Új Néplap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-20 / 68. szám

1992. MÁRCIUS 20. Hazai körkép 3 Karcagi kórházi kapcsolat / Vendégek az Egyesült Államokból Az Ohio állambeli Cleveiandböl látogatók ér­keztek Karcagra, a Kátai Gábor Kórházba. Kenneth T. Misener, a Fairview General Hospi­tal igazgatója - előzetes tárgyalásokat követően - fölajánlotta „testvérkorházi” kapcsolat felvé­telét a karcagi kórházzal. Az amerikai poliklini- ka orvosi műszerekkel, karcagi orvosok tovább­képzésével, cserelátogatásokkal kíván közös munkakapcsolatot kialakítani. A találkozó a református egyház közvetítésé­vel jött létre. Képünk a clevelandi kórház nem­zetközi osztályának igazgatója, Joseph Bancsi és dr. Szabó János orvos-igazgató találkozójáról készült. Magyar hadifoglyok azonosítása Üdülő­tulajdonosok és önkormányzatok Majdnem százezer személyről készül a névsor Egyre szaporodnak azok a le­velek és űrlapok, amelyeket a II. világháború alatt a Szovjet­unióba elhurcolt és ott eltűnt ha­difoglyok hozzátartozói juttattak el a Magyar Vöröskereszt Orszá­gos Központjába - tájékoztatta az MTT-t Légrády Eszter, a szerve­zet szóvivője. Mint ismeretes, hazánk és a Független Államok Közösségé­nek néhány államával kötött megállapodás lehetővé teszi, hogy a több mint félmillió ma­gyar hadifogoly adatai közül a fellelhető dokumentumok napvi­lágra kerüljenek. Eddig csaknem 35 ezer, a volt Szovjetunióban elhunyt fogoly adata érkezett az országba, április közepéig pedig várhatóan további 50-55 ezer személyről készül névsor. Eze­ket a listákat folyamatosan köz­zéteszik majd. A hozzátartozók­nak akár ezek alapján is lehetősé­gük lesz arra, hogy megtudjanak valamit régen eltűnt családtag­jukról - mondta a szóvivő. Akiknek hadifogságban, kény­szermunkán vagy koncentrációs táborban a II. világháború alatt vagy után rokonuk tűnt el a volt Szovjetunióban - mutatott rá Légrády Eszter -, azoknak egy úgynevezett keresőlapot kell ki­tölteniük, amelyet a legközelebbi Vöröskereszt-szervezetnél lehet beszerezni. Ezek azután a Ma­gyar Vöröskereszt Országos Ke­resőszolgálatához kerülnek, ahol összevetik a meglévő adatokkal. A sikeres keresést követően a Vöröskereszt igazolást ad ki az igénylőnek, aki ennek birtoká­ban nyújthat be kárpótlási kérel­met. A kárpótlás módjáról és mértékéről törvény rendelkezik majd, amelyet ez évben hoz meg a parlament. (MTI) A hónap végén, március 28-án tartja első közgyűlését a decem­berben megalakult siófoki üdülő­tulajdonosok egyesülete. Céljuk - s ennek valóra váltásában együtt­működnek az önkormányzattal -, hogy a város fejlődjék, de sem az üdülő lakosság, sem pedig az ál­landó lakosok ne érezzék háttérbe szorítva megukat. Eddig mintegy ötszázan jelezték, hogy szeretné­nek részt venni az egyesület mun­kájában. Képviselőik minden ön- kormányzati ülés állandó meghí­vottjai lesznek, akik a tagság ja­vaslatait és véleményét tolmá­csolják a város vezetőinek. Az egyesület nyitott, azaz nem­csak üdülőtulajdonosok lehetnek tagjai, hanem bárki, aki rend­szeresen Siófokon nyaral, vagy valamely vállalkozásban érde­keltsége van a településen. Az ön- kormányzat vezetői remélik, hogy az egyesülettel való együtt­működés eredményeként számos ellentét, vélt vagy valós érdeksé­relem megszűnik majd. (MTI) MAKFRVF7MFMY A Q7F7nMMYITÁQHn7» BERN • BUDAPEST • GENF PÁRATLAN AJÁNLAT A fO/ff/eX.Ur\ francia import NAPELLENZŐK 45963 Ft. HELYETT MÁR 27500 Ft -ÉRT, AMÍG A KÉSZLET TART! UGYANOTT: SZALAGFÜGGÖNYÖK, BIZTONSÁGI REDŐNYÖK, LAMELLÁS KÜLSŐ ÁRNYÉKOLÓK. Bemutatóterem: ROLLFLEX Stúdió 1013 Budapest Lánchíd u. 9 T.: 201-9591 Látlelet Csak megszületni kötelező? Kik kapják? Privatizációs bevételek Az Állami Vagyonügynökség számláira február 29-ig 14,23 milliárd forint folyt be privatizá­cióból ebben az évben. Az ÁVÜ tájékoztatása szerint januárban a privatizációs bevételek 10,3 mil­liárd forintot tettek ki. A bevételekből 10 milliárd fo­rintot fordítottak februárban a költségvetés finanszírozására. A privatizációs költség 350 millió forint volt az első két hónapban. A bevételekből az államadósság csökkentésére 770 millió forintot fordítottak. A Társada­lombiztosítási Alapba 2,72 milli­árd forintnak megfelelő privati­zációból származó pénz került. Az önkormányzatok 130 millió forinthoz jutottak hozzá, a társa­ságoknak pedig 360 millió forin­tot utaltak vissza. A múlt év során az ÁVÜ szám­láira december 31-ig 31,4 milli­árd forint folyt be állami javak értékesítéséből. Az ÁVÜ-nél nyilvántartott idei privatizációs bevételek egy része még a múlt esztendőről származik. Ugyanis a Magyar Nemzeti Bankhoz tavaly decem­ber 31-ig 7,8 milliárd forintnak megfelelő deviza, a kereskedel­mi bankokhoz pedig 0,9 milliárd forint folyt be. Ezeket az össze­geket az MNB, illetve a kereske­delmi bankok január első napjai­ban írták jóvá az ÁVÜ számláján. (MTI) Az abortusz tiltása vagy enge­délyezése körüli viták semmi mást nem bizonyítanak, mint a merőben eltérő erkölcsi ítéletek jogosultsá­gát. Ha valaki azért aggódik, mert a népesség szemmel láthatóan fogy, éppúgy igazat lehet adni ne­ki, mint annak, aki elidegeníthetet­len jognak tartja a gyermekválla­lást. Miközben ugyanis feltartóztat­hatatlanul szaporodnak az ember­hez méltatlan helyzetek, megállít­hatatlan a munkanélküliség, és sok ember számára egy lakás megszer­zése és fenntartása is kilátástalan, nyilvánvaló cinizmussal kérhető csak számon a nemzet iránti köte­lezettség teljesítése. Ha akár arról van is szó, hogy szülni akar-e va­laki gyereket vagy sem. Mert nemcsak megszületni kö­telező, hanem élni is. Szemforgató álszentség lenne bárki részéről, ha magát az abortuszt csupán az „ölni vagy nem ölni ” kérdésére vezetné vissza. S ebben a keresztény hitté­telek nem sokat segítenek. Az em­beri élethez szükséges legelemibb jogok és lehetőségek olyan dol­gokban is megnyilvánulnak, mint a mindennapi létfenntartással összefüggő evés, ivás és ruházko­dás. Nem középkori színvonalon, s nem is úgy, ahogyan a nemzet sorsáért aggódók rendszerint el­képzelik. A gyermekek egyötöde már most is éhezik, és egyre több szülő képtelen a napközi díját is befizet­ni. Az „anyaméhbe tolt Taige- tosz’ ’ metaforája önmagában gyö­nyörű, igazságtartalmát azonban a mindennapi létviszonyok magya­rázzák. Egyenesen szívszorító ké- regető gyermekekkel találkozni az utcán, még ha a rendszerváltás kárvallottjainak tekintjük is őket. Kiszolgáltatottságukat ugyan nem érzik át, ám nélkülözésük minden­képp személyiségromboló hatású. Nap mint nap azzal szembesülnek, hogy valamit nem kaphatnak meg; sem új ruhát, sem új cipőt, de új játékot sem. Akár lázadoznak, akár megadóan tűrik sorsukat, fel­nőtt korukra sem tudják szocális és kulturális hátrányaikat lényegesen mérsékelni. S minél inkább növekszik a szo­ciálisan veszélyeztetett gyermek­ek száma, hosszabb távon annál meghatározóbbá válik a társada­lom kettéhasadtsága. Még abban az értelemben is, hogy mindig lesznek olyanok, akik plebejusi el­hivatottságukat a jólét körülmé­nyei között hangoztatják, s akik az életet úgy akarják védeni, hogy az életet hordozó emberről elfeled­keznek. Mint ahogyan az is nyil­vánvaló, hogy az abortusz tiltásá­val újra csak azok kerülnének hát­rányos helyzetbe, akik az „angyal- csinálók” meglehetősen alacsony színvonalú szolgáltatásait sem tudják megfizetni. Vagyis nem csupán a nők önrendelkezési jogá­ról van szó, hanem sokkal inkább arról, hogy nem csak megszületni kötelező. Kerékgyártó T. István A félelem kapuja Idegesen forgatta a fejét, a szél épp az arcába sodorta a járdán felhalmozott szemétgyűjtő konténerekből áradó bűzt. Gondolatait megpróbálta születendő gyerekére és készülő új lakására terelni, de egy pillanatra sem oldódott fel benne a feszültség. Megkönnyebbült, mikor az érkező taxi lefékezett mellette. ífe ífe íte Tp np A Petőfi Könyvkiadó, Martin munkahelye a Lenin körúti úgynevezett „Gambinus"-házban működött. A sűrű körúti forgalomban a taxi csak a túloldalon tudott megállni. Martin kiszállt, és nem törődve a vörös lámpával, átsietett az úttesten. A személyfelvonó nem működött, ezért hátrasietett a teherlifthez, hogy minél kevesebben vegyék észre. Lehajtott fejjel vágott át a folyosón. Óvatosan körül-körülnézett, nem tudott szabadulni attól a rettegésétől, hogy az elhanyagolt épület valamelyik sarkából egy patkány surran elő. Szobája ajtaján már ott lógott a kulcs, Martin habozva nyomta le a kilincset, de bent nem talált senkit, feltételezte, hogy a takarítónő járhatott ott. Megkönnyebbülve rakodott ki az asztalára, és átment a szomszédos lektori tárgyalóba. , . A tágas helyiségben néhány lektor és műszaki szerkesztő könyökölt körül két sakkozót, az ebédszünetben ötperces gyorspartikat játszottak, kapkodó mozdulatokkal verték a régimódi sakkóra oldalt kiálló billentyűit. Martin a sarokban kávézó társasághoz lépett, letett öt forintot és töltött magának a termoszból:- Keresett valaki?- Senki, csak a „kőszáli poloska" írt be, hogy megint késtél.- Ha fogat mos, tehet egy szívességet. Más semmi? Az egyik kávézó biccentett:- De, reggel hozzám kapcsoltak egy hívásodat. Valamelyik antikváriumból telefonáltak, hogy megérkezett a lexikon, menj be érte. Milyen lexikonról van szó, valamilyen nyugati kiadás?- Ugyan, nem volna rá tízezer forintom. A régi Révai lexikon pótkötetét keresem. Hiányzik a sorozatból. Martin közömbös arccal letette a kávéscsészét és visszament a szobájába. Leült a karosszékbe, elmosolyodott, karját felemelte, mint a célba érkező futó és sokáig ebben a pózban maradt. Leemelte a telefonkagylót, benyomta a készüléken a városi vonalat kérő fehér gombot, apró fémes hangú kattanás hallatszott. Martin úgy gondolta, ilyenkor kapcsol be a lehallgató készülék rögzítője. Bár nem lehetett biztos benne, hogy valóban ez történik, felerősítette az asztalán álló rádió hangját. A hívás kicsengett, a túloldalon egy női hang jelentkezett:- Halló, Vörösmarty Antikvárium.- Vojtekovszky elvtársat kérem.- A vezető elvtársat behívták a központba. Ki keresi?- Kovács János. Majd később újra megpróbálom. Martin másik vonalat kért, Petrát, a feleségét hívta fel az asszony szüleinek lakásán: 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom