Új Néplap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-07 / 57. szám

Jász-Kun Kakas d érül a bíróság Ezek itt nem viccek. Abszolút hiteles történetek kö­vetkeznek, egy ügyvéd barátom szájából. Általában a bíróságon sok a szomorúság, nagy-nagy tragédiák ját­szódnak le, de a tárgyalóteremben néha derülnek is az egybegyűltek, több év alatt egy vicckötetre való anyag is összegyűl. íme néhány ízelítőül, ahogy az ügyvéd látta: A közelmúl tban egy bűnü­gyet tárgyaltunk, egy idősebb falusi bácsi tanúnak volt meg­idézve. A jegyzőkönyvvezető fiatalasszony beszól a mikro­fonba, s a folyosón elhelyezett hangszórón keresztül beszó­lítja a bácsit:- Jánosi Péter! Belép a bácsika a tárgyaló­terembe, odatotyog a bíróság asztalához, tisztelettudóan köszön, miután levette a ka­lapját. A jegyzőkönyvvezető akinek a perrendtartás szerint fel kell vennie a tanú személyi adatait, megkérdi a bácsit:- Hogy hívják? Erre a bácsi csodálkozva néz a hölgyre:- De aranyoskám, az előbb még tudta... $ «& $ Gábor Rupit beperelik apaság megállapítása végett. Jön a tárgyalás, Rupit kihall­gatják, nem ismer el semmit, tagadja, hogy ő lenne a gyerek papája. Ekkor a törvénybíró megkérdi:- Na, Rupi, orvosszakértői véleményt akarsz-e?- Az micsoda, kérem szé­pen? - kérdez vissza a fiatal­ember.- Megvizsgálunk téged is, a gyereket is, s abból megálla­pítják, hogy lehetsz-e az apja.- Akarom kérem, hogyne akarnám!- De Rupi - figyelmezteti a bíró -, azt ki kell fizetni.- Jaj, tisztelt bíró úr, én azt nem tudom kifizetni!- Hát mit akarsz - csattan fel a bíró -, én fizessem ki?!- Dehogy bíró úr! Fele-fele. $ $ $ Egy nénit tanúként hall­gattak ki egy válóperben. Mi­után végzett a mondókájával, megkérdi őt a bíró:- Mondja, az alperes szo­kott inni?- Hát, tisztelt bíró úr - vála­szolja a néni ravaszkásan mo­solyogva -, körülbelül annyit, mint maga. A teremben nagy mosoly­gás, már-már kuncogni kezd­tek, a bíró ránéz a jegyző­könyvet kitöltő hölgyre, és gyorsan lediktálja neki:- Az alperes nem fogyaszt alkoholt. $ * $ Tizenhét-tizennyolc éves lányanya állt a bíróság előtt, beperelt egy fiatalembert, hogy az lenne az apa. Az első tárgyaláson a bíró kérdezte a lányt, hogy mikor volt kap­csolata a fiatalemberrel. Erre ő mondta, hogy szeptember 15- én. Ezután felkérték a tör­vényszéki orvost, állapítsa meg, mikor lehetett a fogam­zás. Az orvos meg is jelölte azt a tíz napot, amikor a fogam­zás történhetett, de ez a perió­dus vagy kéthónapos távol­ságra esett a lány által említett dátumtól, tehát nem stimmelt a dolog. A bíró jóindulatú volt, segíteni akart a szegény lányanyán, akinek még ügy­védje sem volt, újra előhívta személyes megkérdezésre, hogy próbálja ezt az ügyet tisztázni.- Gondolkozzon csak - biz­tatja a lányt a bíró -, hányszor volt magának kapcsolata ezzel a fiatal­emberrel?- Egyszer, bíró úr.- Próbáljon meg jól visszaemlékezni, csak egyszer volt?- Hát..., egyszer.- De gondolkozzon!!- ... Hát, bíró úr, igaz..., még volt egy­szer... A bíró már kezdett re­ménykedni:-Na, na!... És mikor?- Hát ugyanakkor, bíró úr $ * $ Pár évvel ezelőtt egy bete­ges hajlamú férfi pere folyt. A vádlott a végén követelte, hogy az élettársát tanúként hallgassák ki, vagyis a felesé­gével mondassák el, hogy az utóbbi időben többet foglal­kozik vele. Azt akarta bizo­nyítani, hogy javulás állt be a nemi életében, hogy most már normális életet él. A tanú a közelben, a folyosón volt, a bíróság jóváhagyta a kérést.- Na, jöjjön be az élettárs - mondja az elnök. A terem zsúfolva volt, mindenki kíváncsian fordult az ajtó felé, hogy lássák, ki az az élettárs. Erre nyílik az ajtó, és belép az egyik pocakos ügyvédkollégánk, aki nem tu­dott semmiről semmit, és nagy értetlenséggel nézett jobbra meg balra, hogy miért röhög rajta mindenki... $ # # Válóperben kihallgatják a felperes nő két tanúját, akik nagyszerűen elmondják a szöveget, bebizonyítják, hogy az alperes nap mint nap verte a nőt, ezért az kénytelen volt elmenni a háztól. A bíró meg­kérdi az alperest:- Magának vannak-e ta­núi?- Hogyne kérem, én is ki akarok hallgattatni két tanút! Megjegyzendő, hogy ez az ötödik-hatodik tárgyaláson volt, ilyenkor már nehezen hagynak jóvá új tanúkat.- Na de mit akar velük bi­zonyítani? - kérdi a bíró.- Tisztelt bíró úr, azt aka­rom ezzel a két tanúval bizo­nyítani, hogy ez a két tanú, akit a felperes részéről kihall­gattak, szemenszedett hazug­ságokat mondott, nem igaz, hogy én minden nap vertem a feleségemet. A bíró nyilván el akarta ke­rülni a felesleges időhúzást, tett egy ajánlatot:- Jól van kérem, kössünk egy egyezséget: mondjuk, he­tente egyszer verte. r Hát ez már egészen más, bíró úr - kiáltott fel boldogan a férj -, így igen. Ebbe bele­egyezek!... Pedig jogi szempontból mindegy, hogy naponta vagy hetente verte, a lényeg az, hogy verte, és ezért az ő hibá­jából bontják fel a házasságot. Esetleg az asszonykának nem volt mindegy... $ $ $ Egy hagyatékmegállapítá­si ügy folyt több felperessel és alperessel, testvérek, rokonok szerepeltek a perben. Nem működött a hangosbeszélő, a bíró megkérte az egyik ott lé­vő kollégát, álljon az ajtóba és szólítsa Be a feleket. A jegyzőkönyvvezető mondja a nevet: - Ábrahám János. A kolléga kikiáltotta a fo­lyosóra: - Abrahám János! Később a jegyzőkönyvve­zető: - Ábrahám Péter. A kolléga az ajtónál: - Áb­rahám Péter!- Ábrahám Lina.- Ábrahám ..., milyen Áb­rahám? - kérdezte a kolléga. Az egyik ügyvédtárs oda­súgta neki: - Ábrahám Lin­coln.- Ábrahám Lincoln! Nem jelentkezett senki, er­re a műveltségével nem dicse­kedhető kolléga visszaszólt:- Kérem szépen, Ábrahám Lincoln ma nem jelent meg! Molnár H. Lajos 8 Jász-Kun Kakas Politikai arcképcsarnokunk Torgyán József F ekete történetek o Jó néhány évvel ezelőtt történt. Dunántúli város, nyár - árnyék­ban 30 Celsius fok hőség temetés vége. A tömeg kifelé áramlik a te­metőből, átellenben a „Hullamo­só” - a kocsmák elnevezésében is igen találékony a népnyelv -, bará­tommal bemegyünk. Puritán kör­nyezet, viszonylag kevés vendég. Csapolt sört iszunk. Szeren­csére hideg. Két asztallal odébb idős férfi. Rajta igazi paraszti ün­neplő: fekete öltöny és kalap (utóbbi az asztalon), fehér ing (nyakig gombolva, nyakken­dő nélkül), tükörfényesre su- vickolt csizma. Arca falfehér, szeme rezzenéstelen, vilá­goskék. Cseresznyét iszik, egymás után rendeli a felese­ket síri hangon. Egyenes de­rékkal ül - mint aki karót nyelt -, a poharak tartalmát merev könyökkel, egyetlen gépies mozdulattal „bedobja”. A dolog egyre feltűnőbb, már csaknem mindenki oda­néz.- Ki ez?! - kérdezem zak­latottan barátomat, aki egy­kedvűen kortyolgatja sörét.- Nem tudom - így a vá­lasz. - Talán... maga a halott. © Néhány éve történt. Egy ember leugrott a kilencvennel száguldó teherautóról. Összetörte magát. Nyolc napon túl gyógyuló sérülé­seket szenvedett. Azután perelt. A stoppos az országút mellett állt. A teherautó közeledett. Az in­tésre megállt. A fülkében a sofőr mellett még két rakodó.- A platón van hely, ugorjon fel! - mondta az egyik. A stoppos megtette. A platón üres koporsók. Nem baj, leült. A teherkocsi továbbment. A vihar hirtelen jött. Dörgött, villámlott. Az esőt mintha dézsából öntötték volna. Nem volt mit tenni, befe­küdt az egyik üres koporsóba. El­aludt. A vízcseppek monoton kopo­gására. Meg mert fáradt is volt. Amikor felébredt, nem hallott ko­pogást. Óvatosan felnyomta a nyi­korgó koporsófedelet és meglátta a platón ülő másik férfit. A másik stoppost, aki időközben felszállt.- Mondja, esik még? - szólította meg udvariasan a koporsóból. Még a kezét is kinyomta a résen keresz­tül tájékozódásképpen - egy kissé. A másik férfi ordítva ugrott le a száguldó teherautóról. Összetörte magát. Nyolc na­pon túl gyógyuló sérülése­ket szenvedett. Azután pe­relt. o Egy-két napja történt. Még hideg volt. Mégis megszomjaztunk. Barátom­mal számolgattuk a forinto­kat. A sörre valót. Kevés volt.- Szomjan fogunk dögle­ni - mondtam.- Igen - így ő (tárgysze­rűen). - És utána már legfel­jebb harmadosztályú teme­tésre telik.- Harmadosztályúra? Az meg milyen?- Takarékos - válaszolta. - Olyankor a halott maga húzza a koporsót a temető­be...- székely ­Hírmagyarázat „Kabinetülés a Viharsarok­ban.”- A kormány szelet vet és vihart arat?! * „Videoton: összeomlott a pénz­ügyi vezetés.”- A hiba nem az ön készüléké­ben van! « „Itt a francia tej.”- Már az egyszeri költő megírta: vigyázó szemetek a párizsi tejre vessétek! $ „Polgármesterek továbbképző­„ _ » » se.- Dolgozók esti iskoláját nekik! * „Évente száz katonahalál.”- Mi lenne, ha ne adja isten, háború lenne! * „Részt veszünk a Kolumbusz 92-n.”- Szűz Máriám! Azaz Santa Mariám!! * „MSZMP: májusi árnyékkor­mány.”- Csak árnyéka lesz önmagá­nak?! $ „Bizonytalan ózdon a jövő.”- Csak ott?! Moziműsor Csődben a magyar konzervipar - MARHAKONZERV-AKCIO Jelesre felelt a Thürmer cseme­te - CSILLAGOS ÖTÖS Négyszemközt találkozott An­tall és Tölgyessy - KEBELBARÁ­TOK Torgyán József felszólalt a par­lamentben - NICSAK, KI BE­SZÉL! A Petrasovits-féle MSZDP új pártjelvénye - KRUMPLIRÓZSA Kupa szerint nem lesz magas az infláció -1/2 ÁLOM Kisnyugdíjas dilemmája a hen­tesnél - SZÁRNYÁT VAGY COMBJÁT Munkanélkülivé vált orosz atomtudós nyilatkozata - LE­NINGRAD COWBOYS MENNI AMERIKA! Színházi műsor Ülést tartott a parlament - CIR­KUSZ A JAVÁBÓL 1993-ban csökken a munkanél­küliek száma - SZENTÍVÁNÉJI ÁLOM Szabad madár, szabad élet - AZ IFJÚSÁG ÉDES MADARA A havi kisnyugdíj - ÉLELEM BÉRE 9

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom