Új Néplap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-13 / 88. szám

2 Megyei körkép 1992. ÁPRILIS 13. Jövőre: pilótaképzés a szolnoki főiskolán Világmárkák randevúja Törökszentmiklóson Magánemberek is vehetnek repülőgépet (Folytatás az 1. oldalról) Tudom, mit mond erre az ol­vasó, pedig nem elérhetetlen álomról van szó. A szandai réten bemutatott gépek ára másfél mil­liótól nyolcmillióig terjed. Nos, ha nem egy ember, hanem egy baráti csoport veszi meg a gépet, másként fest a kép. Meg aztán a ma emberének nincs is minden­nap ideje a repülésre. rom órás út után érkezett Íror­szágba, majd onnan a szandai rétre.- Hogyan lehet repülőgéphez jutni, s milyen szolgáltatásokat nyújtanak a repülőgépgyártó, - forgalmazó cégek? - ezt kérdez­tük Andrasev Ákostól, aki a Cit- fox gyárat képviselte ezen a be­mutatón.- A Citfox összerakható repü­A repülőtechnikai bemutatón szereplő gépek A szandai bemutatón felvo­nultatott könnyűrepülőgépek változatai - köztük a másfél mil­lió forintba kerülő Kolibri, amely magyar gyártmányú és magyar fejlesztésű gép, a szovjet gyártmányú Pionir, az amerikai Citfox, az olasz gyártmányú Tu- cano, svájci és kanadai gyártmá­nyok mellett a Hiller Corpora- tion-Magyarország Kft. képvi­selője az általuk gyártott heli­koptert is bemutatta. Az érdeklődők nemcsak a ki­állított repülőgépeket, hanem az új navigációs műszereket is megcsodálhatták. Azok közül például az egyik műhold segítsé­gével maximum 30 méter elté­réssel repülés közben megadja a gép földrajzi koordinátáit, irá­nyát, sebességét, s azt, hogy mi­kor ér célba. Az ilyen műszerek hasznosságáról tanúbizonyságot adott az a négyszemélyes könnyűrepülőgép, amely az új­fundlandi szigetekről tizenhá­lőgépeket gyárt - hangzott el a válasz. - Ez azt jelenti, hogy a repülőgép darabokban vásárol­ható. és házilagos összerakásra re hárul. Az ottani jogrendszer miatt csinálják ezt így. Nálunk mindez annyiban módosul, hogy a gyári munkánkon túli össze­szerelést is (repülőmémökökkel és repülőgép-szerelőkkel) egy kft. végzi. Ha úgy tetszik, min­den gyári összeépítés.- A két és fél, hárommillió fo­rintba kerülő gépnek mik a jel­lemzői?- Ez egy kétszemélyes túrare­pülőgép, aminek utazósebessége óránként 160 kilométer, maxi­mális sebessége pedig 200 km. Felszállásához 30 méter nekifu­tás elég. Szárnyai összecsukha­tok, hazavontathatók, elfér egy garázsban. Fogyasztása órán­ként - kisebb motorral - 12-14 liter üzemanyag.- És ha másfajta repülőgépet akarok vásárolni, akkor tudnak-e tanácsot adni? - kérdeztük to­vább.- A tanácsadás is szolgáltatá­saink közé tartozik, hiszen 28 ezer eladó gépről van számítógé­pes információnk. Beszélgetésünk közben ke­cses könnyűrepülőgépek húznak el a fejünk fölött. Az embernek kedve szottyan felkapaszkodni valamelyikre, és elrepülni a saját A szépségkirálynő-jelöltek megérkezése készül. Amerikában ugyanis az a gyakorlat, hogy a gyár a szerelé­si munkák 49 százalékát végzi el, a többit pedig a tulajdonos, így a felelősség az összeszerelő­maga választotta irányba, élvez­ni a magasság leírhatatlan szép­ségét. Simon Béla Fotó: Nagy Zsolt Az idén fágylaltszinekben pompázhatunk (Folytatás az 1. oldalról) A szombati bemutatónak az volt a különlegessége, hogy itt világmárkák adtak egymásnak találkozót. Mint azt Fedőmé Ta­kács Máriától, az áruház vezető­jétől megtudhatta a vásárlókö­zönség, az áruházban shop nyílt a világhírű, önálló divatirányza­tot képviselő dán Brandtex cég exkluzív konfekcióáruiból. A shop bemutatja a cég kínálatát, és a vásárlók katalógus alapján válaszhatják ki a nekik tetsző ru­hákat. Ezentúl Levi’s shoppal is vár­ják a vásárlókat. A farmerruhá­zat koronázatlan királya, a Le­vi’s, az aranyásóknak készített első ruhadarab óta - vagyis 1850 óta - hódít a világon. Az, hogy a Csillagban most Levi’s shop nyílt, azt is jelenti, hogy a cég magyarországi képviselete ki­emelten ügyel arra, hogy ebben az áruházban mindig nagy vá­laszték legyen a Levi’s-ből min­den korosztály számára. A másik szenzációja a divat- bemutatónak az volt, hogy vá­sárlóközönség előtt először itt mutatkozott be Magyarországon az olasz Perugia hali cég mesé­sen szép kötöttáruival. Az olasz cég egyébként az idén szeretné meghódítani a magyar piacot is. A divatbemutató jó hangulatú volt, a több száz fős közönség kellemes tavaszi napsütésben gyönyörködhetett a csinos ma­nökenek és az elegáns ruhák fel­vonulásában. A vásárlók között Brandtex és Levi’s termékeket sorsoltak ki. Ezen a napon az áruház rend­kívül kedvezményes akciókkal várta a vevőket. Vidámság kivilágos virradatig Megszámoltam: a kereskedelmi és vendéglátó­iskolások 24 órás - péntek reggeltől szombat reg­gelig tartó - szolnoki vetélkedője forgatókönyvé­ben hetvennégy különböző olyan feladat, mozza­nat akadt, amelyek egyenként is önálló műsorként értékelhetők. Szükség is volt erre, hiszen a 700 megjelent diák 1440 perces foglalkoztatása nem kevés változatosságot igényel. A versengő négy csapat: fehérek, zöldek és pirosak, valamint kékek (a felsorolás egyúttal sorrendiséget is jelent) tagjai annyira jól érezték magukat, hogy ez a létszám másnapra, szombat reggelre is alig csökkent. A teljesség igénye nélkül remek volt a főzőverseny, a sportvereny, a Dallas-paródia, a Téli Palota hu­morizált ostroma, a táncverseny, a húsvéti népszo­kások gyűjtése, az aláírásgyűjtés, az alkalmi zene­karok utcai fellépése, az intézmény kiárusítása. Érdekességképpen jegyzem meg, hogy az iskolai alapítvány gyarapítása érdekében néhány diák még Palotás Jánoshoz, a Vállalkozók Országos Szövetségének elnökéhez is eljutott, aki kedvesen fogadta őket fővárosi irodájában, és egy értékes festményt ajándékozott az alapítványnak. Vastapsot kapott a srácok stílusparódiája az Or­szággyűlés jellegzetes szereplőiről (Torgyán Jó­zsefről, Orbán Viktorról, Antall Józsefről stb.). A fő szervező, rendező, az egy álló napig konferáló személy Barna Károly tanár volt, aki méltó segít­séget kapott Nagy Tamás és Dajka József kollégá­tól, a zsűritől meg a töbiektől is. D. Sz. M. Fotó: Nagy Zsolt Kezdő, amatőr, hányaveti módon . . . Január 8-án reggel a főváros egyik kerületi rendőrkapitánysá­gán - ott, ahol novemberben Jó- násék bejelentették fiuk és autó­juk eltűnését - a bűnügyi osztály vezetőjének asztalán megcsör­rent a telefon. Szolnokról keres­ték. Szappanos Mihály főhad­nagy hívta pesti kollégáját, és beszámolt neki, hogy előző nap mibe botlottak. Sorolta a részle­teket, s amikor a fiatal rendőr­tiszt kiejtette Jónás Mátyás ne­vét, a vonal másik végén hirtelen nagy csönd támadt. Majd pár pil­lanat múlva jött a válasz: - Ezt a BMW-t vitték el a tulajdonosá­val együtt még tavaly november­ben !S ettől a pillanattól kezdve meglódult, beindult a hatalmas gépezet. A Budapesti Rendőr­főkapitányság körözési csoport­jának tagjai szinte azonnal ko­csiba vágták magukat, és elin­dultak Szolnok felé. S miután megérkeztek, megmutatták az eltűnt fiatalember fényképét, el­mondták, milyen ruha volt rajta, milyen ékszereket viselt és így tovább...- Most már tudtuk, hogy mit kell keresnünk - meséli tovább Szappanos Mihály -, s így még aznap délelőtt újból házkutatást tartottunk Kissék lakásán. S a televízió alatti szekrényben megtaláltunk egy csomó homo­szexuális magazint, videokazet­tákat, lefoglaltuk levelezését, amelyek ugyancsak egyértelmű­en utaltak homoszexuális kap­csolataira. Még ugyanott egy do­bozból egy arany nyaklánc s egy aranygyűrű is előkerült. Mind­kettőbe „Anna” monogram volt vésve. (így hívják az áldozat, Jó­nás Mátyás feleségét. - A szerző) S innen már egyértelművé vált számunkra, hogy Kiss Mihály­nak nemcsak az autó, hanem a fiatalember eltűnéséhez is köze lehet.- Mivel a sértett fővárosi volt - folytatja a főhadnagy -, a pesti kollégák még akkor elvitték tő­lünk az egész ügyet. Utána már ők találták meg a garázsban Jó­nás Mátyás személyi igazolvá­nyát, de ennek ellenére Kiss Mi­hály még sokáig tagadott... Hát ennyi a történet - tárja szét a kar­ját a főhadnagy, s még hozzáte­szi: - A többit meg már úgyis tudja... * * * Hát persze, hogy tudom - gon­dolom magamban -, csak még mindig sok mindent nem értek. Mert minél inkább elmerülök ebben az ügyben, annál jobban érzem, hogy sűrűsödik körülöt­tem a köd. Olyan ez, mint amikor vastag porréteg telepszik vala­mire, s kezdenek elmosódni a fontosnak vélt részletek, úgy, ahogy egy elöregedett televízió képernyőjén szoktak elhalvá­nyulni a szereplők. Itt van például egy újabb szó­beszéd, miszerint Kiss Mihály nagyon jól tudhatta, hogy Szol­nokon, a cukorgyári tóból min­den áprilisban leengedik a vizet. Akkor vajon miért oda dobta ál­dozata testrészeit? Ezt a kérdést természetesen Szép Mihálynak, a cukorgyári vízmű vezetőjének is fölteszem.- Pletyka az egész - legyint.- Nem igaz, hogy minden évben leengedjük innen a vizet. Lehet annak már öt éve is, hogy utoljá­ra üres volt a tó. Az idén, igaz, megint kiürítjük, mert a tolózárat meg kell javítanunk, de erről Kiss nem tudhatott. Csak a na­pokban döntöttük el. Tehát nyu­godtan lehetett abban a hiszem- ben, hogy itt úgysem találják meg a darabokat. Elhallgat a fiatalember, lát­szik rajta, hogy töri a fejét vala­min, aztán újból nekidurálja ma­gát. _- így utólag visszagondolva, azt hiszem, pont én voltam szol­gálatban akkor éjszaka, amikor Kiss itt járt. Arra emlékszem, hogy az idő tájt lejött egy kocsi, de nem tulajdonítottam különö­sebb jelentőséget a dolognak, mert errefelé elég nagy a moz­gás. Ide járnak a szerelmesek is -jegyzi meg huncutul.- Ismerte Kiss Mihályt?- Hát persze. Járt ő erre már máskor is. Emlékszem rá, nem messzire laktak ide: a kórház mögött, az Ág utcában. Volt egy farkaskutyája, azt idomítgatta, meg a pisztolyával is itt gyako­rolt.- Amikor február 17-én meg­történt a helyszínelés, és kiemel­ték innen a tóból a holttestma­radványokat, akkor is látta?- Igen.- Észrevett rajta valamit?- Teljesen közömbösnek tűnt. Mintha nem is érdekelte volna az egész. Semmi megrendülés, semmi megbánás nem tükröző­dött az arcáról. Mintha nem is egy embert darabolt volna föl. Keményen viselte ... Ott állt - bólint a part felé -(egyből meg­mutatta, hogy hová dobta. Még kérdeztek tőle valamit, aztán be­ültették egy piros Zsiguli kombi­ba. Amikor a búvárok alámerül­tek, már nem volt ott. Benn gunnyasztott az autóban. Beszélgetünk még erről-arról, szó szót követ közöttünk, s hirte­len eszembe jut még valami: ugyanis amikor a mentőfőorvos­sal találkoztam, s megemlítet­tem neki, hogy elég furcsának tartom, hogy nem találtak azono­sítható vémyomokat Kissék ga­rázsában, akkor ugye ő azt vála­szolta, hogy használnak olyan fekete műanyag lepedőket, amit ha előzőleg a betonra leterített, akkor azzal a vérszennyeződé­sek jó részét fölfoghatta. S mikor ezt elmesélem neki, Szép Mihály a homlokára csap, s így reagál: - Most, hogy mond­ja, emlékszem rá. Igen. Még a feleségem is látta, hogy valami­kor november táján lebegett egy fekete fólia a víz tetején.-És?- Nem tudom, hogy az-e, ami ott hever a parton - int egy kicsit távolabbra, arrafelé, ahol való­ban egy fekete nejlonkupac lát­szik.- A rendörök nem kérdezős­ködtek erről?- Nem. Nekik csak a holttest volt a fontos. Amikor aztán elő­kerültek a testdarabok, úgy el- szeleltek innen, mintha puská­ból lőtték volna ki őket. * * * Ki tudja, hányadszor gondo­lom már végig ezt a borzalmas történetet, ám sehogy sem akar a fejembe menni, hogy ebben olyan sok szarvashiba van, hogy ennyit még egy laikus - ha csak krimiket olvas - sem követ el. (Elég, ha a házkutatáson megta­lált holmikra gondolunk.) Kiss Mihály viszont majd tíz évig rendőr volt. Sokkal inkább tud­nia kellett, hogy ilyen kezdő, amatőr és hányaveti módon nem lehet elintézni a dolgokat. Logi­kailag próbálom összerakni a részleteket, de nem sikerül. Le­het, hogy nincs is ebben az egész szörnyűségben semmiféle logi­ka. Mert pillanatnyi érzelmi ál­lapotában biztos bárki csinálhat olyat, ami egyébként nem jel­lemző rá. Kíváncsi vagyok, egyáltalán beszámítható-e ez az ember? És vajon ő maga talál-e magyarázatot tettére? Minden­képpen beszélnem kell a pesti nyomozókkal . . . meg hát Kiss Mihállyal is. Többszöri próbálkozásra si­kerül a közelükbe férkőznöm. (Folytatjuk) Nagy Tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom