Új Néplap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-28 / 75. szám

4 Azt beszélik a faluba.. 1992. MÁRCIUS 28. Még sok hétszáz évet, Tiszaörs! kés osztozásnál az egyik falu kapta a ínikrobuszt, a másik a teherautót. Most, ha a szükség úgy hozza, cserélnek. Egyszóval, ez volt a múlt. A jövő pedig? Úgy tűnik, a földből kell megélni Tiszaörs népének. Jobbágy Sándor, jelenlegi tsz-el- nök - aki már csak vendégként tartózkodik az eladott tsz-irodá- ban - néhány alternatívát kidol­gozott arra, hogy a privatizáció után miként teremhetne kenyér a község határában. Véleménye szerint azért a közös nyomait nem kellene teljesen eltüntetni. Vállalkozásokba tömörülhetné­nek akár baráti, akár rokoni von­zalmak kapcsán az egykori tsz- tagok, de aki maga akar nekivág­ni az új életnek, hát tegye. Az igazi nagy váltás azért csak az lenne, ha a kunmadarasi repülő­tér kelet-nyugat kapujává vál­hatna. Ebben az esetben az itt lebonyolítandó tranzitforgalom kenyérhez juttatná azokat, akik most - többen mint másfél szá­zan - munkanélküli-segélyre várnak a faluban. Ha nem száll le a vágyak repülőszerkezete a tér­ségben, akkor is kezdenek azért valamit magukkal az örsiek. Ott van a fürdő, melynek felújításán fáradozik az önkormányzat vál­lalkozók bevonásával, aztán gázt szeretnének, járdát és min­dent, amire a szerény fejlesztési lehetőségekből futja. De legelébb is az ünnepség: amint Bordás Imre polgármester elmondta, három fronton zajla­nak az emlékezéshez kapcsoló­dó rendezvények. Az önkor­mányzat egy díszüléssel „emel süveget’ ’ a hét évszázad előtt, s A falu címere Igazán nem látszik meg ezen a Hortobágy közeli falun a hétszáz esztendő. Fiatalos, mondhatni legényes a kinézete. Szemmel láthatóan az utóbbi évtizedek jót tettek neki. Hiszen mostanában kap-kapott crossbar telefont, és a húsz készülék helyett mára száz­harmincegy vonal lett a község­ben. Nemrég avatták a község művelődési házát, ami a szó szo­ros értelmében otthont ad a ki­kapcsolódni vágyóknak. Ebbe bele kell érteni a biliárdozó fia­talokat, a csigacsináló nyugdíja­sokat és a magát kiállításon meg­mutatni vágyó fafaragót. Nem sült itt el rosszul a tanácsi rendszer sem: Tiszaigar, Nagy- iván és Tiszaörs alkotott egy közigazgatási bokrot, melynek megyeszerte csodájára jártak. Azt említették fel, hogy itt a bá­zistelepülés Tiszaörs nem él visz- V sza azzal, hogy ő rendelkezik a •közös községi tanáccsal. Békes­ségben megvolt egymással a há­rom falu, ám amikor az önálló önkormányzat megszervezésére kínálkozott lehetőség, azért csak éltek vele. Maradtak még olyan szálak, melyek összekapcsolják őket, így elsősorban az orvosi ellátás és az egészségügy más szférájában nem lehetett szétvá­lasztani a frontokat, más kapcso­latokat viszont a kifejezett baráti összeköttetések éltetnek. A bé­Bordas Imre polgármester- Kérem, én leadtam Önöknél egy tervrajzot, négy példányban kellene lemásolni. A múlt hétre ígérték, én tegnap ott jártam Önöknél, de zárva találtam az irodát. Mi a helyzet?- Sajnos a feleségem kórházba került, egyelőre nem is folytatja az ipart. Remélem, az Ön terveiről már korábban elkészültek a másolatok, ha nem, akkor visszajuttatom az eredeti példányt. Szabad még egyszer a nevét?- Tóth József. A pillanatnyi szünetben tisztán kivehető háttérzene szűrődött be, Borsos arra gyanakodott, hogy Zsóka valójában mégis a lakásban tartózkodik. Keresztes kisvártatva újra megszólalt:- Feljegyeztem, még ma utána fogok nézni az anyagnak. Szíveskedjék a napokban felkeresni vagy felhívni a munkahelyemen, az 1-es Számú Ügyvédi Munkaközösségben. Ott talál minket, szemben a Nimród Szállóval. Viszontlátás­ra. A túloldalon halk kattanás szakította meg a vonalat, Borsos kilépett a mezőszegi belváros kora esti forgatagába. A hirtelen feltámadó szél az arcába sodorta a szitáló ködött, de a fiú erősen megizzadt, lehúzta a zippzárat vastag bélelt dzsekijén és az ingét is kigombolta. Nem tudott visszazökkenni megszokott napi ritmusába, ahelyett, hogy visszament volna a kollégiumba, beült a Nimród Szálló eszpresszójába. Egy sarokasztalhoz telepedett le, táskájából elővett egy füzetet. Arcát szokásos módon a tenyerébe támasztotta, és megpróbált felidézni magában valamilyen dallamot, melynek vázára felépíthetne egy verset. Sokáig hasztalanul kutatott emlékezetében, hirtelen eszébe jutott az a szám, melyet Zsóka tett fel a lemezjátszóra és szólt szinte az egész beszélgetésük alatt. Az összemosódó hangemlékekből, ha töredékesen is, felvillant benne az indulóra emlékeztető melódia, ujjahegyével kikopogta a dobritmust az asztal lapján. A szám címe is tetszett neki, felírta a füzetlap tetejére: „Díszlépés a Halál előtt”, majd közvetlenül utána az ajánlást: „Zsókának köszönettel". Túl bizalmasnak találta a gesztust, törölte a sort és „Zsóka asszonynak köszönettel”-re javította ki. Újra és újra eldúdolta magában a dallamot, de sokáig hiábavalóan kereste az indító szavakat. Azt szerette volna, ha a Halál elegáns, a méltóság teljes illúzióját felkeltő jelenségként tűnik fel a versben, mely minden földi hatalmasságnál több joggal várja el, hogy alárendeltjei díszlépésben vonuljanak el előtte. Elégedetlenül húzta át a próbálkozásait, ha megtelt egy füzetlap, összegyűrte és bedobta a táskájába, babonásan félt attól, hogy kéziratai ellenséges idegenek kezébe jutnak, elolvassák és kigúnyolják. Végül egy váratlan fogódzó kínálkozott gondolatainak, egy régen látott kalandfilm egyik jelenete. A történetre már nem emlékezett, csak egyetlen képre: egy idegenlégiós katonának a sivatag homokjában végignyúló holttestére. Már évek óta feküdhetett ott, koponyája csonttá aszott, de fennmaradt rajta a magas, ellenzés sapka, hátul a homoktól védő fehér vászon toldattal - mintha maga lett volna a harcrakész Halál. Ebben a látomásban annyi méltóságot érzett, hogy sikerült felszabadulnia a gátlások alól, és átlendült a kezdősorokon. 26 erre a jeles alkalomra címert, zászlót és egy könyvet tár a kö­zönség elé. Az egyház a római katolikus kápolna felújításán fá­radozik, melyhez bírja a megyei önkormányzat támogatását. Az avatást a búcsúi körmenettel kö­tik össze, augusztus 20-án pedig a templomban ünnepi hangver­senyt rendeznek. A művelődési ház sem marad ki a történelem- csinálásból: majális, a Fut a falu nagy sikerű rendezvénye, a szü­reti mulatság pereg majd a hét­száz év jegyében. A sportolók válogatott futballistákkal való találkozás során és egy hírverő meccs lebonyolítása alkalmával teszik maradandóvá a dátumot. Hétszáz év - az hétszáz év. Nem mondvacsinált dátum, ha­nem olyan történelmi mérföld­kő, mely mellett szó nélkül nem lehet elmenni. A megemlékezés­re kötelez mindenkit az identi­tástudat, a kapcsolat a szülőföld­del. És ezt nem kell hatóságilag előírni: a kiadásokra negyven szponzor ajánlott fel ötezertől ötvenezer forintig anyagi segít­összetétel, melyben a Tisza már első említéskor megjelenik. La­kói valószínűleg magyarok vol­tak, s a kezdet kezdetén Örsi Im­re birtoka, melyet az egyik püs­pökségre hagyományozott. 1551-ben még népes hely, 1570 táján elpusztul, aztán 1700 körül református jobbágyok szállják meg. 1871-ben új megyehatárok alakultak, Tiszaörs azonban ra­gaszkodott ahhoz, hogy tovább­ra is Heves megyéhez tartozzék, Címere a daru. Őrző madár, melyről azt tartja a monda, hogy karmai közt egy követ tart, me­lyet akkor ejt el, mikor veszély közeleg. A dübbenés a földöt vagy csobbanás a vízben figyel­mezteti a többieket arra, hogy ellenség közeledik. A fair „totemállata’ ’ a követ mindene­setre még nem ejtette el. .. Im­pozáns a zászló is, kék-fehér- kék, a község címerével, feletti a pajzs Tiszaörs felirattal. Az ön- kormányzat tagjai január 13-ár ismerhették meg az ereklyéket melyeket a következő szavakka ajánlott figyelmükbe a polgár mester: „Legyünk büszkék é: méltóak ereklyéinkhez, ismerj« meg a falu lakossága, és érezze magáénak.” Jelenleg úgy tervezik, hogy jú nius 5-én ünnepélyes önkor mányzati ülésen tetőznek az ün népi események. Utána pedij jönnek a dolgos hétköznapok Újabb hétszáz év kezdődik. Palágyi Béli Fotó: Tarpai Zoltái séget, de azok a polgárok, akik elszármaztak a faluból, és meg­hívólevelet kaptak, menten érez­ték, hozzá kell járulniuk egy me­mento állításához. Megelőlegez­ték a készülő könyv árát, s pén­zükből futotta a címer és a zászló költségére is. Szerencsére sokan vannak az elszármazottak, és ta­lán egy sincs olyan, aki végleg elfeledte volna, honnan is indult. Mit is kell tudni a hétszáz éves településről? Szabó István és Soós Imre könyvszerzők a kö­vetkező tényeket bányászták elő, mint legfontosabb doku­mentumokat: Tiszaörs az 1876. évi 33. törvénycikkely szerint Heves megye tiszafüredi járásá­hoz nyert besorolást, s oda tarto­zott 1950-ig, amikor is Szolnok megyéhez csatolták. Neve kettős Csinosodik, szépül a tiszarüsi fürdő A templomra és környékére valóban ráfér a felújítás

Next

/
Oldalképek
Tartalom