Új Néplap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-24 / 71. szám
I 1992. MÁRCIUS 24. Hazai körkép 3 Falusi hírek Szászberek A 975 lakost számláló településen idén a legnagyobb vehemenciával a gázprogramba vetették bele magukat mind a lakosok, mind a vezetők. Az önkormányzat hatmillió forinttal támogatja a költségeket, a családoknak pedig ingatlanonként 20-25 ezer forinttal kell beszáll- niuk. Néhány községben jó nagyot csettintve felkaphatják a fejüket azon, hogy az emberek között nyolcvan százalékos az érdeklődés. Az Akkumulátorgyár kétmillióval állja a sarat, valamint a tervek elkészítése is az ő nevéhez fűződik. Előreláthatólag még idén minden utcában élvezhetik a gáz adta meleget és kényelmet. & A Szoltisz kivitelezésében tovább folyik a három pedagógus szolgálati lakás felújítása. Mivel ebben az esztendőben rendőri státusz „ütötte meg a falu markát”, a nyáron kiköltöző biztos számára dukál az egyik lakhely. A másik kettőt továbbra is a tanároknak szeretnék fenntartani. # Az idei 25 milliós költségvetés durván néggyel többet tesz ki, mint az egy évvel ezelőtti. Ennek több mint 30 százaléka fejlesztésre megy el - ami, ugyebár a létesítmények fenntartása mellett nem csekélység. Persze, jó lenne, ha futná a közeljövőben egy kis csatornázásra, vagy éppen a kultúrház rendbetétele is aktuális lenne adandó alkalommal. Pethő Miklós polgármester úr elmondása szerint a megyei I. osztályban játszó labdarúgó csapat számára úgyszintén elkelne egy kicsivel több támogatás. Igaz, az 1992-es év 130 ezer forintjával a tavalyihoz képest duplájára nőtt az önkormányzattól kapott forintjaik száma, ám még férne néhány krajcár abba a bukszába. & Az önkormányzat részére talán az egyik legnagyobb fejtörést az okozza, hogy jelenleg nem rendelkeznek saját földdel, így sem terjeszkedésre, sem házhelyek kialakítására nincsen lehetőségük. A régebben állami tulajdonban lévő területeket nem kapták vissza, nagy részükkel a termelőszövetkezet rendelkezik, amely ugyanakkor hárommillió forint helyi adóval tartozik az önkormányzatnak. * Háromféle helyi adót vetettek ki a szászberkiekre: építményit, iparűzésit, és kommunálist. * A tavaly év végi adatok mindössze nyolc munkanélkülit regisztráltak, akiknek többsége a tanulmányait éppen befejezett fiatal volt. * Helybéli magánszemélyek „Szászberki Római Katolikus Kápolna” elnevezéssel alapítványon törik a fejüket, hiszen egyelőre mindössze egy imaház áll a hívők rendelkezésére. Olyannyira komolyak az elképzelések, hogy a terveket már el is készítették, s a pénz gyűjtése szintén elkezdődik még ebben az esztendőben. Egy garázs színeváltozásai ____________________________________________________________________ A vagy miért (nem) jó a söröző a lakótelep közepén Dühösek a lakók Szolnokon, a Csokonai út 35-ben, hiszen az eredetileg gépkocsitárolónak épült létesítmény színeváltozásra készül. Kocsma, söröző akar lenni az ártatlan, mivel egy ügyes férfiú gondolt egy merészet, és azzá változtatja a helyiséget, hátha estéli imába foglalják a nevét. Hogy mindez nem újkeletű dolog, mi sem bizonyítja jobban, hogy már tavaly szeptember 8- án a helyiség fölötti, melletti lakástulajdonosok megfogalmaztak, aláírtak egy nyilatkozatot. Ebben arról van szó, hogy a tizennégy családból tizenhárom tiltakozik az átalakítás ellen, és nem járul hozzá, hogy bármiféle vendéglátóipari egység létesüljön szomszédságukban. Hívják azt kocsmának, sörözőnek, bárminek. El is küldték ezt mindenhová, a városházára is. Telt, múlt az idő, megszületett egy határozat, amelyet február 19-én hozott a városfejlesztési és üzemeltetési iroda. Ebben áldását adja, magyarul engedélyezi a söröző létesítését, kialakítását. Az indoklás szerint azért, mert a csatolt, módosított tervdokumentáció már garantáltan alkalmas egy jóvágású gurgulázóhely nyitására. Természetesen az iromány tartalmaz néhány szigorítást is: miszerint a söröző használatához szükséges fél kilométeres körben parkolót kialakítani, vagy ha ez nem lehetséges, akkor csak bizonyos hozzájárulás befizetése esetén lesz zöld az út. Azután felhívják az építtető figyelmét arra is, hogy gondoskodjon az arra lévő fák védelméről, esetleg körülkerítéséről. A kivágásukhoz külön engedély kell. A fő indoklás mégis a 3. oldalon található, amelyet teljes egészében idézek: „A mellékletek tanúsítják, hogy a kérelmezők, az építési jogosultágot igazolták, a tervezett építési munka ellen - a határozat rendelkező részében foglalt előírásai betartása mellett - építésügyi, egészségügyi, tűzrendészeti és egyéb szempontból kifogás nem merült fel.” Valamit egyáltalán nem értek. Mi az, hogy egyéb kifogás sémi Vajon nem az a szeptember 8-án megfogalmazott tiltakozás, amelyet januárban részletesebben kifejtve ismét elküldték a polgármesteri hivatal városfejlesztési és üzemeltetési irodájához? Ha ez nem számít „egyébnek”, tessenek mondani, mi az? Úgy tűnik, az itt élők már ősszel sejtették, mi készül, amelyet köszönnek, és amelyhez tisztelettel nem járulnak hozzá. Természetesen fellebbeztek, és az indoklásukban igen világosan papírra róják: számukra elfogadhatatlan egy olyan hatósági indoklás, amely szerint a tervezett építési munka ellen kifogás nem merült fel. Nem is egy, nem is kettő, hiszen a kisgyerekes családok többször tiltakoztak a lépcsőházi bejárat melletti kocsma-söröző kialakítása ellen. Bennem is megfogalmazódik egy kérdés: vajon mennyire megalapozott, bölcs egy olyan irodai határozat, amelynek a megszerkesztésével sikerül kivívni az összes érdekelt lakástulajdonos tiltakozását? Arról is írnak a fellebbezők, hogy állítólag a söröző üzemeltetője ugyanebben az utcában lakik, néhány lépcsőházzal távolabb, így ott, a lakása alatt, mellett kellett volna effélét nyitni, így illett volna. Valószínű, ez az ember saját nyugalmát nem akarja zavarni, a másoké meg ugye kit érdekel? Hogy ezt a sörözőt kik óhajtják az építtetőn kívül, nem tudom, de hogy az ott és a környéken lakók nem, az bizonyos. Az indoklás sajátos logikája szerint a fák védelmén kívül szívesen olvastam volna az ott élők nyugalmáról is. Úgy tűnik, ez nem lényeges, csak a parkolók. Azért csak megkérdezem én is, amit az emberek felvetettek: vajon milyen érdek fűződik a város fentebb említett illetékes osztályának ehhez a kialakítandó sörözőhöz? Ők is kedvelik a Drehen? Akár igen, akár nem, maradt még újabb kérdésem: kit véd az ilyen emberbosszantó jóváhagyásokkal a városfejlesztési és üzemeltetési iroda? A kocsmákat? Meglehet. A vállalkozókat? Meglehet. De hát tessék mondani: ki védi meg az embereket az efféle létesítmények ellen, önmaguk? Ajaj, ez nem lenne jó! Józan ésszel nem tudom megmagyarázni, mit keres egy italbolt egy sűrűn lakott, nagyvárosi szalagház földszintjén, amelyik egy játszótérre nyílik, nyúlira- modásnyira a Hold utcai óvodától. Avagy hadd szokjanak csak hozzá a kicsik a folyékony kenyérhez időben, ha a másik már olyan drága?! Minderről azért írok, mert engem kerestek fel a dühös, nem éppen zsenge lányoknak való ki- szólásokat hajtogató lakók. Ugyanakkor azt is hallottam, ebben az ügyben törvénytelenség eddig aligha történt. Tényleg nem, hiszen ez az egész nem más, mint az emberek felháborodását, véleményét semmibe vevő szülemény, amelyik szeretne zöld utat mutatni egy sörözőnek. Pedig ahogy ismerem ezt a környéket, talán nem erre volna szüksége a Csokonai utca soksok jobb sorsra érdemes lakójának. A cikk is azért íródott, hogy ha a városháza nem szab gátat ennek a bámulatra méltó belterületi, emeletes házi, óvoda környéki kocsmagyarapodásnak, próbálkozik helyette ezen pár sor. Nem a paragrafusok, jogszabályok - csak az emberek, gyerekek védelme érekében. D. Szabó Miklós----------------------------------------------------------------------------------------------------\ % eddi jegyzet___________________________________________ Mindenki gyanús, aki él A rendszerváltás kapcsán gyakran példálózunk a naptárral: az évszakok váltózása Némiképp modellül szolgál ahhoz, ahogyan az éledtünk válik napfényesebb, derűsebb évnegyedből esősebb, borongósabb, majd zimankós, jeges fuvallattal riogató klímájává, hogy aztán ismét élőiről kezdődjön minden, a kikelet, majd a termékeny hónapok sora. Eddig a naptár hozta magát. A politikai prognózisokról csak hisszük, hogy követik a meteorológia tervezhető menetrendjét. A szociológusok azt mondják, most a felhőket lógató, lehangoló őszben járunk, jön még egy kemény, csonthasogató tél, és aki azt is túléli, már a kilábalás tavaszára számíthat. Hinni kell benne, mit tehetünk mást... Egy bús-borongós politikai novemberben nincs más dolgunk, mint szidni az időjárást, meg az időjárás csinálóit. A Széchenyi lakótelepen egy frissen összeállt beszélgetőkompániába botlottam. Morogtak, hogy így a munkanélküliség, meg úgy, aztán a magas árak! Egy hölgy még olajat is öntött a tűzre. Arról mesélt, hogy négy esztendei külhoni távoliét után éppen most tért haza, és az első bevásárlásnál - mutatta is a szatyorját - meghökkenve tapasztalta, bizony az áraink már nyugatiak. Tétován vitatkoztam volna vele, de lehurrogott a többség. így bölcsen hallgattam. Aztán az utcanevek. Azt mondták az utcánk- béliek, hogy ők már megszokták Molnár Annát. Szép név, magyar név amúgy. Akár egy Arany János-balladából is előléphetett volna. Az más kérdés, hogy ki viselte. Biztos, hogy F. Bede menyasszonyaként a varrónőnek nem kellett volna bemasíroznia a történelembe, de ha már így alakult, ne költsenek a változtatásra. Mert ki is az a Botár Imre, azúj névadó? Meglepődtem a dolgon. Azt hittem, ezeket a névváltoztatásokat pirosló indulatok kísérik majd, s kicsit jobban érzi magát az új utcában az új rendszer embere. Egyébként Botár Imre a Verseghy Gimnázium történelem-latin szakos tanára volt, és a két világháború között megírta Szolnok települési, népesedési és gazdasági viszonyait a XVIII. században. A XIX. századot is feldolgozta, de már 1944-ben nem jelenhetett meg. Ő volt az, aki megörökítette a magyar unitárius egyház történetét is. Erdélyi ember volt, rendkívül művelt, tiszteletreméltó. Könnyen lehet, hogy morogni fognak a változás miatt a K. Bozsó Károly utcabéliek is. Ez az egykori vasutas sem „érdemtelenül” kapta az utcát. A szolnoki állomás detektívjét - aki nem engedte a vagyon elprédálását a forradalmi időkben sem - K. Bozsó és néhány társa Szamuely elé cipelte. Az igazságtevő nem volt hajlandó elítélni a detektívet, mondván, a beosztása nem kötődik a politikához. K. Bozsóék ezzel nem érték be, kivitték a MÁV-alkalma- zottat a temetőbe, s beállították a halálra ítéltek közé. A kivégzőosztag parancsnoka megnézte a listát, s nem volt hajlandó golyót ereszteni a detektívbe. Erre K. Bozsó és társai megtették... E „történelmi tett” így hangzott néhány évvel ezelőtti hangszerelésben: „K. Bozsó Károly végrehajtotta a nép ítéletét egy népellenes vasúti detektíven.” Magyarra lefordítva: Szolnokon, ebben a vasutas városban törvénytelenül agyonlőtt társaival egy vasúti alkalmazottat. Hát nem tudom... Azért én nem érezném jól magam ebben az utcában! Palágyi Béla A félelem kapuja- Nem a kolléganőm, hanem az alkalmazottam.- Elnézést, nem akartam megsérteni.- Nem számít. Ha nagyon fontos, esetleg én legépelném, már csak babonából is.- Babonából?- Mostanában nyitottam meg az üzletet és nem szeretnék elengedni egyetlen ügyfelet sem. Milyen anyagról van szó?- Néhány versről.- Kötelező olvasmányok, vagy érettségi tételek?- Nem, én írtam őket. A nő közelebb lépett és meglepődve kérdezte:- Maga verseket ír?! Szabad kérdeznem, hogy hívják?- Borsos Ferenc.- Bocsásson meg, de nem emlékszem az írásaira, igaz, mostanában kevesebbet tudok olvasni. Ismernem kellene a nevét? Borsos nagyot nyelt:- Nem, még csak egy pár éve írok, még nem jelentem meg sehol. Úgy gondoltam, hogy most beküldőm egy szerkesztőségbe, legalább szakértő kritikát kapok.- Igen, azt hiszem, erre szüksége van mindenkinek, aki művészettel akar foglalkozni - a nő kinyújtotta a kezét -, adja ide a kéziratot, megnézem, hogy el tudom-e olvasni. A fiú félszegen előhúzta anorákja melléből a nagyalakú borítékot. A nő beleolvasott a lapokba, arcán őszinte érdeklődés látszott:- Nem értek a versekhez, csak imádom őket, olyanok, mint Istennek egy-egy mozdulata, mellyel megtermékenyíti a világot. Biztos maga is így érzi. Borsos nem értette pontosan a nő szavait, határozatlanul bólintott:- Igen, én is gondoltam rá. El tudja olvasni az írásomat?- Persze. Holnapra legépelem, mikor jön érte?- Mikor jöjjek? Tudok alkalmazkodni.- így estefele, mint most. Ilyenkor már nincs forgalom, általában egyedül vagyok, el tudnánk beszélgetni a verseiről. Persze, ha egyáltalán érdekli egy laikus véleménye.- Igen, szeretném tudni, hogy tetszik.- De ne reménykedjen abban, hogy selyempapírba csomagolom a véleményemet. Kegyetlen leszek, nem baj?- Nem. Kit keressek?- Zsóka vagyok - egy névjegykártyát nyújtott át -, ez az üzlet neve is. Akkor holnap este. Borsos elköszönt és zavartan kihátrált az üzletből, a kertből még egyszer visszanézett, a nő platinaszőke haja szinte világított a lámpafényben. Idegességében önkéntelenül is gyorsabbra vette a lépteit. Úgy érezte, hogy 17
