Új Néplap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-28 / 75. szám
4 Azt beszélik a faluba.. 1992. MÁRCIUS 28. Még sok hétszáz évet, Tiszaörs! kés osztozásnál az egyik falu kapta a ínikrobuszt, a másik a teherautót. Most, ha a szükség úgy hozza, cserélnek. Egyszóval, ez volt a múlt. A jövő pedig? Úgy tűnik, a földből kell megélni Tiszaörs népének. Jobbágy Sándor, jelenlegi tsz-el- nök - aki már csak vendégként tartózkodik az eladott tsz-irodá- ban - néhány alternatívát kidolgozott arra, hogy a privatizáció után miként teremhetne kenyér a község határában. Véleménye szerint azért a közös nyomait nem kellene teljesen eltüntetni. Vállalkozásokba tömörülhetnének akár baráti, akár rokoni vonzalmak kapcsán az egykori tsz- tagok, de aki maga akar nekivágni az új életnek, hát tegye. Az igazi nagy váltás azért csak az lenne, ha a kunmadarasi repülőtér kelet-nyugat kapujává válhatna. Ebben az esetben az itt lebonyolítandó tranzitforgalom kenyérhez juttatná azokat, akik most - többen mint másfél százan - munkanélküli-segélyre várnak a faluban. Ha nem száll le a vágyak repülőszerkezete a térségben, akkor is kezdenek azért valamit magukkal az örsiek. Ott van a fürdő, melynek felújításán fáradozik az önkormányzat vállalkozók bevonásával, aztán gázt szeretnének, járdát és mindent, amire a szerény fejlesztési lehetőségekből futja. De legelébb is az ünnepség: amint Bordás Imre polgármester elmondta, három fronton zajlanak az emlékezéshez kapcsolódó rendezvények. Az önkormányzat egy díszüléssel „emel süveget’ ’ a hét évszázad előtt, s A falu címere Igazán nem látszik meg ezen a Hortobágy közeli falun a hétszáz esztendő. Fiatalos, mondhatni legényes a kinézete. Szemmel láthatóan az utóbbi évtizedek jót tettek neki. Hiszen mostanában kap-kapott crossbar telefont, és a húsz készülék helyett mára százharmincegy vonal lett a községben. Nemrég avatták a község művelődési házát, ami a szó szoros értelmében otthont ad a kikapcsolódni vágyóknak. Ebbe bele kell érteni a biliárdozó fiatalokat, a csigacsináló nyugdíjasokat és a magát kiállításon megmutatni vágyó fafaragót. Nem sült itt el rosszul a tanácsi rendszer sem: Tiszaigar, Nagy- iván és Tiszaörs alkotott egy közigazgatási bokrot, melynek megyeszerte csodájára jártak. Azt említették fel, hogy itt a bázistelepülés Tiszaörs nem él visz- V sza azzal, hogy ő rendelkezik a •közös községi tanáccsal. Békességben megvolt egymással a három falu, ám amikor az önálló önkormányzat megszervezésére kínálkozott lehetőség, azért csak éltek vele. Maradtak még olyan szálak, melyek összekapcsolják őket, így elsősorban az orvosi ellátás és az egészségügy más szférájában nem lehetett szétválasztani a frontokat, más kapcsolatokat viszont a kifejezett baráti összeköttetések éltetnek. A béBordas Imre polgármester- Kérem, én leadtam Önöknél egy tervrajzot, négy példányban kellene lemásolni. A múlt hétre ígérték, én tegnap ott jártam Önöknél, de zárva találtam az irodát. Mi a helyzet?- Sajnos a feleségem kórházba került, egyelőre nem is folytatja az ipart. Remélem, az Ön terveiről már korábban elkészültek a másolatok, ha nem, akkor visszajuttatom az eredeti példányt. Szabad még egyszer a nevét?- Tóth József. A pillanatnyi szünetben tisztán kivehető háttérzene szűrődött be, Borsos arra gyanakodott, hogy Zsóka valójában mégis a lakásban tartózkodik. Keresztes kisvártatva újra megszólalt:- Feljegyeztem, még ma utána fogok nézni az anyagnak. Szíveskedjék a napokban felkeresni vagy felhívni a munkahelyemen, az 1-es Számú Ügyvédi Munkaközösségben. Ott talál minket, szemben a Nimród Szállóval. Viszontlátásra. A túloldalon halk kattanás szakította meg a vonalat, Borsos kilépett a mezőszegi belváros kora esti forgatagába. A hirtelen feltámadó szél az arcába sodorta a szitáló ködött, de a fiú erősen megizzadt, lehúzta a zippzárat vastag bélelt dzsekijén és az ingét is kigombolta. Nem tudott visszazökkenni megszokott napi ritmusába, ahelyett, hogy visszament volna a kollégiumba, beült a Nimród Szálló eszpresszójába. Egy sarokasztalhoz telepedett le, táskájából elővett egy füzetet. Arcát szokásos módon a tenyerébe támasztotta, és megpróbált felidézni magában valamilyen dallamot, melynek vázára felépíthetne egy verset. Sokáig hasztalanul kutatott emlékezetében, hirtelen eszébe jutott az a szám, melyet Zsóka tett fel a lemezjátszóra és szólt szinte az egész beszélgetésük alatt. Az összemosódó hangemlékekből, ha töredékesen is, felvillant benne az indulóra emlékeztető melódia, ujjahegyével kikopogta a dobritmust az asztal lapján. A szám címe is tetszett neki, felírta a füzetlap tetejére: „Díszlépés a Halál előtt”, majd közvetlenül utána az ajánlást: „Zsókának köszönettel". Túl bizalmasnak találta a gesztust, törölte a sort és „Zsóka asszonynak köszönettel”-re javította ki. Újra és újra eldúdolta magában a dallamot, de sokáig hiábavalóan kereste az indító szavakat. Azt szerette volna, ha a Halál elegáns, a méltóság teljes illúzióját felkeltő jelenségként tűnik fel a versben, mely minden földi hatalmasságnál több joggal várja el, hogy alárendeltjei díszlépésben vonuljanak el előtte. Elégedetlenül húzta át a próbálkozásait, ha megtelt egy füzetlap, összegyűrte és bedobta a táskájába, babonásan félt attól, hogy kéziratai ellenséges idegenek kezébe jutnak, elolvassák és kigúnyolják. Végül egy váratlan fogódzó kínálkozott gondolatainak, egy régen látott kalandfilm egyik jelenete. A történetre már nem emlékezett, csak egyetlen képre: egy idegenlégiós katonának a sivatag homokjában végignyúló holttestére. Már évek óta feküdhetett ott, koponyája csonttá aszott, de fennmaradt rajta a magas, ellenzés sapka, hátul a homoktól védő fehér vászon toldattal - mintha maga lett volna a harcrakész Halál. Ebben a látomásban annyi méltóságot érzett, hogy sikerült felszabadulnia a gátlások alól, és átlendült a kezdősorokon. 26 erre a jeles alkalomra címert, zászlót és egy könyvet tár a közönség elé. Az egyház a római katolikus kápolna felújításán fáradozik, melyhez bírja a megyei önkormányzat támogatását. Az avatást a búcsúi körmenettel kötik össze, augusztus 20-án pedig a templomban ünnepi hangversenyt rendeznek. A művelődési ház sem marad ki a történelem- csinálásból: majális, a Fut a falu nagy sikerű rendezvénye, a szüreti mulatság pereg majd a hétszáz év jegyében. A sportolók válogatott futballistákkal való találkozás során és egy hírverő meccs lebonyolítása alkalmával teszik maradandóvá a dátumot. Hétszáz év - az hétszáz év. Nem mondvacsinált dátum, hanem olyan történelmi mérföldkő, mely mellett szó nélkül nem lehet elmenni. A megemlékezésre kötelez mindenkit az identitástudat, a kapcsolat a szülőfölddel. És ezt nem kell hatóságilag előírni: a kiadásokra negyven szponzor ajánlott fel ötezertől ötvenezer forintig anyagi segítösszetétel, melyben a Tisza már első említéskor megjelenik. Lakói valószínűleg magyarok voltak, s a kezdet kezdetén Örsi Imre birtoka, melyet az egyik püspökségre hagyományozott. 1551-ben még népes hely, 1570 táján elpusztul, aztán 1700 körül református jobbágyok szállják meg. 1871-ben új megyehatárok alakultak, Tiszaörs azonban ragaszkodott ahhoz, hogy továbbra is Heves megyéhez tartozzék, Címere a daru. Őrző madár, melyről azt tartja a monda, hogy karmai közt egy követ tart, melyet akkor ejt el, mikor veszély közeleg. A dübbenés a földöt vagy csobbanás a vízben figyelmezteti a többieket arra, hogy ellenség közeledik. A fair „totemállata’ ’ a követ mindenesetre még nem ejtette el. .. Impozáns a zászló is, kék-fehér- kék, a község címerével, feletti a pajzs Tiszaörs felirattal. Az ön- kormányzat tagjai január 13-ár ismerhették meg az ereklyéket melyeket a következő szavakka ajánlott figyelmükbe a polgár mester: „Legyünk büszkék é: méltóak ereklyéinkhez, ismerj« meg a falu lakossága, és érezze magáénak.” Jelenleg úgy tervezik, hogy jú nius 5-én ünnepélyes önkor mányzati ülésen tetőznek az ün népi események. Utána pedij jönnek a dolgos hétköznapok Újabb hétszáz év kezdődik. Palágyi Béli Fotó: Tarpai Zoltái séget, de azok a polgárok, akik elszármaztak a faluból, és meghívólevelet kaptak, menten érezték, hozzá kell járulniuk egy memento állításához. Megelőlegezték a készülő könyv árát, s pénzükből futotta a címer és a zászló költségére is. Szerencsére sokan vannak az elszármazottak, és talán egy sincs olyan, aki végleg elfeledte volna, honnan is indult. Mit is kell tudni a hétszáz éves településről? Szabó István és Soós Imre könyvszerzők a következő tényeket bányászták elő, mint legfontosabb dokumentumokat: Tiszaörs az 1876. évi 33. törvénycikkely szerint Heves megye tiszafüredi járásához nyert besorolást, s oda tartozott 1950-ig, amikor is Szolnok megyéhez csatolták. Neve kettős Csinosodik, szépül a tiszarüsi fürdő A templomra és környékére valóban ráfér a felújítás
