Új Néplap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-11 / 87. szám

I

1992. ÁPRILIS 11.

Kulturális panoráma

9

A költészet dicsérete

... A művészet a teljes ember megnyilatkozása, az érző és gondolkodó igaz emberé. A költészet is az. Igazi mivoltában senkitől sem lehet tehát idegen. Alkatrésze is mindnyájunk életének. Bármilyen nagy a különbség sors és sors, műveltség és műveltség, idegzet és idegzet között, valahogy rokonok is vagyunk valamennyien. Ahogy nem mindenki költő, aki rímeket üt össze, költő mindenki, aki igazán él. Persze csak néha és csak passzíve az. Hol az ember, aki tud nem érezni, nem emlékezni, nem vágyódni? Ha tetten érjük csak egyetlen igaz rezdülésünket, egyetlen konvencióban gondolatunkat, már zeng bennünk valami, ami egybehangol az aktív művésszel. Elég ehhez egy fáradt vagy boldog hazagondolás iroda után, egy percnyi elmerengés azon, hogy tavaly is így láttam alákerengeni egy őszi levelet a fáról, elég egy női tekintet, amely bőrünk alá borzong, elég egy pillanat őszinte csodálkozása, öröme vagy rémülete. Ne volna ez így, lehetetlen volna visszhangot kelteni. Mindnyájan költők vagyunk, csak éppen ritkán és tökéletlenül. Hogy ritkán, annak többnyire a túlságos anyagi elfoglaltság az oka, s hogy tökéletlenül, annak az érzelmi műveltség hiánya, illetve felszínessége és hazugsága.

Az igazi költő az érző ember, aki ki tudja fejezni magát. A szinte hivatásszerűen érző ember. Az, aki szükség esetén sokat, talán mindent feláldoz a hasznos elfoglaltságokból, csakhogy kimunkálhassa érzelmi kultúráját és megformálhassa azt, ami benne zajlik. Minden nagyobb szabású költői életmű önéletrajz és szellemi fejlődéstörténet. Nem a nemköltők az igazi ellenségei és nem is a műveletlen- ség; hanem a rossz költők, a szellemi merevség, a túlzott szemérem és a terrorista konvenció.

Érezni, emlékezni és kombinálni: láttuk, hogy ebből a három igéből álló ember; érezni, emlékezni, kombinálni és kifejezni; ebből a négyből a művész. A művész rang fokát a kifejezés adja, a többi mindnyájukban közös. A téma, a nyersanyag önmagában véve

A közelmúltban érkezett meg Budapestről, a fotóművészek szövetségének raktárából a legutolsó teherautónyi szállítmány Kecskemétre, az ország első fotómúzeumába. Ezzel be is fejeződött a költözés, most már „csak” a tárgyak elhelyezése, leltározása van hátra. Mikorra lesznek mindezzel készen? - válaszol Kincses Károly fotómuzeológus, az intézmény igazgatója.- Valamennyi anyagunk teljes feldolgozásához - legalább két szakember mindennapi munkájával - minimum négy év szükséges. Mostantól, az épület műszaki átadásán, jogi kérdéseinek tisztázásán túl más jellegűek a feladataink. A legelső a munka- feltételek megteremtése, a gyűjtemény elhelyezése, és első, Si- monyi Antal kecskeméti születésű fényképész kismester tevékenységét bemutató kiállításunk előkészítése.- Sokan úgy gondolják, a fotómúzeum kizárólag művészi igényű produkciókat, a legértékesebb műtárgyakat őrzi. Milyen szempontok alapján gyűjtik anyagukat?- A műfaj hazai történetének kezdeteiből, tehát 1839-től gyűjtünk minden olyan képet, tárgyat, negatívot, fotóval összefüggő dokumentumot, amely a magyar fotográfia történetére jellemző. Minden olyan Magyarországon élt vagy dolgozott fotóst nyilvántartunk, aki művész, valamiféle önkifejezési vagy pénzkereseti célból tevékenykedett. Míg a fotóművémajdnem semmit sem jelent. Mindenki érezhet, mindenki istenülhet. A művészetben csak a kifejezett, a megmunkált, a szinte anyagszerűvé tett, objektivált élmény számít. Civilizációs időlegessége- iből kibontva lényegében minden érzés és minden gondolat évezredek óta milliók és milliók közkincse. Erejét és frissességét sok mindenben csak együtt adhatja a költői műben. Szükséges hozzá, hogy a vers mindig valami belső alkalomból szülessék. Hasson az érzékek, a szenzualitás, realitás igazságával, melegségével; csak így tudja közvetíteni az élmény elevenségét, az első meglátás közvetlenségét, színét, ízét, örök újságát. A költészetben nagy lehet valami, mert nagyon finom, nagyon törékeny; erős és hatalmas lehet, noha dekadens! Legyen igaz, legyen pontos megfigyelés, kivonatolja és merítse ki a lényeget. Ne rettenjen vissza, hogy esetleg szokatlan, zord vagy kellemetlen, hogy ellentmond az általános hiedelmeknek. Bátorsága és hősiessége a kifejezés biztossága és igazsága. Legyen új és egyéni, de tárgyának megfelelően mindig természetes, „mondjon szokatlant szokott szavakkal”, és mint a halálos bűnt, úgy kerülje az úgynevezett költői szabadaságokat. Ne temetkezzék esztétikai szépségekbe, öncélú leírásokba sem; és vállalja nyugodtan mindazt, amire a sját belső parancsa figyelmezteti a kor és a társadalom dolgaiból.

Követelmények hosszú sora folytathatná még a költői és esztétikai műhelynek ezeket a parancsait. Főképp verstechnikai megfigyelésekről beszélhetnénk sokat, a zeneiség, a jó hangzás, a rím, a forma, a stílus, a kompozíció, a kijelentés és a szuggerálás rejtelmes szabályairól, amelyek tulajdonképpen nem is szabályok, hiszen minden költővel, sőt tulajdonképpen minden egyes verssel újjászületnek, s mindig csak általában és fenntartásokkal érvényesek. De úgysem tudnánk eligazodni rajtuk. Poéta nascitur,: a költő születik. Fejlődik is, hogyne. De legfontosabb az, hogy natus est,: hogy annak született. S mint a kis mag az

széktől - elvben - annyit gyűjtünk, amennyit csak tudunk, ez az anyag a kevésbé jelentős fotográfusok esetében lehet, hogy csak egy számítógépes adatsort jelent. De a fotóművészet csak krém a torta tetején. Nem célunk, hogy mindent falaink között őrizzünk, szelektálunk, s a tematikus anyagokat szakgyűjteményeknek adjuk.- A kecskeméti Simonyi Antal munkáiból rendezett első kiállításunkat és a múzeumot a Kecskeméti Tavaszi Napok egyik rendezvényeként nyitották. Milyen tárlatokkal várják később az érdeklődőket?- Kiállítások rendezésére, katalógusok, elemző tanulmányok kiadására csak akkor lesz lehetőségünk, ha sikerül támogatókat, szponzorokat is meggyőznünk választottaink erényeiről, fontosságáról. Jelenleg egy Rosti Pál nevű nemesemben kiállítását készítjük elő. Rosti negyven- nyolcas huszárkapitányként száműzetésbe került, és több évet töltött - fotózással is múlatva az időt - Kubában, Mexikóban és Venezuelában.

Az anyag fantasztikus, reméljük, mások is így látják. Lesznek olyan anyagai előnyökhöz juttató kiállításaink is, amelyeket fogadnunk kell, fogadnunk érdemes.

De mindenkor feltétel lesz, hogy ezek színvonalukkal megfeleljenek a múzeumnak. Mert hallatlanul nehéz egy új múzeum presztízsét megteremteni, eljátszani viszont annál könnyebb.

(károlyi)

egész cédrusfát, úgy őrzi magában, úgy fejleszti ki lassan világa kívülről táplálkozó, belülről építkező csodáját.

A szellem a költészetben megteremti mindazt, amit a természet: a végtelen nagyok és végtelen kicsinyek rajzának egyformán isteni világát.

S mire jó mindez? Miért van művészet, miért költészet? Amiért szórakozás és játék és vallás és ismeretelmélet. Az ember érez, az ember unatkozik. Meg akarja ismerni magát és a világot. Le akarja győzni az elmúlást, a megváltást keresi. A mámort, amely a fájó egyént visszakapcsolja a boldog mindenségbe. Olyan jó Faustként ráfelejtkezni a megállított pillanatra és megváltani a gyönyörködés időtlenségében! Gondolat elvillan, szó elhangzik, hús megrothad, követ és ércet megőröl az idő. De az érzés, melyben a költő mintegy konzerválta az észleleteit, sokszorosítható, mindig elővehető, szakadatlanul megújítható. Ez a konzerv nem romlik, nem öregszik. A János vitéz erősebb élet, mint Vitéz János közhuszár, nagyobb valóság, mint akár a Jánoshegy. A való világgal párhuzamosan az irodalom műveiben ősidők óta épül egy másik világ, a matéria mellett a szellemi tükörkép. Csak műélvező kell hozzá, hogy megelevenedjék. Csipkerózsa felébresztéséhez a királyfi csókja, a költő művészetéhez az olvasás művészete kell. A világköltészet és a világ- irodalom legnagyobb kincstára az emberiségnek. Tükörképnek mondtam az imént? Sokszor talán egyéb is: kísérleti terepe a lehetőségeknek, anyagtalan küzdőtere a jövőnek, isteni irányítója a földi valóságnak. A legnagyszerűbbet deriválja belőlünk és csak a legjobban őrzi meg igazán. A világot az írás fejedelmeinek termékeiből jobban megismerheti az olvasó, mint az élet esetlegességeiből a tett embere.

*

Április 11., József Attila születésének napja - hagyományosan a költészet ünnepnapja. Szabó Lőrinc írását, annak egy részletét ebből az alkalomból közöljük.

Lajtha-év van

Eléri az ötvenet is azoknak a rendezvényeknek a száma, amelyekkel a Lajtha László-emlékév alkalmából a világhírű zeneszerző, zenetudós és népzenekutató előtt tiszteleg az ország.

Az emlékév első eseményeként nyílt meg az októberig megtekinthető Lajtha László-emlék- kiállítás. A megnyitót stílusosan ünnepi hangverseny követte a Néprajzi Múzeum dísztermében. És a nyitva tartás ideje alatt később is gyakran felhangzánák majd a Lajtha-gyűjtésű népdalok és táncok meg Lajtha-dallamok.

De nemcsak népzenegyűjtő és -kutató tevékenysége miatt ünnepelheti a Néprajzi Múzeum a szerzőt, hanem mint olyat is, aki hosszú évtizedeken át munkatársa, egy ideig vezetője is volt az intézménynek.

Sokoldalú alkotó volt, írt szimfóniákat, zenekari és kamaraműveket, dalokat és kórusokat, zongoradarabokat, színpadi műveket (köztük van a Lysistrate című táncjáték és A kék kalap című vígopera).

A háború után vezető szerepet vállalt a magyar zenei életben, zenei igazgatója volt a Rádiónak, a Néprajzi Múzeumnak és a Nemzeti Zenedének. De mialatt 1947-ben Londonban T. S. Eliot drámájának filmváltozatához zenét komponált, itthon háttérbe szorult. Hazatérte után politikai okok miatt állását vesztette, bevonták útlevelét. A nemzetközi nyomás hatására még 1951-ben kitüntették Kossuth-díjjal, de továbbra is mellőzött maradt. 1955-ben a Francia Akadémia levelező tagjává választották. Ilyen magas elismerést rajta kívül csak egyetlen magyar zeneszerző kapott: Liszt Ferenc. Lajtha László 1963-ban halt meg.

K. M.

Fotómúzeum Kecskeméten

Minden fotó a gyűjteménybe kerülhet

A héttornyú csoda

Sevillában a magyar kultúra

Amikor Spanyolország vállalkozott a világkiállítás megrendezésére, a spanyol szellemet, Amerika felfedezését és a tudománytechnika fejlődését jelölte meg vezérmotívumul. Ehhez a kultúrák, a világot átfogó nemzeti produktumok csatlakozását hívta-várta Sevillába.

Száztíz részt vevő ország a századvég legnagyobb kulturális eseményére vállalkozott az expo keretein belül. Amelyhez méltó keretet teremtett a fogadó város azzal, hogy felépítette a kétezer fős El Palenque exposzínházat, az 1800 fős új városi operát, számos szabadtéri játékteret, felújították a meglévő színházakat, táncjátékok előadására alkalmassá tették a városon kívül található római amfiteátrumot, a közeli andalúz városok színházait is a vendégek rendelkezésére bocsátotta.

Ötvenötezer kulturális és művészeti bemutató színhelye az április 20-tól október 12-ig tartó Sevilla Expo, ahol a színházakban és más színtereken naponta 16 órában folyamatosan zajlanak az események. Nem is akármilyenek. Ott lesz a New York-i Metropolitan Opera, a milánói Scala, a berlini Staatsoper, a Berlini Filharmonikusok, a Philadelphiai Szimfonikusok zenekara.

Az expo emblémája

A magyar pavilon belseje

Ilyen háttérben a magyar rendezvény igencsak szerény. Az augusztus végi magyar héten mégis parádés koncerttel, táncjátékokkal, kor- társ képzőművészeti bemutatóval és filmekkel reprezentáljuk a magyar jelenlétet. Az Állami Hangverseny Zenekar Liszt-, Bartók- és De Falla-művekkel szerepel a Ma- estranza Színházban. A nemzeti ünnepi programok céljára fenntartót El Palenque Színházban a Honvéd együttes a Kalotaszegi lakodalmast, az Antigone és A helység kalapácsa című táncjátékot mutatja be. A magyar nap augusztus 24-én lesz, amikor huszonnégy órára a miénk az El Palenque, s amikor magas szintű kormányzati képviselettel, neves művészek, sikeres olimpikonok részvételével reprezentáljuk magunkat, országunkat. Kiállításunk nem üzleti, nem kereskedelmi bemutató, hanem a nemzetet reprezentáló rendezvény - fogalmazta meg dr. Kádár Béla miniszter, a Sevilla Expo kormánybiztosa. Tőle tudtuk meg azt is, hogy e célra 110 millió forint jutott. Ebből a pénzből épült meg a legfőbb kiiállítási „tárgy”, maga a magyar pavilon.

A Makovecz Imre tervezte héttornyú csoda, ahogy Sevillában emlegetik a pavilont, a magyar kultúrát, a magyar szellemiséget, a magyar történelmet reprezentálja. Nem úgy, hogy képeket, fotókat, dokumentumokat állítanak ki benne. Ebben a speciális fa-üveg-pala és tégla épületben zenével, hang- és fényeffektusokkal idézik meg a magyar alkotó szellemet.

A látogatók 75-80-as csoportokban léphetnek be a templomkapura emlékeztető főbejáraton, hogy azután húszperces sétával, zenével, harangszóval, filmképekkel tűzdelt program során sejtsék meg kultúránk lényegét. És azt a történelmi szerepet, amelyet magyarország a honfoglalás pillanatától játszott Európában, Kelet és Nyugat határán, keletről és nyugatról jövő támadások közepette.

A belső tér közepén áll egy lombos fa, üvegfödém alól látszanak a gyökerei, szimbólumnak szánta ezt a látványt is Makovecz, csakúgy, mint a maszkokkal, emberi arcokkal borított toronylábakat, mint a teret a keleti és nyugati térségre osztó folyosót, mint a jövőt ígérő fényözönt. Aki belép a Magyarország-pavilonba, megsejt valamit az ezeréves nemzetről, tehetségéről, alkotóerejéről, szellemiségéről. És hogy a magyar ízek is jelen legyenek, berendeztek egy éttermet, amelynek menüjéről Oszkár-díjas szakácsok gondoskodnak. S egy kamarabemutató a magyar könyvkultúrát is képviseli. (Kádár)

Már játsszák az ország mozijaiban Steven Spielberg Hook című filmjét, amely J. M. Barrie Peter Pan klasszikus meséjéből készült, méghozzá oly módon, hogy az eredeti történetet a huszadik század végének viszonyaira „hangolta” a rendező. Főszereplője egy negyvenéves ügyvéd, aki már elfelejtette, hogy ő is volt gyermek. Egy nap azonban egy titokzatos erő elrabolja fiát - és ő keresésére indul; így jut el Sehol-szigetre, ahol szembetalálja magát a kalózvezér Hook kapitánnyal... és végül a szigetbéli gyerekek vezérükké választják - ő lesz Peter

Pan. Filmjéről a következőket mondta rendezője: „A Hook nem egyszerű Peter Pan-törté- net. Peter Pan ugyanis az eredeti mese szerint nem nőhet fel soha. Nos, az én Peter Panom sajnos felnőtt, és elfelejtette, ki is volt valójában. Ingatlanügyekkel foglalkozó ügyvéd lett, egyfajta munkaalkoholista, görcsös, „komoly” felnőtt. Lassan-lassan minden kitörlődött emlékezetéből, ami gyermekkorára emlékeztette. Amikor Hook kapitány elrabolja gyermekeit, hogy visszacsábítsa Sehol-szigetre az utolsó csatára, Petemek az Elveszett Fiúk és Giling Galang segítségével fel kell idéznie, hogy ki is volt valójában. Ez nem könnyű feladat.”

Epikus látomás ez a film a veszélybe került ártatlanságról és a visszanyert tisztaságról, a felnőtti létet elutasító Elveszett Fiúkról, a könyörtelen kalózokról, egy gyönyörű birodalomról, ahol két Nap tündököl az égen és hat Hold ontja ezüstjét az éjszakára; egy olyan családról, amely kész megküzdeni a gonosz kísértésével azért, hogy együtt maradhasson. A Hook egyik szerepében a kiváló Dustin Hoffman látható. Képünkön jelenet a filmből.

Hook - mese felnőtteknek