Új Néplap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-17 / 92. szám

I 1992. ÁPRILIS 17. Hazai tükör 3 Kisebbségi sorsban Irodától irodáig A pénz a hó végére mindig elfogy Óvatos becslések szerint a ci­gányság hatvan százaléka mun­kanélküli. A pontos adat me­gyénkben ismeretlen, bár az tény, hogy például Szabolcs- Szatmár-Bereg megye egyre több falujában százszázalékos a roma-munkanélküliség. A jelenlegi negyvenszázalé­kos foglalkoztatottság a hatva­nas évek végén még 92-93 szá­zalékos volt. Közhelynek szá­mít, hogy a cigány munkaválla­lók adták a segédmunkások (vendég-, utazó-, ingázómun­kás) nagy részét. A rend­szerváltás előtti évtizedekben ezzel megoldottnak vélte a poli­tikai hatalom a cigánykérdést, és nem tett különösebb lépéseket azért, hogy a roma munkaválla­lók ne maradjanak segédmunká­sok, hanem kvalifikáltabb dol­gozókká válhassanak. Várható volt, hogy a rend­szerváltáskor elsőként ők kerül­nek az utcára. Nem megfelelő iskolázottságuk következmé­nyeként alig remélhető, hogy munkájukra belátható időn belül igényt tartanának. Megyénkben - a korábbi évekhez képest - ötszörösére emelkedett a munkanélküliek száma. Miskó Istvánnétól, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Munkaügyi Központ vezetőjétől érdeklődtem, vajon a nyilvántar­tott 27 ezer főnek hány százaléka cigány. Pontos választ nem kap­tam, hiszen mint azt az igazgató­nőtől megtudtam, érről nem ve­zetnek külön statisztikát.- Karcag térségében meghir­dettük, hogy a cigány munkanél­küliek részére külön ügyfélfoga­dást tartunk - mondta. - Úgy gon­doltuk, talán ekkor jobban el­mondják a problémáikat. Nem vált be! De én nem is tartom a külön félfogadást jónak. Ha azt akarjuk, hogy beilleszkedjenek, akkor nem lehet őket kirekeszte- ni, más bánásmóddal bélyegez­ni. Az viszont természetes, hogy a többszörösen hátrányos hely­zetük miatt fokozott támogatást igényelnek.- Mit ért ezen?- Világbanki pályázatból megnyertünk egy Job Club-pá­lyázatot. A klub keretében cso­portos foglalkozásokat szeret­nénk a munkanélküliekkel. Most még azon gondolkozunk, ho­gyan válogassuk össze az embe­reket. Elképzeléseink szerint az első tízet a szakképzettek közül szeretnénk kiválasztani, míg a következő tíz főt a cigány mun­kanélküliek közül. Olyan embe­reken akarunk segíteni, akik ma­guk is szeretnének munkát vál­lalni. Olyan alapvető dolgokra szeretnénk őket megtanítani, hogy például hogyan kell önélet­rajzot írni, hogyan kell telefo­nálni . . . Ugyanakkor arra is kidolgozott programjaink van­nak, hogy ha a munkavállaló fel­keres egy munkaadót, akkor hogy viselkedjen. Hogyan mu­tatkozzon be, hogyan mondja el magáról azt a jót, amivel rendel­kezik. Mert ott a probléma, hogy a munkavállaló nagyon sok eset­ben nem tudja eladni magát, és ma, amikor a munkaerőpiacon a munkavállalókból túlkínálat van, akkor nagyon fontos a sze­mélyes bemutatkozás. Vissza­térve a külön támogatásra: a munkahelyteremtő beruházá­soknál is a programunkban sze­repel, hogy az elmaradt térségek, a tartósan munkanélküliek támo­gatása előtérbe kerül. Mind­annyian tudjuk, hogy a cigány­ság a tartósan munkanélküliek közé tartozik.- Konkrétan melyek ezek a térségek?- Tiszabura, Tiszabő és Kun­madaras térsége. * Megilletődöttség és mély meglepetés látszik az előttem ülő nő arcán. Harminchét éves, mondja. Többnek nézem. Ko­lompár Gizellának hívják. Be­szélgetni próbálok vele. Nehe­zen megy. Ha kérdezem, vála­szol, ha nem, a szavak befelé hervadnak. A beszélő szemek el­némulnak, s az eddig kitárt élet sötét, újból csukott házzá válik. A legfontosabbakat azért megtu­dom: Tiszaroffon él, kilenced­magával. A férje is munkanélkü­li. A pénz, amit ketten kapnak, a hó végére mindig elfogy. Évekig vályogvetésből élt. Hogy hogyan, merre tovább? Nincs válasz ...- pém ­MÄGYAR HITEL BANK RT ERŐ, MÉLTÓSÁG, MAGABIZTOSSÁG, TEKINTÉLY! Régi alapigazság, hogy a piacgazdaság megteremtése elkép­zelhetetlen a pénz­ügyi rendszer korszerűsítése nélkül. Ezen belül meghatározó jelentőségű a bankrendszer inten­zív fejlesztése. így érthető, hogy tavaly miért indított a Világbank önálló programot a magyar bankok ilyen irányú tevékenységének finanszí­rozására. A Magyar Hitel bank Rt. az elsők között, 1991 júliusában kapcsolódott be a programba, létre­hozta önálló intézményfejlesztési szervezetét, amelynek része a Coopers és Lybrand Deloitte nemzetközi társaság szakértői munkacsoportja is.- Meddig jutottak el a program megvalósí­tásában? - először erről kérdeztem Koháriné Szaszkó Máriát, az MHB Rt. jászberényi igaz­gatóját.- Lényegében befejeződött a banki intéz­ményfejlesztési programunk tervezési szakasza, jelenleg a megvalósítás előkészítésén munkál­kodunk. Az ötéves átfogó stratégiánk lényege: az MHB képes legyen a változó helyzetből adó­dó piaci lehetőségek kihasználására.- Hallhatnánk erről egy kicsit részleteseb­ben?- 1995-re el kell érnünk, hogy az eszközállo­mány tekintetében mi maradjunk a legnagyobb kereskedelmi, de egyben a legtőkeerősebb ma­gyar bank, adózás utáni nyereségünk pedig reál­értékben - hosszú távon is - megfelelő hozamot biztosítson. Ehhez a stratégiához kell kialakítani a nem­zetközi színvonalnak is megfelelő, korszerű banküzemünket, s az ezt kiszolgáló informati­kai, számítástechnikai rendszerünket. Ebből lo­gikusan következik, hogy stratégiai üzletágai In­kát meg kellett határoznunk. Hogy melyek ezek? . A vállalati bankműveletek, a kisvállalkozói szféra, valamint a lakossági befektetések legtel­jesebb kielégítése. Nem kevésbé fontos, hogyan tudjuk kiaknázni a tőkepiac adta lehetőséget az értékpapír-műveleteknél és a befektetés irányí­tásában.- Üzleti szempontból tehát hosszú távú, ala­posan végiggondolt tervük van. Ehhez min­den feltételt biztosítani tudnak?- Jelenleg folyik az. üzleti stratégiánk igényeit kielégítő, üzletági és funkcionális tevékenysé­gek szerint felépülő, elhatárolt felelősségi kö-( rökkel rendelkező banki szervezetünk, kerete­ink kialakítása. Kulcsszavaink: szolgáltatás, szakértelem, melyek feltételezik mind a humán­tartalékok - a munkatársak szakértelmének, ké­pességeinek -, mind pedig a számítástechnika nyújtotta lehetőségeink maximális kihasználá­sát.- Az MHB Rt. arculatának teljes megvál­toztatásához bizonyára más is hozzátarto­zik.- Természetesen, az önálló karakterjegyeket viselő, univerzális nagybank képét sokoldalúan formálják szakembereink. Ebbe a folyamatba éppen úgy beletartozik a technikai, technológiai fejlesztés, mint a vizuális értékek és forma átala­kítása. Ide illeszkedik az embléma megváltoztatása is. A Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményé­ben látható ARANYSZARVAS figura - mely eredetileg fejedelmi pajzsdísz volt - művészileg tökéletes ábrázolása az erőnek, méltóságnak, magabiztosságnak, tekintélynek. Ezt az érték- rendszert alkalmasnak tartottuk cégünk szimbó­lumának, amely minden bizonnyal hozzásegíti bankunkat a könnyebb azonosításhoz. Ami azonban a legfontosabb: szakértelmünkről és fúaéas' .színvonalú ‘ s2tolgáItatásaiAkrőFle%yünk Tincsek', (x) V 1 * * B. L. Kiállítás Csíkszeredán Bővül a magyar-román kereskedelem Várhatóan a magyar-román kereskedelmi kapcsolatok újabb bővülését eredményezi az a június 3-a és 5-e között Csíkszeredán megrendezendő magyar kiállítás, amelyet im­már másodszor rendeznek meg Romániában - nyilatkozta az Archív Kft. illetékese. A magyar fogyasztási javak vására az elmúlt évben nagy visszhangot váltott ki, ezért az idén nyáron már kibővített for­mában rendezi meg az árube­mutatót az Archív Kft., vala­mint a Mezőgazdasági és Élel­miszer-ipari Szervező Vállalat (MGÉSZV). A mostani áru­mustrán mintegy félszáz ma­gyar cég vesz részt az előzetes felmérések szerint, s várhatóan több üzletet is kötnek, főként mezőgazdasági és élelmiszer- ipari termékek eladásáról. Ezt az adásvételt megkönnyíti az, hogy jelenleg Romániában az árukért már készpénzzel is tud­nak fizetni, tehát nemcsak bar- terkereskedelemre van lehető­ség. Az élelmiszer- és mező- gazdasági cikkeken kívül kü­lön román kérésre helyet kap a kiállításon az irodatechnika és a lakberendezés is. (MTI) Látlelet GYANAKODJUNK EGYMÁSRA! A bizalmatlanság légköre visszavonhatatlanul ránktelepedett, s minél kisszerűbb helyzetekben éljük át a társas kapcsolatok súlyos zavarait, annál inkább a gyanú és a gyanúsítás áldozataivá válhatunk. Még csak nem is az irigység megnyilvánulásáról van szó, hanem arról a félreérthetetlen helyzetről, hogy lassanként mindenki mindenkivel szemben áll. Senki sem bízik a másikban, s egyre többen azt keresik, miként tudnának ártani. Akár rejtjeles üzenetekkel is lehetetlen helyzetbe hozva társaikat, vagy éppen a rágalmazás eszközeit használva fel arra, hogy bosszúságot okozzanak. Többnyire érzelmi kielégületlenségből, vagy csupán szerepjátszásból. Ám akár az egyik, akár a másik indíték a meghatározó, óha­tatlanul olyan szituációk keletkeznek, melyeken az emberi őszin­teség, megértés és nyíltság végképp eltűnik. Miközben a gyanú­sító és a gyanúsított egyaránt álarcot ölt magára, nincs más választásuk, mint a kölcsönös megtévesztés dramaturgiája sze­rint méricskélni egymást. Egyszerű védekezésből vagy éppen támadási szándékaik leplezése céljából. És ez a szembenállás minduntalan megköveteli, hogy figyelmünket a másik fél sebez­hető pontjaira összpontosítsuk. A megértés helyett így szövődik a rejtőzés és a gyanúsítgatás furcsa világa, melyből senki sem kerülhet ki győztesen. Mert előbb vagy utóbb azoknak a sebezhető pontjai is megtalálhatók, akik - némi önáltatás árán - az erkölcsi feddhetetlenség szerepé­ben tetszelegnek. Ők sem „kifürkészhetetlenek”, legfeljebb a valódi mivoltuk leplezésére használt önuralom lehet megtévesz­tő. Ideig-óráig. Hiszen folytonos gyanakvásuk és gyanúsítgatá- suk révén egyre többet árulnak el magukról; akár olyan formában is, hogy képtelenek minden helyzetben egyértelműen viselkedni. Egy idő után pedig szükségképpen ráébrednek arra, hogy a fürkésző tekintetek őket is keresik, s egyre kevésbé tudnak a keresztkérdések elől sablonos válaszokba menekülni. Vagyis maguk is gyanúsítottak lesznek. Jóllehet ettől irtóznak a legin­kább, s legalább annyira annak lehetőségétől, hogy átlátnak rajtuk. Holott senki sem kerülheti el a gyanakvás csapdáját. Még akkor sem, ha sokan úgy vélik: birtokában vannak azoknak az eszközöknek, melyekkel feltétlen tiszteletet kelthetnek maguk iránt, vagy legalábbis szolgalelkű engedelmességet. Csak éppen arról feledkeznek el, hogy a szolgalelkűség a legteljesebb mér­tékben érték nélküli magatartást jelent. Nem szólva arról, hogy az alattvalóiság hosszabb távon egyre elviselhetetlenebb, és az anyagi vagy morális javakkal kárpótolhatatlan megalázottság elkerülhetetlen szembenállást szül. Kerékgyártó T. István Moldova György: A félelem kapuja- Úgy látszik, megérkezett az ismerősöd. Induljunk, jó? Az asszony felgyűrte kabátja gallérját, és kilépett a bódéból, alig észrevehető biccentéssel sietett el az éjjeliőr mellett. Kint a piactér sarkán megcsókolta a fiút:- Ne kísérj tovább. Akkor a jövő héten jelentkezzél. Az idő érezhetőleg megenyhült, az olvadó hó vékony sugarakban folyt le a lyukas ereszekből a járdára. Borsos az út közepére húzódott, arra gondolt, hogy hamarosan újra elindulnak a zöldségszállító teherautók, elhatározta, hogy másnap reggel megint lenéz a piacra. A portán megnézte az ablakba kirakott leveleket, az egyik az ő nevére szólt, feltépte: a Csatornázási Vállalat elfogadta a jelentkezését, és kérték, hogy keresse fel a munkaügyi osztályt, alkalmazás esetén szállóbeli elhelyezést ígértek. Bár ezt a vállalatot ő maga választotta ki az álláshirdetések közül, most mégis összeborzongott arra a gondolatra, hogy leszálljon a csatornába. Zsebregyűrte a levelet és a szobája felé indult, de a portás utánaszólt:- Egy távirata is érkezett, Feri, két forintot adtam a kézbesítőnek. Borsos pénzt keresett elő, aztán kinyitotta az összehajtogatott lapot, arra gondolt, hogy egy másik cég is válaszolt a jelentkezésére. A táviratot Kerkahidasról küldték, az a szomszédasszony adta fel, akinél az anyja télire meghúzódott, a fiú átfutotta a szöveget:- „Édesanyád meghalt, február 22-én temetjük. Várunk haza..." Sokáig dermedten állt, nem jutott eszébe az aznapi dátum, a portás mondta meg, hogy húszadika van. * Borsos másnap hajnali háromkor indult el. Kerkahidas légvonalban alig száz kilométerre feküdt Mezőszegtől, de menet közben többször is át kellett szállnia, a hosszadalmas csatlakozások miatt az út hét-nyolc órát is igénybe vett. Csömödéren felszállt az erdei vasút tehervagonokból és szerelvénykocsik­ból összeállított szerelvényére. A vonatot nem fűtötték, Borsos állig felhúzta a zippzárt anorákján. Kibámult az elmaradó vidékre: a hó errefelé is olvadt már, zöld foltokban ütközött ki alóla az őszi vetés. Dél körül szállt le a kerkahidasi elágazásnál, megnézte az oszlopra kiakasztott autóbusz-menetrendet; a következő járat csak egy óra múlva jött volna. Sporttáskáját a vállára vetve gyalog vágott neki az útnak. Anyja szállásadónője már várta, ebéddel kínálta meg, az asztalnál csendesen elbeszélgettek. Elmondta, hogy Borsosné állapota karácsony óta fokozatosan romlott, mind nehezebben viselte el az időjárás ingadozásait. Néhány nappal ezelőtt a hirtelen enyhüléstől is fulladozni kezdett, majd éjszaka szívrohamot kapott, kihívták az orvost, de már nem tudott segíteni rajta. A járási kórházban felboncolták az öregasszonyt, aztán visszaszállították Kerkahidasra, és most kint fekszik a községi temető ravatalozójában.- Megtettem mindent, amit tudtam - mondta a szomszédasszony -, 59 I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom