Új Néplap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-14 / 63. szám

12 Azt beszélik Tiszajenőn 1992. MÁRCIUS 14. Ilyen még nem volt a megyében Tiszajenőn a minap délután két órától másnap reggelig tartó mara­toni ülés során lemondott az egész képviselő-testület. Pontosabban szólva a polgármesteri tisztet is be­töltő Horthy Csaba nem. Pedig ő volt a kulcsfigura, az ő lemondását követelte a képviselő-testület, de ő hajthatatlan maradt, nem akart megválni tisztétől. Erre „bedobta a törülközőt’ ’ a község vezető testü­leté. Mi van a színfalak mögött, s mit szól ehhez a falu? - erre vol­tunk kíváncsiak. A falu szélén elő­ször Balázsházi Károly nyugdíjas­ba botlottunk.- Lemondott a képviselő-testü­let? Ne mondja! Én aztán nem so­kat törődök az egésszel. Most is a tyúkólból jövök. Meg aztán itt van ez a hatszáz holdas kert. Van mun­kám bőven, segélyre meg szeren­csére nincs szükségem. így aztán nem sok gondom van az önkor­mányzattal. Csontos Kálmánná postásból harapófogóval sem lehet kihúzni a szót.- Nem ismerem a benti dolgokat - vonja meg a vállát.- Sok emberrel beszélget, csak hallott valamit...- Hát, az emberek mondanak ezt is, meg azt is. Az biztos, hogy nem lesz ennek jó vége. Megdöbbent az egész falu. Viharosnak ígérkezik a március 23-ra kitűzött falugyűlés. Közelebb a tűzhöz Nos, ezzel nem lettünk okosab­bak. Gyerünk közelebb a tűzhöz. Azt tudjuk, hogy annak idején hu­szonheten indultak a képviselő- testületi helyekért. Kilenc jelölt­nek volt esélye erre. A megválasz­tottak közül korábban lemondott egy, most meg nyolc. Annak ide­jén, a szavazáskor a második vo­nalba kerültek közül tüneményes gyorsasággal - gyakorlatilag a le­mondás éjszakáját követő nappa­lon - pótolták őket. Illetve akkor csak pótolni akarták őket, de a je­löltek közül hárman nem vették át mandátumukat. Vajon miért nem ragadták meg a kínálkozó alkal­mat? Közöttük volt Szlovák Mi­hály munkanélküli, korábban tsz- raktáros.- Aznap 14 órakor kaptam a levelet az­zal a kikö­téssel, hogy 15 óráig vá- laszoljak: elválla­i j lom-e a blfflÉbrV' képviselő- K ■ testületi tagságot? Úgy gondoltam, meg­fontolt válaszra kevés az az egy óra. Két kérdést tettem fel a község vezetőinek és a köztársasági meg­bízott hivatala képviselőjének: mi­ért mondott le egyhangúlag az a köztiszteletben álló nyolc sze­mély, s miért nem kérhettem ki előbb választópolgáraim vélemé­nyét? Azt mondták, hogy bármi­kor visszakozhatok, csak vegyem át a mandátumot. Én viszont úgy voltam vele, hogy annak átvétele beleegyezést jelent. Mivel időt nem kaptam, írásban visszaadtam megbízatásomat. Süllyedő hajóra nemigen kapaszkodik az ember. Felesleges arra vállalkozni, amiről eleve tudja az ember, hogy vesztes lesz. Nem mindenki van ezzel így. A három üres képviselőhelyet betöl­tötték. Ekkor már nem számított, hogy annak idején hány szavazatot (csak sorrendben a többet) kapott ajelölt. Az „újoncok” közül való Fazekas Árpád vasúti dolgozó:- Engem _ nem zavar. •■■■■■# ^ hogy lemon­dott a képvi­selő-testület. Még nem va­gyok járatos közigazgatá si dolgokban, de igyekszem becsületesen dolgozni a faluért. Kinek nyereség? S hogyan vélekedik a polgár- mester arról, hogy kvalifikált gár­dát veszített el? Vagy számára ez inkább nyereség?- Talán ott kellene kezdenem - mondja -, hogy hat polgármester­jelölt közül engem választottak, s ez eleve sok embernek nem tet­szett. Ezért először tiszteletdíjas polgármesternek jelöltek, holott tudták, hogy nagyon sok feladatot meg kellene oldani ebben a köz­ségben. 1990 októberétől 1991. március 1-ig így is dolgoztam. Klubkönyvtárvezetőként hol ott, hol itt voltam. Nem lehetett össze­négyszáz méteres betonutat, má­sodik világháborús emlékművet avattunk, új haranglábat állítot­tunk fel. Eredetileg 700 ezer fo­rintba került volna a tornaterem és a mellette lévő tantermek tetejének szigetelése, amit a Gamesz százöt­venezerért megcsinált. Szerintem ebben az évben a Tüzép-telep mel­letti gödör betöltődik, helyén üz­letsor és piac alakul, felépül az új hidroglóbusz, elkészül az új falu­rendezési terv (falugyűlés elé visszük), s ha pénzmaradványunk­Késő bánat ebgondolat „Természetvédelem” Tiszajenőn avagy visszaéltek a választók bizalmával? P en egyeztetni a két munkakört. A fa­lugyűlés nyomására függetlenítet­tek. Tudom, hogy a korábbi évek­ben sokat fejlődött a község. Ezt elismerem a volt tanácselnöknek, bár sok mindent nem így könyve­lek el azok közül, amiket csinált. Ő is tagja lett a képviselő-testület­nek. Mindig úgy éreztem, hogy mindent megtesznek azért, hogy hatékony munkát ne végezhessek. Állandóan követelték például a létszámle­építést. Ez részben megtörtént, de további étszám- csökken- tésre nem voltam hajlandó. A falu fejlesztését is másként képzelem el, mint ők. Emiatt is és a fakivá­gások miatt is volt összecsapás , köztünk. Ugyanis több vagonnyi fát kivágtak az utak mellől és a Tisza partjáról. Ezért kértem a ren­dőrség közbelépését. Azt mond­ták, hogy a tilalom kihirdetésével szándékosan húztam az időt, hogy minél több embert belekeverjek ebbe. Ez nem igaz. Tudom, hogy ők is szeretnék, én is szeretném, ha fejlődne a falu, de most a prioritás azoké a kistelepüléseké, amelyek eddig társközségek voltak, s az önálló iskola megteremtésétől kezdve számtalan gonddal küzde­nek. A másik sarkalatos ellentét ab­ból adódott köztünk, hogy az adó­ügyesünk kivált az apparátusból, s én a polgármesteri hivatalon belül pótoltam. A volt Gamesz-vezetőt - aki különben nyers fiatalember, s testületi üléseken is megmondta a véleményét - helyeztem az adó­ügyi előadó helyére. Ez ellen volt kifogásuk, én meg ragaszkodom ehhez a fiatalemberhez. Mindezt summázva azt mondta a képvise­lő-testület, hogy nem tettem annyit a községért, amennyit elvártak tő-) lem, ezért mondjak le. Én meg azt feleltem, nem mondok le, mert programomat szeretném megvaló­sítani. S úgy érzem, az új testülettel ez sikerülni is fog. Az eddigi kép­viselő-testület minden hatáskört fenntartott magának. Először pél­dául azt sem hagyták jóvá, hogy rendkívüli - mondjuk haláleset - helyzet esetén szociális segélyt utalhassak ki. Legutóbb aztán már ezt a hatáskört átadták, mivel ilyen esetekben nyolc napon belül dön­teni kell.- Miért kellett ilyen tüneményes gyorsasággal új testületet alakíta­ni?- Azért, mert a kárpótlással kap­csolatos érdekegyeztető fórumot ezen a héten meg kell alakítani, s ebben a képviselő-testületnek fon­tos szerepe van.- Azt mondják a volt képviselők, hogy lemondásukat az is motivál-i ta, hogy az utóbbi időkben nem fejlődött a falu ... I- Pedig tavaly építettünk egy Tiszajenőn lemondott a képviselő-testület ból telik, megszerezzük a területet, s megkezdjük a temető kiépítését. Községünkben ugyanis nincs te­mető. Egy régi iskola épületét le­bontottuk, a tégla megvan a rava­talozóhoz. Erre akarunk most egy alapítványt létrehozni.- Milyen volt a régi képviselő­testület?- Jó képességű emberekből állt, majdnem mindegyikük felsőfokú képzettséggel rendelkezik. Az új testülettel kezdetben biztos sok probléma lesz, tagjainak sok min­dent meg kell ismemiök, de úgy vélem, mindent meg fognak tenni a falu érdekében. Eddig nehezen tudtam érvényesíteni elképzelése­imet, a szavazásnál többnyire ki­sebbségben maradtam. Úgy ér­zem, akik most vették át megbízó- levelüket, jobban fognak segíteni, annál inkább, mert most már hár­man leszünk MDF-es képviselők. Az exképviselők álláspontja Felkerestük az ügy főszereplői­nek, a lemondott képviselőknek többségét, és döntésük indokait tu­dakoltuk. íme a válaszok: Tugyi József: - Nagyon örültem akkor, amikor Horthy urat megvá­lasztották polgármesternek, hiszen tiszteltük a családját. Édesapja olyan pedagógus volt, hogy gye­rekfejjel tűzbe mentünk volna érte. Élt bennem a remény, hogy a fia is olyan képes­ségekkel van megáldva. Sajnos, az idő múltával nagyon sok vonatkozás ban ennek az ellenkezőjét tapasztalta tn. A képvi­selő-testület határozatait nem haj­totta végre, s ha igen, akkor sem maradéktalanul és többnyire hatá­ridő után. A polgármester nagyon sok esetben a képviselő-testület háta mögé bújt. Gyakran ránk hi­vatkozott, ha népszerűtlen döntést kellett hozni. Márpedig ilyeneket is kell hozni a képviselő-testület­nek. Gondolok például segélyké­relem elutasítására. Más dolgok is irritáltak bennünket. Tény, hogy községünkben nagymérvű volt a jogtalan fakivágás. De jogos is volt. Ennek ellenére a polgármes­ter - a volt Gamesz-vezető közre­működésével - mindenkit feljelen­tett, akinek az udvarán kivágott fa volt. Testületi ülésen mondtuk ne­ki: kérjen nyilvánosan bocsánatot azoktól, akiket az ő feljelentésére ok nélkül zaklattak a rendőrök. Er­re nem volt hajlandó. A Gamesz létszámának csökkentésébe sem egyezett bele, sőt annak volt veze­tőjét, Skorka Antalt a pályázat le­járta előtt kinevezte adóügyi előa­dónak, pedig az műszaki ember, nincs pénzügyi végzettsége. Utó­lag látom, hogy butaságot követ­tünk el akkor, amikor lemondtunk. Nem lett volna szabad, mert ezáltal kicsit becsaptuk választóinkat is. Nem lett volna szabad ezt tennünk. Vígh Lóránd: - Engem is bosszantottak olyan dolgok, mint a Skorka úr kinevezése adóügyi előadónak a pályázati határidő le­járta előtt, s akkor, amikor számvi­teli főiskolát végzett is volt a pá­lyázók között. 1991 -ben volt vagy huszonegy testületi ülésünk, minimum hat óra hosszat tar­tott mind­egyik, de hiába hoz­tunk határo­zatokat, ne­migen hajtották végre azokat. Meguntuk azt, hogy hiába akarunk jót. Zsemlye Ferenc: - Azt hiszem, a választás után mindannyian job­bító szándékkal láttunk munká­hoz. Néhányunk felszólalását mégis valami ellenzéki okvetet- lenkedésként könyvelték el. Igaz, ez a helyzet később változott. Nem annyira ez zavart tehát, hanem in­kább az, hogy az utóbbi időkben a község fejlesztésében nem nagyon haladtunk előre. Községünk min­dig dinamikusan fejlődött, most pedig megtorpant. Nekem sem tet­szett, hogy minden népszerűtlen döntésben ránk hivat­kozott a pol­gármester. Ezek miatt is erősödött közte és a képviselő-t estület kö­zött a fe­szültség. A környező községekben, ahol dinamikus ve­zetők vannak, szép eredmények elérését figyelhetjük meg. Itt meg nem ezt tapasztaltuk, nem láttuk a lehetőségek kiaknázására irányuló törekvést. Ilyen tények miatt mondtam le. Eszes László: - Közel harminc éven át dolgoztam a községben. Voltam a községi tanács munka­társa, majd vb-titkár, később ta­nácselnök. így viszonylag jól is­merem a közigazgatási munkát, hiszen sok a korábbival való azo­nosság vagy hasonlóság a rendele­tekben és a módszerekben. Előre kell bocsátanom, hogy korábban a polgármester kultúrotthon-igazga- tóként a beosztottam volt. Munká­jával akkor sem nagyon voltam elégedett. Igaz, ez a beosztása nem hasonlítható a korábbihoz, mégis a kezdet kezdetén megmondtam ne­ki, hogy alkalmatlannak tartom er­re a posztra. S nem azért, mert polgármester akarok lenni, hiszen már korábban nyugdíjba készül­tem. Úgy vé­lem, nem kell mindent arra fogni, hogy „most szegény az ország, ezért nem épí­tünk”, hi­szen a szom­széd községek szépen építkeznek. Sok mindenre lehetett volna pá­lyázni. Pályáztunk is állítólag, de a pályamunkák nem voltak színvo­nalasak. Alapjában véve a ráter­mettséget, a határozott fellépést, a jó kapcsolat kialakítását hiányo­lom a polgármesternél. Nem tehet erről, hiszen így született, s azt hi­szem, nem is lesz belőle igazi ve­zető. Nem volna szabad neki sok mindent olyan hamar feladni. Ha­tározottabban kellene neki vezet­ni. Ezek miatt nem tudott közelebb kerülni a testületi tagokhoz, nem tudott hatni rájuk. Ami pedig a fa­kivágást illeti, a polgármester is vágatott ki engedély nélkül fát a község több területéről. Márpedig ha a lakosságot emiatt molesztál­juk ... A testület lemondásával egyébként nem értettem egyet, mert úgy tűnik, mintha megfuta­modtunk volna, s nem is értünk el vele semmit. Adám János: - Tagja voltam a szociális bizottságnak, s nekünk kellett meghozni a népszerűtlen döntéseket is. Ilyenkor azt mondta a polgármester, hogy ő adott volna segélyt, de hát a szociális bizottság másként döntött, s név szerint so­rolta fel a döntésben részt vevőket. Ami pedig a fakivágásokat illeti: a polgármesteri hivatalnak sem volt engedélye arra, hogy a téesz fáit, valamint az óvoda és a kultúrház melletti fákat kivágassa. Az utolsó testületi ülésen a polgármester is elismerte, hogy okkal, ok nélkül mindenkit feljelentett, akinek az udvarán fát látott Skorka Antal ak­kor. amikor az önkormányzat te­hergépkocsi jával végig­járta a közsé­get. Ilyene­ket nem sza­bad csinálni. , Az adóügyi előadó he- r A| lyének ily . I módon való J betöltése s más diktatórikus módszer miatt mondtam le. Lehet, hogy ez a vá­lasztók becsapásának tűnik, de nem tudtunk mást csinálni. Balogh János: - Egy-két beszé­desebb lakossal együtt a falugyű­lésen szinte kiprovokáltam azt, hogy a polgármester főállásban végezhesse teendőit. Tettem ezt azért, mert úgy gondoltam, hogy enélkül nem teljes iránta a biza­lom, s a bizonyítási lehetőség sem adott. Ilyen előzmények után - nem kis nyomásra - kinevezték fő­állású polgármester- nek. Nemso­kára nagyon megbántam, hogy előse­gítettem ezt - bár vallom, hogy a pol­gármester végtelenül tisztességes, és a faluban mindenki csak jót mondhat róla. De arra is rájöttem, hogy nem vezetőnek va­ló. Mindenkinek csak jót akar ten­ni, s ezért képtelen akarata érvé­nyesítésére. Rajtunk kívül képte­len megbántani bárkit. Ami engem lemondásra késztetett, az az utolsó felvonás volt. Szerintem ugyanis egy jól rendezett színházi előadás volt az egész a polgármester részé­ről. Hogy mivel bizonyítom ezt? Például azzal, hogy a képviselő- testület már októberben szóvá tette a polgármesternek, hogy tiltani kellene a fák kivágását és híresz- telni azt, valamiként megakadá­lyozni ezt a mérhetetlen fakiter­melést. Az égvilágon semmi sem történt. Február 21-én hirdették csak ki, hogy fát csak a községi jegyző előzetes engedélyével le­het kivágni. A rendőrségi feljelen­tés jóval előbb megszületett. Azt sem tartom helyesnek, ahogy a rendőrök viselkedtek. Munkaidő­ben lobogtatták a házkutatási en­gedélyt akkor, amikor többnyire csak a gyerekek és az öregek vol­tak otthon. Visszataszítónak tar­tom, hogy úgy jelentgettek fel em­bereket, hogy nem győződtek meg semmiről. Az sem volt helyes, hogy a polgármester testületi ülé­seken eltűrte a megjelentek részé­ről a képviselők sértegetését. Az is előfordult, hogy a polgármesteri hivatal dolgozója jeleskedett eb­ben. Hiába követeltük, hogy a pol­gármester ezeket utasítsa rendre. Aki a vendégsorban ült, az nevez­hette szedett-vedett társaságnak azt a képviselő-testületet, amelyik társadalmi munkában dolgozott a községért. íffe -ífe •rps •rp- •vp' Dióhéjban ennyi van a képvi­selő-testület lemondása mögött. Valójában ennél sokkal többről van szó. Nevezetesen arról, hogy ez a mindössze három-négy évti­zede létező kis település a fejlő­dési ütemet tekintve jóval meg­előzte több évszázados múlttal rendelkező társait. Minden bel­területi útja portalanított, nincs gondja az ivóvízzel, az iskolával, a kereskedelmi hálózattal, a közintézmények rendbetételé­vel. Jókora előnnyel fejlődhetne tovább, akár a gáz bevezetésére, a telefonhálózat korszerűsítésé­re vagy a szennyvíz-elhelyezésre gondolunk. Az eddigi eredmé­nyek a közösség összefogásában rejlenek. Ha az szétforgácso- lódik, Tiszajenő csak stagnál­ni fog. A jelek erre figyelmeztet­nek ... Simon Béla Fotó: Mészáros János

Next

/
Oldalképek
Tartalom