Új Néplap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-06 / 31. szám
4 A szerkesztőség postájából 1992. FEBRUÁR 6. A megélhetésért Kukoricatöréstől a répaszedésig ... Kérem, ne vegyék tolakodásnak, de kénytelen vagyok a nyilvánosság segítségét kérni - töb- bedmagam megélhetése érdekében. Nemrég az Új Néplapban olvastam (I. 4.), hogy az összeomlás küszöbén áll a megye mezőgazdasága, hogy 3500 hektáron még földben van a cukorrépa, és mintegy 5000 hektáron „lábon áll” a kukorica ... Megpróbáltam utánajárni, hol kínálnak munkalehetőséget, mert szívesen mennénk - akár répát szedni, akár kukoricát tömi, de az általam megkeresett gazdaságokban nem volt igény az alkalmi jellegű, képzetlen munkaerőre. Ezúton is kérdezem, hol lenne szükség körülbelül harminc ember dolgos keze munkájára? A kukoricatöréstöl a répaszedésig minden lehetőség érdekel bennünket. (Cím a szerkesztőségben.) V. I. Türke ve „Kérem, ne engedjék magukat félrevezetni” Megdöbbenten olvastam az Új Néplapban, A 07 jelenti cím alatt, hogy Kunmadarason egy magát „társadalombiztosítási felmérőnek” kiadó személy a ház tulajdonosától 45 ezer forintot „vittel”. A társadalombiztosítási munkatársak sem Kunmadarason, sem máshol ilyen felmérést nem végeztek, dolgozóinknak semmi köze e cselekményhez, azt mélyen elítéljük. Az igazgatóság munkatársai fényképes igazolvánnyal rendelkeznek, ellenőrző és egyéb munkájuk során azt megmutatják. Kérem, ne engedjék magukat félrevezetni azok által, akik az emberek nehéz helyzetével visszaélnek. Dr. Bagdi László a Megyei T ársadalom biztosítási Igazgatóság igazgatója Ki véd meg a rosszindulatú feljelentőktől? A Havasi „Futó” Szállítási Kft. feljelentése alapján, az ottani rendőrség - a kömlői gázcseretelep betörésekor ellopott gázpalackok előkerítése végett - házkutatást tartott a lakásomon. Netán azért merülhetett fel az orgazdaság gyanúja, mert múlt év októberében négy gázpalackot vásároltam - 10 ezer forintért - kömlői lakosoktól? Emiatt hosszadalmas hatósági, kihallgatási tortúrának vetettek alá, melynek következtében az egész falu - szűkebb és tágabb ismerőseim - az elmúlt hónapokban kimondva, kimondatlanul „bűnözőként” tekintettek rám. A nyomozási eljárás megszüntetéséről szóló határozat indoklásából (e levélhez csatolva) egyértelműen kiderül, hogy sem a feljelentő, sem a rendőrség személyi-tárgyi bizonyítékkal nem tudott szolgálni. Idézet a rendőrségi határozatból: „Tekintettel arra, hogy a nyomozás során olyan bizonyítékot nem lehetett beszerezni, amely azt támasztotta volna alá, hogy a cselekményt a gyanúsítottak követték el, velük szemben a nyomozást meg kellett szüntetni.” Mindezek után úgy gondolom, általánosságban is felvethető az a kérdés, hogy a törvénytisztelő állampolgárokat ki védi meg a rosszindulatú feljelentőktől, a megalapozatlan rendőrségi eljárástól? Elvárható-e - akár az egyik, akár a másik féltől - az erkölcsi igazságtétel vagy legalább egy elnézést kérés? En vártam ezt! Mohácsi János Jászjákóhalma * * * Szerkesztői megjegyzés: Tekintve, hogy az Önök ellen indított vizsgálatot bizonyíték hiányában szüntették meg, fellebbezéssel élhet a Heves Városi Ügyészségen - kérve, hogy a sze- mélyét illetően „bűncselekmény hiányában” kijelentéssel zárják le az ügyet, illetve hozzanak új határozatot. Ennek birtokában kérhet majd a feljelentőtől nemcsak egy elnézést, hanem anyagi-erkölcsi elégtételt is. Köszönet a fehér zasztavás úrnak Beteglátogatásból hazafelé tartva, január 18-án, kb. 16.30 órakor a Szolnoki Mezőgép előtti útszakaszon rosszul lettem a kocsiban. Még sikerült megáll- nom, s azt követően számomra „megszűnt a környezet”. Gyermekeim velem voltak, ők kértek segítséget egy fehér színű, Zasz- tavát vezető társamtól, aki kis gyermekével ült a kocsiban. Öntudatlan állapotomban gyorsan a Hetényi Kórház sürgősségi osztályára szállított, majd azt követően visszament a helyszínre, a kocsimat is megnézte, hogy rendben ven-e minden. (Gyermekét addig a kórház portáján hagyta.) S ahogy ez ilyenkor lenni szokott, gyermekeim a nagy ijedtségben nem kérdezték meg a nevét, és a kocsi rendszámát sem jegyezték fel. Utólag köszönöm az önzetlen, gyors segítségét, egyúttal a kórház I-es belgyógyászat és intenzív osztály dolgozóinak lelkiismeretes gyógyítómunkáját, hiszen e sorokat már saját kezemmel írom. A zasztavás úrnak személyesen is szeretnék köszönetét mondani. (Címem a szerkesztőségben.) Mohácsi László Szolnok Áremelés - DOMUS módra Múlt év decemberében rendeltem meg egy System típusú irodabútort, amit ugyan nem ilyen célra használok, de nem ez a lényeg. A bútordarab a rendelés időpontjában 13.000 Ft volt, így együtt az árral felelt meg nekem. Amikor megkaptam az értesítést és elmentem az áruházba, megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy egyszerűen a kezembe nyomták a számlát - 15.200 Ft-ról. Meg sem kérdezték, hogy ilyen áron kell-e nekem az áru. De nem csak ez a gondom. Sokkal általnosabb probléma, hogy ez egyszerűen egyoldalú szerződésszegésnek, a vásárló semmibe vételének tekinthető. Ugyanis, ha a jelen lévő készletből vásárolok, el- dönthetem, hogy milyen áron, mit veszek. Persze a DOMUS- nál így nem fogy az áru. Valahol bevétel kell, s ha másképpen nem megy, akkor a vásárló kész helyzet elé állításával. Ennél rosszabb kereskedői magatartást el sem tudok képzelni. (Név és cím a szerkesztőségben.) Hol lehet az egykori, jó munkavezető? Az 1950-es években Gyön- gyösorosziban dolgoztam, a Mélyépítő Vállalatnál, amikor völgyzáró gátat építettünk. Egy jászladányi ember, Tóth Lajos volt a főnökünk, munkavezetőnk, és a lánya, Marika is ott dolgozott. Lajos bácsira ma is szeretettel gondolok. Emberségesen, jól irányította a munkát, soha nem tett kivételt a brigádok között. Mint az Új Néplap olvasója, régi előfizetője, a nyilvánosság segítségével szeretném felkutatni a Tóth családot, s életjelt kapni róluk. Szívesen meglátogatnám őket, hogy Lajos bácsival egy kicsit elbeszélgethessünk ázökról az évekről, amikor együtt dolgoztunk. Kívánom, hogy soraim jó egészségben találja a Tóth családot. Pontos címem a szerkesztőségben hagytam, s levelüket várom. Bódi József Jászapáti Már régi hagyomány, hogy a szolnoki Gépipari Műszaki Szakközépiskola és az Egészségügyi Szakiskola tanulói szalagavatóikon közösen járják a nyitótáncot. így volt ez a múlt hét végén is (szombaton és vasárnap), amikor a Tisza Szállóban ünnepeltek. Képünkön palotást táncolnak a fiatalok, amit Juhászné Sáros Márta, az Egészségügyi Szakiskola tanárnője tanított be. (Fotó: Nagy Zsolt) A Vágóhíd utca bármely időben járható?! Elnézést kér a posta címmel egy csomag késedelmes kézbesítésével kapcsolatos levélre válaszolt janauár 27-én a Debreceni Postaigazgatóság. Makó Albert postaforgalmi igazgatóhelyettes elnézést kérő sorait azzal zárta, hogy a szolnoki Vágóhíd utcában - legnagyobb sajnálatára - a jövőben sem kézbesíttetheti házhoz a csomagokat, mert bár az utcát zúzottkővel terítették, nincs alapja, nem tekinthető szilárd burkolatúnak; esős időben az utca nagy része víz alatt áll. Ehhez Orgová- nyi László, a Szolnok Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal Városfejlesztési és Üzemeltetési Iroda főelőadója tájékoztatásul az alábbi sorokat fűzte: A Vágóhíd utca útalapja 1990 végén készült el, mintegy 30-32 cm vastag pályaszerkezettel (homok + kő). Az út bármely időben járható, ez nem lehet akadálya a postai kézbesítésnek. Az apróbb kigödrösödéseket rendszeresen javítjuk, az útalap megfelelő állapotú.- Csakhogy az itt a kérdés, hogy a POSTA szerint járható-e bármely időben ez az út?! (A szerk.) Tetten érték a betörőket Köszönöm a Szolnok Városi Rendőrkapitányság dolgozóinak, név szerint Kara József törzszászlósnak, Szudi Imre zászlósnak és Farkas Ferenc főtörzsőrmester uraknak azt a gyors és hatékony rendőri intézkedést, mellyel január 29-án éjjel megakadályozták, hogy a Szolnok ABC-vel egybeépített üzlethelyiségünkbe betörjenek, sérelmemre súlyos bűncselekményt kövessenek el. A betörőket tetten érték, s ezt még egyszer hálásan köszönöm. Kalmár Csaba Szolnok Ivókút vagy autómosó? A szolnoki Kun Béla körúton lévő ivókúttal szemben lakom, és nap mint nap szemtanúja vagyok az autósok műveleteinek: ha egy kicsit is jobbra fordul az idő, máris éjjel-nappal e helyen mossák a kocsikat. Volt, amikor egy-két autósnak szóvá tettem ezt az áldatlan állapotot, de csak gúnyos mosoly vagy hangos kacaj volt a válasz. Azt még valahogy megértem, hogy a buszvezetők a kútnál öblítik le a szélvédőt - noha helyesebb lenne, ha a kifolyótól távolabb tennék, de azt, ami január 18-án délben történt, már nem tudom magamban tartani: szikrázó napsütés, az illető egy piros színű, régi rendszámú kis Polskival érkezik, majd feláll a járdára, s miközben mindenki kerülgeti, ő nyugodtan mossa, csutalkoja a kocsit! Felmerül bennem a kérdés, hogy ami köztulajdon, azt bárki hordhatja, rongálhatja? Tavaly még láttam, hogy néha erre járnak a közterület-felügyelők - bár hét végén és este soha. Kérem, mielőbb tegyenek rendet az ivókút használata körül. (Olvasónktól névvel, címmel kaptuk e sorokat, kérésére nem közöljük.) Emlékezés - 30 év távlatából Megboldogult könyvtáros koromban egyik legfontosabb feladatnak tartottuk az olvasás, a könyvtár népszerűsítését, propagálását. A város legtávolabbi részeiben - megnyerve az ott lakó és már olvasó háziasszonyokat - kis fiókkönyvtárakat szerveztünk, és a forgalmas helyekre kirakott táblákon hívtuk fel erre a figyelmet: „Ingyen kölcsönözhet olvasnivalót a könyvtárból (reggel nyolctól este hatig), vasárnap délelőtt is nyitva.” Ezenkívül minden lehető helyen és ürüggyel kínáltuk a könyveket, pl. tanév elején az iskolákban a pedagógusoknak, a tanulók szüleinek is. A könyv ünnepnapja volt, amikor az írók Füredre látogattak és találkoztak olvasóikkal. Például Rideg Sándor, Molnár Zoltán, Ladányi Mihály, Mándy Iván, Bari Károly, Kónya Lajos, Szil- vási Lajos, Végh Antal. Megemlítem, hogy a 70-es években a moziban csoportos ifjúsági előadásokat tartottunk, az előadások előtt és a szünetben pedig rejtvénnyel kedveskedtünk a fiataloknak; ifjúsági könyvekből kirajzolt és levetített illusztrációkhoz jellemző idézetet olvasott fel a mozigépész (vagy a könyvtáros), a megfejtést pedig a könyvtárba kellett bevinniük, majd a helyes megfejtők között Nagy hagyománya van Kun- szentmártónban, hogy a fodrásztanulók félévkor és év végén gyakorlati vizsgát tesznek egy szakmai bizottság előtt. Ezúttal Fehár Józsefné kunszentmártoni kisiparos vállalta a házigazda szerepét, egyben a vizsgabizottság elnöki tisztét is. A bizottság tagjai pedig Katona Józsefné és Varjasi Pétemé voltak. Említésre méltó, hogy az esemény rendezéséből a 628. Sz. Veress János Ipari és Kereskedelmi Szakmunkásképző Intézet is kivette a részét. Az elsőévesek (tizenkilencen) január 18-án, a másodikosok (tizennyolcán) január 25-én tettek eredményes félévi vizsgát - a gyakorlati tantervek időarányos részéből. Minden vizsgázó hozta magával a modelljét, s jelen voltak az iskola vezetői, a tanulók ajándékokat sorsultunk ki. Az írók életéről, műveikről vagy az abból készült filmek képeiből tablókat készítettünk - az ifjúság bevonásával -, és szemléltetőül szívesen adtuk kölcsön az iskoláknak. A könyvek megbecsülésére - negatív példaként - összeállítottuk és bemutattuk azokat a „könyvjelzőket”, melyeket az olvasók felejtettek benne. A különböző iratokon, papírokon kívül volt azokban kolbászdarab is, de akadt, aki a forró lábas alátétjeként használta a könyvet, melyről a fedőlapján lévő kormos bemélyedés tanúskodott. Hogy miért írtam le mindezt - 30 év távlatából? Mert mint nyugdíjas, ma is rendszeres látogatója és kölcsönzője vagyok a lakosság hozzájárulásából felépített szép új könyvtárunknak. A legutóbb kikölcsönzöttek egyikéből (Mikszáth: A hályogkovács és más elbeszélések c. könyvből) kiesett egy összehajtott irkalap, s rajta az üzenet: „egyiknapon kál- mi csokolozot Zrínyi Marival és Zsuzsával meg franciskával . . . és megcsókolja Erikátis”. (!) Én pedig azt üzenem ennek az „írástudónak”, forgassa haszonnal a könyveket, írja le további élményeit - miközben megtanulja a helyesírást is. Nagy János volt könyvtáros Tiszafüred osztályfőnökei, valamint jó néhány kisiparos is eljött. Valóságos versenyláz volt. A vizsgabizottság elnökétől megtudtuk, hogy összesen harmincnyolc tanulót tanított eddig a szakmára, közülük huszonötén jelenleg különböző városokban kisiparosok, de a többiek is a szakmájukban dolgoznak; igen jól megállják helyüket - öregbítve a kunszentmártoni kisiparosok jó hírnevét. A képen Szilák Henriett másodéves tanuló modelljén az utolsó simításokat végzi, balról jobbra a vizsgabizottság: Varjasi Pétemé, Fehér Józsefné és Katona Józsefné, akiknek láthatóan tetszik a remek frizura. (Fotó: Tigyi János) Veres István Kunszentmárton Szerkesztői üzenetek M. Antalné. Mezőtúr: Kereső- képtelensége esetén táppénzre jogosult, hiszen nyugdíja mellett munkaviszonyban áll, béréből ötszázalékos nyugdíjjárulékot vonnak. Megemlítjük, hogy munkáltatója a nyugdíjas részére kifizetett kereset után 43 %-os társadalombiztosítási járulékot is fizet. Kovács Imre, Kisújszállás: Az alapszabadság emelése, módosítása az új Munka Törvénykönyv tervezetében szerepel, elfogadásában szavazással döntenek majd a képviselők. Míg hatályba nem lép, a jelenlegi szabadságolási rend van érvényben. —jt-------; _________ -- _____ A z oldalt összeállította: Csankó Miklósné Igazi versenyláz volt
