Új Néplap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-06 / 31. szám

ADÓTANÁCSADÓ 10. - Eddig a kétezer forint alatti kifizetések 20 százalékos adókulccsal adóztak. Most mi számít „kis összegűnek.”, és mi lett a 20 százalék sorsa?- Az egy szerződés alapján kifizetett, háromezer forintot meg nem haladó, önálló tevékenységből származó kifizetésre alkalmazható az új törvénynek ez a rendelkezése azzal, hogy a forrásadó mértéke negyven százalék. A törvény a korábbi időszakhoz hasonlóan meg­engedi a magánszemélynek az összevonás, illetőleg a forrásadózás közötti választási jogát. 11. - Nem árt megismerkedni egy új kategóriával, amit a törvény egyéb jövedelem címen érint. Mi tartozik ebbe a csoportbal- Ebbe az adózási kategóriába tartozik a munkanélküli­járadék, képzési támogatás, átmeneti munkanélküli­segély, a gyermekgondozási díj, a jövedelmet pótló kártérítés, az ingyenes értékpapír elidegenítése (kivé­ve, ha az ingyenes értékpapír kibocsátója jogutód nélkül megszűnik), a munkavállalói érdekképvisele­tet ellátó szervezet által adott pénzbeni vagy termé­szetbeni juttatás, az az albérleti (szállás), lakásbérleti díj összege, amelyet a kifizető a magánszemélynek adott, helyette viselte és a nem saját tulajdonú sze­mélygépkocsi magáncélú használatának számított ér­téke. Amennyiben a magánszemély az erről szóló szer­ződés (megállapodás) alapján a kifizető személygépko­csiját részben vagy egészben ingyenesen magáncélra használja, a törvény ennek számított értéke után adókö­telezettséget állapít meg. A jövedelem a személygépjár­mű új beszerzési árának 20 százaléka. Ez azzal az ösz- szeggel csökkenthető, amelyet a magánszemély a kifize­tőnek a magáncélú használatért fizet. Magáncélú haszná­latot a törvény akkor feltételez, magáncélú a használat, ha a kifizető nyilvántartása szerint (például menetlevél szerint) a személygépjárművet nem kizárólag üzleti, hi­vatali célra használta a magánszemély. 12. - Már érintettük a költségtérítést, de mit is jelent ez valójában?- A költségtérítés olyan bevétel, amellyel szemben az igazolt és elismert költségek levonása után fennmaradó rész a jövedelem. A költségelszámolásnak két módja lehet. Ha kormány vagy annál ma­gasabb szintű jogszabály határozza meg a költségtérítés mértékét és az alanyi jogosultak körét, úgy igazolás (bizonylat-nyilvántartás) nélkül levonható a költség. Minden más esetben csak a tételes költ­ségelszámolás alkalmazható. (A költségek elszámolására ugyanazon szabályok vonatkoznak, mint minden más kiadásokra.) A költségtérítésekről jelenleg még nincs kormányrendelet, így csak a tételes elszámolással lehet élni. (Kivéve a napidíj, kiküldetési átalány és a munkaviszony létesítés feltételéül kikötött, a saját gép­jármű hivatali célú használatáért adható havi 1000 km gépkocsikölt- ség-átalány). A személyi jövedelemadóban korábban élt havi 500 kilométeres gépkocsiátalány megszűnt Az átmeneti szabályok szerint a gépkocsiátalányokkal kapcsolatos, kormányrendeletnél alacsonyabb szintű jogszabályok 1992. március 31-ig alkalmazhatók. 13. - Szokatlan ma még a szó használata is, de egyre többeket érint a probléma: miként adóznak a tőkejöve­delmek?- A takarékbetét az értékpapír jövedelme (kamat, prémium, jára­dék stb.) után főszabályként az adó mértéke továbbra is 20 százalék. Új rendelkezés, miszerint bizonyos esetekben az osztalék utáni adó mértéke tíz százalék. Ide tartozik a részvény, a kft.-törzsbetét, a közkereseti társaság tagjának vagyoni hozzájárulása, a betéti társaság tagjának vagyoni betétje, a szövetkezeti üzletrész és részjegy oszta­léka akkor, ha az osztalékot a társasági adó általános kulcsa szerinti adó megfizetése utáni eredményből fizetik ki. Ez azt jelenti, hogy ha a társaság valamilyen társasági adókedvezményt vesz igénybe, akkor az osztaléka után húsz százalékos szja-t kell fizetni. 14. - Ingatlan, ingó vagyontárgy, vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem. Mit kell erről tudni?- Az ingatlan és vagyoni értékű jog átruházásából, valamint az ingó dolog nem üzletszerű értékesítéséből származó bevételnek a meg­szerzés idején képviselt forgalmi értékkel, a szerzéssel és az átruhá­zással, valamint az értéknövelő beruházással kapcsolatban felmerült kiadásokkal csökkentett része a jövedelem. Forgalmi értéknek - az ingyenes szerzések (ajándék, örökség) kivételével, ahol is az illeték- hivatal által megállapított forgalmi érték számít - a szerződés szerinti teljes vételárat kell tekinteni. A lakásbérleü jog forgalmi értéke a lakás-használatbavételi díj tízszerese, állami visszavásárlás esetén pedig a kapott ellenérték. Külföldről behozott ingó dolog forgalmi értékeként a vámkiszabás alapjául szolgáló forgalmi érték szolgál. Az olyan ingó dolognál, amely nem esik vámkezelés alá a számla szerinti forintra átszámított értéket kell figyelembe venni. Ha az ingó dolognak és az 1992. január l-jéig megszerzett ingat­lannak, vagyoni értékű jognak a szerzés idején képviselt forgalmi érték 25 százaléka a jövedelem. A teljes vételárba az átvállalt pénz­intézeti hitel is beszámít. Ingatlanértékesítésnek tekintendő az ingatlan gazdasági társaságba történő olyan bevitele (apport) is, amely tulajdonváltozást eredmé­nyez. Ez esetben a szerződés szerinti vételárnak a társaság által e címen jóváírt összeget, vagy a bevitt ingatlanra tekintettel megszer­zett vagyoni részesedést kell figyelembe venni. Az ingatlanok cseréjénél az adókötelezettséget úgy kell tekinteni, mintha a magánszemélyek külön-külön adásvételi szerződést kötöt­tek volna Az 1992. január 1-je után szerzett ingatlan elidegenítésénél a szerzéskori forgalmi értéket csökkenteni kell a szerzéssel kapcsolat­ban igénybe vett vissza nem térítendő munkáltatói, illetőleg a helyi önkormányzati támogatás, valamint az ezzel összefüggésben elenge­dett hiteltartozás összegével. Növelni kell viszont a szerzéskori for­galmi értéket a jelzáloggal biztosított hitel megfizetett kamatával. Az 1982. január l-jéig szerzett ingatlan 1992. január 1. utáni értékesítése esetén keletkezett jövedelem adómentes. Az ismertetett módon megállapított jövedelemnek csak az 50 szá­zalékát kell a magánszemély többi jövedelméhez hozzáadni, a jöve­delem másik fele mentesül az adófizetési kötelezettség alól. Az ingaüanátruházásból származó bevétel lakás célú felhasználása nem eredményez adómentességet, hanem az mindaddig nem bevétel, míg a jogosult tulajdonát képezi az állandó lakás célját szolgáló lakás, haszonélvezeti joga a használati jog vagy a bérleti joga fennáll. A jogosult alatt a magánszemélyt, a házastársat és az egyeneságbeli -hozzátartozót kell érteni. Az ilyen ingatlan (jog) átruházása adófize­tési kötelezettséget keletkeztet A lakáscélú beruházásra nemcsak az ingatlan átruházásból szárma­zó - az előzőekben már ismertetett módon megállapítandó - jövedel­met, hanem a teljes bevételt kell ráfordítani, ahhoz, hogy az ne minősüljön bevételnek. A törvény betűje szerint az adóköteles bevételnek az a része nem minősül bevételnek, amelyet a magánszemély saját maga, házastársa fi I ADÓTANÁCSADÓ Ezt is jó tudni A legfontosabb adóigazgatási teendők Az 1991-es adóév lezárásával kapcsolato­san napjainkban, illetve a következő hetek­ben több olyan fontos feladat megoldása vár a tisztelt adózó állampolgárokra, kifizető- és munkáltatószervezetekre, továbbá a vállal­kozók egyre szélesedő táborára, amelyekre érdemes kellő figyelmet fordítani az érintet­teknek, hiszen ezzel az utólagos APEH-vizs­gálat kapcsán jelentkező anyagi szankciók elkerülhetővé válnak. A teljesség igénye nélkül ezekből a követ­kező legfontosabbnak ítélhető teendőket le­hetne kiemelni. A személyi jövedelemadó éves összegének megállapításhoz szükséges igazolásokat, így az önadózó dolgozók ré­szére a jövedelemigazolásokat, az adóked­vezmények elszámolására vonatkozó külön­böző igazolásokat az érintett szervezeteknek (munkáltatóknak, kifizetőknek, pénzintéze­teknek, biztosítóknak) 1992. január 31-ig már ki kellett adni. Mivel az adóalapot csökkentő tételekről (pl. alapítványi befizetésekről, befektetési kedvezményekről stb.) szóló igazolásokat már a kedvezményre való jogosultság kelet­kezésének időpontjában, év közben már ki­adták, elvileg napjainkban minden szükséges információ rendelkezésre áll az 1991. évi szja-kötelezettség összegeinek az adóható­ság által kiadott útmutatók alapján történő pontos meghatározására. Ha az említett igazolásokkal mégsem ren­delkeznének az adózó állampolgárok, akkor igencsak sietniük kell azok pótlólagos be­szerzésével, hiszen sürget a bevallás benyúj­tására előírt határidő. A munkáltató felé nyilatkozatot tevő magánszemélyek eseté­ben különösen rövid határidő van már csak hátra, hiszen az adóalapot csökkentő, illetve adókedvezmény igénybevételére jogosító igazolásokat legkésőbb 1992. február 20-ig kell a munkáltatók részére átadni. A vállal­kozási tevékenységet folytató személyek esetében az adóbevallás benyújtására előírt határidő február 28-a. Az önadózó magánszemélyek esetében a bevallás benyújtására előírt végső határidő, 1992. március 20-a még távolabbi, az adózó érdeke mégis azt diktálja, hogy az adóbeval­lást lehető legrövidebb idő alatt elkészítse és eljuttassa az adóhatósághoz. Az adózók egy hányadánál ugyanis év végén nem adóhátra­lék és pótlólagos adófizetési kötelezettség, hanem adótúlfizetés, vagyis adóvisszafizeté- si igény jelentkezik. Az adóvisszatérítésre korábban rendszerint az év közben nyugdíj­ba vonulóknál került sor. Az 1991-es adóév során a magánszemélyek egy jelentősebb ré­tege befektetési kedvezmény címén vált „visszaigénylővé”, de emellett visszaigény­lővé lett az év közben egyre nagyobb há­nyadban munkanélkülivé váltak egy része is. A visszatérítésre jogosultak magánszemé­lyek esetében tehát célszerű az adóbevallá­sok elkészítésével sietni, hiszen ha előbb ér­kezik be az adóhatósághoz az adóbevallás, akkor hamarabb juthatnak pénzhez az érin­tett adózók. Az adóvisszatérítések gyors ren­dezésében az adóhatóság is érdekeltté vált, hiszen az új törvényi előírások szerint 30 napon túli visszatérítések esetében évi 44 százalékos késedelmi pótlék fizetésre kötele­zett. A jogi személyiségű vállalkozóknak (kft.-k, vállalatok, szövetkezetek stb.) az új számviteli törvény hatályba lépése előtti régi rendszer szerint el kell készíteniük az 1991. évi gazdálkodási tevékenységükről a mér­legbeszámolójukat, és azt - az adóhatóság ütemezése szerint - 1992. február 15-ig be kell nyújtaniuk. Az adóbevallás benyújtására előírt határidő ugyanezen szervezetek eseté­ben is 1992. február 28-a, de ennek ellenére célszerűnek látszik a mérlegbeszámoló és az adóbevallás adatainak egyeztetése érdeké­ben az adóbevallásokat a mérlegbeszámoló­val együtt benyújtani. A jogi személyiséggel nem rendelkező vállalkozók (gmk, bt. stb.) esetében rend­szerint vagyonkimutatást kell készíteni, és azt szintén az adóhatóság ütemezése szerint kell benyújtani, de már az adóbevallással együtt 1992. február 28-ig. A nonprofit szervezetek (költségvetési szervek, társadalmi szervezetek, alapítvá­nyok, egyházak) az adóbevallásukat - ha vál­lalkozási tevékenységet is végeznek, akkor a beszámolójukkal együtt - legkésőbb 1992. április 20-ig kell benyújtani. A munkáltatószervezetekre különösen nagy teher hárul ebben az időszakban, hiszen egyrészt az előbb említett rendben el kell készíteniük a mérlegbeszámolójukat, va­gyonkimutatásukat, beszámolójukat és a sa­ját adóbevallásukat, másrészt a feléjük nyi­latkozatot tett munkavállalók szja-kötele- zettségét meg kell állapítaniuk legkésőbb 1992. március 20-ig. (EitőI a magánszemé­lyeknek ezen időponttal igazolást kell kiad­ni.) A munkáltatók és kifizetők esetében szintén súlyponti feladatként jelentkezik ezen időszakban a magánszemélyek részére 1991. év során teljesített adóköteles kifizeté­sekről történő adózónkénti adatszolgáltatás elkészítése és benyújtása az adóhatósághoz, amelynek végső határideje 1992. március 31 -e. Célszerű ezen adókötelezettséget mág­neses adathordozón teljesíteni, mivel ezzel lényegesen csökkenthető a hibás adatok ará­nya, továbbá ebben az esetben az előírthoz képest további húsz nap áll rendelkezésre az adatszolgáltatás benyújtására. Az 1991-es adóév lezárásával összefüggő feladatok mellett megjelennek az új adóév­vel összefüggő teendők is, amelyek közül több rendszerében is új elem jelentkezik, ezek közül a legfontosabb a következő. Az évi és a havi rendszerezettségű beval­lások mellett megjelent egy évközi adóbe­vallás is, amely keretében a nettó áfa-vissza­igénylő vállalkozó kötelezett a visszaigény­lendő áfa összegéről havonta tárgyhót követő 20-ig adóbevallást elkészíteni és benyújtani. A korábbi 61-es sz. visszaigénylő lap meg­szűnt, a visszaigénylést tartalmazó adóbeval­lásokat közvetlenül az APEH megyei igaz­gatóságához kell továbbítani. A havi bevallások benyújtására kötelezett adózók köre is szélesedett, mivel a kiemelt adónemekre vonatkozó értékhatár egysége­sen 5 millió forintra csökkent. Az 1992. évi társasági adóelőleg összegé­nek adóhatósági megállapításáig a korábbi rendszerben VÁNYA-előlegént kivetett adó összegét kell változatlanul befizetni. (Az el­őlegkivetéshez szükséges adaüapot az adó­hatósághoz adóbevallással együtt kell be­nyújtani.) Az egyéni vállalkozók (mezőgazdasági termelők) részére történő kifizetésekről az új szja-törvény előírása szerint a kifizetőknek adóelőleget kell levonni. (A levont előleget a többi szja-előleggel, illetve adóval együtt kell befizetni, illetve bevallani.) Ezen össze­gekről a kifizetőknek az 1992-es adóév lezá­rása keretében adatszolgáltatási kötelezettsé­get is kell majd teljesíteniük. Változtak az adóhatósághoz történő beje­lentkezés szabályai. A bejelentésre kötele­zett adatok köre bővült, pl. a kapcsolt vállal­kozások adataival. Az előzőekben jelzett nagy volumenű fel­adatok, illetve új változások egyre inkább igénylik, hogy az adóhatóság az adó-tanács­adói vállalkozói réteg és az adózók közötti kapcsolatok kiépüljenek, az adóhatóság tájé­koztatási tevékenységének hatékonysága nő­jön, az adótanácsadói munka színvonala emelkedjen és a vállalkozók adójogi ismere­tei pedig bővüljenek. 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom