Új Néplap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-09 / 58. szám
1992. MÁRCIUS 9. Nyugdíjasok fóruma ii A MEGYE LAKOSSÁGÁNAK EGYNEGYEDE NYUGDÍJAS Számok, adatok az életünkről — Új fogalom: előnyugdíj Dr. Bagdi László, a Társadalombiztosítási Igazgatóság megyei vezetője és hivatala sose panaszkodhatott arra, hogy kevés a munkája. Mostanában pedig bárki lemérheti, mennyirre megnőtt a társadalombiztosítás iránti érdeklődés. A kis székház folyosói, előterei állandóan telve várakozó ügyfelekkel, szinte reggeltől estig jönnek-mennek. Az igazgatóság 1991-ben havonta átlag 2840 ügyfelet fogadott - ami azt jelenti, hogy naponta mintegy 140-150 ember tér be ügyei intézésére. S akkor még nem is említjük föl a postán érkező ügyeket - 3 évvel ezelőtt a nyugdíjkérelmek iktatását egy hivatalnok látta el - most hárman fogadják a leveleket. A legnagyobb forgalmat a nyugdíj iránti kérelmek jelentik. A számok sokat mondanak: 1988-ban 12 ezer nyugdíjazás iránti kérelem érkezett az igazgatósághoz, 1989-ben már 13.700, 1990-ben 18 ezer, 1991-ben pedig 21.880! Közben az ügyintézők létszáma alig emelkedett! Ezzel együtt a nyugdíj-megálla- pító határozatokat az országos átlagnál jóval rövidebb idő, 25 nap alatt megkapják az érdekeltek, ha. Ha a korhatár elérése előtt fölkészültek, beszerezték a szükséges adataikat, s munkahelyük segítségével jó előre megállapíttatták a munkaviszonyuk pontos időtartamát. Ez persze mindenkinek önös érdeke - az igazgatóságnál körülbelül 1,4 százaléknyi olyan ügy van most, amelynek végére járásához rengeteg idő kell. S vajon mennyi a megyében a nyugdíjak összege? Az igazgatóság dolgozói meglehetősen szomorúan mondják: bizony, a kevésből van a legtöbb. A százezernyi nyugdíjas között még Zsuzsánna napján A három barátnő, ahogyan évek óta megszokták már,* fél négy tájban érkezett. Soha nem korábban - az ebéd utáni kis álom miatt - és nem későbben, 'mert Juliska nénihez pontosan hat órára ér oda a gondozója, s akkor már illik otthon lenni egy nyolcvanévesnek. De hát a Zsuzsánna- nap minden évben jeles ünnep, a négy barátnő ilyenkor két névnapot tart Zsuzsika néninél. Az ő, mármint Zsuzsánna napját és Juliskáét. Erzsiké és Marika néni aztán ugyanígy ősszel hívja kettejük ünneplésére a barátnőket. Zsuzsánna néni már délelőtt megsütötte az elmaradhatatlan pillekiflicskéket, Juliska néni pedig szatyrában hozta a liter kakaót, s hozzá egy pohárka tejszínhabot. Békésen elosztják, ahogyan szokták, s jót diskurálnak. Névnapi ajándék legfeljebb egy csokor hóvirág, nem dúskálnak ők a pénzben, hiszen mind a négyen nyugdíjasok. Zsuzsika a legfiatalabb, ő még hatvanon innen, de Juliska bizony az idén már betölti a nyolcvanat, Erzsiké hetven, Marika pedig hatvanhatodik életévébe lép rövidesen. Tavaly Épp Zsuzsánna meg Julianna napján számolták ki: négyen összesen száztizennégy évet töltöttek el a munkahelyükön, s négyük nyugdíja akkor nem érte el a 35 ezer forintot. Most se különb a helyzet, bár a kis tévé képernyőjén épp az ünneplő barátnők szeme láttára kezdődött az idei nyugdíjemelés vitája a parlamentben. mindig rengeteg a havi hatezer forint alatti nyugdíjból élő, s nem kevés azok száma se, akik a mi- nimálnyugdíjat, a mostani 5200 forintot kapják. Van persze még ennél is kevesebb járandóság. Igaz, az nem nyugdíj, hanem rendszeres szociális járadék a neve, s azok a beteg, még korhatárt el nem érő személyek kapják, akik legalább öt év munkaviszonyt igazolni tudnak. Nos, ők, amint a korhatárt betöltik, nyugdíjasok lesznek. Csakhogy! Múlt év január elsejétől érvényben van az 1968 előtt született gyermekek utáni kedvezmény, ami azt jelenti, hogy egy-egy gyerek után egy- egy év munkaviszonyt elismer a törvény. így most egyre tőben jönnek, kérik a járadékot. Míg 1990-ben 1400 ilyen járadékos volt, tavaly már pontosan 4365! Ok azok különben, akik azt az öt év munkaviszonyt tanúkkal is igazolhatják, ha papírjaik elvesztek az évek során. így ők azok, akik rendre megjelennek tanúikkal, akik nyilatkoznak, hogy megkaphassák a kis pénzt havonta. Az igazgatóságon lassan megszokják a tisztviselők a legújabb fogalmat is. Ez pedig nem más, mint az előnyugdíj. A mostani münka nélküli világban könnyen érthető ennek érvényessége. Azoknál a munkanélkülieknél lép hatályba, akiknek lejár a munkanélküli-segély ad- hatóságának ideje, s 3 év vagy kevesebb van hátra a nyugdíjkorhatárból. Ebben az esetben előnyugdíj iránt adhatnak be kérelmet, amit a Foglalkoztatási Alapból finanszíroz az állam. Október óta havonta 30-50 ilyen kérelmet bírálnak el az igazgatóságon. Időközben persze megnőtt a Ez aztán sajnos, rányomta a bélyegét a" máskor oly kedves összejövetel hangulatára. Zsuzsika ugyan váltig mondta, kikapcsolja, ne figyeljék már, de a többiek nem hagyták. Hát már február második felében majdcsak eldöntik, mi lesz az idén, hiszen lassan hozzák a jól fölemelt vízdíj- meg a csatorna- számlákat, nem futja a kis nyugdíj, mégha éhkoppot fogadnak is. így hát fél szemmel, fél füllel csak a képviselőket figyelték. Ugye, arról is Szó esett, hogy nem is csak márciustól szólhat az emelés, hanem visszamenőleg, januártól. Amikor Marika ezt meghallotta, egyszeriben csuda jó kedve lett. - Kedveseim - mondta, - ez, ha így lesz, talált pénz, de nekünk olyan, aminek nem kell a helyét keresni. Én például rögtön veszek rajta pár mázsa szenet. Enni nem kér, jó lesz jövő télre, ki tudja, akkorra meddig emelik annak is az árát. Erzsiké vízórát tervez, no, nem fogja kifutni, még a visszamenőleges se, de a nagyobb részét tán igen. Zsuzsika ahogy az idő fölenged, el akar utazni az ország másik végébe, megszületett az ötödik unokája. És hogy menne üres kézzel, jaj, de sokat fájt miatta a szíve. Ez az emelés segítene. Csak Juliska nem tervezett, nem szólt egy szót se. Addig kérdezgették aztán, míg bevallotta: munkanélküli lett két egymás utáni hónapban a fia is, a menye is. Hát ugye, odaadná, amit nélkülözni tud, mert az a két szegény szép nagy unokája nem tehet arról, hogy ilyen a világ. Jó lesz a kislánynak a tablóbálra, ruhára, cipőre. Aztán csak vártak, vártak. Nem sokáig. Ahogy a vitába mekorengedményes nyugdíjasok száma is. 1988-89-ben mindössze száz körüli volt az igény- bejelentés, 1990-ben 2600, tavaly pedig már 3400 korengedményes nyugdíjazásról készítettek határozatot. Szinte félve tettem föl a kérdést dr. Bagdi Lászlónak: mit jelent Jász-Nagykun-Szolnok megyében a nagy nyugdíj?- Nem sokat - válaszolta -, nálunk szinte ritka, mint a fehér holló. Talán a legnagyobb nyugdíj, amit eddig kiszámoltak az igazgatóságon, 28 ezer forint volt. De hát ez egy egyedi, ezért is emlékszem rá. Nálunk már a tízen fölüli nyugdíj nagynak számít - hiszen az átlag a hétezer forintos. Azért az utóbbi időben volt néhány 22-24 ezer forintos nyugdíj-megállapításunk is, de hát ez sem jellemző. Inkább az, hogy rendre kapjuk a kérelmeket a kisnyugdíjasoktól, hogy kivételes nyugdíjemelést adjunk nekik. Tavály például 4131 kérelmező kapott 3-4-5-600 forintos kivételes emelést. Tudjuk, ennél jóval többen szorulnának rá. Most is négyezernél többen várnak az idei, ehhez hasonló, kivételes emelésre. * * * S miközben ezek a sorok nyomdába kerülnek, a szerző még nem tudhatja, hogyan dönt s mikor a parlament az idei nyugdíjemelésről. A Népszava február 27-i számában első oldalas címben meg is kérdezte: A képviselőknek nem sürgős a nyugdíjemelés? A társadalombiztosításnál várakozó, kis nyugdíjuk ügyeit intézők ezen a napon szókimondóbban fogalmaztak: élnének a képviselő urak annyi pénzből, mint ők, majd gyorsabban döntenének az Országházban!-Srült volna a ház, a tévé kikapcsolt a Parlamentből. Zsuzsika persze ugrott, s kapott új rádiójához. Itt van ni, a fia tavalyelőtt hozta, karácsonykor. Akkor ők zenegépet vettek, s elhozták a mamának a kisrádiót. Nem akármilyen, szól rajta az URH is! És - igaz, már csak hanggal - ismét az Országgyűlést figyelték. Zsuzsika váltig erősítgette, várják türelemmel, hisz szerdán nem szoktak ülésezni a honatyák, most meglátják, döntenek, legalább leghamarébb megtudják, lesz-e tényleg 13 százalék, ahogy az ígéret szólt. így aztán nem tárgyalták meg az egészségi állapotukat, szót se ejtettek a távol élő gyerekekről, unokákról, csak ültek a sötétedő délutánon - a villanygyújtást szigorúan megtiltották, minek pocsékolni. A kis habos kakaó meg a pillekifli se volt olyan, mint máskor. És nem sokkal aztán, hogy Juliska fölkerekedett, a nyugdíjemelést szépen elnapolták.- Még jó, hogy Juliskánk nem hallja már - mondta Erzsiké, úgy is azt mondta idejövet, meghal ő addig, nem éri már meg. Igaz, lehet mi se!- Te jó ég - förmedt rá Zsuzsika -, hiszen ma épp azt kell kívánni, hogy isten éltessen bennünket sokáig, hogy is mondhatsz ilyet?- Mondani lehet, kívánni alig- há - szólt közbe Marika -, nem látjátok, hogy arra megy ki minden? Mennyit nyernének rajtunk, sok vén gebén, ha tényleg, mire nagy nehezen eldöntik, már kevesebben lennénk pár ezerrel. Úgyis mindig fölhánytorgatják, hogy mennyien vagyunk. Zsuzsika szemére aznap este nem jött álom. Még ilyen szomorú névnapja nem volt. A napfény lopakodik be velük HÁZIGONDOZÓK JÁSZBERÉNYBEN- Régóta tudom, amit fiatal koromban még csak sejtettem, hogy az öregség nem a vidám esztendők maradéka az ember életében. Titkon mégis reménykedtem, hogy oly sok gürcölés amennyi nekem, vagyis nekünk - mert sokan vagyunk - kijutott, az idős kor nemcsak lemondást, de valamiféle megnyugvást is hoz. Tudtam, hogy nehéz az öregség, de hogy ilyen nyomorúságos, azt nem hittem. Tíz éve, hogy eltemettem az uramat - már akkor nyugdíjasok voltunk mindketten -, egy darabig még elláttam valahogy a házkörüli munkát. Aztán beteges lettem, belefáradtam, nem visznek a lábaim, már ki sem mozdulok az utcára. Elhagyatottságomban egy kis vigaszt hoz havonta egyszer a postás, amikor rámnyit, hogy leszámolja a nyugdíjnak csúfolt alamizsnát, és hetenként vagy háromszor egy áldott jó lélek, a Borika, a házigondozónő, aki úgy jön, mint a bejopakodó napsugár. Jászberényben a magányosan élő, 74 esztendős S. Jenőné mondja el, hogy mekkora segítség, milyen vigasz számára a házi beteggondozás. Egy ipari szövetkezettől ment nyugdíjba, és el se tudja képzelni, hogy mi lenne vele és a hozzá hasoníó sok magányos, magatehetetlen idős emberrel a jóravaló, a mindig másokért fáradozó házibeteggondo- zó-nők nélkül. A városban a felmérések során összegyűjtőit adatok szerint 371 olyan magányosan élő, idős ember van, aki hosszabb ideje ágyban fekvő beteg, vagy életkora miatt évek óta nem mozdult ki a lakásából vagy házának udvarából. Közülük vagy harmincán a várostól több kilométerre eső tanyákon tengetik életüket. Az öregség terhét cipelni már képtelen, ápolásra és együtt érző szóra vágyó öregek nagy többsége túl van a hetvenen. Nem csekély azoknak a száma sem, akik nem örömmel, inkább keserűséggel újságolják, hogy vészesen közelítenek a nyolcvanhoz. A sok törődéssel, áldozatos munkával járó gondozásukat 11 hivatásos és 77 tiszteletdíjas gondozónő látja el. A házibeteg- gondozók a polgármesteri hivatal népjóléti irodájának és az idősek otthona vezetőjének irányításával dolgoznak. Hetenként többször - ha kell naponta - elmennek a gondozásra szoruló idős emberekhez. Kitakarítanak, begyújtanak, segítenek a bevásárlásnál, a gyógyszerek kiváltásánál, figyelemmel kísérik a gondozottak egészségi állapotát, hogyha kell, idejében kihívják az orvost. A legnagyobb segítségnek számító és naponta ismétlődő gondoskodás, hogy kiviszik az ebédet, ha kell, előre megfőzik a vacsorát. A külterületeken élők részére az ételt az intézet terepjáró gépkocsijával viszik ki. Szervezetten, a házibeteg-gon- dozók áldozatkész munkájával biztosított étkeztetésben 298 idős ember részesül. Közülük huszonheten a távoli tanyák lakói, hetvenhatan pedig - szűkös anyagi helyzetük miatt - ingyen kapják az ebédet. Évszakonként is változnak - általában sokasodnak - a gondozók tennivalói. Őszkor például „átvállalják” a sok utánjárást igénylő tüzelő beszerzését, házhoz szállítását, ahol kérik, segítenek a befőzésnél. Kérés nélkül közbejárnak, hogy a rászorult idős emberek rendkívüli segélyt kapjanak az otthonukat megóvó javítási, karbantartási munkák elvégzéséhez, a télire való beszerzéséhez. A hideg beálltával azután kezdődik a kora reggeli „látogatás”, igyekeznek oda, ahol tudják, hogy a gondozott ágyban fekvő beteg, a begyújtás őráj a gondozóra vár. Újszerű, ezért még nem eléggé ismert támogatási forma a fizetéssel járó házi ápolás. Az eddigi tapasztalatok viszont már igazolták létjogosultságát, hiszen egyformán kedvező betegnek és ápolónak. A beteg - a segítségre, rendszeres ápolásra szoruló idős ember - megszokott otthonában veheti igénybe a szakszerű ápolást, a képzett ápolók viszont fizetést kapnak a munkájukért, tevékenységük munkaviszonynak minősül, nyugdíj időnek számít. Valamennyiük tevékenysége- a házibeteg-gondozóké kiemelten - hasznos, a gondozottak szerint áldásos munka. Fáradságot nem ismerő, magasztos „hivatás ”, oly an amely gazdaggá teszi azokat, akik vállalják. Nem az alacsony fizetés vagy a még alacsonyabb tiszteletdíj teszi azokká őket. A jóleső tudattól gazdagok, hogy rászorult, idős emberek otthonába viszik a nélkülözhetetlen segítséget, a vigaszt, vagy ahogyan ők - a gondozottak- mondják, a belopakodó napfényt. W*: - illés -. Farsang a faluban A jelmezfelvonuláson nagy sikere volt az „óvodásoknak” Mivel tavaly igen jó híre volt, Tigyi Istvánná, a tiszaugi idősek klubjának vezetője az idén is meghirdette az idősek jelmezes farsangi bálját. Ráadásul nem is csak a község öregjeinek, hiszen a jó szomszédok, a lakitelki idősek klubjának tagjai is itt voltak tavaly, ígérték, eljönnek az idén is. A farsang napja most február húszadika volt, erre a napra megpróbálták befűteni a klubkönyvtár nagytermét, az idős háziasz- szonyok elővették rece'ptes könyveiket; megsütötték azokat a finom kalácsokat, süteményeket, amelyek tavaly is kelendőek voltak, s jelmezeket varrtak a klubban, próbálták a közös játékokat már hetekkel előbb. Hanem mire a farsang napja eljött, kis szomorúságot hozott az élet. Meghalt egy falubeli, s olyan, ezer lelket se számláló kis faluban, mint Ug, nem lehet nem részt venni a végtisztességen. De hát ilyen az élet, sírunk is, vigadunk is. A falu öregjei ebéd után elmentek a temetésre, s aztán a farsangi mulatságra. Késtek kicsit, volt, aki csak elült egy székre szomorkodni - aztán csak megszólalt a zene, fölvonultak a maskarákba öltözöttek, megjöttek a lakitelki vendégek - sose halunk meg! A jelmezek fölvonulására nemcsak a falu öregjei voltak kíváncsiak. Bizony jött sok „gyerek” a gyerekével, aki csak szaAll a bál bad volt ezen a délutánon, benézett az öregek ünnepére. Látnivaló sok volt, vége se akart érni a jelmezek felvonulásának, ami bizonyította: ötletekben nem szegények a nyugdíjas, járadékos tiszaugiak. Volt nyíló rózsát bemutató jelmez és kismama a babájával, megjelent a falu szegény embere (egy jelmez volt csak belőle ...), aztán volt királynő, kártyavető cigányasszony és arab sejk, rongybaba és vasorrú bába, óvodások csoportja - sorolni se tudom mind. Tigyi Istvánná Julika illően köszöntötte a farsangolókat, megrendezte a jelmezek versenyét, megnyitotta a táncot, s figyelte azt is, kelendő-e a tombola, hiszen szép ajándékok várták a farsangolókat. A nézők között volt, aki szívből együtt nevetett a társakkal, volt, aki fiatalságát idézte. A hetvenegy éves Bere Dánielné, aki az idősek klubja megalakulása óta szorgosan eljár mindennap társai közé, azt mesélte el, bizony, vékonypénzű öregek, igen szerény nyugdíjból élő emberek a tiszaugi nyugdíjasok. Az ő özvegyi nyugdíja is olyan kevéske, hogy föl se említi. Nem könnyű az élete a Tisza festői szép partján élő ugi öregeknek. Ráadásul annyira bíztak benne, hogy jobb lesz - hogy talán most még csalódottak is. Hozzá se szólt még senki, pedig talán neki is méltányos lenne a nyugdíját rendezni. Körülbelül mindenki hasonló minennapos bajokról beszélhetett volna. Csakhogy igyekeztek pár órára felejteni. Hisz úgyis olyan rövid az élet, ki kell használni, ha valami jó is van benne. Tigyiné Julika most jót tett: hangulatot, vidámságot varázsolt az ugi öregek szívébe . . . Összeállította: Sóskúti Júlia Fotók: Korényi Éva Mondja, sejk, mi a sejtelmes jelmez titka? - a riporter Tigyi Istvánná