Új Néplap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-23 / 96. szám

2 Körkép 1992. ÁPRILIS 23. Repülőtérnyi fekély a glóbuszon Falusi turizmus és vendéglátás (Folytatás az 1. oldalról) kötelező feladat a kormány szá­mára. A Falusi-Tanyai Vendég- fogadók Szövetsége azzal a ké­réssel, javaslattal fordult a kor­mányzathoz, hogy nyugati jó példák mintájára (Ausztria, Né­metország, Franciaország) támo­gassa a mozgalmat, legalább az épületek felújításának erejéig. Ennek eredményeként: tíz ágyig és 300 ezer forint bruttó bevé­telig adómentes a falusi vendég­látás. A megyei önkormányzat a ha­tásköri törvénnyel összhangban támogatja és koordinálja az ide­genforgalom helyi kezdeménye­zéseit. (Folytatás az 1. oldalról) környék megtisztítására várnak, azok a Top Vision hongkongi­magyar vegyesvállalat tagjai. Nekik megváltó programjuk van a régió számára. Repülőteret kí­vánnak itt üzemeltetni, személy- és teherfuvarozásra, aztán élel- miszer-lerakatot, ipari körzetet - adja isten, hogy annyi rossz után végre a békés szándék rajzolja át a táj térképét. Ha az ember már túltette ma­gát a Föld ellen elkövetett köz­törvényes bűncselekmény miatti felháborodásán, más élmény ha­tása alá is kerülhetett. Elámulha- tott például az egyiptomi pirami­sokhoz mérhető hangárok és bunkerek arányain. Az atom­fegyverek tárolására épített vas­beton erődítmények elképesztet­tek a méreteikkel; volt olyan rak­tár, melyet három elektromos ve­zérlésű, egyenként 180 centi vas­tagságú ajtó védett. És persze az, élő erő, az őrszemélyzet, melyet a süketek és némák századának neveztek. A katonákat háromha- vonként cserélték a Szovjet­unióból, és még a laktanyabeli társaikkal sem érintkezhettek. Más kérdés, hogy e három atom­biztos ajtón a kivonulás után né­hány nappal már bementek egyes helybeliek, és elvittek mindent, ami mozdítható volt... A Szuhoj vadászgépek hang­árjait három méter vastagságú vasbeton ajtó őrizte, benn a gé­pek, a szörnyű terheikkel. Min­den gombnyomásra ment, min­dent az elektromosságra bíztak. Az utolsó hónapban a laktanyá­nak több mint 167 millió forintra rúgott a villanyszámlája. Becsü­letükre legyen mondva, hogy tisztességesen kifizették az utol­só fillérig. A monumentalitást alighanem az építők is érezték, mert az egyik bunker beton pa­dozatát archalizáló mintázattal rajzolták körbe. Aki pedig ott bo­lyongott elveszetten a gigantikus léptékű építmények között, ké­pet kaphatott a birodalom nagy­ságáról is. Annak a birodalom­nak a nagyságáról, amely a saját súlya alatt roppant össze.-Pb­A lehetőségek, vagy a békés jövő napja? (Folytatás az 1. oldalról) József pártelnök a kormánypoli­tikával szemben már többször megfogalmazott a nyilvánosság előtt. A szombati tömegdemonstrá­ción - mint azt Guth Sándor me­gyei titkártól, szóvivőtől meg­tudtuk - a számítások szerint a megyéből két-háromezer ember vesz részt. Különvonatok halad­nak át a nagyobb városokon, ahová pedig autóbuszok szállít­ják a résztvevőket. A megyei tit­kár hangsúlyozta: tévedés, hogy szombaton a „Harag napja’ ’ lesz. Ezt a jelzőt az ellenfelek ragasz­tották a megmozdulásra. A de­monstráció békés lesz, és „A le­hetőségek napja” elnevezést vi­seli. A demonstráción egyébként - ahogy elmondta a szóvivő - munkások, bányászok is részt vesznek az ország minden részé­ből. Az utaztatás költségeit a pártközpont fedezi. A demonstráció szombaton az Országház előtt fejeződik be, egy 20 pontos petíció átadásával. * * * A szombati tömegmegmoz­dulással egyidőben - és mintegy ellentételezésként a párt Törté­nelmi Tagozata is akciókat fog tartani. Az ország több városá­ban - Szolnokon is - nagygyűlé­seket szerveztek erre az időpont­ra „Békés jövő napja” jelzővel. A platform és a 35-ök nevében dr. Mizsei Béla országgyűlési képviselő nyilatkozott szándéka­ikról.- Nagyon elítélem a tömegde­monstrációt - mondta. - Parla­menti demokráciában ilyennek nincs helye. Torgyán egy éve még új választásokról álmodo­zott, de kiderült, hogy a nép nem menne el szavazni. így hát egy ilyen demonstrációval akarja a hatalmat átvenni. Az akció eb­ben a nehéz helyzetben rendkí­vül kockázatos és semmit nem old meg. A demonstráció a kül­föld előtt is rontja az ország te­kintélyét. Mi, a 35-ök szombaton nagy­gyűléseken állunk a nép elé - folytatta a képviselő. - Rá aka­runk mutatni az események hát­terére és megnyugtatjuk az em­bereket: nem engedjük, hogy fel­fordulás legyen az országban. BI. Felvételi előtt a főiskolákon PLUSZPONTOKAT ÉR EGY NYELVVIZSGA Rövidesen kemény napok várnak a végzős középiskolások­ra. Előbb az érettségin, s aztán az egyetemi, főiskolai felvételi vizsgán kell bizonyítaniuk. A Kereskedelmi és Vendéglá­tóipari Főiskola szolnoki tagoza­tán először felvételiznek Szolno­kon a leendő elsőévesek. Eddig ugyanis az anyaiskolában méret­tek meg a jelentkezők. A tagozat­ra 279-en küldték el továbbtanu­lási lapjukat az idén. Azok a diá­kok, akik gimnáziumban jelesen érettségiztek, letették valami­lyen nyelvől a középfokú vizs­gát, s így 59-60 pontjuk van, fel­vételi nélkül tanulhatnak tovább a tagozaton. Ugyancsak nem kell felvételi vizsgát tenniük azok­nak, akiknek már van egy diplo­májuk, s levelező tagozaton sze­retnék elvégezni a főiskolát is. Akinek felsőfokú nyelvvizsgája van, csak matematikából kell fel­vételiznie. Jászberénybe, a Tanítóképző Főiskolára 381-en jelentkeztek az idén. Igaz, a jelentkezők egy része Nagykőrösre, a református tanítóképzőbe pályázik, amely ugyan decembertől már önálló, de a felvételi vizsgát Jászberény­ben tartják. Jászberénybe 165 le­endő elsőévest vesznek fel. Azok a hallgatók, akik valamilyen szintű nyelvvizsgával rendel­keznek, vagy valamilyen tan­tárgyból kiemelkedő eredményt értek el, plusz pontokat kapnak. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem mezőtúri főiskolai ka­rára 99-en jelentkeztek az idén. A főiskola úgynevezett keretszá­ma kilencven, de csak azokat ve­szik fel, akik 65 százalékosnál nagyobb teljesítményt nyújta­nak. A nyelvvizsga-bizo­nyítványt Mezőtúron is „hono­rálják”. A Külkereskedelmi Főiskola szolnoki tagozatára változatla­nul a budapesti anyaintézmény­ben felvételiznek a diákok. A ta­gozaton egyébként nyolcvan el­sőéves kezdheti meg felsőfokú tanulmányait szeptemberben.-tg­Szindbád az űrben Műholdról sugároz a harmadik csatorna A kelet-európai televíziózás tör­ténetében minden bizonnyal pél­dátlan kísérletsorozat fejeződött be a napokban: egy hónapon keresztül magyar filmek, televíziós műsorok indultak útnak Budapestről, a Mo- vi stúdiójából az Eutelsat F3 mű­hold felé, s azon keresztül egész Európa felé. Valóban a kísérletso­rozat első két hetében csak egy mo­noszkóp volt látható Magyaror­szágról, de az technikailag tökéle­tesen élvezhető képet adott Egyip­tomtól Skandináviáig és Madridtól Kijevig. A szervezők két hét után döntöt­ték el, hogy noha az Eutelsat mű­hold üzemeltetőivel kötött megál­lapodás szerint a nagyközönség előtt az egész kísérletet titokban kellett tartani, a magyarországi adást irányító szakembereknek meg kell győződniük róla - a mű­holdas adás megfelelő minőségben továbbítja az igazi televíziós műso­rokat és főként a leendő harmadik csatorna „gerincének” szánt ma­gyar filmeket is. így került a ma­gyarfilmművészet első követeként műholdas adásba Huszárik Zoltán Szindbád című filmje. A kísérleti adások tehát minden­nemű reklám nélkül folytak, de nem észrevétlenül. Jancsó Miklós Meddig fűtjük (Folytatás az 1. oldalról) a skálán leolvasni.A másik elődást a Schlösser GmbH kereskedelmi vezetője, J. Philip Boehmer tartot­ta, aki az általuk forgalmazott ter­mosztatikus szelepekről beszélt, be is mutatva a termosztátokat. A német tapasztalatok minde­nesetre elgondolkoztatóak. Min­den 1 C-fokos belső hőmérsék­letcsökkenés 6 százalékos költ­ségmegtakarítást jelent. 1995-ig a régi NDK területén is kötelező­vé szeretnék tenni a hideg, meleg Szegénylegények című alkotását Sevillában látták, s vissza is jelez­ték Budapestnek. Az összesen 58 Európa feletti adást a kontinensnek szinte minden pontján vették és észrevették. Visszajelzések érkez­tek valamennyi magyarok lakta te­rületről, és a kontinens rádióama­tőrei egymás közti adásaikban is felfigyeltek arra. hogy a műholdas televíziózás egy új állomással gaz­dagodott. Mindez persze éjjel-nappali ke­mény munkát jelentett az egyelőre minden anyagi háttér nélkül, szinte csak magánszorgalomból, ügysze­retetből dolgozó hazai szakem­berek számára. Hatalmas munkát végeztek a Movi dolgozói, akik a Könyves Kálmán körúti stúdióból „lőtték fel ” a képeket a Széchenyi- hegyre, ahonnan antennák továb­bították az Eutelsat F3 jelzésű mű­holdra. A technika bevált, a harmadik csatorna beindításának műszaki feltételei adottak, s a szakemberek az anyagi háttért illetően is bizako­dók. A kérdés, hogy ki legyen a fővállalkozó, még nem dőlt el. A Mozgókép Alapítványnál, ahol a magyar műholdas televíziózás böl­csője volt, úgy vélik, hogy ennek a műsornak filmszakmai bázisra kell épülnie. (Atlantic) még az utcát? víz és a fűtés lakásokénti méré­sét. Hogy itthon mikor kerül erre sor, és mindez mennyibe kerül? Rózsa Ferenc hosszú menete­lésre számít. Széles körben ter­veznek előadásokat, hiszen első­sorban a lakosság érdeke annak felismerése, hogy a vágtató ener­giaárak mellett hosszú távon mi az előnyösebb. A jelenlegi át­alányrendszer, vagy egy gyorsan megtérülő beruházás. Cs.J. Tíz nap a Száz év magánnyal pompájával, ugyanott egy másik az ele- settségével tüntet. A beszállókártyák ki­adóin álarc. Nem a terroristákhoz hason­ló, csupán csak egészségügyi. Milyen egy tizenkét órás utazás az óceán felett? Az első hatvan perc maga a gyönyör, a többi strapás. Kérdezheti persze bárki: dicsekedni tetszik vagy panaszkodni? Az út akkor is strapás. S amikor a szá­razföld felett fordul a gép, és megcsillan a napfény a kolumbiai üvegházvárosok tetején, és feltűnnek a Kordillerák csúcsai, a Tolima, a Cristobal Colon, elkezd dobog­ni az utazó szíve, s csak annyit nyög ki magából: Amerika. Pedig kolumbiainak lenni ennél több, sok­kal több. Zötyög a lila, roj­tos függönyökkel ki­díszített, csicsás, zöld Chevrolet busz - mint­ha egy motorizált ra­vatalozóban utaznánk a belváros felé. Az autópálya mellett gi­gantikus reklámtáb­lák - lám, Amerikában vagyunk; és szegény tehenek, szamarak, lám, Amerikában va­gyunk. Lehet abban valami sorsszerű, hogy az Új Granada elnevezésű szállodá­ban kapott helyet a kétezer-hatszáz méter magasan fekvő város­ban a társulat? (Bogo­ta majdnem két évszá­zadon át kormányzói székhely, majd 1718- tól száz évig a spanyol alkirályság központja Úgy éjfél felé járt az idő Kolum­bia fővárosában, amikor már a ne­gyedik fiúcska, mindegyik úgy öt­hat év körüli, lépett elénk kéreget- ve, nyújtogatva tenyerét. Szenyor, szenyor! Az elsőnek belenyomni markocskájába a pesót még olyan nemes európai gesztusnak tűnt, a negyediknél már lelohadt a nagy adakozókedv. S amikor egy fésűt, vizet sose látott hajú szőrmedvény odakullogott, bűzt árasztva magá­ból, igaza lett annak a bölcs latin­amerikainak, aki azt mondta: az emberek többsége néha találkozik az igazsággal, de legtöbbje laposan elnéz, kihúzza magát, mintha mi sem történt volna. Egy európainak Bogotát és Ko­lumbiát látni olyasmi, mint valami új felfedezés az agykutatásban: megnyílik egy ablak... önmagunk­ra. Gyanítom, a Szigligeti Színház társulata és a kíséretében lévők ma­guk sem gondolták, micsoda ablak - nyitogatásnak lehetnek részesei. Még mintha a spanyol repülőtér is arra figyelmeztetett volna, itt va­lami nem mindennapi dolog előtt állnak a Magyarországról utazók. Ez a szó szoros értelmében is igaz volt, hiszen éppen akkor nyolcadik napja sztrájkoltak a takarítók a madridi airporton. Szemét, szemét mindenütt. Világkiállítás előtti bűz és mocsok. Egy város az új kor Ez is Kolumbia ... Bogotában a győzelem titka abban áll... volt.) Itt nem lelke­sednek a felfedező­kért. Marcella egyi­ke azon kis hölgy­költeményeknek, akik okosan gardí­rozták az együttest; azt mondja, mi már akkor itt voltunk, bennünket nem kel­lett felfedezni. A vá­rosra bámuló háro­mezer méteres he­gyek a Guadalupe, a Monserrate a tanúi annak, mennyi vér folyt ahhoz, hogy a katedrálisok állja­nak. Diszkréten hallgatnak, mint odébb a Magdalena folyó vagy a Puta- mayo. Meszticek, félvérek, mulattok, indiánok, négerek. Micsoda kavalkád! Amikor ballagunk le az utcán, megnéz­vén a Teatro Cama- rin del Carment, ahol majd a színház játszik, szóval, a macskaköves óvá­rosi utcán egy fiú szalad, nagy csöröm­pöléssel maga után vontatva egy görgő­csapágyakon haladó, maga csinálta kor- délyt. Csörög-csattog, ahogy mellet­tünk, s a kis éttermek sora előtt elhalad. A tákolmányban egy párhónapos kisba­ba zuttyan ide-oda. Alszik. Az első éjszaka lövöldözésre ébre­dünk. A szálloda előtt összecsap két csa­pat. Férfiak, nők, sivalkodás, sikoly, majd dirr-durr. Meghűl a vér: de hiszen ezek lőnek! A földön, hála valakinek, nem maradt senki. A két szabadcsapat elvonul, lövöldözve. Pár nappal később ... s az ilyen gyerek látványa is Kolumbiához tartozik már fel sem tűnik, hogy itt úgy árulják az autóstáskát és a retikült: beléjük varr- va a pisztolytartó. És most azt kérdezik, miért utazott Bogotába a szolnoki Szigligeti Színház? Győzni, várost hódítani. Azt mondta egy amerikai, a győzelem titka abban áll, hogy olyan ellenfelet kell választani, aki elég nagy ahhoz, hogy számítson, és elég kicsi ahhoz, hogy meg tudd verni. Bogota négymilliós város. (folytatjuk) Hajnal József Kép: MOVI-fotó és a szerző

Next

/
Oldalképek
Tartalom