Új Néplap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-21 / 69. szám

10 Szabadidőben—családi körben 1992. március 21. Ki kinek mossa a fejét? Manapság semmi sem olcsó. Azt meg a dolgozó nők tudják csak igazán, hogy az idő milyen drága! Műszak műszakot követ, a „harmadik” meg többnyire elmarad a fáradtságtól, de azért élete párját a dolgozó nő is szeremé megtartani, tetszeni kíván neki. (Az sem árt, ha ápoltan jelenik meg a munkahelyén - itt is, ott is igényesnek kell lenni!) Mi szükséges hozzá - a pénzen kívül? Hát, idő, kedveseim! Idő arra, hogy a bevásárlás meg a Patyolatba futás kö­zött beülhessen a jóasszony a fodrászhoz. Igen ám, csak­hogy eme bizonyos szépíté- szeti szalon üzemeltetője törölte a dolgozók listájáról a fejmosót. A fodrászok is meggyőzik eme kiegészítő tevékenységet - véli a válla- latvezetés. Meglátszik, hogy férfiember a cég veze­tője! Gondolná-e, hogy a hajfestéket akkor kell le­mosni, amikor elérkezett az ideje, se előbb, se később, mert különben nem a várt szín jön ki belőle. Ugyanez a helyzet a tartóshullámnak magyarított dauer esetén is: ha késik a leöblítés, birka­göndör lesz a lágy hullám helyett... Na már most. A fodrász félbehagyja a főnözést, mert ugrania kell a fejmosóba, a festett fejhez. Visszatér né­hány percre száradó vendé­géhez, hogy aztán újabb lendületet vegyen, és kihá­mozza másik delikvensét a tartósító csavarokból. A boldogtalan vendég, aki csak egy kis frizuráért ug­rott be, kétannyi időt kény­telen ott tölteni, mint más­kor. Aki előre bejelentke­zett időspórolásból, az is csalódottan oldaloghat el még egy órácskára, mert csúszik az egész műsor. Efőbb a panaszkönyvbe ír­tam sokunk sérelméről, de azt válaszolták: „. . . nem teszi indokolttá a jelentős mértékben visszaesett for­galom. Majd, ha indokolt lesz, intézkedni fogok.” Ej-ej, Főnök Úr! Mikor lesz az, ha nem éppen most?! Tavaszelőn még az is elmegy a fodrászhoz, aki az év többi napján a tájára se. Nőnapra szépítkeztünk, tavaszra szépítkezünk, hi­szen lekerülnek a kendők, sapkák, kalapok. Ne a mi drága időnkön tessék a TB- járulékot megspórolni!- re ­55 Külföldön figyeltek fel rá, nem itthon! Ha szemedbe nézek .. Csorba József szegedi mér­nököt már vagy húsz éve kínozta a fejfájás. Végigjárta a környék összes orvosát, de hamarosan rá­jött, hogy baján semmiféle gyógyszer vagy más hagyomá­nyos egészségügyi terápia nem segít. Már-már beletörődött, hogy a tompa, kellemetlen fájda­lomtól sohase tud megszabadul­ni, amikor eljutott egy úgyneve­zett falusi „csontkovácshoz”. Mindössze néhány kezelésre volt szükség ahhoz, hogy végle­gesen megszűnjön a panasza. Az addig műszaki tudo­mányok iránt elkötelezett mér­nök ekkor kezdett termé­szetgyógyászattal foglalkozni. Környezete kissé furcsállta kü­lönös érdeklődését, de aztán megszokták, hogy régi könyve­ket, külföldi szakirodalmat bön­gész. Később Németországba is kijutott, ahol már akkor komo­lyan vették az íriszdiagnosztikát, amikor nálunk a legjobb esetben még jó szándékú kuruzslásnak tartották. Pedig ez a tudomány magyar eredetű! Dr. Péczeli Ig­nác a múlt században könyvet írt arról, hogyan állapíthatók meg a különböző betegségek a szem íriszén található apró elváltozá­sokból. Ám őt is utolérte a ma­gyar felfedezők sorsa: módsze­rére nem itthon, hanem külföl­dön figyeltek fel.- Minden betegségnek, min­den fájdalomnak jele van az íriszben -, mondja Csorba úr, aki három éve főfoglalkozású írisz­diagnoszta. Betegeit egészen egyszerű szerkezettel, egy kissé átalakított, homogén, hidegfé­nyű lámpával vizsgálja. - A szemben ugyanúgy, mint a tal­pon, minden szervnek meg lehet találni a helyét. Olvasok a ros- tocskák alakjából, a színváltozá­sokból. Ha megvan a diagnózis, gyógyterápiát is javasolok: masszázst, fitoterápiát, diétát, kiropraktikát. Vannak betegsé­gek - például a gyermekkori asztmák, a reumák -, melyek ily módon teljesen tünetmentessé tehetők. Természetesen gyógy­szerekre is szükség van, de meg kell becsülni a megfigyelésen, az emberi tapasztalatokon alapuló gyógymódokat. A szegedi termé­szetgyógyász békéscsabai tanfo­lyamára különböző foglalkozá­sú, korú, iskolai végzettségű em­berek jelentkeztek, nem sajnálva szabadidejüket és pénzüket. Hogy mire használják a tanulta­kat? Nem valószínű, hogy ez­után családtagjaik, ismerőseik íriszéből vonnak le messzemenő következtetéseket, netán gyó­gyítanak majd. Az új ismeretek inkább arra késztetik őket, hogy egész­ségesebben, testi-lelki-szelle- mi harmóniában éljenek, s erre neveljék gyermekeiket is. HT PRESS: Gubucz Katalin NEMET DIVATBEMUTATÓ A HÉLIA SZÁLLÓBAN A Magyar Divatintézet rendezésében - német divattervezők ruhakollekciójából tartott bemutatón - a Hélia Szállóban láttuk ezt az elegáns együttest. MTI-FOTÓ: Kerekes Tamás Konyhai furfangok Elősó-utósó - avagy a sózás titkai Leggyakrabban alkalmazott ételízesítőnk, a konyhasó hasz­nálatának szép számmal vannak olyan régi szabályai és mesterfo­gásai, amelyeket érdemes fel­idézni, mert nagyban befolyásol­ják a konyhai munka eredmé­nyeit. Az egyik általános tudni­való: előre, a sütésre-főzésre va­ló előkészítés fázisában ne sóz­zuk az ételeket, hanem csak a befejezéskor. Kivételt csak ak­kor tegyünk, ha a recept előírása szerint eltérhetünk ettől a sza­bálytól. Hirtelensültek elkészítésekor azért is előzze meg a bors és egyéb fűszer a sót, mert külön­ben rágós lesz a hús. A vesét meg egyenesen csak tálaláskor aján­latos megsózni, különben „gu­mitalp’ ’ lesz belőle. A burgonyát is csak akkor sózzuk, ha vize már forrni kezd. Egy-két példa a kivételekre: sózzunk előre - de mértékletesen -, ha cserépedényben sütünk vagy párolunk. A jó ízű egybe­sült egyik titka, hogy a húst előre bedörzsöljük sóval, átforgatjuk forró zsírban, s ezután ágyazunk meg neki a tepsiben különféle ízesítőkkel, fűszerekkel. A ba­romfit sütés közben - ha szüksé­ges - enyhén sós vízzel locsol- gassuk meg, javára válik a „kül- csínnek” és a „belbecsnek” egyaránt. A konyhasó egyébként alkal­manként ügyes segítőtársa a há­ziasszonynak. Lágy- vagy ke­ménytojás főzésekor például el­kerülhetjük a héj fölrepedését, ha a vízbe egy kis sót teszünk. Könnyebb a tojásfehérjét habbá fölverni, ha csipetnyi sóval „en­gedelmessé” tesszük. A tojás- sárgája szebb színt kap, ha ugyanezt a fogást alkalmazzuk. A legcsípősebb zöldpaprika is ehetővé szelídül, ha néhány per­cig sós vízbe tesszük. A meg­bontott üveg mustár nem szárad be, ha tetejére kevés sót szórunk, az étolaj nem sűrűsödik be, ha a flakonba egy kávéskanál sót hin­tünk. Az újkrumpli pucolását pe­dig úgy Ifönnyíthetjük meg, hogy hideg sós vízben ázatjuk, s nem késsel, hanem műanyag szi­vaccsal dörzsöljük le a héját.- szat - Ferenczy E. Hashajtó lekvár A Herbária szaküzletekben kapható TAMARINE termé­szetes anyagokból készült has­hajtó lekvár, amelyet elsősorban kismamáknak ajánlanak. Terhes­ség alatt fennálló székrekedés megszüntetésére esténként, étke­zés után, egy kávéskanálnyi a ja­vasolt mennyiség. Esetleges eredménytelenség esetén a dup­lájára emelhető az adagolás. Természetesen a TAMARI­NE alkalmazható terhességen kí­vül is, az említettek szerint. Gyermekeknél 1/4-1/2 kávéska­nál az ajánlatos adagolás. Kereszt­szemes hímzés a ruhán A legegyszerűbb ruha is kü­lönlegessé, egyedivé válhat egy jól megválasztott, kelle­mes színezésű sormintával dí­szítve. Népi hímzéseink sorában igen kedvelt a szálánvarrott vagy keresztszemes öltés, rész­ben nemes egyszerűsége, más­részt könnyű leszámolhatósága miatt. Szinte nincs olyan ruha­fi . .Á, !Í|siijÍli darab, kiegészítő divat­cikk, amin ne lehetne al­kalmazni. A bemutatott sorminták és rajzok ahhoz adnak se­gítséget, hogyan díszíthet­jük akár régi, felújításra váró, akár új holmijainkat. B. K. Az oldalpárt összeállította: Rónai Erzsébet SKANDI. Beküldendő a vicc poénjának L, 2. és 3. része 28-áig. A helyes megfejtést beküldők között könyvutalványokat sorsolunk ki. március

Next

/
Oldalképek
Tartalom