Új Néplap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-26 / 73. szám

1992. MÁRCIUS 26. Kunsági Extra—Mezőtúr 7 Temetkezéstől a fonott kalácsig Mezőtúr egyik legsikeresebb vállalkozókettőse: Belovai Pál és felesége Tulajdonképpen nem tartot­tam közvélemény-kutatást a vá­rosban, mégis eljutottam Belo­vai Pálhoz, az Aperion Kft. tulaj­donosához, mint Mezőtúr egyik legsikeresebb vállalkozójához. Többen ajánlották a figyelmem­be: erről a tehetséges és talpra­esett fiatalemberről feltétlen írni kell! Kora délutáni szendergésé- ből ébresztettük fel, s míg öltö­zött, én azon gondolkodtam, ez az ember vagy nagyon sokat dol­gozik, vagy pedig nagyon ráér. A beszélgetés választ ad a dilem­mára.- Hogy kezdte a vállalkozói pályáját?- Némi szülői segítséggel, de attól még meg is bukhattam vol­na. Ostyasütő kisiparos voltam, aztán kiszámoltam, hogy a fagy- laltozó jobban fizet. Tavaly már négy „jegesbolt” volt az enyém. Az ám, csakhogy ez meg szezo­nális áru. Mit kellene kitalálni, hogy ne bocsássam el a jó alkal­mazottakat? Létesítettem egy kis sütödét, Mezőtúron az összes óvodának, iskolának mi sütjük a túrós buktát, fonott kalácsot, bri­óst. Én is, a feleségem is vendég­látó szakközépiskolát végez­tünk, így a hozzáértésünk meg­van.- Hogy osztják meg a munkát?- A dolog nem túl bonyolult, én dolgozom a sütödében, úgy napi tizennyolc órát, reggel öt­hat-hét órakor fekszem le, fele­ségem pedig széthordja az árut.- Úgy tudom, most egy na­gyobb vállalkozáson töri a fejét.- Nem is egyen: a kis sütöde helyett egy nagyot akarok. Eb­ben a pillanatban a hitelfedezetet nem tudtam biztosítani, ám az önkormányzattól ígéretet kap­tam, hogy azt az ingatlant, amit öt évig bérletre adtak, bejegyez­tethetem fedezetként. Na már most: lehet, hogy egy török hitelt pályázok meg, és a törököktől veszem a rendszert. Az is lehet viszont, hogy a franciáktól lízin­gelek, miután ez nem áfaköteles. Le kell ülni, és ki kell kalkulálni, melyik a szerencsésebb.- Álljunk meg egy szóra: csi­nálna egy kasszát, hogy jelenleg hol tart?- Van ugye az Apeiron Kft., ami családi vállalkozás, az enyém és a feleségemé, és ez a sütödét jelenti. Miénk a Jég­kunyhó, ami ugyan betéti társa­ság, de én vagyok az igazgató és még egy kültagja van a társaság­nak. Van a Bajcsy fagylaltozó, és van egy borozónk, itt a lakásunk mellett.- Most egy távoli szakmával is kacérkodik.- Igen, egy temetkezési vál­lalkozást szeretnénk alapíta­ni. Ehhez édesanyáméknak adva van a nagy virágüzletük, már meg is vettem a halottaskocsit, rendbe rakják, csak az engedé­lyezés nem akar sikerülni.- Miért?- Nem tudom, a Szolnok me­gyei cégbíróság minden indok­lás nélkül visszautasította. Pedig itt, Mezőtúron is van valaki, aki ezt az engedélyt megkapta, csak neki nincs hozzá pénze, ezért nem működik.- Ha végleg kútba esik a dolog, mi lesz a fekete autóval? A fiatalember megvakarja a fejét:- Hát ezen még valóban gon­dolkodni kell, mert kicsit morbid lenne, ha abban szállítanám a sü­teményt ... Kutya világ a kutyákra A Simon család a ha/, kedvencével, Kräftig Őrző Aia kisasszonnyal, akit röviden csak Cherrynek hívnak A főtéri ABC-ben egy rendkí­vüli hirdetmény hívja fel magára a figyelmet. Az áll rajta, hogy német juhászkutya klubot alapí­tanak, és aki vonzalmat érez a hűséges négylábúak iránt, az je­lentkezhet Simon Ferencnél, a Túri ABC utcájában. Engem a kíváncsiság, és nem a klubba va­ló belépés szándéka vitt Simon Ferencékhez. A házigazda egy tündéri aprósággal foglalkozott éppen, bemutatkozás, miegye­bek, megkérdeztem, hol dolgo­zik, mire meglepő választ kap­tam.- Gyesen vagyok a kislánnyal.- Nocsak, és a kedves felesége ?- Neki van munkahelye a pos­tánál, így ő dolgozik. Aztán kiderült, hogy az egyéni gazdálkodó férfi idegi alapon né­mi kikapcsolódásra szorult, ezért vállalta főhivatásban a gyermek- nevelést. Emellett aztán jut idő arra is, hogy szenvedélyének, a kutyázásnak hódoljon. Azt mondja, eddig hatan-nyolcan voltak, akik németjuhásszal fog­lalatoskodtak komolyabban, most, hogy a klub megalakult, tizenkilencen jöttek össze, de so­kan vannak, akik a szervezeten kívül tevékenykednek. Mert a német juhászkutya tenyésztése és tartása Mezőtúron felkapott dolog. A klub elnöke a feleség, aki időközben hazaérkezett, aztán együtt folytatják a családi kedv­telés történetének elmondását. Most éppen gyász van a család­ban, nem elég, hogy korábban megmérgezték az egyik kedvenc kant, akivel a házigazda éjjeli őr­ségben dolgozott együtt, most egy másik is jobblétre szende- rült, a boncvizsgálat leletei sze­rint nárciszhagymát evett. A megmérgezett őrkutyát Csongor Utcai Bobnak hívták, a bőrét ki­készítette a család, és most a fa­lon lóg. A hagymaevő Gazdi Pataky Lardó volt. Van egy harmadik „lány”, az ő neve sem akármi, úgy hívják, hogy Kräftig Őrző Aia, röviden Cherry. A hagyma­evő 1991-ben kupagyőztes volt, sok versenyen kapott díjat, egy­szóval az emléke még sokáig élni fog. Hogy mi a kutyabarát klub funkciója? Hát az, hogy meg­szűnjön a torzsalkodás a tenyész­tők között. Mert van ám irigyke­dés, miegyebek, főleg, ha valaki­nek HPJ-minősítéses négylábúja van. Hamarosan kiderült, hogy eb­ben a témában nem vagyok ko­moly partner, így búcsúzóra fog­tuk a dolgot, mindenesetre a szervezet alapítását a későbbiek­ben egy újabb információ is alá­támasztotta: egy vállalkozó ke­sergett éppen azon, hogy a 90 kilós fajtiszta házőrzőjét meg­mérgezték. Hát bizony, az éjszaka lovag­jainak nem jár kedvébe az az eb, amelyik hangos csaholással jel­zi, ha éppenséggel illetéktelen térved a portára . .. Az ellenségeskedés alatt a munka zavartalanul folyt A város közvéleményét meg­lehetősen felborzolta az elmúlt nyár folyamán a Móricz Zsig- mond Könyvtár és Közösségi Ház vezetőjének kinevezése és a kulturális életben tervezett át­szervezés. Szücsné Boldog Má­ria akkori találkozásunkkor meglehetősen zaklatott volt, hi­szen nemcsak a személyes presz­tízse miatt kellett vívnia, hanem a könyvtár áthelyezésének ria­dalmát is neki kellett valami­képp lecsillapítania.- Mára megnyugodtak a kedé­lyek?- Nézze, nem mondom azt, hogy nem viselt meg a dolog, ám azt senki nem mondta, hogy amíg vívódunk, nem kell dol­gozni. Végeztük hát a munkán­kat, szerencsére a közönség az eseményekből nem érzett meg semmit, minden rendezvényünk telt ház mellett zajlik. Szóba került az is, hogy a könyvtár költözése hamarosan megkezdődik, egy hónapon be­lül befejeződik az átalakítás a közösségi házban, így elsőként - már áprilisban - a gyermek­könyvtár hurcolkodik át, míg a felnőttkönyvtár úgy június táján költözik. Az igazgatónő szerint szűnőben az ellenségeskedés Megkérdeztük a közösségi ház vezetőnőjét arról is, mi lesz a sorsa az egyre szebb hagyomá­nyokat magáénak tudó művész­telepnek. Úgy tűnik, megmarad, ugyanis a közelmúltban egy me­zőtúri Művészeti Alapítvány szerveződött, melyhez az OTP megyei igazgatósága 200 ezer forintot adott, ugyanennyit tett le az önkormányzat is, aztán egyéb megtakarítás is rendelkezésükre áll, tehát úgy 600 ezer forinttal gazdálkodhatnak. Hogy ez mire elég? Arra mindenképp, hogy ha szűkítettebb létszámmal is, de beindítsák a művésztelepet. Eh­hez persze az is szükségeltetik, hogy a természetbeni támogatók ne lépjenek vissza. A Takács-ta- nya sorsa viszont még nem ren­deződött el. Jelenleg a Magyar- Mongol Tsz-é, ám a szövetkezet felajánlotta 2 millió forintért az önkormányzatnak. Ők meg is vennék, ha lenne rá pénzük, hisz az ajánlat mindenképp kedvező­nek látszik. Az is igaz viszont, hogy a téeszvagyonok olyanok, mint a kutya vacsorája. Privati­záció zajlik, lehet, hogy előáll­nak majd az örökösök, s kérik vissza a tanyát. Ebben az esetben mi lesz a művészteleppel? Annyiben mindenesetre marad­hatunk - erősített meg ebben Szűcsné Boldog Mária is -, hogy az idei nyáron hat művész meg­hívása biztosra vehető. Ez azért nagy dolog, mert ha egy ilyen dicséretes kezdeményezés elhal, azt már nagyon nehéz újraélesz­teni. Halló, itt a Körös-Com Rt. Ktnnénvi István u^v' iga/gulo az előfizetők jelenthez,esel varja Ha az ember ma Mezőtúron te­lefonálni akar, úgy indulásnak nem rossz a helyzete, hiszen a kurblizásra jelentkezik a központ, akinek élőszóban kell elmondani, kit hívok, aztán a kapcsolás már a kisasszony dolga. Más kérdés, hogy ez a kézi kapcsolásos rend­szer kicsit a századelőt idézi, és szinte csődöt mond, ha egyszerre sokat akarnak a városban egymás­sal beszélni. Arról már nem is szól­va, hogy az ezer működő készülék csak töredéke annak, amire igény van. Egyszóval, a telefonfronton szorít a cipő a városban. Úgy tűnik azonban, hogy már nem sokáig. Legalábbis ezzel biztatott bennün­ket Reményi István, a Körös-Com Távközlési és Telekommunikáci­ós Részvénytársaság ügyvezető igazgatója. A részvénytársaságot huszonöt helyi önkormányzat, a megyei önkormányzat és a Mű­szertechnika hozta létre 20,5 milli- ós alaptőkével. A feladatuk „mindössze’ ’ annyi, hogy a Tisza­zugban - és ebbe beleértendő Me­zőtúr, Túrkeve, Kunszentmárton, valamint Törökszentmiklós is - vi­szonylag rövid idő alatt, viszony­lag hosszú időre építsenek ki egy távközlési hálózatot. Indulniuk a nulláról kell, hiszen az egész terü­leten kézi kapcsolásos rendszer működik, a hat és fél ezer jelenlegi készülék helyett pedig tizenötezer vonalat kell biztosítaniuk. A Körös-Com Rt. vállalta a fel­adatot, hiszen számukra a techni­kai hátteret az a Műszertechnikai Vállalat biztosítja, amelyik az el­múlt évben 3,5 milliárd forintot forgalmazott. Ráadásul tavaly a vi­lághírű Ericsson céggel vegyes vállalatot alapítottak, de ott van még támogatóul a Siemens is. A távközlés fejlesztésébe bele­tartozik a kábeltelevíziózás, és igény szerint egy vagyonvédelmi rendszer kiépítése. Jóllehet, a ká­beltévérendszer már működik, mégis bevették a programba, mert a hálózat fejlesztése közben egy ásással a bővítést meg lehet oldani. Az összeköttetést optikai kábel biztosítja majd, így az is elképzel­hető, hogy a Tiszazugban egy önálló tévéstúdió működjön. Olyan kalkulációt kell készíteni a tervezőknek, hogy ez az önálló té­vézés ne kerüljön többe egy lakó­nak hét-nyolc ezer forintnál. A te­lefon a magánszemélyeknek 15 ezer forintba lesz, a vállalkozók, vállalatok 30 ezret fizetnek érte. Mielőtt bárki issokallná, Reményi István gyorsan hozzátette, hogy a beruházás egy vonalra vetítve, 100 ezer forintba van. A különbözetet megelőlegezik, és ez majd a be­szélgetési díjakból fog befolyni annak idején. A munka úgy 2 mil­liárd forint értékű lesz, ennyivel válik értékesebbé a Tiszazug, arról nem is szólva, hogy számos ember részére munkahelyet is teremtenek majd ezzel. A digitális telefon el­bírja a telefaxot, telexet, egyszóval kicsit már az elkövetkezendő évezrednek is szól. Hogy mi kell az induláshoz? Tizenötezer ember jelentkezése, jelenleg tizenegy- ezer igényt tartanak számon. A költségek 70 százaléka külföldi tő­kéből származik, és hogy a Mű­szertechnika Vállalat nem sze­gény, az is bizonyítja, hogy or­szágszerte tizenöt hasonló rész­vénytársaságot alapított. Az egyik Jász-Com néven a Jászságban pró­bálkozik majd egy hasonló hálózat kiépítésével. Hát persze, hogy az volt az utolsó kérdésünk: mikor telefonálhatunk Mezőtúron digitá­lisan? Reményi István válasza: 1993. december 31-e előtt semmi­képpen nem. Utána viszont - talán igen. Az oldalt írta: Palágyi Béla Fotó: Tarpai Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom