Új Néplap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-23 / 70. szám

1992. MÁRCIUS 23. Sportextra 11. Oldalháló ' Drága vagy kicsi a zsemle? Az áldemokrácia ötvenes éveiben a legenda szerint tarfejű nagyvezérünk azzal hütötte le a reklamáló munkást, hogy nem a zsemle lett kisebb az egypártrendszer hatalomra jutása óta, hanem „a szátok lett nagyobb”. Viszonyítás kérdése, gondolom én most így, felnőttként, azonban gyerekfejem akkori tudatáig nem ért el az intelem. Pedig nagyanyám sokszor felhívta agglegény öccsének figyelmét e magvas kijelentésre, főként mikora derék kántortanító a falu főterén kidöntött vén diófa törzsére készült felállni, vörösboros szónoklási szándékától indíttatva. A napokban újra felelevenedtek bennem a régi képek. Egy sportvezető arra hívta fel figyelmemet, hogy az egykori nagyvállalat dolgozói tizenöt és húszéves pártoló tagsági múlt után már azt a három forintot is megvonják a sporttól, amelyet ez idáig automatikusan vontak le fizetésükből. Egyszerűen megélhetési gondjaikra hivatkoznak. Mi több, egyikük kiszámolta, hogy ez havonta legalább egy plusz zsemleként jelentkezhet a háztartás konyháján. Lehet, mire e sorok megjelennek, csupán egy félbevágott péksüteménnyel számolhatnak a kény- szerűségből mindenen, így a sporton is takarékoskodók ezrei. És e közben Barcelonára gondol az ember. Arra, vajon hányszor húzzák fel a magyar trikolort a vívó- vagy birkózócsarnokban, Egerszegi és Darnyi hányszor fog elsőként falat az uszodában, hogy Martinék lova leveri-e az utolsó akadályt, és kajak négyesünk a táv melyik szakaszán nyitja majd a győzelemhez szükséges hajrát. És még sorolhatnám nemzetünk dicsőségét is öregbíteni kívánó kiváló­ságainkat, akikre a nagy ,,cirkusz” előtt tízmilliókat költenek. Hozzáteszem gyorsan, nincs ellenemre az invesztálás. Mégis arra lennék kíváncsi, meddig bírjuk ezt a versenyfutást? Az eszeveszett hajszát, amelyben az amatőr sportem­ber egyszerűen lemarad. A bajnokság, az olimpiai babér, a rekordok kísérletei ma még munkaalkalmakat teremtenek, de mögötte ott leselkedik a cirkuszi mutatvánnyá fájulás, a testi kultúrából történő kivetkőzés veszedelme. Egyszer már megtörtént az antik kultúra hanyatlásakor, amikor a véres gladiátori játékok léptek az ókori olimpiák nemes és dicső küzdelmeinek helyébe. Érzésem szerint a sportolás célja napjainkban már-már nem a testi kultúra szolgálata, hanem a verseny, a lázas törtetés, egy bizonyos sportnagyüzem hátterében a nézők millióinak felcsigázása a bevételek reményében. Ez már nem egészen sportkultúra, hanem inkább sportcivilizáció. Az egyszerű, kétkezi munkásember ezt még havonta egy zsemlével sem kívánja támogatni. Megértem. (ni) V _____________________________________________J Havas , jeges pálya Bostonban Két kilométerre Gorbacsov villájától „Itt akkor is edződünk, ha nem csinálunk semmit”? Meglehetősen jeges, néhol havas, ke­mény talajú pálya fogadta Bostonban a mezeifutó világbajnokság résztvevőit. A télies körülmények - legalábbis a höl­gyek versengésében - láthatóan zavar­ták a melegebb égövről érkezett afrikai versenyzőket, míg a házigazda ameri­kaiak otthonosan mozogtak az ismerős terepen. Részben ennek köszönhető, hogy Lynn Jennings megőrizte a szakágban megszerzett uralmát, miután két mp-es előnnyel nyert, és ezzel mesterhármast ért el a mezeifutó vb-k során. A három késpbbi dobogós a nők 6 km-es verse­nyének kétharmadánál húzott el a boly­Soha nem lehetett hallani a hangját, edzésen és mérkőzésen egyaránt vé­gezte feladatát, nem volt benne egyet­len balhéban, csendesen, szorgalma­san tette azt, amivel megbízták, sze­rénysége akár példa is lehet a fiata­labbak előtt. No nem mintha Berényi Laci a maga 33 évével már öregnek számítana, hiszen a minap Visszavo­nult kézilabdázó mindig sportszerű életmódjának köszönhetően ma is ki­fogástalan kondícióban van. Inkább kézilabdás életútja lehet követendő azok számára, akik legalább olyan komolyan csinálják mindazt, amit szeretnek. Tősgyökeres besenyszögi lakos. Kis­srác korában a hagyományokkal bíró helyi együttes sikerei inspirálták a ne­gyedikes kisdiákot arra, hogy kezébe vegye a játékszert alig tízévesen. A két Danyival és a Csajbókokkal felálló együttes tagjaként a hódmezővásárhelyi területi diákolimpia döntőjében a Máso­dik helyre futott be, középiskolásként Jászapátiban teltek az esztendők a Gé­pészeti Szakközépiskola falai között, ahonnan szintén nem hiányozhatott a kézilabda. Érettségi után Vasnyiczky László egyengette pályafutásának útját, de már az Olajbányászban, mígnem ’78­tól, majd a Bostonhoz közeli városban nevelkedett Jennings a pálya lankásabb szakaszán vitte döntésre a dolgot. Az előzetesen esélyesnek ítélt futónők kö­zül a 10 000 méter brit világbajnoka, Liz McColgan nagyon hátul végzett, míg a kenyai Susan Sirma a kilencedik lett. Női eredmények. 6 km-es világbaj­nok: Lynn Jennings (Egyesült Álla­mok) 21:16 p 2. Catherina McKieman (Írország) 21:18 3. Albertina Dias (Por­tugália) 21:19 ifjúsági leányok, 4 km, világbajnok: Paula Radcliffe (Nagy- Britannia) 13:30 p 2. Wang Junxia (Kí­na) 13:35 3. Lydia Cheromei (Kenya) 13:43. tói már a felnőttek között találta magát. Horváth József edzősége alatt a csapat balszélsője vagy beállósa volt. Ennél az együttesnél aztán megjárta a mennyor­szágot és a poklot egyaránt. Szerepelt az NB II-ben, NB I./B-ben, de még a megyei I. osztályban is, míg végre ’88-ban „beköszöntött” az NB I. Ér­demes volt várnia, hiszen többször csábították Hódmezővásárhelyre, Békéscsabára, de a jó közösségi szel­lemtől nem tudott megválni egy új „hazáért”. Kocsis, Szintai, Túróczy, Barta, Bodnár és társaik között öröm volt játszani, és persze a besenyszögi szülői ház vonzását sem tudta figyel­men kívül hagyni. Első NB I-es mérkőzésén a III. Ke- rület-Spartacus ellen nagybetűvel szedték a nevét a Népsportban (most Nemzeti Sport), ami csak a kiemelke­dő teljesítmények után dukál. A leg­jobbak között jobbára védekezésben kapott szerepet, Gyurka vagy a tata­bányai Marosi bizonyára nem szíve­sen emlékezik egy Berényi nevű „test­őrre”. Öt esztendőn át profiskodott, a legutóbbi hazai mérkőzésen azonban utoljára öltött magára szerelést.- Bár á szerződésem júniusig tart, kö­zös megegyezéssel befejeztem a játékot,- Majdnem a munkahelyemről vittek el Jaltába... Egyik reggel a hatalmas ködben egy ismerős arcot véltem felfedezni a kör­nyéken. A kép azonban sehogyan sem állt össze, hiszen hogy kerül szegedi triatlonos barátom egy szolnoki külterületre? De rö­vid időn belül kiderült, a köd mégsem homályosította el teljesen a szememet, így Jakócs Gyuri hamarosan nekem szegez­hette a kérdést: „Holnap hol vegyelek föl?” Hirtelen azt sem tudtam, miről van szó. Rövidesen kiderült, másnap indul a rövid és hosszú távú válogatott keret 16 fővel a jaltai edzőtáborba. Vasár­nap már én is ott zötykölődtem az egyik Latviában . . .- Persze ahogyan az ukrán utak, úgy a mi haladásunk sem volt zökkenőmentes. Egyik részről az említett utak minősége, valamint a köd, másik oldalról a Kárpátok - szóval mindezek hozzásegítettek, hogy kereken egy nap alatt 600 kilométert hagy­junk magunk mögött. Nem a legremény- teljesebb kilátások voltak. Közben tele voltunk profi sportolókkal, akiknél nem­hogy egy nap. de egyetlen edzésnek a kihagyása is megengedhetetlen luxusnak számított. Aztán végre a vasárnapi déli indulás után szerda délelőtt megérkeztünk a Krím-félszigetre. Ja, csakhogy egész utazásunkat az motiválta, hogy tavaszias idő fogad majd minket, remek edzéskörül­ményekkel. Jómagam is még itthon átbön­gésztem az útikönyveket, írják ám benne, hogy tizenöt fok az évi átlaghőmérséklet, Nizzához hasonló éghajlattal . . . Azzal biztattak, olyan lesz a klíma, hogy akkor is edződünk, amikor nem csinálunk sem­mit. De ahogy megláttam a majd’ egymé­teres hókupacokat a félszigeten, aligha tűnt hihetőnek, hogy én itt valaha pálma­fákkal, narancsligetekkel fogok találkoz­ni. Persze azért kicsit-később volt szeren­miután az edző a fiatalítás miatt nem tudott számomra lehetőséget biztosí­tani. Edz hettem volna még tovább, de nem látom értelmét, lébecolni pedig nincs ínyemre. Június végéig sportolói fizetést kapok ugyan, ám a munkahe­lyem a csarnokon belül áttevődött, 7.00- től 15.30-ig dolgozom Tóth Zoli irányí­tása alatt a technikai személyzet új dol­gozójaként. így legalább bepótolom a családom felé az adósságomat, a csénk köszönteni egymást - plusz egy fe­nyő társaságában. Két kilométerre voltunk Gorbacsovnak attól a villájától, amelyben a puccs idején letartóztatták. Egyébként itt tréningezett az ukrán kerékpáros-válogatott is olimpiai és világbajnokaival, akik - nem túlzás - egész napon át megállás nélkül edzettek. Amikor reggelizni mentünk, ők már nyomták a pedált, ebédre sokszor csak úgy biciklizés közben, szerelésben toppantak be, és amikor este, a sötétben sétára adtuk a fejünket, ők még mindig tekertek az erkélyen felállított kerékpáron. Az egyik délelőtti tréningen arra lettünk figyelme­sek, hogy az egyik lány versenyzőjük emelkedőn, igaz, kocsi mögött, de hatvan­nal teker fölfelé. Nosza, több se kellett, a nyomába eredtünk. Volt, aki rövid időn belül lemaradt, de én csak nem akartam megadni magam. Az tartotta bennem az erőt, hogy már csak néhány kilométer és fordulunk. Ez azonban egy csöppet elhú­zódott, sőt csak én vettem ellenkezőre az irányt 35 km-nél, ő még azután kezdett felkapaszkodni egy nagy hegyre ... Egyébként az átlagos napirendünk a kö­vetkező volt: reggel 7-től 9-ig három-négy km úszás - az uszoda sós tengervízzel feltöltött medencéjében, ahol mindenki sorra döntötte egyéni csúcsait, aztán tíztől kerékpározás, délutánra pedig általában maradt a futás, időnként könnyű biciklizé­sei előtte. Azon a vasárnapon érkeztünk haza, amikor Jászberényben duatlonversenyt rendeztek. Engem leraktak Újszászon reg­gel hétkor, egy vezetései telt, alvás nélküli éjszaka után, fél tízkor pedig már indul­tunk az Ötpróbás Klubbal Berénybe. Ahol jött, látott és győzött. Aki mindezeket elmesélte: Barta István Újszászról; aki lejegyezte: Ko­csis Erika. szabadidőmmel magam rendelkezem. Tíz éve kezdtük az építkezést, most vég­leg szeretném befejezni a családi háza­mat. Természetesen a hazai bajnoki meccseken mindig ott fogok ülni a lelátón, ha éppen nem én leszek szol­gálatban. Köszönettel tartozom az egyesületnek, amiért gondoskodik ró­lam, és másokkal ellentétben az edző elképzeléseit is megértettem. Harag­nak még a szikrája sem pattant ki belőlem iránta, mert az egyenes be­szédet mindig többre tartottam, mint a köntörfalazást. Lám, lehet így is befejezni egy sportpályafutást; Sajnos nem ez a jel­lemző, az esetek többségében vélt vagy jogos sérelmek miatt kerül sor az idő előtti kenyértörésekre, ame­lyeknek nem egyszer sárdobálás a kí­sérője. Berényi Laci tudomásul vette, az új követelményeknek már csak fá­radságos munka árán tudna megfelel­ni, arról pedig nem ő tehet, hogy a változás szele 33 évesen érte utói. Má­sodikos fia és négyesztendős kislánya bizonyára örülni fognak az apukájukkal együtt töltött hétvégeknek, nem beszél­ve arról, hogy a nyári edzőtáborozáso­kat közös nyaralások válthatják fel. (néder) Détári Lajos, a 48-szoros magyar labda­rúgó-válogatott bolognai otthonában kí­sérte figyelemmel a múlt szerdai nemzet­közi kupamérkőzéseket. A televízió kép­ernyőjéről - s a rádió híreiből - értesült az eredményekről, s arról is, hogy válogatott társai miként zárták a fordulót. - Nagy sikernek tartom, hogy Kiprichék éppen a. nagy múltú Tottenham ellen vívták ki az elődöntőbe jutást a KEK-sorozatban, s meggyőződésem, döntősök lesznek - mondta. - Sajnálom viszont Petryt, hi­szen együttese Amszterdamban az Ajaxtól három gólt kapott, ami nekik a búcsút jelentette. Remélem, jövő szerdáig elfelejti ezt . . . Az indirekt reklám legújabb meg­nyilvánulásaként a Rair Kft. két Peuge­ot személykocsit bocsátott a Magyar Labdarúgó Szövetség rendelkezésére. Az egyiket kisorsolják a májusi ma­gyar-angol válogatott mérkőzés nézői között, a másikkal a szövetség munka­társai igyekeznek szó szerint gyorsab­bá tenni az ügyintézést. A labdarúgó­sajtótájékoztatók lassan megszokott színhelyén, az óbudai Új Sípos vendég­lőben Vándor Kálmán MLSZ-sajtófő- nök is először Kubányi Zsuzsát, a Rair Kft. ügyvezető igazgatóját mutatta be, majd Xavier Retat, a Peugeot magyar- országi képviseletének igazgatója kö­vetkezett a sorban. Berzi Sándor, az MLSZ főtitkára elmondta: az új kapi­tány új csapatot épít, cél a vb-selejte­zőkre való felkészülés. Még csak néhány napja, hogy a békés válásban egyezett meg a BVSC-NOVÉP labdarúgó-szakosztálya Pintér Attilával. A játékos sorsa hamar eldőlt, mert a múlt héten már megállapodás is született arról, hogy a hátvéd hol folytatja a labdarúgást. Kisteleki István szakosztály-igazgató és vezető edző arról tájékoztatta az MTI-t, hogy Pintér Attilát június 30-ig kölcsönad­ták a Dunajska Streda csapatának. A cseh­szlovák pontvadászat 8. helyén álló együt­tes a bajnoki szezon végéig szerződtette Pintért, akinek játékengedélyét az MLSZ már ki is adta. Rendkívüli ülést tartott a Magyar Röplabda Szövetség elnöksége. A napi­rendi pontok között az MRSZ 1992.évi költségvetési tervének vitáján kívül a férfi, női, felnőtt és junior válogatottak pénzügyi igényeinek elbírálása, vala­mint az 1992. évi ülésterv jóváhagyása szerepelt. A legnagyobb vitát a pénz­ügyek váltották ki, hiszen anyagiakban manapság egyetlen sportági szakszö­vetség sem dúskál. így van ez a röplab- dázóknál is, ahol a 23 milliós költség- vetésből eddig 16 millióra sikerült fe­deztet találni. Rossz hír, hogy az idén elmarad a Vértes Kupa a tatabányai szervezők és a szponzorok visszalépése miatt. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság már­cius 25-ét jelölte ki határidőül, addig kel­lene megegyeznie a Koreai NDK-nak és a Koreai Köztársaságnak a közös olimpiai csapat ügyében. Szöuli jelentés szerint im­már a nullával egyenlőek az esélyek, a barcelonai ötkarikás játékokon tehát vár­hatóan nem közös csapat képviseli a koreai színeket. Minderről a Koreai Köztársaság sportminisztere, Lee Jin Sam tájékoztatta a nemzetközi sajtó képviselőit. Úgy össze­gezett, a kommunista Észak-Korea elejtett minden olyan kezdeményezést, amelyet dél-koreai részről fogalmaztak meg a kö­zös olimpiai küldöttség összeállításáról. Lelőtték Willie Holyfieldet, a nehéz­súlyú profi ökölvívó-világbajnok Evander Holyfield bátyját. A rendőrség Willie Holyfield sógorát gyanúsítja a gyilkossággal. A 35 éves Michael Lu­cas ugyanis nem élt éppen rózsás há- zassságban a Holyfield fivérek nővéré­vel. A végzetes eset előtt Willie Holy­field már ágyában feküdt, amikor szó­váltást hallott Lucasék szobája felöl. Nővére segítségére kívánt sietni, benyi­tott szobájukba. Rosszul tette, mert (ez a feltételezés) Michael Lucas közvetlen közelről revolverével mellbe lőtte. A bokszoló világbajnok, Evander Holyfi­eld nem tartózkodott a házban, de a nyomozók a színhelyre idézték azért, hogy kérdéseikre választ adjon. Berényi Laci Megjárta a mennyországot és a poklot

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom