Új Néplap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-06 / 31. szám

4 A szerkesztőség postájából 1992. FEBRUÁR 6. A megélhetésért Kukoricatöréstől a répaszedésig ... Kérem, ne vegyék tolakodás­nak, de kénytelen vagyok a nyil­vánosság segítségét kérni - töb- bedmagam megélhetése érdeké­ben. Nemrég az Új Néplapban olvastam (I. 4.), hogy az össze­omlás küszöbén áll a megye me­zőgazdasága, hogy 3500 hektá­ron még földben van a cukorré­pa, és mintegy 5000 hektáron „lábon áll” a kukorica ... Meg­próbáltam utánajárni, hol kínál­nak munkalehetőséget, mert szí­vesen mennénk - akár répát szed­ni, akár kukoricát tömi, de az általam megkeresett gazdasá­gokban nem volt igény az alkal­mi jellegű, képzetlen munkaerő­re. Ezúton is kérdezem, hol len­ne szükség körülbelül harminc ember dolgos keze munkájá­ra? A kukoricatöréstöl a répa­szedésig minden lehetőség ér­dekel bennünket. (Cím a szer­kesztőségben.) V. I. Türke ve „Kérem, ne engedjék magukat félrevezetni” Megdöbbenten olvastam az Új Néplapban, A 07 jelenti cím alatt, hogy Kunmadarason egy magát „társadalombiztosítási felmérőnek” kiadó személy a ház tulajdonosától 45 ezer forin­tot „vittel”. A társadalombiztosítási mun­katársak sem Kunmadarason, sem máshol ilyen felmérést nem végeztek, dolgozóinknak semmi köze e cselekményhez, azt mé­lyen elítéljük. Az igazgatóság munkatársai fényképes igazolvánnyal rendel­keznek, ellenőrző és egyéb mun­kájuk során azt megmutatják. Kérem, ne engedjék magukat félrevezetni azok által, akik az emberek nehéz helyzetével visszaélnek. Dr. Bagdi László a Megyei T ársadalom biztosítási Igazgatóság igazgatója Ki véd meg a rosszindulatú feljelentőktől? A Havasi „Futó” Szállítási Kft. feljelentése alapján, az otta­ni rendőrség - a kömlői gázcse­retelep betörésekor ellopott gáz­palackok előkerítése végett - házkutatást tartott a lakásomon. Netán azért merülhetett fel az or­gazdaság gyanúja, mert múlt év októberében négy gázpalackot vásároltam - 10 ezer forintért - kömlői lakosoktól? Emiatt hosszadalmas hatósági, kihallga­tási tortúrának vetettek alá, melynek következtében az egész falu - szűkebb és tágabb ismerő­seim - az elmúlt hónapokban ki­mondva, kimondatlanul „bűnö­zőként” tekintettek rám. A nyomozási eljárás megszün­tetéséről szóló határozat indok­lásából (e levélhez csatolva) egyértelműen kiderül, hogy sem a feljelentő, sem a rendőrség sze­mélyi-tárgyi bizonyítékkal nem tudott szolgálni. Idézet a rendőr­ségi határozatból: „Tekintettel arra, hogy a nyomozás során olyan bizonyítékot nem lehetett beszerezni, amely azt támasztot­ta volna alá, hogy a cselekményt a gyanúsítottak követték el, ve­lük szemben a nyomozást meg kellett szüntetni.” Mindezek után úgy gondolom, általánosságban is felvethető az a kérdés, hogy a törvénytisztelő állampolgárokat ki védi meg a rosszindulatú feljelentőktől, a megalapozatlan rendőrségi el­járástól? Elvárható-e - akár az egyik, akár a másik féltől - az erkölcsi igazságtétel vagy leg­alább egy elnézést kérés? En vártam ezt! Mohácsi János Jászjákóhalma * * * Szerkesztői megjegyzés: Te­kintve, hogy az Önök ellen indí­tott vizsgálatot bizonyíték hiá­nyában szüntették meg, felleb­bezéssel élhet a Heves Városi Ügyészségen - kérve, hogy a sze- mélyét illetően „bűncselek­mény hiányában” kijelentéssel zárják le az ügyet, illetve hozza­nak új határozatot. Ennek birto­kában kérhet majd a feljelentőtől nemcsak egy elnézést, hanem anyagi-erkölcsi elégtételt is. Köszönet a fehér zasztavás úrnak Beteglátogatásból hazafelé tartva, január 18-án, kb. 16.30 órakor a Szolnoki Mezőgép előt­ti útszakaszon rosszul lettem a kocsiban. Még sikerült megáll- nom, s azt követően számomra „megszűnt a környezet”. Gyer­mekeim velem voltak, ők kértek segítséget egy fehér színű, Zasz- tavát vezető társamtól, aki kis gyermekével ült a kocsiban. Ön­tudatlan állapotomban gyorsan a Hetényi Kórház sürgősségi osz­tályára szállított, majd azt köve­tően visszament a helyszínre, a kocsimat is megnézte, hogy rendben ven-e minden. (Gyer­mekét addig a kórház portáján hagyta.) S ahogy ez ilyenkor lenni szokott, gyermekeim a nagy ijedtségben nem kérdezték meg a nevét, és a kocsi rendszá­mát sem jegyezték fel. Utólag köszönöm az önzetlen, gyors segítségét, egyúttal a kór­ház I-es belgyógyászat és inten­zív osztály dolgozóinak lelkiis­meretes gyógyítómunkáját, hi­szen e sorokat már saját kezem­mel írom. A zasztavás úrnak személye­sen is szeretnék köszönetét mon­dani. (Címem a szerkesztőség­ben.) Mohácsi László Szolnok Áremelés - DOMUS módra Múlt év decemberében rendel­tem meg egy System típusú iro­dabútort, amit ugyan nem ilyen célra használok, de nem ez a lé­nyeg. A bútordarab a rendelés időpontjában 13.000 Ft volt, így együtt az árral felelt meg nekem. Amikor megkaptam az értesítést és elmentem az áruházba, meg­döbbenéssel tapasztaltam, hogy egyszerűen a kezembe nyomták a számlát - 15.200 Ft-ról. Meg sem kérdezték, hogy ilyen áron kell-e nekem az áru. De nem csak ez a gondom. Sokkal általnosabb probléma, hogy ez egyszerűen egyoldalú szerződésszegésnek, a vásárló semmibe vételének tekinthető. Ugyanis, ha a jelen lévő készletből vásárolok, el- dönthetem, hogy milyen áron, mit veszek. Persze a DOMUS- nál így nem fogy az áru. Valahol bevétel kell, s ha másképpen nem megy, akkor a vásárló kész hely­zet elé állításával. Ennél rosszabb kereskedői magatartást el sem tudok képzel­ni. (Név és cím a szerkesztőségben.) Hol lehet az egykori, jó munkavezető? Az 1950-es években Gyön- gyösorosziban dolgoztam, a Mélyépítő Vállalatnál, amikor völgyzáró gátat építettünk. Egy jászladányi ember, Tóth Lajos volt a főnökünk, munkaveze­tőnk, és a lánya, Marika is ott dolgozott. Lajos bácsira ma is szeretettel gondolok. Embersé­gesen, jól irányította a munkát, soha nem tett kivételt a brigádok között. Mint az Új Néplap olvasója, régi előfizetője, a nyilvánosság segítségével szeretném felkutat­ni a Tóth családot, s életjelt kap­ni róluk. Szívesen meglátogat­nám őket, hogy Lajos bácsival egy kicsit elbeszélgethessünk ázökról az évekről, amikor együtt dolgoztunk. Kívánom, hogy soraim jó egészségben találja a Tóth csalá­dot. Pontos címem a szerkesztő­ségben hagytam, s levelüket vá­rom. Bódi József Jászapáti Már régi hagyomány, hogy a szolnoki Gépipari Műszaki Szakközépiskola és az Egészségügyi Szakiskola tanulói szalagavatóikon közösen járják a nyitótáncot. így volt ez a múlt hét végén is (szombaton és vasárnap), amikor a Tisza Szállóban ünnepeltek. Képünkön palotást táncolnak a fiata­lok, amit Juhászné Sáros Márta, az Egészségügyi Szakiskola tanárnője tanított be. (Fotó: Nagy Zsolt) A Vágóhíd utca bármely időben járható?! Elnézést kér a posta címmel egy csomag késedelmes kézbesí­tésével kapcsolatos levélre vála­szolt janauár 27-én a Debreceni Postaigazgatóság. Makó Albert postaforgalmi igazgatóhelyettes elnézést kérő sorait azzal zárta, hogy a szolnoki Vágóhíd utcában - legnagyobb sajnálatára - a jövő­ben sem kézbesíttetheti házhoz a csomagokat, mert bár az utcát zú­zottkővel terítették, nincs alapja, nem tekinthető szilárd burkolatú­nak; esős időben az utca nagy része víz alatt áll. Ehhez Orgová- nyi László, a Szolnok Megyei Jo­gú Város Polgármesteri Hivatal Városfejlesztési és Üzemeltetési Iroda főelőadója tájékoztatásul az alábbi sorokat fűzte: A Vágóhíd utca útalapja 1990 végén készült el, mintegy 30-32 cm vastag pályaszerkezettel (ho­mok + kő). Az út bármely idő­ben járható, ez nem lehet aka­dálya a postai kézbesítésnek. Az apróbb kigödrösödéseket rendszeresen javítjuk, az útalap megfelelő állapotú.- Csakhogy az itt a kérdés, hogy a POSTA szerint járható-e bármely időben ez az út?! (A szerk.) Tetten érték a betörőket Köszönöm a Szolnok Városi Rendőrkapitányság dolgozói­nak, név szerint Kara József törz­szászlósnak, Szudi Imre zászlós­nak és Farkas Ferenc főtörzs­őrmester uraknak azt a gyors és hatékony rendőri intézkedést, mellyel január 29-án éjjel meg­akadályozták, hogy a Szolnok ABC-vel egybeépített üzlethe­lyiségünkbe betörjenek, sérel­memre súlyos bűncselekményt kövessenek el. A betörőket tet­ten érték, s ezt még egyszer há­lásan köszönöm. Kalmár Csaba Szolnok Ivókút vagy autómosó? A szolnoki Kun Béla körúton lévő ivókúttal szemben lakom, és nap mint nap szemtanúja va­gyok az autósok műveleteinek: ha egy kicsit is jobbra fordul az idő, máris éjjel-nappal e helyen mossák a kocsikat. Volt, amikor egy-két autósnak szóvá tettem ezt az áldatlan állapotot, de csak gúnyos mosoly vagy hangos ka­caj volt a válasz. Azt még valahogy megértem, hogy a buszvezetők a kútnál öb­lítik le a szélvédőt - noha helye­sebb lenne, ha a kifolyótól távo­labb tennék, de azt, ami január 18-án délben történt, már nem tudom magamban tartani: szik­rázó napsütés, az illető egy piros színű, régi rendszámú kis Polski­val érkezik, majd feláll a járdára, s miközben mindenki kerülgeti, ő nyugodtan mossa, csutalkoja a kocsit! Felmerül bennem a kér­dés, hogy ami köztulajdon, azt bárki hordhatja, rongálhatja? Ta­valy még láttam, hogy néha erre járnak a közterület-felügyelők - bár hét végén és este soha. Kérem, mielőbb tegyenek ren­det az ivókút használata körül. (Olvasónktól névvel, címmel kaptuk e sorokat, kérésére nem közöljük.) Emlékezés - 30 év távlatából Megboldogult könyvtáros ko­romban egyik legfontosabb fel­adatnak tartottuk az olvasás, a könyvtár népszerűsítését, propa­gálását. A város legtávolabbi ré­szeiben - megnyerve az ott lakó és már olvasó háziasszonyokat - kis fiókkönyvtárakat szervez­tünk, és a forgalmas helyekre kirakott táblákon hívtuk fel erre a figyelmet: „Ingyen kölcsönöz­het olvasnivalót a könyvtárból (reggel nyolctól este hatig), va­sárnap délelőtt is nyitva.” Ezen­kívül minden lehető helyen és ürüggyel kínáltuk a könyveket, pl. tanév elején az iskolákban a pedagógusoknak, a tanulók szü­leinek is. A könyv ünnepnapja volt, ami­kor az írók Füredre látogattak és találkoztak olvasóikkal. Például Rideg Sándor, Molnár Zoltán, Ladányi Mihály, Mándy Iván, Bari Károly, Kónya Lajos, Szil- vási Lajos, Végh Antal. Megemlítem, hogy a 70-es években a moziban csoportos if­júsági előadásokat tartottunk, az előadások előtt és a szünetben pedig rejtvénnyel kedvesked­tünk a fiataloknak; ifjúsági köny­vekből kirajzolt és levetített il­lusztrációkhoz jellemző idézetet olvasott fel a mozigépész (vagy a könyvtáros), a megfejtést pedig a könyvtárba kellett bevinniük, majd a helyes megfejtők között Nagy hagyománya van Kun- szentmártónban, hogy a fodrász­tanulók félévkor és év végén gyakorlati vizsgát tesznek egy szakmai bizottság előtt. Ezúttal Fehár Józsefné kunszentmártoni kisiparos vállalta a házigazda szerepét, egyben a vizsgabizott­ság elnöki tisztét is. A bizottság tagjai pedig Katona Józsefné és Varjasi Pétemé voltak. Említésre méltó, hogy az esemény rende­zéséből a 628. Sz. Veress János Ipari és Kereskedelmi Szakmun­kásképző Intézet is kivette a ré­szét. Az elsőévesek (tizenkilencen) január 18-án, a másodikosok (ti­zennyolcán) január 25-én tettek eredményes félévi vizsgát - a gyakorlati tantervek időarányos részéből. Minden vizsgázó hozta magával a modelljét, s jelen vol­tak az iskola vezetői, a tanulók ajándékokat sorsultunk ki. Az írók életéről, műveikről vagy az abból készült filmek képeiből tablókat készítettünk - az ifjúság bevonásával -, és szemléltetőül szívesen adtuk kölcsön az isko­láknak. A könyvek megbecsülésére - negatív példaként - összeállítot­tuk és bemutattuk azokat a „könyvjelzőket”, melyeket az olvasók felejtettek benne. A kü­lönböző iratokon, papírokon kí­vül volt azokban kolbászdarab is, de akadt, aki a forró lábas alátétjeként használta a könyvet, melyről a fedőlapján lévő kor­mos bemélyedés tanúskodott. Hogy miért írtam le mindezt - 30 év távlatából? Mert mint nyugdí­jas, ma is rendszeres látogatója és kölcsönzője vagyok a lakos­ság hozzájárulásából felépített szép új könyvtárunknak. A leg­utóbb kikölcsönzöttek egyikéből (Mikszáth: A hályogkovács és más elbeszélések c. könyvből) kiesett egy összehajtott irkalap, s rajta az üzenet: „egyiknapon kál- mi csokolozot Zrínyi Marival és Zsuzsával meg franciskával . . . és megcsókolja Erikátis”. (!) Én pedig azt üzenem ennek az „írás­tudónak”, forgassa haszonnal a könyveket, írja le további élmé­nyeit - miközben megtanulja a helyesírást is. Nagy János volt könyvtáros Tiszafüred osztályfőnökei, valamint jó né­hány kisiparos is eljött. Valósá­gos versenyláz volt. A vizsgabi­zottság elnökétől megtudtuk, hogy összesen harmincnyolc ta­nulót tanított eddig a szakmára, közülük huszonötén jelenleg kü­lönböző városokban kisiparo­sok, de a többiek is a szakmájuk­ban dolgoznak; igen jól megáll­ják helyüket - öregbítve a kun­szentmártoni kisiparosok jó hír­nevét. A képen Szilák Henriett má­sodéves tanuló modelljén az utolsó simításokat végzi, balról jobbra a vizsgabizottság: Varjasi Pétemé, Fehér Józsefné és Kato­na Józsefné, akiknek láthatóan tetszik a remek frizura. (Fotó: Tigyi János) Veres István Kunszentmárton Szerkesztői üzenetek M. Antalné. Mezőtúr: Kereső- képtelensége esetén táppénzre jogosult, hiszen nyugdíja mellett munkaviszonyban áll, béréből ötszázalékos nyugdíjjárulékot vonnak. Megemlítjük, hogy munkáltatója a nyugdíjas részére kifizetett kereset után 43 %-os társadalombiztosítási járulékot is fizet. Kovács Imre, Kisújszállás: Az alapszabadság emelése, módosí­tása az új Munka Törvénykönyv tervezetében szerepel, elfogadá­sában szavazással döntenek majd a képviselők. Míg hatályba nem lép, a jelenlegi szabad­ságolási rend van érvényben. —jt-------; _________ -- _____ A z oldalt összeállította: Csankó Miklósné Igazi versenyláz volt

Next

/
Oldalképek
Tartalom