Új Néplap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-15 / 90. szám
4 1992. ÁPRILIS 15. Nyílt tér A harmincötök nevében A pártnak „Torgyán tette be a kaput” Fekete úr ismét tollat ragadott, hogy megvédje szeretett vezérét, akit Omolnár Miklós nem átallott Mussolinihez hasonlítani. Nem ó volt az első és egyetlen, aki így nyilatkozott. A múlt év tavaszán, amikor Torgyán úr a Testnevelési Főiskolán beszélt, ezt követően a nyugati sajtó is állította, hogy Mussolini hangja süvöltött beszédéből. Nem kell megsértődni. Aki diktátorkodik, vállalja elődeit, Mussolinit és Rákosit egyaránt. Torgyán úr „demokráciája” különösen az utóbbira hasonlít. O, ha valamelyik alapszervezetben valakit elnökként be akar futtatni, akkor autóbuszra tesz ötven embert, odaviszi őket a helyszínre, s kijelenti: „elnöki jogomnál fogva felhatalmazlak benneteket, hogy szavazzatok.” Legutóbb Újpesten történt az meg, ahol így sikerült elnökké választani Lányi Zsoltot, aki 1989- ben Boros Imréhez, az ún. Nemzeti Kisgazda és Polgári Párt főtitkárához tartozott. Alig bírtunk tőle megszabadulni. Hasonló „demokratikus” eszközökkel történt Vincze Kálmán szolnoki szervezet elnökségéről való lemondatása is. Bizony, annak többször nekirugaszkodtak és sikertelen kísérletek után végül az Országos Központból Gyimóthy főtitkárhelyettes úr jött le, aki ékesszólásával rávette a megfogyatkozott tagságot, hogy Fekete urat válasszák meg elnöknek. Gyimóthy úrról el kell mondanom, hogy a Magyar Demokrata Fórumban kezdett politizálni és mindaddig annak tagja volt, amíg az országgyűlési választásokra meg nem történtek a jelölések. Amikor azt látta, hogy őt nem jelölték esélyes helyen, átlépett a Kisgazdapártba és indult a választásokon. Csak az a baj, kerületében nem tudott olyan ékesszólóan beszélni, hogy a választók rászavaztak volna. így csúfosan megbukott. A torgyáni „demokrácia’ ’ érvényesült a nagyválasztmányok és a vezetőség megválasztásánál. Általában megfigyelhetjük, hogy azok törtek fel a központi vezetőségbe, akik a parlamenti választások alkalmával csúfosan megbuktak. A főtitkár úr pl. Vas megyében a választókerületében az előkelő hetedik helyen végzett. És ezek az emberek zártak ki bennünket. Nekünk ehhez a párthoz több közünk van, mint bármelyiküknek. Természetes, hogy mi, a 35-ök nem nyugodtunk ebbe bele. Megtámadtuk a január 11-i nagyvá- lasztmány törvényességét és a kizárásokat is. Annak ellenére, hogy a tárgyalást a bíróság már régen kitűzte, Torgyán úr ügyvédje nem tudott érdemben nyilatkozni a keresetlevelünkben előadottakra. Azt mondotta, csak a tárgyalás előtt egy nappal vette kézhez az iratokat. Úgy látszik, a központban való kapkodásban elfelejtették neki előbb odaadni. A tárgyalás elhalasztását kérte. A Budapesti Bíróság ezt június 24-re tűzte ki. Addig is nyugodtan használhatjuk a kisgazda nevet. ' Fekete úr ne vegye tehát készpénznek a kizárásokat. Bizonyára elhitte Ugrin Emese úrhölgynek azt a nyilatkozatát: a 35-ök olyan végzést kaptak a bíróságtól, hogy nem használhatják a kisgazda nevet. Ez nagy hazugság. Fekete úr talán még gyerekcipőben sem járt, amikor én már a párt soraiban harcolva a bőrömet vittem a vásárra. Például 1946. május első vasárnapján a Damjanich Múzeum előtt egy kisgazdagyűlésen ki mertem jelenteni, a diákoknak azért nem tetszik az akkori demokrácia, mert azt látják, hogy az értelmiséget kidobják az utcára és helyettük beülnek olyanok, akik azelőtt csak a villanykarót támogatták. Erre még most is emlékeznek az idősebb kisgazdák. Ha akkor Gyöngyösi külügyminiszter úr be nem ültet az autójába, s nem visz fel Budapestre, azt hiszem, Szibériában kötök ki Kovács Béla mellett. Ugyanis később biztos győzelmet hoz nekik. Hát majd meglátjuk. Kérdezi Fekete úr, mikor leszünk mi profi politikusok? Ha ennek az a követelménye, hogy ismerjük el Torgyán urat, akkor soha. Csakhogy Torgyán úr egyáltalán nem profi politikus, hanem egy ámokfutó politikai szélkakas, mert mindig azoknak hízeleg, akiknek beszél. Dr. Mizsei Béla Független Kisgazdapárti országgyűlési képviselő Az Uj Néplap politikai vitafóruma Fidesz-álláspont A gazdaságpolitikáról A Fidesz gazdaságpolitikája egy alternatíva a kormány gazdaságpolitikájához képest. Ez utóbbiban az alapprobléma az, hogy a gazdaságpolitikában is elsősorban politikai megfontolások alapján születnek a döntések, a közgazda- sági, ésszerűségi megfontolások még a kemény korlát feladatát sem töltik be. A mai magyar politika színterén több párt próbálkozik azzal, hogy alternatívát vázoljon fel, ezek között vannak komolytalanok - mint például a Nemzeti Demokrata Szövetségé, a Kisgazdapárté -, és vannak komoly alternatívák is, mint az MSZP vagy az SZDSZ programja. A Fidesz gazdaságpolitikai felfogását mindig is a következetesség és a konzisztenciára törekvés jellemezte. Ez egy sikeres gazdaságpolitika megvalósíthatóságának előfeltétele. Egy másik fontos dolog a jövőorientáltság, hiszen az embereket jobban érdekli a jövő, mint a múlt. A harmadik vezérelv a szakszerűség. Az utóbbi időben különösen felerősödött az a tendencia, hogy a rendszerváltást az MDF elitcsereként fogja fel, amikor „saját” embereit ülteti nemcsak gazdaságpolitikai, de gazdasági vezetői pozíciókba is. Ezzel szemben a Fidesz arra helyezi a hangsúlyt, hogy kik azok a személyek, akik a rendszerváltás során, esetleg a vállalati átalakulások folytán az új vállalatok tulajdonosai vagy menedzserei lesznek. A lényeg nem az, hogy első körben ki kap lehetőséget, hanem hogy olyan intézményi feltételrendszer alakuljon ki, amelyben folytonos, teljesítményelvű szelekció zajlik a gazdasági szférában. A Fidesz szolnoki irodája értesültem, hogy a Kisgazdapárt helyiségében egy óra múlva kerestek szovjet gépkocsival. És hány ilyen eset voít?! A Kisgazdapárttól nem mi riasztjuk el az embereket, hanem Torgyán úr. 1989 elején, amikor a pártot újjászerveztük, a közvéleménykutatók 18 százalékot tippeltek a javunkra. Amikor Torgyán úr „működésbe lépett”, ez a szám leesett 12 százalékra. Az országgyűlési választásokon ez jött be. Országszerte számos rokonom és ismerősöm van. Amikor a választások után találkoztam velük, mindegyik azzal fogadott: „nektek Torgyán tette be a kaput’ ’. Csak Torgyán úr és követői léptek ki a koalícióból. Azazhogy ők sem mind, mert vidéken igényt tartanak a koalíciós jogokra. Mi nem léptünk ki és jelenleg a mérleg nyelve mi vagyunk. A kilépők azt hiszik, hogy a következő választásokon a koalícióból való kilépés gondolatainak hitt, néhány költő már alig burkoltan támadta a rendszert. Borsos önbizaliytá újra megingott, sokáig könyökölt a kihajtott újságlapok fölött:- Mi az, amit csak én tudok? - kérdezte magától. Tépelődésében nem figyelte az idő múlását, előfordult, hogy egy könyvtári alkalmazott riasztotta fel, bejelentve a zárást. Egyik alkalommal vállán érezve a figyelmeztető kezet, Borsos bólintott, és gépies mozdulatokkal kezdte összerakni a holmiját, csak a halk nevetésre rezzent fel: Zsóka állt az asztala mellett. Felugrott, hirtelen nem tudta, hogy köszönjön neki, végül szótlaNul biccentett. A nő kezét nyújtotta:- Üdvözlöm. Hogy van?- Köszönöm, jól.- Nem akar elkísérni egy darabon? Együtt léptek ki a könyvtár kapuján, Borsos egy oldalpillantást vetett Zsókára: krémszínű, teveszőr anyagból varrt könnyű télikabátot viselt, a fiú még sohasem látott ehhez hasonlót:- Maga is olvasott? v- Nem, egy ismerősömhöz néztem be, itt dolgozik a szerzeményezési osztályon. Kifelé jövet láttam meg magát.- Szokott ide járni?- Nem rendszeresen, csak mikor sikerül szerezni egy számizdát anyagot...- Mi az?- Földalatti ellenzéki kiadvány, orosz rövidítés. Ez az ismerősöm mindig szól nekem, én készítek egypár másolatot neki, az eredetit pedig megtartom magamnak - Zsóka óvatosan körülnézett -, erről persze senki sem tudhat. Pesten állítólag már nyíltan terjesztik, de Mezőszeg száz évvel le van maradva.- Most mit kapott az ismerősétől? Zsóka félig kinyitotta a retiküljét; egy kettőbe hajtott, iratkapcsokkal összefogott füzet látszott ki:- A „Jelzőtűz" második száma. Benne van Martin György tanulmánya, a „Búcsú a holnaptól". Nem hallott róla? ;-Nem.- Pedig folytatásokban felolvasták a Szabad Európé Rádióban.- Nem szoktam hallgatni. Ki az a Martin? j •- Ő a „Jelzőtűz" egyik szerkesztője. Ez a köny vtáro^barátom ismeri, szokott mesélni róla. Most letartóztatta a rendőrség, azt akarjak, hogy mondjon le a magyar állampolgárságról és menjen ki külföldre, de MÍütin nem hajlandó erre.- Hogy lehet, hogy nem intézik el végleg?- Nem mernek hozzányúlni, túl sokan ismerik; Nyugaton is, komoly következményei volnának, ha bántani mernék. Borsos szíve mélyéből irigyelte az ismeretlen1 Martint, akit a hírneve minden fenyegetés fölé emelt, ügy képzelte, ha ő tenne bármit, ami sérti a rendszer érdekeit, kíméletlenül elbánnának vele. 56 A vita ezzel lezárva Van kisgazdaegység! Az Uj Néplap 1992. IV. 8-i számában megjelent, dr. Mizsei Béla által írt „Nincs kisgazdaegység” c. cikket elítéljük és a leghatározottabban visszautasítjuk - mert velünk együtt sok ember akaratával, véleményével, politikai állásfoglalásával összeegyeztethetetlen széles e megyében. Ehhez még csak közvélemény-kutatás sem kell, csak a településeket összejárva meghallani az emberek felháborodását. Mizsei úr fennen hirdeti: „Nincs kisgazdaegyság!”. íme kibújt a szög a zsákból. Elismeri ezzel amit már régóta tudunk, hogy társaival együtt - figyelmen kívül hagyva az Országos Nagyválasztmány határozatát - az FKGP megbontására törekszik. Legfőbb célja, hogy az elfogadott, törvényesített irányvonalat kettészakítsa. Csakhogy féktelen Torgyán-ellenes, uszító szerepét jól ismerik már megyénk területén - ezért van az, hogy Ön nagyon sok helyre nem meri tiszteletét tenni. Önnek legfőbb éltető eleme - akár egyedül, akár Zsírossal, vagy mással jelenik meg -, hogy megpróbáljon éket verni egységünk közé, és hasító fullánkjában gyönyörködve nem, vesz tudomást róla, hogy e tevékenységével azok malmára hajtja a vizet, akik a tajtékzó örvénybe szeretnének mindannyiunkat belefojtani. Önt is. Ha pedig Ön és társai - valamilyen oknál fogva - legfőbb feladatuknak e gyűlöletet tartják, akkor talán érthető, ha közömbössé váltak aziránt, hogy: „Kiment a szovjet, az elvtárs maradt - Országunk szekere szakadékba szaladt.” És tízezrekben merül fel a gondolat: miért alkalmazzák a szétforgácsolás e nem hétköznapi taktikáját? Visszautasítjuk továbbá azt a minősíthetetlen rágalmat, hogy „Torgyán úr hívei nem szolgálják sem a nemzeti egységet, sem a kisgazdaegységet’ ’. Akiket Ön írásában kórusban ordítozóknak titulál, akik várják az „áruló” képviselők által megszavazott kárpótlási törvény végrehajtását, akiket autóbuszon szállítanak egyik helyről a másikra. Ön, uram, úgy látszik, fittyet hány a tömegek akaratmegnyilvánulására. Vagy talán 8-10 ezer embert lehet könnyűszerrel furikáztatni? Természetesen keserű valóság ez Önök részére, hogy szerte az országban bármerre e gyűléseken oly sokan vesznek részt, amelyekre sok mindent lehet mondani, de azt nem, hogy nincs egységes kisgazdaakarat. Ez pedig nem Torgyán-akarat, nem Torgyán-párt és nem bolsevikegység, mint ahogy Ön mondja! Ez kisgazdaakarat! Csűmi-csavami, rágalmazni, demagógnak nevezni a mi állás- foglalásunkat lehet, de a néptömegeket félrevezetni ma már nem lehet úgy, mint évtizedekig lehetett. Akik pedig saját diktatórikus elképzeléseiket akarják megvalósítani, azok e sokat szenvedett népréteg szándékának érvényesítői soha nem fognak lenni. Állásfoglalásunk, elkötelezettségünk a millióknak kenyeret adó, ősi föld szeretetében megedződött sok százezres parasztság megsegítésére irányul, és ettől az irányvonaltól mi eltérni soha nem fogunk. Ezért e vitát magunkra nézve befejezettnek tekintjük. Guth Sándor FKGP megyei titkár, szóvivő A pedagógusok egyetértése nélkül Címertelenített iskolák Szokatlan és meglepő jelenségre figyelhettek föl a közelmúltban Szolnokon mindazok, akiknek útja az általános iskolák előtt vitt el. Ugyanis, csendben és „észrevétlenül” eltűnt az iskolákról a magyar nép ezeréves történelmét, a magyar nemzetet és annak államiságát szimbolizáló köztársasági címer. A címer helyén egy jellegtelen, silány réztábla éktelenkedik. Meglepő és érthetetlen annál is inkább, mivel az iskolák feladata nemcsak az értelmi, akarati és tevékenységre nevelés, hanem az érzelmi nevelés is. Mint közismert, az emberi érzelmek a környezethez, a világhoz való szubjektív viszonyok kifejezői, tehát az ember érzelmileg is viszonyul a reális világ tárgyaihoz és jelenségeihez. Éppen ezért egyetlen társadalomnak sem mindegy, hogy milyen lesz a felnövekvő nemzedék viszonya környezetéhez, nemzetéhez, hazájához. Az iskolának fel kell készíteni a felnövekvő nemzedéket arra, hogy ne „csak’ ’ tudja, mi az erkölcsös magatartás, az erkölcsös cselekedet, hanem képes legyen annak érzelmi átélésére is. Nem elég csak ismemi a magyarság történelmét, a nemzet kialakulását és hosszú évezredes fejlődését, hanem képesnek kell lenni e folyamat átélésére, a vele pozitív érzelmi azonosulásra. Tehát ki kell alakítani bennük azokat a morális érzelmeket, amelyek meghatározzák viszonyukat a szülőföldhöz, a hazához, saját népükhöz. E morális érzelmek kialakításának egyik fontos eszköze a nemzeti hagyományok és a nemzeti szimbólumok (korona, zászló, címer stb.) megismertetése, e szimbólumok nemzetet és hazát kifejező tartalmának fölismertetése, s ezáltal a haza- szeretet érzésének a kifejlesztése és ébrentartása. Mindezeket jól ismerve fogadták vegyes érzelmekkel és kitörő lelkesedés nélkül a pedagógusok a nemzeti címer eltávolítását az iskolák homlokzatáról. Ugyanis fölmerül a kérdés, hogy: hol kezdődik és hol végződik az iskolák autonómiája, ha egy iskolán kívül álló szerv vagy személy az igazgatók és a pedagógusok megkérdezése, illetve egyetértése nélkül azt aggathat az iskolák homlokzatára, amit akar, s úgy alakítja az iskolák külső képét, ahogy akarja? Ezt annál is inkább kérdezzük, mert úgy tudjuk, hogy az iskolák szervezetileg és szakmailag önállóak, vagyis önálló jogi személyek, és mint ilyenek, szervezeti és szakmai kérdésekben önálló hatáskörrel és felelősséggel bírnak. A címer kérdése pedig, mint ahogy már korábban kifejtettük, szakmai kérdés. Éppen ezért úgy ítéljük meg, hogy az iskolák címertelenítése az iskolák autonómiájának súlyos megsértése, nevelő-oktató munkájuk indirekt módon való manipulálása, belső életükbe való önkényes és indokolatlan beavatkozás. Nagyon sajnáljuk, hogy ez így megtörténhetett és kérjük, hogy a jövőben tartsák tiszteletben az iskolák autonómiáját. Magyar Pedagógus Kamara megyei elnöksége A beérkezett anyagok tartalmáért szerkesztőségünk nem vállal felelősséget.
