tartózkodott otthon. Elhagyta a házat és lement az utcára, benyitott a közeli katolikus templom ajtaján. A padokban senkit sem látott, keresztet vetett magára, letérdelt és behunyta a szemét. Nem imádkozott, csak egy Appolinaire-verset dünnyögött.- „...Míg az imádandó ametiszt mélység forog tündökölve Krisztus dicsfénye az s forog lobogva mindörökre Liliom ő lelkűnkben ápolt hófehér És rőthajú fáklya, melyet nem fojthat el a szél..." A szavak megnyugtatták, ugyanazt a felszabadult megkönnyebbülést érezte, mint a meleg tus alatt. Több mint egy órát töltött a templomban, utána visszatért a Damjanich utcai házba. Fent az emeleten a folyosó korlátjára támaszkodott és lebámult a mélybe. Valahányszor lent a földszinten benyomták a lift hívógombját és a drótkötelek messze hallhatóan megremegtek, Martin mindig felkapta a fejét, de a fülke sohasem jött fel az ötödikre. Az udvar belső négyszöge fölött fokozatosan elsötétedett az ég, zizegve megeredt a havas eső, a feltámadó szél besodorta a folyosóra. Martin összehúzta magán a kabátot és elindult lefelé, azt gondolta, hogy beül majd a szomszédos eszpresszóba. A földszinten ott várakozott a liftre Petra, a felesége. A bő irhabundában is látszott, hogy teste mindinkább elhehezedik, terhességének ötödik hónapjában járt, arca viszont megszépült, szinte lányossá változott, Martint megismerkedésük idejére emlékeztette. Mögé osont és átölelte, az asszony összerázkódott és hátrafordult:- Istenem! - mondta és lehúzta magához a férfi fejét. Felfelé a liftben csókolództak, ahogy beléptek a lakásba, Martin ki akarta bontani felesége ruháját, de Petra elhárította:- Most nem lehet. Felhívott Vojtekovszky, tudja, hogy kiszabadultál, feljön hozzánk, meg akar beszélni valamit veled. A telefonban azt mondta, hogy három óra felé ér ide. De itt maradsz éjszakára, nem engedlek el. A konyhában ültek le.- Kérsz valamit enni?- Ettem egy pacalt, még mindig itt van az íze a torkomban. Van itthon valami tömény?- Apu hozott szilvapálinkát vidékről - a mélyhűtőből egy zúzmarával belepett üveget vett elő-, tölts magadnak. 68 'P.1 OVI •í* l<:s • A sártenger mielőbbi felszámolása érdekében a jászladányi önkormányzat elkezdte az utak portalanítását, aszfaltozását. Felvételünk a Rózsa Ferenc úton készült. (Fotó: G. O.) í A 8-as tévedésből tért \ V a hatosra ) Az Új Néplap április 3-i számában „8-as a hatoson” című írásra a következő választ adjuk. A tisztelt telefonáló feltételezése megfelel a valóságnak. A 8-as autóbuszjárat vezetője a 4-es sz. főút és a 442-es sz. út kereszteződésénél elvétette a járat vonalát. Természetesen észlelte a tévedését, de már kénytelen volt az első fordulási lehetőségig - az Evezős csárdáig - a 6-os vonalán továbbhaladni, s az eltérés mértékéig ugyanott vissza is térni. Megjegyezzük, hogy a helyi járatokon a gépkocsivezetők napi feladata - az esetek többségében - különböző vonalakon teljesítendő szolgálatból áll, ami az autóbusz-állomány kihasználási kényszere miatt, alapvetően gazdasági okokból, elkerülhetetlen. A 8-as jelzésű busz vezetője aznap már a negyedik vonalra indult az említett 8.10 órai járattal. így fordulhatott elő, hogy tévedésből a 6-os útvonalának megfelelően haladt át a kereszteződésen, amiért az érintettek és minden kedves utasunk elnézését kérjük. Szabó István a Jászkun Volán igazgatója Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné Kedvezményes húsakcióval segítettek Nem siránkoztak Kiváló szakembereket képezzenek, neveljenek
