Új Néplap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-16 / 64. szám

1992. MÁRCIUS 16. Hazai körkép 3 A magyar mozdony halad-e vagy tolat 2000 felé? Csárádi János urat tavaly nevez­ték ki a MÁV vezérigazgatójává. Pályázata azóta programmá tere­bélyesedett, és most már a MÁV 2000 című elképzelésként várja, hogy a kormány mint új vasúti tör­vényt a parlament elé teijessze. Nemrég Szolnokon, a Csomóponti Művelődési Házban ismertették a Magyar Államvasutak eme straté­giáját, amely közel- és hosszú táv­ra vázolja fel a kereskedelmi vasút kialakítását. Nagyon izgalmas és valóban el­gondolkodtató változatokat vet fel ez a program. Felélni vagy leépíte­ni, fenntartani vagy továbbfejlesz­teni, uram bocsá’! európai színvo­nalra emelkedni? A MÁV döntés­re vár! Sürgetésének fontos tám­pontjai: a vasút a legbiztonságo­sabb közlekedési rendszer, a vasút a leggazdaságosabb, a vasút ki­emelkedően környezetbarát, a vas­út energiatakarékosabb, a vasút te­rülettakarékos, a vasút sokak szá­mára biztosít munkalehetőséget, a vasút és az állam ... Az előadást hallgatva, a prog­- A kettő összefügg. Ennek egy konkrét példája, hogy beindul az intercity-íendszer Budapest és Miskolc, illetve Budapest és Nyír­egyháza között, hozzátenném, ezek a vonatok Szolnokon nem áll­nak meg. Ezek a járatok egy minő­ségi ugrást jelentenek a kiszolgá­lási komfort, a kocsik minősége és az eljuttatási idő vonatkozásában. Ennek a minőségi ugrásnak külö­nösebb anyagi vonzata nincs. Bár a menetjegy árában bizonyos nö­vekedést jelent, mert az intercity használata 100 forint plusszal jár, ami magában foglalja a hely bizto­sítását is. Az egyik ok, ami miatt Szolnokon az intercityk nem áll­nak meg, az, hogy itt nem biztosí­tott a helyfoglalás, a számítógépes nyilvántartás. Az utas szempontjából általá­ban fontos az eljutási idő mellett az eljutási gyakoriság is. Ha 10-kor jut eszembe, hogy a fővárosba utazzak, akkor 10-kor induljon vo­nat, ha 11-kor jut eszembe, akkor is legyen. Ez az óránkénti gyako­riság Szolnok és Budapest között csak más az utasok összetétele. Az, hogy melyik vonaton mennyi kár keletkezik, mennyi a kocsiron­gálás, hány ablakot törtek be, hány ajtót vertek szét, hány égő maradt benne, ez mind az utasok összeté­telétől függ, mint ahogy a kocsi tisztasága is. Ezek rajtunk kívül álló okok. Van egy tőlünk függő ok: a reggeli órákban gyorsabban forognak a szerelvényeink, tehát megérkezik hozzánk, tíz perc múl­va megy vissza a fővárosba vagy fordítva, nincs idő még a szerel­vény kiseprésére sem.- Azért a vasútnak lenne egy olyan feladata is, hogy a rendé- szei, a jegyvizsgálói gyakrabban szétnézzenek a közlekedő vonato­kon, és ügyeljenek arra, hogy mit csinálnak az utasok. Ez benne van a MÁV 2000-ben?- Hát a MÁV 2000-ben az van benne, hogy mindent a fuvarozta­tónak és az utasnak kell alárendel­ni, ebből élünk. De ehhez is pénz kell. A kulturált, a jól öltözött és mindenütt jelen lévő jegyvizsgáló­nak kell ezt a feladatot rendesen ramtervezetet olvasva a vasút egy­szerű igénybevevője, az utas talán kevésbé érdekelt. Ä szolnoki vas­útállomás főnökével, Baritsa Györkkel próbáltuk lefordítani mindezt a saját nyelvünkre.- Ebből a programból mi az, ami azonnal és közvetve érinti Szolno­kot?- A további romlás lehetőségei­nek egyik következménye, mond­hatnám látható jele, hogy Rákos­rendezőn megszűnt a vasúti kocsi­feldolgozás, és csak két rendező pályaudvar maradt, amelyik nem­zetközi vonatok képzésére jelölte­tett ki: Ferencváros és Szolnok.- Elég merész terveket tartalmaz a program, ehhez képest a MÁV jelenlegi helyzete siralmas. Lehet ekkorát ugrani?- Ezekkel a realitásokkal számol a program. Első lépésként egy bi­zonyos leépítéssel számol, a fölös­leges eszközöktől való megszaba­dulással például. Rengeteg olyan vasúti kocsink van, ami javíthatat­lan, olyan régi. De én most is azt tartom, hogy a vasút alapvető hely­zetét nem a vasút határozza meg, hanem a forgalmazott árumennyi­ség, az meg az ország helyzetétől függ­- Az állampolgárt viszont első­sorban az érdekli a vasúttal kap­csolatban , hogy miért emelik a me­netjegy árát, miközben egyre ko­szosabbak a vonatok. Lehet, hogy itt fantasztikus vasúti csomópont lesz a teherszállítás szempontjá­ból, de ha fel kell utaznom Pestre, milyen körülményekkel kecsegtet ez a MÁV 2000 program? most is megvan, és ezt továbbra is fenn kívánjuk tartani, akár a me­nettartamot is. Ez még biztosítható a jelenlegi eszközökkel. Nem tart­ható azonban túl sokáig a vasúti kocsik állapota. Ezek tulajdonkép­pen 0-ra írt kocsik, nehezen tisztán tarthatók, nehezen javíthatók, ne­hezen karbantarthatok. Erre is ki­tér a MÁV 2000, többek között a motorvonatok beszerzésével. Va­lamelyest előrelépést jelent az is, hogy a takarítást a MÁV kiadta, vagyis privatizálta több mint egy éve.- Azért ilyen koszosak a vona­tok?- Hát..., ez függ az időponttól, a vonattól. Általánosságban azt mondom, hogy mindkettőnknek igaza lehet. Az itt álló szerelvé­nyekben elfogadható tisztaságot találunk. De ha megnézzük a 20 perc múlva Pestről beérkező vona­tot, az már a kulturált utazási kö­rülményeknek biztosan nem felel meg.- Ez minek a következménye? Az utasok mocskolták össze, vagy már Pestről így indult?- Is-is. Főleg a szerelvényfordu­lótól függ, attól, hogy milyen gya­korisággal közlekedik. Az a sze­relvényünk, amelyik innen indul fél 8-kor vagy 10-kor, még Pestre érkezésekor is egy viszonylag tisz­ta szerelvény. De ugyanaz a vonat, ami innen 3 óra 10 perckor vagy 4 óra 50-kor indul, mire Pestre ér, abban a szereh^nyben körülbelül bokáig lehet gázolni a maghéjban, a szemétben. Ilyen emberek utaz­nak rajta. Mindkettő ingázó vonat, ellátnia. Ha valami renitenskedés van az utasok részéről, akkor aka­dályozza meg. Az az első bökke­nő, hogy milyen eszközzel.- Egy tippet mondhatok. Utaz­tam úgy Pest és Szolnok között, hogy a jegykezelő egyszer vagy egyszer sem ment végig a szerelvé­nyen. És úgy is, hogy körülbelül 20 percenként végigsétált anélkül, hogy kezelte volna a jegyeket. A puszta jelenléte fékezőleg hatott egy-két duhajkodóra.- Hát ez lenne az optimális! De mint mindenütt, ez nálunk is mun­kamorál kérdése. De benne van a MÁV 2000 koncepcióban a hu­mánpolitika és a képzési rendszer. Az utasokkal kapcsolatban lévő személyzet szintjének messzeme­nő emelését irányozza elő a prog­ram.- Várható-e újabb menetjegy­áremelés?- Ezt a mostanit is úgy ítélem meg, hogy még mindig messze van a reális költségvonzattól. A teherforgalom finanszírozza a sze­mélyszállítást. Ezért nagyon fon­tos az állam és a vasút kapcsolatá­nak rendezése, ami a MÁV 2000 program lényege. Ha egy állam azt kívánja meg, hogy az állami alkal­mazottak a magyar vasutakon 50 százalékos kedvezménnyel utaz­zanak, akkor a különbséget a 100 százalékig valakinek fedeznie kell. A tarifa maximálva van, ennél többet kérni nem lehet, de a támo­gatást is megvonom tőle - hát így csak egyet lehet: tönkremenni. M. H. L. 37 ÉVE A PÁLYÁN Lelke mélyén külterületi pedagógus maradt A népi mozgalom kiemelkedő alakja, művelődéspolitikusa volt Szabó Dezső, Németh László, Bi- bó István és mások mellett Kará­csony Sándor. Az utóbbiról elne­vezett díjat adományozták idén olyan tanítóknak, akik több évtize­des, eredményes pedagógusmun­kájukkal ezt a kitüntetést kiérde­melték. A Parlamentben pénteken meg­rendezett ünnepségen Karácsony Sándor-díjat vehetett át dr. And- rásfalvy Bertalantól egy szolnoki pedagógus, Gémesi Pálné is. Kiegyensúlyozott, derűs asz- szony. Stabil hátországot sejtetve - ami jól jön ezen az önégető, fájdal- masan-szép pályán - ül le mellénk és kapcsolódik a beszélgetésbe férje. így egyek ők, ketten - bizo­nyosodok meg róla -, ahogy las- san-lassan kibontakozik a portré. A tanítónő 1937-ben született Jászladányon. Egyedüli gyerek­ként neveledett a családban, szülei munkásemberek voltak, ennek el­lenére mindent megtettek, hogy lá­nyuk a vágyai szerint tanulhasson, így történt, hogy a Jászberényi Ta­nítóképzőt elvégezve, 18 évesen már szülőfalujában taníthatott, ab­ban az iskolában, ahol ő is tanult. Egy nehéz, pályakezdő év után, 1956-ban képesítőzött, ekkor kap­ta meg a tanítói oklevelet. Még egy röpke év Jászladányon, s a szere­tett iskolájától már búcsúzott is, mivel megismerte férjét, aki a szolnoki rádióállomásnál dolgo­zott. Természetes volt, hogy ő jött ide, és nem fordítva történt a do­log. Azóta is itt laknak, a friss le­vegőjű, tágas térségű rádióállomás területén kapott szolgálati lakás­ban. Szolnokon nehéz volt állást ta­lálni. Olyan ígérettel vállalta csak el az összevont tanulócsoportú külterületi iskolában történő taní- tást, hogy egy év múlva beviszik a Gémesi Pálné: „A férjem szinte mindent megcsinált itthon, hogy nyugodtan készülhessek az óráim­ra” városba. Ekkormég dehogyis gon­dolta volna, hogy a következő év­ben - amikor az ígéretnek megfe­lelően hívták a városba tanítani - sírva rohan majd a művelő­désügyre, hogy kint szeretne ma­radni. Megtanulta a négy osz­tállyal egyszerre való bánás forté­lyát, megszerette a tanítványait. Hét évet tanított külterületen. Nagy volt a bánata, amikor a kör­zetesítések beköszöntővel minden tiltakozás ellenére behelyezték az Áchim úti iskolába. Innen hívta maga mellé dolgozni egykori kül­területi igazgatója, Bátorfi József - akire ma is tisztelettel emlékezik - a Kassai úti iskolába. 1964 óta tag­ja a nevelőtestületnek. Időközben kollégái kétharmad részével együtt átkerült a Kodály Zoltán ál­talános iskolába. Itt tanított, tanít alsó tagozatos nevelőként első és második osztályosokat. Vallja, hogy az első osztály nagyon-na- gyon nehéz, de ez a legszebb. Ha választania kellene újra, jsmét ezt az évfolyamot kémé. Őszinte a gyerekek ragaszkodása, szeretete ebben a korban. Még azért is kár­pótolta, hogy bizony, gyakran érintetlenül vitte haza az uzsonná­ját, mert a szünetben is talált mun­kát magának. Miben más a mai iskolai légkör a réginél? Erről az a véleménye Gémesi Pálnénak, hogy régen job­ban tisztelték a nevelőt a gyerekek, de nagy volt a távolságtartás is. Tanítani könnyebb volt ugyan, de a légkör ma nyíltabb, így a gyere­kek jobban megközelíthetők, ami fontos a nevelő és gyerek közötti baráti kapcsolat kialakításában, így lehet eredményesen dolgozni. A sok-sok tanítással töltött év alatt bőven volt része módszertani vál­tozásokban. Tapasztalta, hogy nincs egy ki­zárólagosan jó, üdvözítő módszer sem. Mindig csak annyit, és azt hasznosította, ami úgy érezte, hogy eredményes a munkájában. Ennek érdekében viszont össze­szedte a legapróbb kis fogásokat is, ezért járt minden évben tovább­képzésre, ezért tudta a Zsolnai­módszer lényegét átvenni, elfo­gadni. Nagyon örül annak, hogy a ki­sebbik lánya is pedagógus lett - egy iskolában tanítanak -, a másik­nak pedig a férje szakmabeli. így minden reménye megvan arra, hogy a három unoka közül is lesz, aki folytatja ezt a hivatást. . Tervei? Ez év júniusában min­denképpen nyugdíjba szeretne menni. Á csábítás azonban nagyon erős. Úgy hírlik, első osztályt kap­na ismét ősztől, s ha így alakulna, nyugdíjasként még egy-két évet csak tanítana. Mert gyengéi - ezt szeretettel hangsúlyozza - az első­sök, amióta csak 18 éves korában megkérdezték tőle a jászladányi iskolában: - Na, melyik évfolya­mot választja? Csirke József A FÉLELEM KAPUJA- A volt tanáraid és a nevelőid kevés jót írtak rólad. Tudsz erről?- Igen, tudok.- És mi a véleményed: megfelel ez az igazságnak, vagy elfogultak, rosszindulatúak voltak veled szemben? Borsos elgondolkodott, és nem fogadta el a kérdésben felkínált esélyt. Megérezte, hogy ilyen védekezéssel csak maga ellen fordíthatja a bizottságot, mert a tanárok és nevelők okvetlenül közösséget vállalnának ismeretlen kollégáikkal.- Nem, azt hiszem, inkább velem volt baj. Túl sokat megengedtem magamnak.- És úgy gondolod, hogy a mai eszeddel már másképp cselekednél?- Egész biztosan.- Nos, első lépésként elfogadjuk ezt az önkritikádat. Szeretnénk többet tudni rólad, beszélj a családodról.- Három kisebb testvérem van, jelenleg mindegyik állami gondozott.-Hol éltek?- Egy kis faluban, Kerkahidason.- Milyen körülmények között?- Elég rosszul. Apám építkezni akart, eladta a régi házunkat, vett egy telket. El is kezdte a munkát, de még csak a pinceszintnél tartott, amikor meghalt.- Mikor történt?- Tavalyelőtt.- Mi baja volt édesapádnak?- A szíve vitte el. Az orvosok megmondták neki, hogy nem volna szabad nehéz munkát végeznie, de másképp nem tudtunk volna megélni. Fenn a falazó állásban kapta el a roham, még azon a napon meghalt, felboncolták, a szíve teli volt hegekkel. Anyám egyedül maradt^ abban a vertfalú kamrában lakik, ahol eredetileg az építőanyagokat tároltuk. O is beteg, a szomszédok vigyáznak rá, a tanácstól kap segélyt.- Mi a szándékod?- Le szeretnék érettségizni, hogy egy szakma legyen a kezemben, aztán hazamegyek, be akarom fejezni a házat, amit az apám elkezdett. Odavenném a testvéreimet is.- Ez nagyon szép tőled, kívánom, hogy sikerüljön. A bizottság egyik tagja közbeszólt:- Az olyan kis helyeken, mint a ti falutok, az emberek kalákában is fel szoktak húzni egy házat, ha valaki meghalt és nem tudta tető alá hozni. Rajtatok miért nem segítettek?- Az apám cigány származású, csak az anyám magyar. Szabolcsból települtünk át ide. Úgy alakult, hogy mi nem tartoztunk sehová, a falu soha nem fogadott be minket. Kényelmetlen csönd állt be, Kun fordított a beszélgetés menetén:- Mondj valami személyeset is. Mi a kedvenc időtöltésed, vagy ahogy mostanában hívják: hobbid? lm v > t'.< •. . 1. 1 i . • V 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom