Új Néplap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-11 / 60. szám

1992. MÁRCIUS 11. Gazdasági tájoló 3 Tözsdekalauz Papírok és értékpapírok Földet ért a mezőgazdaság Tények és számok a nagyüzemek gazdálkodásáról ^ Az értékpapírok sajátos okira­tok. Bennük természetes vagy jogi személyek olyan joga testesül meg, amelynek gyakorlásához az okirat bemutatása, vagyis birtoklá­sa szükséges. Az olyan okiratok, amelyek csak valamely jogot bizo­nyítanak - ilyen mondjuk az adás­vételi szerződések -, nem számíta­nak értékpapírnak. A tőzsde szabályai szerint az osztalékért jelentkező vagy a sza­vazati jogát a közgyűlésen érvé­nyesíteni akaró részvényesnek, mielőtt fellép, be kell mutatnia a részvényét, sőt, adott esetben letét­be is kell helyeznie mondjuk a sza­vazás idejére. De akkor is be kell mutatni a kötvényt vagy legalább annak egy szelvényét, ha a tulajdonos a kamato­kat szeretné felvenni, vagy mondjuk pénzzé akarja tenni. „Számí- tógépesítettebb” gaz­daságokban az érték­papír fizikai jelenlétét elektronikus nyilván­tartás pótolja, ám az ügyfél kívánságára ott is kinyomtatja a kom­puter az eredeti érték­papírt. Léteznek úgyneve­zett „másodlagos” ér­tékpapírok is, az úgy­nevezett opciók, ame­lyek a tulajdonosnak azt a jogát testesítik meg, hogy meghatáro­zott időn belül vagy időpontban egy adott részvényt, befektetései jegyet, ara­nyat vagy valamilyen árut eladja­nak, illetve megvegyenek. A Bu­dapesti Értéktőzsdén ma még csak ritkán fordulnak elő ilyen opciós, határidős üzletek. A futuresnek nevezett, szintén határidős ügyleteket általában ka­matlábra, devizaárfolyamokra, áruárakra kötik meg. Meghatáro­zott összetételű részvénytárcák in­dexére alkudják ki őket, s ezek a megállapodások abban különböz­nek az opcióktól, hogy az eladók és a vevők számára szoros kötele­zettséget jelentenek a meghatáro­zott határidő elteltével a megálla­podás szerinti szállításra, illetve vételre. Az értékpapíroknak piacuk - helyesebben szólva: piacaik - van­nak. A magyar rész­vénytulajdonosoknak általában az a szokásuk, hogy vevőként az ér­tékpapírok elsődleges piacára, a kibocsátási piacra összpontosítják figyelmüket és pénzüket. Ezért gyakran drágán vásárolnak, ma­guk hajtják fel az árfolyamokat. Eladóként viszont a másodlagos piacra vetik magukat, amelyen a tőzsde közbejöttével a tulajdono­sok értékpapírjaikat adják-veszik. így azután ezen a piacon maguk nyomják le az árakat. E két intézményes piac maga is több részből áll: hivatalos kereske­delemből (tőzsdén jegyzett papí­rokkal) és rendezett forgalmazás­ból (tőzsdén bevezetett papírok­kal). Nálunk ez az uralkodó forma. Van egy harmadik forma is, az úgynevezett szabályozatlan forga­lom, amilyen mondjuk Bécsben zajlik, ahol néhány magyar rész­vény is forog. A rész­vénykereskedelemnek ez olyan tőzsdén kívüli, szabályozatlan részpiaca, ahol nincsenek érvény­ben vezetési vagy nyilvánosság­tájékoztatási előírások. A kereske­dés közvetlenül a piaci résztvevők között folyik kevéssé ismert, rész­ben külföldi papírokkal, nagy koc­kázattal. Vagyis: nagy nyereségek és nagy bukások lehetőségével. Ha valaki itt köt üzletet, jól teszi, ha a megbízást mindig limitálja, ne­hogy a hirtelen árfolyamváltozá­sok kellemetlenül meglepjék. Közvetlen kereskedés folyik a zárt alapítású részvénytársaságok tagjai között, vagy például a privatizá­lási eljárásokban az AVÜ és a bel- vagy külföldi befektetők között. Itt forognak a befektetési ala­pok, valamint a be­fektetési társaságok részvényei. Ez utóbbi kettő arra hi­vatott, hogy a kisbe­fektetők kockázatát csökkentve egy vi­szonylagosan állan­dó értéknövekedést nyújtson a különbö­ző kockázatú és ho­zamú befektetések keverékével. Az értékpapírok másodlagos piacát feloszthatjuk még kötvények - azaz hosszú lejáratú vál­lalati, önkormányzati és állami adósságlevelek - piacára, rész­vénypiacra és zálogpiacra. Az el­ső, a kötvénypiac, a Budapesti Ér­téktőzsdén még csak egyetlen ál­lampapírral jelentkezik, a kötvé­nyek többi része a szabályozatlan magánforgalomban cserél gazdát. A harmadik, a záloglevélpiac, a közeljövőben talán nálunk is meg­születik majd. Bácskai Tamás (Ferenczy Europress) Foglalkoztatási társaság Uj eszköz a munkanélküliség csökkentésére Úgy látszik, hogy a nagyüzemi mezőgazdaságról februárban ké­szített előzetes felmérések beigazolódtak és valóban súlyos veszte­ségeket könyveltek el a megye termelőszövetkezetei és állami gaz­daságai. A kép most már (majdnem) teljes, mivel egy téesz kivételével (előzetes vesztesége 300 millió forint) minden gazdálkodó eleget tett mérlegleadási kötelezettségének, tehát a számok véglegesnek mond­hatók. A mérleget benyújtó 63 szövetkezet háromnegyede lett vesztesé­ges és a hét állami gazdaság közül öt, veszteségük együttes összege meghaladja a 2 milliárd forintot. Nyereséget csak 18 gazdálkodó tudott kimutatni 108 millió forint összegben. A nagyüzemi mezőgazdaság nyeresége, illetve vesztesége: Veszteség (mill.Ft) Gazdálkodók száma Veszteség összege(mill.Ft)- 10 13 88 10-20 6 + 2X 118 20-30 9 214 30-40 4+ lx 173 40-50 6 267 50-60 3 159 60-70 1 65 70-80 3 + 2X 374 80­2 595 Összesen 47 + 5X 2.053 Nyereség Gazdálkodók Nyereség (mill.Ft) száma összege(mill.Ft)- 10 14 + 2X 39 10-20 1 13 20­1 57 Összesen 16 + 2X 109 Megjegyzés: x/ állami gazdaság Amilyen lehangolóak e szá­mok, olyan borúlátók a téeszek is saját sorsukat illetően. A megyei mezőgazdaság elmúlt esztendeje arra a bizonyos állatorvosi lóra hasonlít, tanulmányozható rajta az összes krónikus és heveny be­tegség, de a példánál maradva úgy tűnik, felületi kezelései, bo­rogatással nem lesz gyógyítható. Nézzük a példák sorát talán a legégetőbbel, a mezőgazdaság pénzügyi helyzetével. Sajnálatos tény, hogy a téeszek jelentős számban a tavalyi évben még nem heverték ki az 1990. évi aszálykárt és annak érdekében felvett nagy összegű hiteleiket nem tudták visszafizetni. A folyó finanszírozásra felvett fogyóeszköz hiteleik állománya egész évben jelentősen maga­sabb volt, mint egy évvel koráb­ban, és azt is 36-40 százalékos kamat terhelte. Annak ellenére, hogy jó ter­mésről és növekvő termésátlag­ról számoltak be, ehhez csökke­nő árbevétel tartozott. Monopol- helyzetűnek érzik a felvásárló szervezeteket, ahonnan az ala­csony átvételi ár mellett 60-90 napos határidővel jutnak csak pénzükhöz. (A teljesség kedvé­ért meg kell jegyezni, hogy pl. a húsipari vállalatoknak is 75 szá­zaléka veszteséges.) A mezőgazdasági termékek keleti piacának jó része elveszett és a nyugati piacon értékesített termékek ellenértéke 90-120 nap után realizálódik. A közbülső időszakot természetesen hitellel kell kigazdálkodni. A mezőgaz­daság által felhasznált ipari anyagok áremelkedése (alkatré­szek, műtrágya, növényvédő­szer, üzemanyag, villa­mosenergia és jó néhány szolgál­tatás) korlátlanul gyűrűzött be úgy, hogy a felvásárlási árak csökkenésével szemben védte­lennek bizonyult az agrárgazda­ság. Bebizonyosodott, hogy az elmúlt évi inflációt a mezőgazda­ság nem tudta tovább hárítani, vagy ahogy az agrárszakemberek mondják, nem ennyi lett volna az infláció, ha a mezőgazdaság is megemeli árait. Az elmúlt évben a téeszek nem fizettek jól a dolgozóiknak sem, a 22,5 ezer foglalkoztatott átlag havi bruttó keresete 12.084 forint volt. A tavalyi veszteséglistát nö­veli a rendkívül csapadékos ősz is, mely nehezítette, olykor lehe­tetlenné tette a cukorrépa és a kukorica betakarítását. Össze­omlott a borpiac és jelentősek az eladatlan borkészletek. Helyen­ként a leromlott eszközállomány okoz gondot, az állattartásban pe­dig gyakran jellemző, hogy az alacsony felvásárlási ár még a szűkített önköltséget sem éri el. A nagyüzemi mezőgazdaság vesztesége országosan megha­ladja a 20 milliárd forintot, tehát a közelmúltban bejelentett ha­sonló összegű kormányzati tá­mogatás legfeljebb az 1991. év veszteségét képes valamelyest kompenzálni. A gondokat még az enyhítheti, hogy az 1989. és 1990-es években még nyeresége­sen gazdálkodók, befizetett vál­lalkozási nyereségadójukat - az idei rendelkezések szerint - visszaigényelhetik, így a megye nagyüzemei összesen 900 millió forint további forráshoz juthat­nak. Mindezek ellenére a téeszek jelentős része egzisztenciális gondokkal küzd, rossz a közhan­gulat, nagy a kilátástalanság és bizonytalanság, a tulajdonviszo­nyok rendezetlensége, a kárpót­lás, az átmeneti és a szövetkezeti törvény késedelme sűrű fellegek­ben tornyosul az 1992-es év fölé. Ezt szemlélteti, hogy a meg­kérdezett mezőgazdasági ágazat­ban működő gazdálkodók 58,7 százaléka számít csődeljárásra és 22,2 százaléka tartja valószínű­nek, hogy az év folyamán felszá­molásra is sor kerülhet. Soltész Ernő a/ A cikk az APEH mérlegát­vételi adatai alapján készült Németországban az első foglal­koztatási társaságokat a hetvenes évek gazdasági válsága szülte. A tömeges elbocsátásokra állami és társadalmi megoldás kellett. Cél a korábbi munka felváltása, új mun­kaviszonyba kerülés elősegítése volt. A társaságok helyi, magán, állami és társadalmi kezdeménye­zésekre alakultak, elsősorban a munkaerőpiacról tartósan kiszo­rult rétegek számára teremtettek munka- és képzési lehetőséget, megélhetést biztosító anyagi felté­telek mellett. A német egyesülés után az új szövetségi tartományokban vég­bemenő gazdasági átalakulás tö­meges létszámleépítésekre kény­szerítette a vállalatokat. Ez a folya­mat még nem ért véget. Az átme­netet kísérő intézkedések sorába tartoznak az aktív munkaerőpiac­politikai intézkedések, ezek egyi­ke a foglalkoztatási társaságok gyors létrehozása. A társaságok alapítása és működtetése rugalmas lehetőséget biztosít a régi munka- viszonyból történő kiválás és új jogviszonyba lépés gyakorlati le­bonyolítására, a foglalkoztatási eszközrendszer hatékony alkalma­zására. A társaságok létrehozása, amelyből német honban már több­száz működik - egyszerre szolgál gazdasági és munkavállalói érde­keket. A leépítésben érintett mun­kavállalók számára a társaság által nyújtható segítség például: az át­képzéssel összekapcsolt foglal­koztatás, a munkaerőfejlesztő és a beilleszkedést segítő programok társadalmi szempontból elviselhe­tőbb, kereseti oldalról pedig ked­vezőbb megoldást jelentenek, mint a fizikai, szellemi és pszichi­kai leépülést kiváltó munkanélkü­li, segélyezett állapot. A gazdasági érdeket azzal szolgálja, hogy a vál­lalatok átalakulásához szükség- szerű leépítést gyorsíthatja, a régi struktúrában történő foglalkozta­tás mesterséges fenntartása he­lyett, valamint a társaság átképzési és munkahelyteremtő intézkedései az új foglalkoztatási struktúra ki­alakítását segítheti. A foglalkoztatási társaságokat konkrét feladatokra, általában egy-egy ágazat válsága, vállalat csődbe jutása vagy eladása miatt, tömeges leépítésekhez kapcsoltan átmeneti időre (egy-két évre) hoz­zák létre. Ebbe a megszűnő válla­latoktól független szervezetbe új munkaszerződéssel kerülnek át a munkavállalók, akik a munkanél­küli járadéknál több bért kapnak a végzett tevékenységtől függően, az érvényes tarifarendszer alapján. Megoldható a támogatott csök­kentett munkaaidős foglalkoztatás is. A szakmai továbbképzéssel összekapcsolt foglalkoztatás, a munkaerőpiaci esélyeket javító programokban való részvétel, új iparágak meghonosításával össze­függő szakmai képzés és átképzés megvalósítása pedig túlmutat az érintett munkavállalók szociális felkarolásán. A társaság keretében dolgozók bármikor kiléphetnek az elsődleges munkaerőpiacra, a be­lépés a tartósan munkanélküliek köréből, munkaerőközvetítéssel történik. Azok a munkavállalók, akik nem kerülnek át a megszűnő cégtől a társaságba, végkielégítést kapnak. A foglalkoztatási társaság tevé­kenységi területei lehetnek példá­ul: felszámolt vagy bezárásra ke­rülő üzemek, volt ipari telephe­lyek, közösségi létesítmények helyreállítása és korszerűsítése, ezen belül az energia, a vízhaszná­lat optimalizálása, hőszigetelés, a környezetszennyezés megszünte­tése, talajvédelmi munkák, szennyvízelvezetés, üzemi infrast­ruktúra felülvizsgálata és kiépíté­se, kommunális létesítmények megfelelő színvonalra emelése, al­kalmazott eszközök, gépek állapo­tának felülvizsgálata, eladása, se­lejtezése stb. E munkák elvégzése növeli a telephely értékét, elősegítheti a privatizálását, új vállalkozás alapí­tását, ezen keresztül tartós munka­helyek teremtését. Többféle cél ér­dekében jöhet létre társaság az em­lítetteken túl, például: tájvédelmi idegenforgalmi programok, inf­rastruktúra fejlesztésére, továbbá bármilyen foglalkoztatással, kép­zéssel összefüggő, de mindenkép­pen közérdeket is szolgáló célok megvalósítására. Miután a foglalkoztatási társa­ságok alapításának lényegét talán sikerült felvázolni, most már csak az a kérdés, hogy hazai honosítása - akár szűkebb megyénk területén is - hogyan történhetne, kik lehet­nek az alapítók, kik biztosítják a pénzügyi feltételeket, és nem utol­só sorban: milyen eredményeket hozhatna a munkanélküliség eny­hítésére? A térségi válságkezelő intézkedések elemeként, foglal­koztatási eszközként várhatóan először Ózdon és Székesfehérvá­ron fogják alkalmazni. A szerveze­ti és működési szabályok kimun­kálásán most dolgoznak. Czakóné Tari Mária EREDMÉNY-ALAKULÁS Jász-Nagykun-Szolnok megye a nagyüzemi mezőgazdaságban (millió Ft-ban) Megnevezés 1988. év 1989. év 1990. év 1991. év nyere­ség veszte­ség nyere­ség veszte­ség nyere­ség veszte­ség nyere­ség veszte­ség téeszek 1.163 51 1.195 441 805 419 99 1.832 állami gazdaságok 162­205­145 4 9 221 összesen 1.325 51 1.400 441 950 423 108 2.053 AZ MKB UKRÁN BANKKAPCSOLATAI A Gazdasági tájoló a Ma­gyar Közgazdasági Társa­ság megyei szervezetének közreműködésével készül. Szerkeszti: V. Szász József V Uj ifjúsági szórakozóhely nyílik 1992. március 14-én 22 órától: a MOMENT DANCE CAFFÉ. Minden érdeklődőt szeretettel várunk. 21 órától a MOMENT felső termében ismét nosztalgiabulit rendezünk. Hangulatkarbantartó Kft. Szolnok, Tiszaliget *78024/2* V ____________ A z ukrán üzleti partnerekkel történő tárgyalások során a magyar cégeknek célszerű a pénzintézeti kapcsolatokra is kitérni, illetve a pénzügyi bonyolítást olyan bankra kell bízni, amelyik devizajogosít­vánnyal és széleskörű levelezői kapcsolatokkal rendelkezik. A Szovjetunió utódállamaival kialakítandó gazdasági együttmű­ködés egyik igen fontos feltétele, hogy a pénzügyi bonyolítás áttéte­lek nélkül, biztonságos csatorná­kon történjen. A Magyar Külkeres­kedelmi Bank Rt. a közelmúltban több ukrán kereskedelmi bankkal létesített levelezői kapcsolatot. El­sőként Ukrajna központi bankjá­val, az Ukrán Nemzeti Bankkal, amely a kereskedelmi bankok fe­letti felügyeletet látja el és felelős a pénzkibocsátásért. A kormány felhatalmazása alapján külföld felé devizagaranciát adhat ki. Devizaműveletekkel is foglal­kozó, univerzális kereskedelmi bankok közül hárommal írt alá az MKB megállapodást: Ukrajna Ál­lami Export-Import Bankján ke­resztül bonyolódnak majd az ál­lamközi egyezményhez csatlako­zó ügyletek. A Bank Ukraina és a Republican Joint Stock Commer­cial Bank for Social Development pénzintézetekkel a levelezői kap­csolat már létrejött, a számlakap- csölat kiépítése folyamatban van. A közvetlen bankkapcsolat le­hetővé teszi, hogy a pénzeszközök és információk az eddigieknél gyorsabban áramoljanak az érde­keltek között.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom