Új Néplap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-30 / 76. szám

2 Hazai körkép 1992. MÁRCIUS 30. Tőkés László püspök hirdetett igét (Folytatás a: 1. oldalról) Felemlegette, hogy az Erdélyt a magyarságtól elválasztó fal né­hány éve magasabb volt, mint a berlini, hogy a határon gyilkos golyóknak estek áldozatul azok a fiatalok, akik nem jöhettek Ma­gyarországra szabadon. Nyolc­vankilenc decemberére utalva mondta, hogy abban a forró tör­ténelmi pillanatban Temesváron csodálatosan összefogott min­den nép, kapuk nyíltak, falak dőltek, a határok hirtelen áttet­szőkké váltak; hirtelen megszó­lalt magyarul a román, és megél­jenezte Chrudinák Alajost . . . Ezért olyan nagy a csalódás, hogy mindezt vissza lehetett for­dítani. Bizonyságként hangsú­lyozta az igehirdető, hogy még sok a tennivaló, amíg a romokat eltakarítjuk, addig új épületet felhúzni nem lehet. Kiemelendő még Tőkés Lász­ló azon felvetése, hogy miért csodálkozunk némely idegenek irántunk érzett gyűlöletén, mi­közben az acsarkodás, a viszály az, ami bennünket, magyarokat is megoszt. (Nyilván a magyar- országi állapotokra utalt.) A püs­pök szavaival élve, „e didergős évezred” végén védtelenek va­gyunk, ha nem találunk rá a hitre. Mint mondta, az elmúlt negyven év gyilkos ideológiájával beszo­rították az igét a templomokba, és eltávolították az egyházat az iskolától; ennek a skizofrén álla­potnak a megszüntetésére nyílt most lehetőség, hogy a hit kisu­gározzák a templom falain kí­vülre; fontos feladata az egyház­nak az emberek egymáshoz kö­zeledése, egymás befogadásá­nak elősegítése; a társadalmi el­idegenedés elleni harc erős bás­tyáiként állhat a templom és az iskola... Nem véletlenül kanyarodott ide igehirdetésében Tőkés Lász­ló, ugyanis az ünnepi istentiszte­let alkalmával alapították meg (illetve jelentették be megalapí­tását) a túrkevei Református Ál­talános Iskolát, ekkor nyújtotta át az alapító okiratot Németh Ist­ván polgármester a református egyházközség lelkészének. Tő­kés László jelenléte sem vélet­len, hisz valamikor a Királyhá- gómelléki Egyházkerület a Ti­szántúli Egyházmegyéhez tarto­zott. Ezt az új iskolát Kaszap Nagy Istvánról nevezték el, arról a Túrkevén szolgáló lelkészről, akinek a kezdeményezésére és irányításával építették fel a ma is álló gyönyörű túrkevei templo­mot 1755-ben. Az igehirdetést követően óvo­dások és iskolások tartottak rö­vid ünnepi műsort, a Kisgazda- párt helyi szervezete pedig egy koronás, nemzetiszínű zászlót ajándékozott Tőkés Lászlónak. Az erdélyi püspök ezt megkö­szönte, de jelezte, nem viheti magával, inkább egyelőre letét­be helyezi a kisgazdáknál, ugyanis ha ezzel állít haza, né­melyek nagyon félreértenék ... Most pedig különösen ügyel­nie kell magára - tenném hozzá -, hisz néhány napja született meg legkisebb gyermeke, Már­tonka, akinek szintén nagy szük­sége van rá.