Új Néplap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-09 / 58. szám

1992. MÁRCIUS 9.

Megyei tükör

3

Homokról a hófödte Tátrába

A téeszelnök üdvözli

Kéz-, lábtöréstől tartott a tanár úr

Kiadós reggeli, síelés délig, majd ebéd után levezető sport- programok: foci, pingpong, röplabda, testerősítés. Mindez ha- rapnivalóan friss, hegyi levegőn egy héten át a Tátrában. Ennyi extra járt ki annak az öt kiemelkedő magatartású és tanulmányi eredményű diáknak, akik ez év február 23-29-e között nem mindennapos élményekben részesülhettek. A szlovákiai Lip- tovsky Jan-i intézetnek 1970 óta van kapcsolata a Homoki Általános Iskolával. Azóta többször jártak már alföldi gyerekek az Alacsony- és Magas-Tátra találkozásánál - 600 méter tengerszint feletti magasságban - fekvő Liptószentivánon. A csereként érkező szlovák gyerekeket a homoki iskola a Balatonon szokta üdültetni.

Ez volt az első sítúra - tájékoztat hazaérkezésük után Tisza Zoltán tanár, aki az egy bejáró és négy állami gondozott tanuló kíséretét ellátta.

Az utazás napján aggódtak, mert hiányzott a hótakaró a hegyek között, éjszakára azonban hatalmas hóvihar kerekedett, és ottlétük alatt végig 20-25 centis havon siklott a sítalp. A nyelvi problémák áthidalására Ándó Pál, a Békéscsabai Szlovák Gimnázium másodéves tanulója utazott a kis csoporttal. Jól jött a saját tolmács, habár Tatjana Havlinkova tanárnő - aki menedzselte a homokiakat - remekül tudott magyarul. Milan Suna igazgató vendégszerető házigazdaként a kalóriapótlásról is kiválóan gondoskodott. A zsebpénzt a Szolnoki Gyermekvédő Intézet

és a homoki iskola gyermekszervezetének házipénztára finanszírozta.

A tanár úr bevallotta, hogy kéz-, lábtöréstől tartott, mivel mindannyian kezdő síelők voltak. Ez szerencsére elmaradt. Egy hét után már százméteres lesiklásokat is teljesíteni tudtak. Igaz - mondja Varga János 8. osztályos tanuló -, kezdetben sokat estem, nem ment könnyen. A hetedikes Halmai Jenő pedig köszönetét mond a szlovák intézet dolgozóinak, a tanároknak az ellátásért, a síoktatásért. Visszamennénk szívesen - említi szerényen. A fiúk egy évig is örömmel maradtak volna - teszi hozzá Tisza tanár úr mosolyogva, amin a hallottak után igazán nincs mit csodálkozni.

CsJ.

Koncentrálás a lesiklásra a Tátrában.

„Ez nemcsak szakma, nekem hivatás”

Magas, öltönyös-nyakkendős férfi csönget hosszan a bejárati ajtónál. Kezében kisebb bőröndnyi táska. Becsavart hajú háziasszony nyit ajtót. Morcos, takarítás közben zavartákmeg. A férfi máris hadarni kezdi az X-típu- sú porszívó lenyűgöző képességeit. Az asszony már csapná be az ajtót, de az ügynök cipője útjában áll.

Hosszú éveken keresztül ez, az amerikai filmekből ismert jelenetsor „ugrott be” számomra az ügynök szó hallatán. Rámenős, kiválóan és sokat beszél, hogy áruját eladja. Az utóbbi években azonban már hazánkban is szép számmal akadnak, akik ezt a foglalkozást választják. Nevezzük őket bár üzletkötőnek, lényegileg azonos fogalmakról beszélünk. A napokban egy társaságban találkoztam Karkecz István „biztosítási ügynökkel”, aki vállalta a szembesítést az emberekben élő kép és pályájáról alkotott saját elképzelései között.- Lehet valamiféle rangsort felállítani az ügynökök között? Van-e különbség az említett porszívóügynök, illetve a biztosítási üzletkötő között?- Megítélésem szerint - bár

Az ügynök élete

A mozivászon helyett a magyar valóságban

i

_______________________________________________________!___I

g

ossá vált, hogy egy „profi”

nem csináltam - talán könnyebb a dolga annak, aki konkrét árut, tárgyat kíván eladni. Ismeri annak jellemzőit, s innen kezdve már „csak” a megfelelő módszert kell elsajátítania, hogy szimpatikussá tegye magát és a portékát. Annak, aki biztosítással foglalkozik, elsősorban azt kell elérnie, hogy tárgyaljanak vele, majd a beszélgetés folyamán a legjobb szakmai felkészültsége szerint meg kell keresnie az ügyfélnek legmegfelelőbb biztosítási módokat.- Ezek szerint jó emberismeret szükségeltetik ehhez a szakmához. Milyen képességek kellenek még?,- Én mindig is szerettem az embereket, a társaságot. Olyan helyeken dolgoztam, ahol emberekkel kellett foglalkoznom. Például egy évet londinerként töltöttem a Pelikán Szállóban, de voltam újságkihordó, majd üzletvezető is. Ezután kerültem a Hungária Biztosító szolnoki ki- rendeltségéhez. Ott, az első évek házalásai során derült ki, milyen fontos a jó kapcsolatteremtő képesség, a komoly külső megjelenés, valamint a beszédkészség. És talán, ami leginkább szükséges az eredményes munkához, az az évek során egyre biztosabbá váló szakmai felkészültség.- Milyenek a szakmai továbbképzés lehetőségei?- Egyrészt a tapasztalat is sokat jelent, és nem bajvha az embert fűti a becsvágy. Én például néhány hónapja ismerkedtem meg a Nationale-Nederlanden Biztosítóval. Ahogy egyre több információt szereztem róla, vilácég, s ez számomra olyan kihívást jelentett, hogy meg akartam mutatni, ott is megállóm a helyem. Egy és fél hónapja már ott dolgozom. Havonta veszünk részt szakmai továbbképzésen.- Találkozott-e már a lakosság azon elképzelésével, mely szerint a biztosítók csak elnyelik a pénzt, káresetnél pedig nehezen akarnak fizetni?- Hát, az biztos, hogy még egyetlen biztosító sem ment tönkre. De komolyra fordítva a szót, a problémás eseteknél fokozottan jelentkezik az „ügynök” felelőssége. Én személy szerint mindig hagyok egy névjegykártyát az ügyfeleimnél, ha bármi gond adódik, keressenek meg személyesen. Persze elsősorban az a fontos, hogy már a szerződés olyan legyen, amely kielégíti mindkét fél érdekeit, s az ügyfél mindenről tájékozott legyen.- Vajon mennyi idő kell ahhoz, hogy az emberekben megváltozzon az ügynökökről kialakított kép: kellemetlen, rámenős figura?- Én a saját példámmal próbálom cáfolni ezt. Munkámat az ügyfél szolgálatának tekintem, és minden esetben megpróbálok minőségi munkát végezni. Az emberek szemlélete átalakulóban van az életbiztosítással kapcsolatban. A biztosítás ugyan nem pótolhatja a családfenntartót, de bizonyos anyagi kiesést ellensúlyozhat. Feladatom a családoknak ilyen jellegű „védelmi tervet” nyújtani.

B.Cs.

a kisgazdákat

Jászladányban azt beszélik némelyek, hogy a helyi téesznek 500 milliós vesztesége volt tavaly. Képtelenségnek tartottam ezt az összeget, de azért megkérdeztem Dankó István téeszelnö- köt. Aztán egyebekről is elbeszélgettünk.- Igaz-e, hogy elég komoly vesztesége van a téesznek?- Hát attól függ, hogy mihez viszonyítva. Tizenegy millió mínuszunk volt a múlt évben úgy. hogy közben a 103 milliós adósságból 21-22 millió forintot legyűrtünk.

Tehát 79 millió forint adósságunk van a jelen pillanatban. Az adósság nyolc éve gyűlt össze.

Engem 1990 novemberében választott a tagság elnöknek, akkor 103 millió forint volt az adósságunk, így vettem át a vezetést. De ha nézem a szomszédokat, 48 millió mínusz, 30 millió mínusz..., sajnos, hogy Kisér, Szentgyörgy, Tiszasüly, Be- senyszög, Álattyán, Jánoshida és sorolhatnám tovább, nagyobb mínuszokkal bírnak, mint mi.

Mostanában vannak a munkahelyi gyűléseink, ott elmondjuk, hogy szabad a gazda mindenkinek, lehet a kiválás gondolatával is foglalkozni. Van 410 milliós vagyonunk, ezt terheli az a 79 milliós adósság, ami azt jelenti, hogy minden száz forintra húsz forint adósság jut.

A múlt évben fizetést mindig biztosítottunk a tagságnak. Ä mai világban a mezőgazdaságban, ahol nincs adósság, azok nagyon jól csinálják. Nekünk is ez a célunk, ezért gyötörtük le azt a húsz milliót, hogy megálljunk az elszegényedés útján, és megkapaszkodjunk. Azt kell elérnünk, hogy betétünk legyen és ne hitelünk. Harmincnyolc százalékos hitelt manapság kigazdálkodni..., holott a kormányunk is elmondja, hogy hosszú távon tíz százalék jövedelmezőség nincs a mezőgazdaságban. Hát akkor hogy lehet ezt megtenni? Sehogy. Negyvenhét millió forint hitelkamatot fizettünk, tessék ezt összevetni all millió mínusszal! Ha nincs ekkora kamata a hitelnek, már rögtön átcsúsztunk volna pluszba.

Azt mondom el az embereknek is, hogy azzal a lagymatagsággal, ami 35 év alatt eluralkodott a nemzetgazdaságban, így a mezőgazdaságban is, csak elveszni lehet, tönkremenni. Úgy kell gazdálkodni, mint otthon: kisfiam, most nem veszed meg azt a lemezt, mert nincs pénz, esetleg három hét múlva.- Ebben a nagy átalakulásban hogyan néz ki a téesz jövője?- Ez attól függ, hogy a fejekben sikerül-e rendet tenni. A gondolkodásban. Mert ha azt sikerül elérni, hogy úgy bánjunk az anyaggal, a gázolajjal, a műtrágyával, a vegyszerrel, az alkatrésszel, mint otthon, a magán- gazdaságban, akkor ez a közösség talpra állhat. Ezt az adósságot le kell gyűrni, itt nincs mese.

A kiválásra a lehetőség megvan. Kérdezgetjük ezt a munkahelyi gyűléseken, elmondjuk ennek az előnyét, a hátrányát, a jelenlegi helyzetünket... Ha a tagság vagy a tagság egy része úgy dönt, hogy akár egyedül, akár csoportosan kiválik, ennek az égvilágon semmi akadálya nincs. Ahogy én kiveszem az emberek szavából, inkább azt mondják most még, hogy maradnának. Tudják a mi embereink is, hogy aki több lábon áll, ez mindig biztosítékot jelent. Most ha kiválók, nem tudok ennyi lábon állni, és ha egy természeti katasztrófa, egy aszály vagy ladá- nyi viszonylatban a belvíz beüt, abban a pillanatban le tud fektetni. De ha több lábon áll a közösség, a vagyonát tudja mozgatni, akkor megy ez a játék. Szóval, most a tagság többségének álláspontja inkább arra billen, hogy csináljuk közösben, szövetkezzünk újra, és csináljuk jobban, mint eddig.

Amivel nem értek egyet, és nemcsak én, hanem a Szolnok megyei téeszek elnökei, meg vezetői sem, hogy a Kárpótlási Hivatal összesítette és visszaküldte az igényeket. Nem bírálta el a jogos igényeket, hanem csak összeadták és visszaküldték. így jöhetett ki az, hogy a terület 50- 60 százalékát kárpótlásra kijelölték. Ebből óriási probléma van, mégpedig az, hogy pontosan a kiválást akadályozza, mert nem tudja az az ember, aki ki akar válni, hogy végül is mennyi földje marad. Az igények elbírálása eltarthat öt évig is. És öt év alatt tetszik tudni, mi történik?- Nem.- Nagyon sok minden... Hát nézzük meg a kormány agrárprogramját! Valahol az első pontokban hozza: sok az áru, kevesebb termék kell. Nem tudom, Kádár Béla úr mit fog erre mondani, mert export is kellene az országnak! Mert a külföldi tőke egy darabig mindenható, de aztán majd ott tartunk, mint a másik rendszerben: eladósodunk, de kegyetlenül. Hogy tudom az adósságot rendezni? Valamit termelek és piacra teszek. Itt belül vagyunk úgy, ahogy vagyunk, de kifele is kellene valamit adni jó pénzért.- Tehát Önök úgy készültek erre az évre, mint máskor? Gondolok például arra, hogy vetettek-e? i'- Úgy vétünk. Ősszel vetettünk, ahogy bírtunk, mert az, hogy a búza nem lett elvetve, nem azért volt, mint ahogy a Zsíros úr mondja, hogy a téeszelnö- kök nem akartak vetni. Nem erről van itt szó. Itt esett az eső. A mezőgazdaság nem olyan, hogy úgy csinálom, ahogy akarom. Hát itt biológia meg időjárás van...- Köszönöm szépen.- Még engedje meg, hogy valamit elmondjak. Személyesen üdvözlöm a kisgazdákat, sorstársak leszünk. Támogatjuk is majd őket, de nem anyagilag, mint tavaly, mert erre már nem vagyunk képesek. Igaz, hogy nekünk helyzeti előnyünk van, de ők lelkiismeretesebben tudnak dolgozni. Ha mi elérjük az ő lelkiismeretességüket, akkor egyértelmű, hogy elhúzunk.- molnár ___________§____________* ,,Ilyen még nem volt az iskola fennállása óta. Ez történelmi pillanat!”- így kezdte megnyitó beszédét Kovács Líborné igazgató, a kereskedelmi és vendéglátóipari szakmunkások szalagavató bálján szombaton a sportcsarnokban. Eddig ugyanis az osztályok külön-külön tartották meg a szalagavatójukat, de ebben az évben először mind a 11 osztály közel háromszázötven tanulója felsorakozott a csarnok „küzdőterén”. Az osztályfőnökök felfűzték a szalagokat, majd a másodikosok ötletes pantomimjátékot adtak elő, végül a végzős hallgatók nyitótáncával megkezdődött a bál.