Új Néplap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-05 / 55. szám

4 A szerkesztőség postájából 1992. MÁRCIUS 5. 15 nap alatt a csiga is Kunszentmártonba érne A Nagyrévi „Tiszazug” Mg. Termelőszövetkezet vezetősége meghívott az 1992. február 21- én (pénteken) tartandó vezetősé­gi ülésére. Az erről szóló levelet - a postabélyegző tanúsága sze­rint - február 14-én adták föl, helyben. Ennek dacára február 24-én vehettem át - személyesen a postán, s így természetesen nem tudtam részt venni az ülé­sen, melyen ezúttal igen fontos napirendi pontok szerepeltek. Például: az alapszabály módosí­tása, a vagyonnevesítés elvének meghatározása, az egyeztető fó­rum létrehozásának kezdemé­nyezése; javaslat a földalapok képzésére, a szakcsoporttal kap­csolatos tájékoztató, a szervezeti változások iránti igény felméré­se és egyebek. Eszembe jutott, hogy amikor minden hónap 15-ig postára ad­tam az OTP-tartozásomat, a kun­szentmártoni OTP-fiókhoz a hó­nap utolsó napjáig sem érkezett meg, és emiatt késedelmi kama­tot kellett fizetnem. Pedig Nagy­révről 15 nap alatt a csiga is be­érne Kunszentre. Azt hiszem, a jócskán felemelt postai díjsza­bás fejében joggal elvárhatjuk a postától, hogy a küldeménye­inket gyorsan és pontosan to­vábbítsa! Nagy Ferenc Nagyrév tődik fel bennünk a kérdés: Önök, az MDF kívánnak átszer­vezni, vagy ez az önkormányzat joga? Az egyik párt kilépett az iskola életéből, s ez így volt tör­vényszerű, egyetértünk vele. Ép­pen ezért kérdezzük: Mi jogon avatkozik egy újabb párt isko­lánk életébe? Az e témában meg­tartott közmeghallgatásokon mi név szerint vállaltuk vélemé­nyünket, a szülők név szerint foglaltak állást. Nem lett volna becsületesebb, ha Önök is a ne­vüket adják eme nyilatkozathoz? Újabb idézet a cikkből: „... az iskola életének alakítását nem akadályozhatják személyi korlá­tok és szűk csoportérdekek, ag­resszív indulatok.” Ez az egyet­len mondattöredék kérdések so­rát veti fel. 1. Mit értenek szemé­lyi korláton? Egy olyan vezetőt, akiről az egyik elnökségi tagjuk a közelmúltban azt nyilatkozta: „a környéken nem ismerek ilyen magasszintű oktatáspolitikai koncepcióval rendelkező veze­tőt...”? 2. Mit értenek szűk cso­portérdeken? Ha a közel ezer szülő, hatszáz gyerek, több mint harminc pedagógus szűk cso­portérdek az alig harminc fős MDF-tagsághoz képest, akkor elfogadjuk. 3. Mit értenek ag­resszív indulatokon? A közmeg­hallgatáson készült videofelvé­tel megtekintése után egyértel­művé válik, melyik fél beszélt aresszív indulatokkal. Mi vállaljuk iskolánk múltját és a vallás nyújtotta értékeket. Mi nyitottak vagyunk a keresz­tény szellemiség befogadására, de valljuk, hogy önkormányzati iskolaként sem tanítunk „szegé­nyesebben, arctalanabbul, szür­kébben, s önazonosságunk sem lesz hiányosabb”. Ha már az MDF vezetősége annyira szívén viseli városunk oktatásügyét, ta­lán hasznosabb lenne, ha a fel­mutatott eredmények tükrében alkotna véleményt. A levélen harmincöt tanár aláírása Érthetetlen korlátozás a gyógyfürdőben Még egyszer a főépítészről- Nahát, Gyula bácsi sem ol­vasta a bejáratnál kifüggesztett újabb rendelkezést? - szegezte nekem a kérdést egyik délután a fürdő pénztárosa, majd arról tá­jékoztatott, hogy a hét első öt napján - takarékosságból - csak 13 óráig tartanak nyitva, amit a nagyfőnökük, a Víz- és Csator­namű Vállalat igazgatója rendelt el. És ezek a ruhák, amelyek alatt roskodozik a fogas? - kérdeztem. - Azok a Megbékélés Háza üdü­lőinek a ruhái, és csak úgy, a saját szakállunkra engedjük be őket, ahogyan Gyula bácsit és másokat is, csak jöjjenek. Elkél az a pár száz forint a fürdőnek, ami így, a tilalom ellenére becsu­rog... így van ez! Itt a gyógyvizünk, téli fürdővel, nyáron is üzemelő szabadtéri medencével, súlyfür­Simon Mihály né újszászi le­vélíró telefonbekötésével kap­csolatban áttekintettem a történ­teket. (Észrevétele II. 3-án jelent meg.) Igényét, mint levelében is írta, 38/1988. számon vettük nyilvántartásba - 1988. decem­ber 5-én, és ugyanezen a napon igazolta vissza az ügyfélszolgá­lati irodánk. A bekapcsolás ide­jét akkor még nem tudtuk meg­határozni, ebben az időszakban a kötvényes kötelezettségeinket kellett teljesítenünk, és sajnála­tunkra kedves levélírónk nem vásárolt kötvényt. Az elmúlt év elején jelent meg a 12/1991. sz. Kormányrendelet, amely előírta a műszaki egysé­genkénti besorolást és az idő­rendi sorrend figyelembevéte­lével történő bekötést. A mű­szaki egység nem települést je­lent, hanem a település egy-egy körzetét, ahol a telefonhálózatra csatlakozást biztosító kifejtési pontunk van, így a település nagysága szerint több, nagyvá­rosban több száz műszaki egy­ség is. A sorszám szerinti bekö­tést ezen egységeken belül kell tartani. A kormányrendeletben előírtakat elvégeztük, és így lett a műszaki egységen belül 3. vá­rakozó Simon Mihályné. Ezen a területen azóta nem végeztünk állomásbekötést, tehát a sorren­diséget illetően nem történt sza­dővel, két tangentorral, kézi masszírozóval, teljes felszere­léssel elektroterápiás helyiség­gel! És itt van a 107-ágyas, a Tiszántúli Református Egyház jól üzemelő, hírneves üdülője - állandó telt házzal; aztán az Éle­tet az éveknek, nyugdíjas szerve­zet bérelt üdülője; a délelőtti mű­szakosok, a vidékről kezelésre beutalt betegek, és mások kire­kesztése a délutáni látogatásból! Még szerencse, hogy a fürdő dolgozói - gyakorlati tapasz­talatukra hagyatkozva - mellé­hajtanak a felettesi intézkedés­nek, és „saját szakállukra” vál­lalják az üzemeltetést - még ak­kor is, ha esetleg megtorlás lesz a „jutalmuk”. Köszönet illeti őket. Id.Kanta Gyula Berekfürdő bálytalanság. Az újabb beköté­sek érdekében az előkészítő munkákat folytattuk, de a leg­több helyen tervezés és hatósági engedélyes terv szükséges a há­lózat kiépítéséhez. Ügyfelünket ez év január 8-án kerestük fel levélben, melyben - 8000 Ft be­ruházási hozzájárulás és 16.700 Ft szerelési költség vállalása esetén - telefonbekötést ajánlot­tunk fel; kértük a nyilatkozat visszaküldését, helyette az olva­sói levél jelent meg az újságban. Az árajánlatunkban szereplő 8000 Ft beruházási hozzájárulás határozza meg az ikertelefont, mert szóló állomás esetén ez 12 ezer forint lenne. Az adott területen - a hálózat szűk kapacitása miatt - csak iker­telefonnal tudjuk megoldani a bekötést, míg a település más ré­szein szóló állomás bekötésére is van lehetőség. Tény, hogy ha el­őbb kap telefont, az időközi ár­változások nem érintik, de ha kötvényt vesz, még olcsóbban kapott volna telefont - az akkori árak szerint. Újszászon az idén nagyobb számú bekötést végzünk, ezen belül várjuk kedves ügyfelünk nyilatkozatát: kéri-e a bekötést? Kovács László a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Távközlési Üzem vezetője Olvasom a helyi sajtót, a Népla­pot és nem hiszek a szememnek. Szolnok város polgármestere saj­tótájékoztatón „válaszol” egy olyan kijelentésemre, amit én nem mondtam. A „sajtóból” (Néplap) nem derül ki, hogy kinek válaszolt (ha válaszolt, s kérdezték-e), de egy biztos: nem volt előtte a febru­ár 18-i lapszám, amelyben a főépí­tészi tevékenység fontosságáról ír­tam. Lehet, hogy csak újságírói pon­tatlanságról van szó és nem úgy hangzott el minden, ahogy a tudó­sításból kiderül. Szolnokért aggó­dó levelem úgy fejeztem be, hogy „Most már csak abban bízom, hogy a főépítészi állást időben meg lehet majd pályázniuk az épí­tészeknek, és nem igaz az a szóbe­széd, miszerint a kiszemelt új főé­pítész nem is építész, hanem stati­kus.” A polgármester úr szerint vi­szont „Helytelen személyes plety­kát politikai tényként kezelni... A nyilatkozó képviselőnek illett vol­na pontos információkkal rendel­keznie.” Nos, a két cikk nem konform, vagyis valaki itt tréfát űz velünk. Én nem nyilatkoztam, hanem cik­ket írtam, és szakmai körökből eredt az az információm, hogy nem építésznek szánnák a főépíté­szi státuszt. Pusztán aggódtam, de semmit nem állítottam, így semmi­féle „személyes pletykát’ ’ nem ke­zeltem „politikai tényként”, ezért nem létező dologról nem is „illett volna pontos információval ren­delkeznem”. A sajtótájékoztatón (a tudósítás szerint legalábbis) - legnagyobb sajnálatomra nem hangzottak el szakmai érvek a kialakult válság- helyzetről, annak feloldásáról. A polgármester úr sem oszlatta el ag­godalmamat, nem cáfolta meg a „személyes pletykát”(egyébként nem értem, mi az). Vagy van tes­tületi pletyka is? Miért védekezik akkor a polgármester úr, amikor én nem is támadom őt? Talán nem mondta azt, amit olvastam? És megcáfolta valamiben is cikke­met, csak az újság elhallgatta? Vagy mégis igazam lenne? Ezért gondolom, hogy tréfát űz velünk valami, vagy valaki. Vagy az elő­ítéletes gondolkozásunk? Össze­zavarodtak a dolgok... A mundér védelme helyett a város védelme több szót érdemelt volna. Remé­lem, hihetem a polgármester úr legutóbbi hozzám írt levele egy fordulatának őszinteségét, misze­rint a városnak fontos lenne, ha országgyűlési képviselőivel jó együttműködést sikerülne kialakí­tania. Valaki esetleg közénk akar állni? Tisztelettel köszönti: Halász István országgyűlési képviselő A csomagot házhoz kell kézbesíteni Makó Albert, a Debreceni Postaigazgatóság postaforgalmi igazgató- helyettese arról tájékoztat, hogy a Zűrzavar a csomagszállításban, majd a Vágóhíd utca bármely időben járható?! címmel közölt észrevételek nyomán a korábban hozott intézkedésüket felülvizsgálta. Megállapította, hogy a szolnoki Vágóhíd utcát a pályaudvari postahivatal kézbesítési osztályvezetője havas időben tekintette meg és minősítette, mely szerint nem mindenkor járható. Felülvizsgálatakor, tiszta időben maga járta be az utcát és saját tapasztalatai, valamint a Szolnoki Polgármesteri Hi váltál véleménye alapján elrendelte, hogy a csomagokat házhoz kézbesítsék. Válasz egy nyilatkozatra „Bálint gazda” Jászjákóhalmán Telefon, ikertelefon Új szászon A kibicnek semmi sem drága Február 27-én, e rovatban je­lent meg az MDF kunhegyesi vá­rosi elnökségének nyilatkozata a református általános iskola ügyében. Erre kívánunk reagál­ni. Idézet a nyilatkozatból: „Az ingatlantulajdon- és fenntartási jog mielőbbi, illetve lehetőség szerinti visszaadása mellett nem kívánunk azonnali átszerve­zést.” Ezt olvasva, jogosan ve­Nagy eseményre készült február végén a jászjákóhalmi Jákó kertba­rát kör, amikor a hagyományos pampuskasütő versenyére a svéd nagykövetet, no meg a tévéből is jól ismert, népszerű „Bálint gaz­dát” várta. A svéd nagykövet saj- nos nem tudott eljönni, mert vissza kellett utaznia hazájába. (Egy ké­sőbbi időpontban lesz majd a kert­barát kör vendége.) Az eseményen Bálint Gyuri bácsi volt a fő farsan­gi eledel zsűrielnöke. Azonban nem kis feladat várt ám a zsűri tagjaira, mert több mint húsz féle pampuskát kellett megkóstolniuk, minősíteniük. A képen az első dí­jas, Sas Sándomé, s a „gazda”. - Az eseményről Fodor István szá­molt be, saját felvételével. r ÉLETHELYZET ' Ezzel a feleimmel szeretnénk csütörtökönként köz­readni egy-egy levelet, ha olvasóink is úgy akarják, és vállalják, hogy életük jelenlegi vagy akár korábbi sorsfordulóit, jelentősebb állomását megosztják ve­lünk: bánatukról és örömeikről írnak. Jól tudjuk, hogy manapság több keserű, borongás hangvételű levélre számíthatunk, mintsem szívde­rítőre, de nagyon szeretnénk, ha akadna köztük \ __ olyan is, melyben az EMBER vagy egy CSALÁD O helyzetének jobbra fordulásáról, boldogságáról ol­vashatnánk. Szeretettel várjuk soraikat. A középkorúak szakadjanak meg a munkában? Nem szégyellem, hogy nehéz sorban élek a hattagú családommal, amit akár a nyilvánosság elé is tárok. Éppen erről beszélgettem január elején a helyi polgármesterrel, aki arra kért, írjam meg levél­ben a problémáimat, hátha valamiféle támogatásban tudnak részesí­teni - ha a bizottság megszavazza. Sajnos elutasították a kérelmemet, pedig a levelemből ki lehetett venni, hogy mennyi pénzünk marad egy főre - egyik hónapról a másikra, amit be kéne osztani, de képtelenség. Négy kiskorú gyermekünk van, és nincs olyan hónap, amikor ne jönne közbe valami egyéb kiadás, amire nem számítot­tunk. Mint pl. gyógyszervásárlás, a sok mosás végett a vízaknánk már szinte havonta megtelik, stb. Abban a reményben mentem el a február 17-i önkormányzati ülésre, hátha olyasmiről is szó lesz, ami közelebbről érint bennünket, de sajnos csalódtam. A nevelési segélyről például nagyon szűksza­vúan tájékoztattak, gyorsan rátértek a fiatalok első lakáshoz jutásá­nak támogatására. Mindössze ketten igényelték, és 70-70 ezer forin­tot kapnak - noha jelenleg is van fedél a fejük fölött. Ezek után felmerült bennem a kérdés, hogy mi miért nem kaphattunk valami­lyen támogatást, hiszen kétszobás-konyhás lakásban lakunk hatan. Igaz, ezt a lakást ’91-ben kibővítettük, mert a 4x5 és a 3x4 m-es szobák már kicsinek bizonyultak. Erre vettünk fel OTP-kölcsönt. Már a harmadik lakásunk, amiben lakunk, és arra büszke vagyok, hogy eddig nem mentem pénzért sehova. De a mai világban, ha már az ember négy gyereket vállalt, segíteni kellene rajta, ha bajban van... Nekünk 10 ezer Ft is jól jött volna. Egyébként az a véleményem, hogy lakástámogatásra ma már 70 ezer Ft nem ér semmit, s ha a jogszabály szerint 150 ezer Ft adható, miért nem adják oda a rászo­rulóknak a teljes összeget? Megjegyzem, este fél nyolckor, amikor még a testület szavazóképes volt, már csak heten ültek az asztal körül, az emberek pedig úgy tűntek el egymás után mint a napi 8-10 liter teámban a fél kiló cukor. Felmerült bennem a kérdés: aki betöltötte a 35. évét, az szakad­jon meg a sok munkában, hogy el tudja tartani a családját? A ruházkodást már nem is említem, mert arra nem jut. Az önkormány­zatnak jobban oda kellene figyelnie a nagycsaládosokra, hiszen jól tudják, ki milyen szorult helyzetben van, hogy az infláció és a folytonos áremelés miatt kik azok, akiknek már a megélhetésük forog kockán. Szomorú, de ehhez már nem is kell nagycsaládosnak lenni... Mindenesetre köszönöm - mások nevében is -, hogy a három­családosok 50 %-os ebédtérítést kapnak, bár jó lenne bővíteni a kört, s lehetővé tenni, hogy az intézményekben még több gyerek ebédel­hessen ingyen. V Pólyák Vincéné Tiszapüspökiy Törökszentmiklóson ­A 604-es sz. Ipari Szakmunkás- képző, Szakközépiskola és Speciális Szakiskola február 21-én és 24-én tartotta szalagavató ünnepségét, me­lyen harminc szakközépiskolás és százötven szakmunkás fiatal ünne­pelt A több mint hatszáz diákot fog­lalkoztató intézetnek sajnos nincs olyan nagy helyisége, amelyben rendezvényt lehetne tartani, ezért a leleményes diákok, tanárok a tágas folyosót toldották meg egy ötlettel: a földszint folyosóját bálteremmé, az emeletit pedig fogadóteremmé „varázsolták”. A szülői munkakö­zösséggel összefogva, a műsor és a nyitótánc után az emeleten „terülj asztalkám”- rajta kívánatos szend­vicsek, a szülők sütötte sütemények sokasága, gyertyafény és virág - vár­ta a diákokat, a vendégeket. Azóta is latolgatjuk: megérte? Igen! És a derűs diákokkal együtt álmodozunk, talán egyszer méltó te­remben tarthatjuk az ünnepélyein­ket. (Beküldött kép, melyen a szak­középiskolások Karinthy F.: Visz- szakérem az iskolapénzt c. egyfel- vonásosát adták elő.) Kelemen Béláné osztályf. mk.-vezető Törökszentmiklós Köszönet a segítségért, a gyógyításért Reményt vesztve, hosszú beteg­ség után most újra hazatérhettem az otthonomba. S hogy ez így lehetett, nagyon sokan közreműködtek, akiknek külön-külön nem tudok kö­szönetét,mondani, de remélve, hogy az Új Néplapot azok is olvassák, akik segítettek rajtam, e néhány sor hozzájuk szól: Hálás szívvel mon­dok köszönetét a Hetényi Géza Kór­ház intenzív és infektológia osztály kollektívájának, s mindazoknak, akik türelmes és odaadó munkájuk­kal hozzásegítettek a gyógyuláshoz; lehetővé tették, hogy férjemmel bol­dogan nevelhessem két kiskorú gyermekünket Jancsóiré Dobler Ildikó, Szolnok Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné

Next

/
Oldalképek
Tartalom