- há ­Miss Universe Hungary Fürdőruhában Szombaton este rendezték meg Békéscsabán, a Jókai Színházban a Telemusic GmbH, valamint Fási Adám, a A kamerák mögött is egy szépségkirálvnö. A '90-es év egyik szépségver­senyének győztese, a szolnoki Tasi Rózsa. Hotel Fiume igazgatója rende­zésében a Miss Universe Hun­gary 1992 szépségverseny döntőjét. Az 54 jelölt közül tizenöten kerültek a döntőbe, többek kö­zött a szolnoki Agócs Andrea, a Szolnok Megyei Fodrász Szövetkezet kozmetikustanu­lója és a rákóczifalvi Hajas Henriett Zita pedagógusasz- szisztens. Nem kellett szégyenkezni­ük, mert a két lány, bár nem jutott be az első három közé, nagyon csinos és szép volt. Kállai Ferenc színművész, a zsűri elnöke elmondta, hogy tulajdonképpen a választás másként is alakulhatott volna, ha más van a zsűriben, mert az ízlések különbözőek, bár ők megpróbálták a legszebbeket díjazni. Az eredmény: első az egri Patkó Dóra - ő képviseli a ma­gyar színeket a thaiföldi Bang­kokban, a világversenyen második a szentendrei Kovács Zita, míg a harmadik a szarvasi Klemann Krisztina.- nzs ­A túrkevei református iskola alapításán MONFODI ’92 • A Szolnoki Galériában szombaton Várhegyi Attila polgármester megnyitotta a mozgáskorlátozottak VI. nemzetközi fotó- és színesdia-pályázatának kiállítását, melyet az érdeklődők április 19-ig tekinthetnek meg. - nzs ­A Mindszenty-emlékünnepségen Jászberényi diákok sikere Tegnap egész napos emlékün­nepség volt Esztergomban, ab­ból az alkalomból, hogy száz esztendeje született Mindszenty József bíboros, esztergomi ér­sek, az utolsó hercegprímás. A megemlékezésen a magyar kato­likus egyház vezetőin kívül jelen volt a kormány és a parlament képviseletében Antall József mi­niszterelnök, Szabad György házelnök is. Az eseménynek megyei vo­natkozása is van. Az évforduló alkalmából pályázatot írtak ki 14 és 22 év közötti fiatalok számá­ra, nevezni a néhai egyházfő te­vékenységét elemző munkákkal lehetett. A beérkezett több mint nyolcvan pályamű közül a har­madik helyet a jászberényi Nagyboldogasszony Általános Iskola három diákjának, Szabó Attilának, Kuli Zoltánnak és Ba- tó Tamásnak a munkája nyerte el, akiket Kun Tibor szaktanár és Bárdos Ferenc r. k. lelkész ké­szített fel. A díjat, amely a bíbo­ros arcmását őrző érmen, pénz­jutalmon kívül egy külföldi - ma- riazelli - utazás volt, Antall Jó­zsef miniszterelnöktől vették át a diákok, Paskai László eszter­gomi érsek és Seregély István egri érsek jelenlétében. A kima­gasló teljesítmény elismerése­képpen az iskola is külön okle­velet kapott, melyet Kalla Tibor igazgató vett át. - S ­Két világ találkozása Bogotába utazik a Szigligeti Színház (Folytatás az 1. oldalról) Gloria Ovideo, a kolumbiai nagykövetség kulturális attaséja az út szervezésének kezdetéről a következőket mondta el lapunk­nak:- Amikor megtudtam, hogy egy magyar színház a Száz év magány bemutatására készül, úgy éreztem: ez lehetetlen vál­lalkozás. Megnézhettem a pró­bákat is, és akkor megdöbbenve éreztem, milyen fantasztikusan vissza tudták adni színpadon a művészek ezt a nagy művet. Hét­szer láttam a darabot. Mindig újabb és újabb mozzanatokat vettem észre, s már az első perc­től kezdve az volt a benyomá­som, feltétlenül el kellene vinni ezt az előadást Kolumbiába, a szülőhazájába. Lassan az ötlet formát öltött, proponáltuk a fesz­tivál szervezőinek, elküldték a videokazettát a játékról, ami na­gyon jó fogadtatásban részesült.- Nem hiszem, hogy ilyen egy­szerűen ment a dolog, semmi bo­nyodalom, semmi nehézség.- A „misszió” egyszerűsége abban gyökerezik, hogy kiváló az előadás, a színészek teljesít­ményén át a rendező, Taub Jáno­séig. Persze jelentős szerepe volt a meghívásban nagykövetünk­nek, aki az ügy érdekében be­szélt Göncz Árpáddal, a köztár­saság elnökével, és Gabriel Gar­cia Márquezzel, a regény írójá­val. A fesztivál tehát 4-én kezdő­dik egy karneválszerű felvonu­lással, ahol a színészek bemutat­ják jelmezeiket, s apró részlete­ket, jeleneteket is előadnak be­mutatásra kerülő darabjukból. A fesztivál motorja, agya és szülő­atyja a Kolumbiai Nemzeti Szín­ház. a fesztivál mottóját: Két világ ta­lálkozása.- Igen, a rendezvénysorozat kötődik a most zajló amerikai jubileumi ünnepségekhez, ez is az Ovilág és az Újvilág találko­zása lesz. Természetesen nem a felfedezés évfordulója az igazán fontos, hanem a találkozás, hi­szen jogunk van ahhoz, hogy sa­ját szemszögünkből lássuk ezt az eseményt. A spanyolok, tudjuk, nem olyan új világot találtak, amely korábban nem létezett, ott már éltek emberek, volt kultúrá­juk. Ez valódi találkozó lesz a régi és az új világ, a két kultúra között. Szeredás András, a színház dramaturgja a bemutatók kap­csán elmondta: öt előadással szerepel a társulat, amelynek igen csekély idő jut az akklima­tizálódásra a 2500 méter maga­san fekvő városban.- Meg kellett néznünk pár színházat, amikor a bemutató helyszínét kerestük. Az egyik legrégebbi színházi épületben szólal meg magyarul a Száz év magány, amely természetesen mai, modern berendezésekkel dolgozik. Nem lesz tolmácské­szülék, náluk nem nagyon szere­tik. Másféle közönség a kolum­biai, mint a magyar, akár a pesti, akár a vidéki. Sokkal lazábbak, és van bennük valami jó értelem­ben vett gyermeki odaadás. Te­hát ez a „tudós módon való” kiszolgálás távol áll tőlük. így alakult ki az, hogy egy kis „kép­regényt” csináltunk. Kiválogat­tunk az előadásról készült fotók közül negyvenet, olyanokat, amelyek egy-egy jelenetet re­prezentálnak, és összefoglalják a darabot. S mindegyikhez jellem­nyolul. A színésznek fontos, hogy minden gesztusa üljön, ak­kor van igazán kontaktusa a né­zőtérrel, ha minden mozdulat­nak, minden mozzanatnak meg­van a reakciója. A tolmácskészü­lék sem pontos, hiszen csúszik a fordítás. Arra lehet csak számíta­ni, hogy azok az emberek, akik látják a darabot, odaadó, hálás nézők lesznek. Egyfajta szellemi kockázat ez, hiszen odavisszük a darabot, ahonnan az valójában gyökerezik. Megjegyezném, az egész színház utazik, hiszen az összes színésznek van valami­lyen szerepe a darabban. Schwajda György igazgatása so­rán készült el a mű, amikor ve­zette és építette a színházat, s amikor írta a darabot, s nyilván abban gondolkodott, lehetőleg a társulat minden tagja kapjon sze­repet, s ha egy-egy jelenet csak hat-nyolc mondatból áll, akkor is az egy egész világot jelent.- Változtattak a darabon a szolnoki előadáshoz képest?- Pontosan ugyanolyan. A színházban, ahol bemutatjuk, vi­szont kicsinek bizonyult a szín­pad, be kellett építeni egy zene­kari árokszerűséget, hogy elér­jük ugyanazt a színpadi mélysé­get.- Beszéljünk az anyagiakról...- Többféle támogatással jöhe­tett létre ez a szereplés, finanszí­rozzák egyrészt a kolumbiaiak, másrészt a hazai Kulturális Mi­nisztérium és a helyi önkor­mányzat is nyújtott támogatást, de szponzorokra is találtunk a Matávban, valamint a Magyar Külkereskedelmi Bank Rt.-ben.- Mikor érkezik vissza a társu­lat?- Április 14-én.

Next

/
Oldalképek
Tartalom