Új Néplap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-16 / 91. szám

- I 4 A szerkesztőség postájából 1992. ÁPRILIS 16. Az állampolgárok biztonságáért Fizikai lehetetlenség szó nél­kül hagyni azokat az elburjánzó visszásságokat, szabálysértése­ket, szaporodó bűntényeket, amelyek napjainkban egyre gya­koribbak'* a megyeszékhelyen. Ilyenek:leszaggatják a KRESZ- jelzőtáblákat, szétverik a busz­várókat, a szeméttároló konténe­reket az úttestre gurítják stb. És nagyon oda kell figyelnie az ál­lampolgárnak arra, még sötéte­dés előtt hazaérjen, mert külön­ben nem garantált, hogy ép test­ben vagy a nála lévő, keservesen megtakarított pénzecskéjével tér otthonába. Az illetékesek persze kutat­ják, kutatgatják e jelenség okát, miközben a bűnözők újabb és újabb vandál, szadista módsze­rekkel válaszolnak. És nem fe­ledkeznek meg a sírok meggya- lázásáról, a sírkövek, virágtartók pusztításáról sem. Hát mi lesz itt, uraim? Mikor tudunk olyan Szeretnénk, ha a Tiszazugi Földrajzi Múzeum hazánk 1100. éves fordulójára, 1996-ra megfe­lelő épületbe kerülne. Elsősor­ban a rendőrség volt épületére gondolunk, ami általános tataro­zásra vár. Nyitott folyosóját cél­szerű lenne zárttá tenni, hogy a keserves cipekedtjssel összehor- dotf^őzetgyűitemányt el lehes­sen helyezni/ munkahelyiséget, fotólaboratóriumot kellene ben­ne kialakítani, a múzeum jelen­legi raktárát pedig át lehetne he­lyezni az épület kertjébe. Mind­ez 1996-ig megoldható - évente elosztott pénz ráfordításával. A Kossuth-táblás házat eredeti ál­lapotába kellene visszaállítani - kívül-belül, melyhez a múzeum fényképtárában megfelelő felvé­telt találhatunk. (Az ott lakóknak színvonalat (helyzetet?) elérni, teremteni, amikor garantál­hatjuk az állampolgárok biz­tonságát? Mert úgye a felsorolt baleseteket, pusztításokat bizo­nyítójelek az utcán és a temető­ben hevernek. Természetesen én még feltételezni sem merem, hogy a romboló, randalírozó, ke­gyeletsértő személyek bűnözők­nek születtek. Meggyőződésem, hogy a ma­gyar nép nagy többsége nem ilyen, hanem tiszteli egymást és azokat a létesítményeket, amelyeket közös munkájuk so­rán felépítettek. Az illetéke­seknek (rendőrség, államigazga­tási szervek stb.) lépni kell - ér­tékeink megőrzése és a lakosság közbiztonsága érdekében, mert egyébként sok idő telik el, amíg Európa felé vesszük az irányt. Tolnai Antal Szolnok természetesen cserelakást kelle­ne biztosítani.) Legalább két te­rem kialakításával helyet kap­hatna az 1849. évi kora tavaszi győztes szolnoki és cibakházi csata ismertetése, vezéreinek részletes méltatása: Kossuth, Damjanich János, Klapka György, gróf Vécsey Károly, gróf Leiningen-Westerburg Ká­roly, Földváry százados nagy- szerűsége. Ne feledjük el, hogy a felsoroltak között három aradi vértanú lesz 1849 őszére! A Kossuth-táblás ház egyben dr. Somogyi Károlynak, a szegedi, európai hírű Somogyi-könyvtár alapítójának szülőháza, tehát ő is megérdemel egy termet. S min­denképpen létre kellene hozni - a volt rendőrségi épület kertjé­ben - egy bemutatóhelyiséget, amelyben a Tipánkovics-féle né­pi cserépedény-gyűjteményt le­hetne elhelyezni. (Egy egyszerű parasztasszony remek és nagy értékű gyűjteményéről van szó. Fontos népi-nemzeti kincs! Meg kell menteni az ismeretlenségtől, s a köz javára, okulására bocsá­tani!) Ezenkívül célszerű lenne Homokról behozni (egy kisebb helyiségbe) a Bányai Komél- emlékszoba anyagát. Reméljük, hogy 1996-ra a gimnázium is méltó-nevezetes módon kirukkol, nemkülönben Demjén Csaba, Tiszaföldvár ér­demes festőművésze, valamint az általános iskolák is. Szeret­nénk látni településünk humán és agrárértelmiségének méltó meg­nyilatkozását, példának okáért Gombár Mihály mezőgazdasági szakmérnök gyü­mölcsnemesítési munkáját. Fa­zekas Dezső ny. gyógyszerész növényrendszertani kísérletét, Varga Csaba gimnáziumi tanár odorvári munkáját, id. Hír János ny. ált. iskolai igazgató cibakhá­zi emlékleírásait és fia, ifj. dr. Hír János őslénytankutató munkás­ságát, Tyihák Ernő dr. kutatásait. Még nincs ihletett tiszai festő­művészünk, aki térségünkben megörökítené a veszendőbe me­nő Tisza-tájat; némi pénzáldo­zattal - a martfűi Szabados Géza bevonásával, Demjén Csaba he­lyi művészünk és Jeszenyi Mi- hályné közreműködésével - lét­rehozhatnánk a helyi galériát. Jó lenne, ha az egészségügyi dolgo­zók - méltó statisztikában - fel­tárnák a település egészségügyi helyzetét, miként azt néhai dr. Pető Mihály, a felejthetetlen kör­zeti orvos tette volt. A termálfür­dő is vár egy remek kemping ki­építésére! Reméljük, akadnak mecéná­sok, akik anyagilag is segítik a különféle akciókat. (Takarék- szövetkezet, áfész, OTP, tsz, a képviselőnk, tehetősebb vállal­kozók stb.) Ez lenne aztán az iga­zi hazafias cselekedet! Tehát ké­szüljünk a rangos évfordulóra, s ha nemes anyaggal, magyar érté­kekkel akarunk kirukkolni, már most hozzá kell fogni a tervezés­hez. Maradandó értéket teremt­sünk! Dr. Varga Lajos Tiszaföldvár Készüljünk a rangos évfordulóra Az OTP és Kereskedelmi Bank Rt. kunszentmártoni fiókjánál is bevezették az idén az új lakossági folyószámlát, a napi kamat- számítást. Felvételünkön azt a pillanatot örökítettük meg, ami­kor Semecz Lászlóné fiókvezető lakásépítési hitellel kapcsolat­ban tájékoztatja ifj. Harangozó József autószerelőt. (Beküldött kép: V. I.)- Hidd el, nekem se könnyű. Viktor még karácsonykor visszajött, azt mondta, hogy őrült volt, amikor szakított velem. Könyörgött, hogy bocsássák meg neki, és én nem tudtam elküldeni. Azóta folyton ott ül a lábaimnál, most is biztos lesi a telefont, hogy mikor szólok haza.- Akkor minden rendben van, nem? Mit akarsz tőlem?- Te még nem ismered az életet, hogy él végig két ember egymással nyolc-tíz évet. Nem tudod, hogy minden szerelem a rabszolgalázadások sorozata, mindig az a fél támad, amelyik éppen akkor megengedheti magának, hogy kilépjen a kapcsolatból. A másik hallgat, de megjegyzi a sértést, és mikor ő kerül sorra, még nagyobb dühvei törleszt. És a mi kapcsolatunk Viktorral még csak nem is szerelem. Az egészben egy órára való érzelem sem maradt, amivel most folytathatnánk. Meg fog ismétlődni a botrány, még kegyetlenebből, mint a múltkor, és én nem tudom, hogy mit csináljak. Te mit gondolsz?- Mindenkinek a saját életével kell törődni.- De én nem bírom elviselni a tudatot, hogy öngyilkos lesz miattam, akkor az én életem is befejeződik. Én nem tudok harcolni, és utálok győzni.- Ismered a mesebeli békát?- Nem, miről szól az a mese?- Egy béka beleesett a tejesüvegbe, és ott bent addig kapálódzott a lábával, amíg a tejből vajat köpült, ráállt és ki tudott kapaszkodni.- Szép történet, de én erre képtelen vagyok. Szép csendesen belefulladnék a tejbe. Csend állt be, Zsóka megtörölte a szemét:- És veled mi van? Láttam, hogy halmokban állt a papír előtted a könyvtárban. írsz mostanában vagy tanulsz?- Tulajdonképpen csak próbálkozom, nem sikerül semmi mostanában. El kell mennem innen.- Hová?- Fel Pestre. Ott könnyebb lesz, mindenhez közelebb kerülök.- Ne menj el! - mondta Zsóka, és átült az ágyra a fiú mellé. - Haragszol rám? Hidd el, már százszor megbántam, hogy szakítottam veled, de akkor azt éreztem, hogy úgy tisztességes. Ha most nem futunk össze, én akkor is megkerestelek volna. Azért örültem annyira, hogy megláttalak. Csókolóztak, Borsos hanyatt akarta fektetni a keshedt paplanon, de a nő kibontakozott az ölelésből:- Nem, ilyen helyen én nem tudok. Mondtam, hogy én a szerelemben is imádom a higiéniát. Majd nálam találkozunk.- Mikor?- Hívjál fel a jövő hét elején. Lehet, hogy a férjem veszi fel a kagylót, de akkor se csapd le, mert gyanút fog. Aztán hívjál fel újra egy-két óra múlva, figyelni fogok.- •> A bejárat felől lánccsörgés hallatszott, Zsóka felkelt az ágyról. 58 Jászjákóhalmáról indultak... A tavaszi hadjárat 143. évfor­dulója alkalmából rendezett jász­berényi megemlékezésről jelent meg egy felvétel az Új Néplap áp­rilis 4-i számában. Miután közsé­günkben kezdődött a rendezvény- sorozat, a nálunk zajló eseményről szeretnék beszámolni. A Történelmi Lovas Egyesület és a Széchenyi Társaság által szer­vezett lovastúra a jászjákóhalmi Béke Tsz-től indult - 26 lóval s öt lovasegyesület részvételével. A Fő úti felvonulás után, a Damjanich téri kopjafáknál Hermann Róbert történész emlékezett meg a tavaszi hadjáratról,, majd Rakó József, a Pro Patria Hagyományőrző Gyer­mekszövetség országos elnöke mondott ünnepi beszédet. Ezt kö­vetően a község polgármestere két, hagyományőrző munkában kiemelkedő gyereknek: Széles Bettinának (Tápióbicskéről) és Hajdú Szabolcsnak (Galgahévíz- ről) átadta a község szülöttének, Laki Idának a rézkarcát és az ön- kormányzat oklevelét. A lovas­bandérium a koszorúzás után vo­nult a jászberényi ünnepségre, majd a túrát Vácott fejezték be - április 8-án. A jászjákóhalmi ün­nepséget az önkormányzat, vala­mint a Gubicz András Gazdakör jelentős anyagi támogatásával ren­deztük meg. László Tünde Levelekből sorokban A Kisújszállási Művelődési és Ifjúsági Közjront, valamint a családsegítő szolgálat ezúton is köszönetét fejezi ki mindazoknak a munkahelyeknek, közösségek­nek, egyéni vállalkozóknak, ma­gánszemélyeknek, akik adomá­nyaikkal, munkájukkal, személyes részvételükkel hozzájárultak a „Gyermekek egészségéért” váro­si jótékonySá/rTendezvény sikeré­hez. (Varga Zoltánné leveléből.) Tavasz volt akkor is! Kezem­ben az 1946. május 25-i Karcagi r, n Élethelyzet 37 évig hiába fizettem az SZTK-t? Ki gondolta volna tavaly október elsején, amikor a priva­f tizáció folytán a vállalatom kft.-vé alakult, s számomra to­vábbi munkalehetőséget biztosítottak, hogy néhány hónap múlva lerobbanok, ennek következtében lehetetlen helyzetbe 0 kerülök. Lízingben megvásárolhattam azt a gépkocsit, amivel ko­rábban a vállalatnál dolgoztam, majd kiváltottam a magán- vállalkozói engedélyt. Akkor arról tájékoztattak, hogy mint kezdő­nek, havi 1200 forint társadalombiztosítási járulékot kell fizetnem. Ezt az összeget fizettem is rendesen, azonban ez év januárjában hirtelen rosszul lettem, annyira lebetegedtem, hogy öt hétig feküdtem a kórházban. Azóta is táppénzes állományban vagyok, de ki tudja, hogy meddig, mikor tudok majd újra dolgozni . . . Legnagyobb megdöbbenésemre és szomorúságomra közölték velem, hogy csak 2200 forint táppénzt kaphatok havonta, mivel a betegséget megelő­zően alacsony SZTK-járulékot fizettem. Ebből a pénzből nemhogy megélni nem tudok, gyógyszerre sem elég. Igazságérzetemet sérti, és több helyen érdeklődtem ezzel kapcsolatban - segítséget, orvoslást remélve, de mindenütt szigorú paragrafusokra, rendelkezésre hivat­koztak, mely szerint csak ennyi táppénzre vagyok jogosult. Úgy gondolom, hogy 37 éves munkaviszonnyal a hátam mögött már fizettem annyit a társadalombiztosítónak, hogy ha ilyen helyzetbe kerül az ember, ne csak azt a 3 hónapi járulékfizetést vegyék figye­lembe, míg magánvállalkozóként dolgoztam, hanem a korábbiakat is. Őszintén szólva, nem jószántamból léptem - 55 évesen! - az új területre, hanem azért, mert a munkanélküliség helyett inkább a korábbi munkámat szerettem volna folytatni. Kockáztattam! Most aztán rádöbbentem arra, hogy jobban jártam volna, ha a munkanélküli-segélyt választom. K. L. (Olvasónk rendkívül méltánylást érdemlő helyzetében egyedül a a lakóhelye szerint illetékes önkormányzat nyújthat anyagi támogatást. Tanulságos esete ugyanakkor azt bizonyítja, hogy az a jogszabály, mely értelmében valóban csak 2200 Ft táppénzre jogosult, sürgősen módosításra szorul. De mi legyen addig? Amennyiben a betegség mértéke eléri a 67 százalékos munkaképesség-csökkenést, rokkant­nyugdíjazását kérje, melynél a korábbi évek átlagkeresetét és a szol­gálati időt is figyelembe veszik. A szerk.) Napló. Olvasom a népbírósági cik­ket, mely Orosz Pál ügyének tár­gyalásáról szól... - kezdte levelét id. Novák Mihályné olvasónk, majd többek között így folytatja: Tavasz van most is, de már más tavasz! Városunk önkormányzata szívet-lelket gyönyörködtető ren­dezvénnyel, maradandó emlékkel ajándékozta meg az ünnepelni vá­gyó embereket a közelmúltban, március 15-én. Köszönet minden­kinek, akik hozzájárultak a szép ünnep megrendezéséhez, sikeré­hez. Április 9-én a jászberényi Jó­kai utcai ABC-ben a vásárlókosár mellett felejtette M. B. olvasónk a levéltárcáját, benne - a személyes iratain kívül - több ezer forint kész­pénzzel. Mint írja, a bolt dolgozói találták meg, és néhány órán belül hiánytalanul visszajuttatták. Be­csületes magatartásukért, fárado­zásukért ezúton is köszönetét mond, további munkájukhoz sok sikert és jó egészséget kíván. Molnár Lajos szolnoki olva­sónk szóvá tette, hogy a mai, lét­fenntartásért küzdő privatizációs világunkban a megyeszékhely né­hány fodrászüzletében nemhogy fognák a vendéget, szélesítenék a kört, az új kuncsaftot szinte „leráz­zák”. Élsportoló, 17 éves lánya a közelmúltban hiába próbálkozott előre bejelentett, egyezteti idő­pontban egy hajvágással, majd spontán megjelenéssel is a város különböző pontján lévő fodrászüz­letekben, nem tudta levágatni. Vagy azért, mert sokat kellett vol­na várnia, vagy azért, mert a törzs­vendégek bejelentkezései miatt nem vállalták. Ám nem ad sok időt annak, amikor e helyeken szinte lasz- szóval is fognák a vendégeket... Szigeti Ágnes szolnoki olva­sónk két, kedves hangú verssel lepte meg szerkesztőségünket - Mamikámnak és Húsvét címmel. Ez utóbbiból, hiszen most aktuális, adunk közre egy versszakot, mely a locsolkodás napjáig könnyen megtanulható: Nyuszi fiú vígan fü­tyül / Tudja, társa fűben csücsül / Meglesz ma a locsolkodás / Nem marad el a hímes tojás. Hozzászólás cikkünkhöz Az ellenfelek látták egymás arcát! Mostanság - Arccal a boldog békeidők felé? címmel olvastam (III. 28.) Wirth István jegyzetét, melyhez az alábbi gondolatokat fűzöm: Tisztelt Uram! A „szörnyű naf- talinszagot” azért érezheti, mert amit a cikkével támad, azt az előt­tünk élő, becsületes őseink szeren­csére beszórták ruhamoly ellen vé­dő méreggel. A naftalin = ruhamoly ellen használatos, jellemző illatú vegyi anyag, belégzéssel hatása csak időszakos (sajnos). Nagyszüleim- nek be kellett érniük ezzel a véde­kező anyaggal, de a modem időnk­ben már immunissá váló molyok ellen eredményesebben használ­hatjuk az Eulánt és a Mitint. To­vábbá a ruhamoly = értékes ruha­neműk sunyi pusztítója, védekez­nünk kell ellene. A díszmagyar ruha még való­ban nagy ránk, de vannak orszá­gunkban elegen, kik azon munkál­kodnak, hogy évtizedek után meg­hajlított, görnyedt hátunkat végre ki tudjuk egyenesíteni. Akkor is, ha a közöttünk élő, nemzetfeletti egyének minden erőfeszítésükkel azon vannak, hogy még kómában lévő öntudatunk ne eszmélhessen magára. Mert akkor múlt rend­szerünk kiváltságosai elvesztik ha­szonbérbe kapott befolyásukat és hatalmukat. Nemzetünk megosz­tása nekik kedvez. Örülök annak, hogy az egész­ségesen szerveződő kisebb-na- gyobb közösségek nem hagyják magukat gyökértelen világpolgár­rá tenni - még mielőtt meg nem találják újra nemzeti gyökereiket, és olyan büszkék nem lesznek ma­gyarságukra, mint pl. a spanyolok, angolok, görögök őseikre és ön­magukra. Ugyanakkor felháborí­tónak tartom, hogy magyar múl­tunk és kultúránk nevetségessé té­tele, kigúnyolása ekkora teret nyerhet sajtónkban, ezzel szem­ben, ha más etnikumot ér kritikus megjegyzés, mindenki felhördül. A párbajokat általában szemtől szemben állva vívták, az ellenfelek látták egymás arcát! Kíváncsi len­nék, hogy a pennáját oly biztosan vezető keze nem remegne-e meg, ha ki kellene lépnie védettségéből és azonos feltételekkel szembe­néznie - egy naftalinszagú, dísz­magyarját büszkén viselő magyar férfivel. Mindenkor állok rendelkezésé­re: ifj. Csikány Ernő Szolnok Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom